Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-06-18 / 49. szám
\ XXIV. X. évfolyam. 49. szám Szekszárd, 8914 junius 18. Előfizetési ár : Egész évre ....................16 korona Fé l évre..........................8 » Negy ed évre .... 4 » Egy' szám ára . . . .16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kin. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenklnt kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: Í8—II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Gazdák, kereskedők. A Magyar Gazdaszövetségnek tegnap volt a nagy gyűlése Temesvárott. Az ösz- szejövetelnek célját már előzőleg bőven fejtegették lapjaink, de legleplezetlenebbül talán Darányi Ignác a gazdaszövetség elnöke mondja el. A lapunknak is megküldött cikkében mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy „pártpolitikát nem csinálnak s a meglevő pártok keretében óhajtják és remélik a gazdák érdekeit biztosítani", a dolog veleje azonban mégis csak az, hogy a küszöbön levő gazdasági kiegyezés akként tömörítse a gazdákat, „hogy minden képviselőjelölttől, aki a gazdák szavazatát kéri, megköveteljék, hogy a falut és annak érdekeit védelmezze és magát erre világosan és határozottan kötelezze. “ Hogy a gazdák a saját érdekeik védelmét sürgetik, ehhez kétségtelenül joguk van, viszont azonban merkantilista részen meg a kereskedelmi érdekek elhanyagolását panaszolják s olyan parlamenti alakulatot sürgetnek, amely az ő érdekeiket védje. Ehhez pedig talán ennek a tábornak van egy kis jussa. Két igazság azonban még sem lehet egy kérdésben, igy nagyon de nagyon félő, hogy az ország közgazdasági érdekei isszák meg a levét ennek a nagy versengésnek. Darányi cikke máris utal erre a körülményre, amikor igy panaszkodik: „Nyugodtan és higgadtan tettük meg elő- készületeinket a temesvári nagygyűlésre. E közben mint bomba csapott le közénk a székes- főváros azon határozata, mely szerint a Ausztriával kötött vám és kereskedelmi szerződés u. n. inségparagrafusa alapján a vámtételek ideiglenes felfüggesztését kéri akkor, mikor Ínségről ez idő szerint szó nem lehet. Eddig Ausztria azzal hitegetett bennünket, hogy vámvédelmünk, de különösen gabonavédelmünk terén lojalitásra számíthatunk annak fejében, hogy mi sem bántjuk az ipari vámokat. És most kisül, hogy Budapest, egy mindenekelőtt és mindenek felett mezőgaz- gasági ország fővárosa áll elő a gabonavámok ideiglenes felfüggesztésének a kérdésével. Először történt ez a főváros részéről, pedig voltak máskor is magas gabonaárak és akkor a fővárosnak ez a lépése eszébe nem jutott. Indokolják ma ezt a fogyasztás érdekeivel és a nyomasztó pénzügyi viszonyokkal. Hát kérem nincsen arról tudomásuk, hogy nemcsak az ipar és kereskedelem, hanem a mezőgazdaság is nehéz viszonyok között él? — Nem gondoltak arra, hogy a gabonavámok kérdését bolygatni annyi, mint az uralkodó bizonytalanságot fokozni és a különben is súlyos közgazda- sági helyzetet még nehezebbé tenni ? A főváros jóhiszeműségét kétségbe vonni nem akarom, de ki kell jelentenem, hogy ez az állásfoglalás nem volt jól átgondolva. Az ideiglenes felfüggesztés a fogyasztásnak nem használna semmit sem, de csakis arra szolgálna, hogy a spekuláció más irányban induljon meg és hogy a jövendő termés ára mesterségesen lenyomassék. Néhány nap sem mult el a főváros határozata után s máris kiderült, hogy ezt az elhibázott határozatot Ausztria ellenünk, mint első sorban mezőgazdasági állam ellen rés gyanánt akarja kihasználni, amelyen keresztül eddig féltékenyen őrzött várunkba be lehet hozni azt a trójai falovat, amelyből kiszállva, az ellenfél agyonsujt- hatná közgazdaságunkat.“ Hát az bizonyos, hogy a féltékeny osztrák agráriusok által is ugratott osztrák közvélemény, az ottani kereskedelmi ipari érdekeltek nem egyszer kimutatták már a magyar agrár állam iránt való rosszindulatukat, viszont azonban Budapest székes- főváros, valamint az ezt leginkább irányitó merkantil elem s a lateiner, az iparos, munkásosztály joggal jajdulhat fel, amikor látja, hogy például Magyarországon, a Kánaánnak hirdetett földön nem egyszer drágább a búza, mint olyan helyen, ahol nem is terem s hogy igy, a kivált aratás előtt sokszor mesterségesen szélnek eresztett rossz terméskilátások már-már az aranyértékkel egyenlővé teszik a napi darab kenyeret. Kétségtelenül nagy bajok vannak itt, de ezt az egymásközt való versengéssel meg nem szüntethetjük, legfeljebb csak fokozhatjuk. Az egymás ellen való szervezkedésnél tehát sokkal jobbnak tartanánk, ha kezet fognánk s fokozott figyelemmel és érdeklődéssel vigyáznánk a szomszédban végbe menő, bennünket egymásra uszitó törekvésekre. Elfogadjuk tehát Darányi buzdító szavait, de szeretnénk, ha .nem egyoldalú célzattal csak a gazdákhoz intézné azokat, de édes mindnyájunkhoz, mert mindany- nyiunkra tartozik és hogy e téren maga is előljárna a jó példával : „Azokat a vonatkozásokat kell keresnünk, melyek egyesítenek és nem azokat, melyek egymástól eltávolítanak bennünket. A közügyek szolgálata megköveteli tőlünk a maga áldozatait és ezen áldozatok közé tartozik az is, hogy félretegyük a gazdatársadalmi téren a politikai szenvedélyeket, a mellékszempontokat és csak az ügy, a nagy ügy legyen szemünk előtt." B. A folyó évre szóló előfizetési pénzeket, valamint a hátralékos dijakat kérjük a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni. TÁRCA. >£* Toosszvl. A »Tolnavármegye és a Közérdek« eredeti tárcája. Irta: Kelemen Károly. Az Alföld délibábos rónáján fekszik Sz . . város. Nem különbözik az semmiben a többi alföldi városoktól : tiszta és csendes. Nincs neki világhírű fürdője, sem nevezetes ásványvíz forrása, sem országos hirü színész szülöttje, sem világra szóló feltalálója, ami az ismeretlenségből kiemelte volna. De talán kárpótlásul a természet annyi szép leánnyal, asszonnyal áldotta meg, hogy aránylag sehol a világon annyi szép nem található. És ez sem az utolsó dolog. Ép elég, hogy a feledés homályából kiragadja. A sok szép asszony között a legszebb Bónis Lajosné. Pompás szőke hajkorona ékesité fejét; arca gömbölyded, a legszebb rózsaszínben pompázó, jobb arcán egy kis gödröcskével, mely különösen amikor nevet, teszi arcát bájossá és talán ennek tudatában mosolyog mindig. Ajka csókra termett s piros, mint két eper. Szemeinek kéksége vetekedik a legderültebb ég kékjével. Mélytüzű tekintete arcának örökké gyermekded, naiv külsőt kölcsönöz és habár már meghaladta a bar mine éVet, alig látszik huszonnégynek. Termete alacsony, karcsú, gyenge nádszál, de arányossága által mégis „fessnek“. mondott. Férje Bónis Lajos kopott, szürke kis magán- tisztviselő, ki naphosszat íkötele3S®gtu(^^au a reá bizott munkát. Szófukar, magába zárkózott természet. Sem jó, sem rossz. És ha az asszony nem kér tőle pénzt, még csak nem is ideges. Ilyen viszonyok között természetesen Bónisné személyesen kell, hogy konyháját ellássa ; két csemetéjét ápolja ; háztartását rendben Tartsa. Csak egy kis mindenes kézi lány az egész segítsége. De itt is emberül állja helyét, a legnagyobb rend és tisztaság uralkodik házában és még arra is ráér, hogy délutánonként újságját és egy-egy francia regényt elolvasson. Egész lényén látható, hogy megelégedett. Boldogsága ar arcáról is leolvasható. De vájjon mi teszi ezt az asszonykát oly elégedetté és boldoggá ? Csak a szerelem, a boldogságnak ez az alapfeltétele. Ha nagy ritkán megjelenik férje karján egy nyilvános helyen, mulatságon, egész udvar alakul körülötte fiatal emberekből, kik érte rajongnak, őt körülzümmögik, mint a darazsak a virágot, de egy sem dicsekedhetett azzal, hogy akárcsak egy melegebb kézszoritásbaa részesült volna. És ha úgy hajnalban, a mulatság után, a férfiak még a maradvány pezsgő melleit nagy hangon el-eldi- csekedtek hódításaikkal, az Ő neve sohse került forgalomba. Az az egy ember, Kálmán Jenő professzor ur, ki beszélhetett volna, néma maradt, mint a sir. De ki is gondolt volna arra, hogy a tudós tanár, a csendes, szolid életű és legfeljebb szórakozottságáról ismert, csak a tudománynak élő, komoly férfiú is szokott a szerelem berkeibe kirándulni. Pedig ép a csendes, komoly férfiú tudta a szép asszoey kegyét megnyerni. Az asz- szonv nem volt kalandkereső, hanem egy őt megértő lélek után áhítozott és ezt megtalálta a mé lyen érző tudós tanárban.-öt évet töltött már Bónisné élete párjának oldalán egy örömteljes, boldog óra nélkül. Férje őt soha megérteni nem tudta, de meg sem kísérelte ezt. Csak most, vagy három év óta, hogy megismerkedett a tanár úrral, volt igazán holdog. És ez a boldogság talán egész életen át megmaradt volna, ha nem lett volna Ó is Éva leánya, ki titkot tartani nem tud. Bónisnénak ugyanis volt egy testi-lelki jó barátnője, Selényi Imréné. Ez Bónisnénak teljes ellentéte volt. Magas, sudár termetű, koromfekete, göndör bajjal, bogárszemü, vért forraló, perzselő nézéssel ; a pajkosságig vig kedélyű, kihívóan temperamentumos modorral. Kikapós menyecske hírében állt; noha azon a a hírhedt hajnali mulatságokon senki sem mondhatott felőle pozitív dolgot, ha csak hitelt nem adunk Praxe György aljegyző ur szavainak, ki mámoros fővel gyakran eldicsekedett azzal : „Ez az én Asszonykám!“ De a jegyző ur szavai nem igen hitelt érdemlők, mert tömeg hódításairól nagy dicsekedve szokott beszélni. Igaz ugyan,, hogy szép szál legény és tartalékos huszárbadnagy. Bónisné barátnőjének, Selényinének említette egy önfeledt pillanatban, hogy szerelmes. Nyomban meg is báqta az elszólást, harapdálta ajkait, de már késő volt, visszaszini nem lehetett. De már most bármennyire ostromolta barátnője, hogy mondja meg neki, ki az a boldog halandó, kit kegyeivel kilüDtet, ezt el nem árulta. De nem azért volt asszony Selényiné, hogy ebbe belenyugodhatott volna, mindenáron tudni akarta, ki a barátja e szőke asszonykának. Folyton azon töprengett, vájjon miért titkolódzik előtte ? Mig végre a féltékenység démonja azt nem súgta neki: „az aljegyző ur az“. Ez aztán végkép feldúlta lelkinyugalmát ; hát ez a csitri asszony elhódítja tőle az ő barátját ? És most egyszerre eszébe jutottak oly dolgok, melyek eddig figyelmét elkerülték. Most egyszerre világosan látott és meg-
