Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-06-15 / 48. szám
2 TOLNAVÁRMEGYP: és H KÖZERöEK ______1914 junius 15, za ti jogát akarja megerősíteni, de félünk tőle, hogy ez a gyakorlatban éppenséggel nem fog beválni. Ahol a tisztviselők és a vármegye közönségének hazafisága és lelki- ismerete nem lesz képes a központi hatalom vagy mások törvénytelenségeit megakadályozni, ott a táblabirónak minden fölirati joga is csak Írott malaszt fog maradni. Viszont a táblabiró, mint valami „vigyázó bácsi“ íog az állami közigazgatás komoly és modern keretei között szerepelni és mint „minden lében kanál“ föl- | felé és lefelé egyaránt sokszor kellemetlenségeknek és fölösleges izgalmaknak lesz okozója és talán akaratlan előidézője. A politikai pártszenvedélyek egy-egy közgyűlésen a vigyázó bácsit (ha esetleg nagyon vagy nem eléggé kurucznak találják) egyszerűen kibuktatják majd táblabirói állásából, amit egy-egy összeverődő többség hevenyészetten is megtehet majd, mindez pedig nem fog az állás tekintélyének és díszének öregbítésére szolgálni, nem szólva arról, hogyha egyes helyeken a táblabiró urak nem bírnak majd kellő tapintattal és nem az alkalmas pillanatban és módon lógják a szükséges erélvt és a jogkörükből származó hatalmat érvényesíteni — igen kínos összeütközéseknek és bonyodalmaknak lesznek előidézői, egyrészt a tisztviselők és a kormányhatalommal, másrészt pedig a vármegye közönségével szemben, anélkül, hogy működésűkkel az alkotmány komoly védelmének mákszemnyi szolgálatot tennének. A táblabirói állás rendszeresítése ugylátszik flastromul akar szolgálni az önkormányzati jogokat féltő aggodalmakra — mi pedig a különben kitünően megkonstruált, lényegben és formában egyaránt kiválóan sikerült javaslatnak egy szépséghibáját látjuk benne. Mindent egybevetve igen értékes, a modern közigazgatási jogélet szempontjából igen hasznos, az egész közéletre igén előnyösen kiható, korszakos jelentőségű a kormány által benyújtott javaslat, melynek mielőbbi törvényerőre való emelését és gyakorlati alkalmazását a közérdek kívánja. És amidőn kegyeletes érzésekkel veszünk búcsút a régi vármegyétől — bizalommal köszöntjük az örökébe lépő jogutódot, amely nem idegen minták átplán- tálásával, nem jogfosztással és rombolással, hanem a hagyományok tiszteletben tartásával, az ősi hazai talajban való mélyebb szántással alkalmazkodik a korszellemhez. Tűzoltóságunkról. A szekszárdi önkéntes tüzoltótestület működésére vonatkozólag tartott hatósági vizsgálatról szóló közleményünk arra inditotta Boda Vilmos tüzoltótestületi főparancsnok, felelős szerkesztőt, hogy lapjában a „Tolnamegyei Közlöny“ ben „Hajsza a szekszárdi tűzoltóság ellen“ vezércikkben keljen védelmére tűzoltóságunknak, melyet pedig nemcsak senki nem bántott, hanem min denki a legnagyobb elismeréssel emleget és vesz körül. Nem szándékozunk e tárgyban vitába eresz kedni, de annyit n eg kell állapitanunk, hogy a szekszárdi tűzoltóság ellen indított „hajszáról“ szó se lehet, -—- hogy az eljáró rendőrhatóságnak nemcsak joga, hanem kötelessége volt vizsgálatot (és nem inquisiciót) tartani, a rendőrség ez eljárását tehát jogtalannak csak a legnagyobb elfogultság mondhatja, — bogy a felmerült kérdésben nem lehet, a hatóság és tűzoltóság közötti „összeütközésről“ beszélni, mert a tűzoltóság a hatóság felülbirálata és rendelkezése alatt áll, amihez a jogalapot az 1888. évi 53,880. számú belügyminiszteri rendelet adja meg, amely rendelet lehet még oly régi is, de ma is érvényben van. Meg kell továbbá még állapítanunk, hogy a tűzoltói felszerelések a tüzoltóegylet tulajdonát képezik ugyan, csakhogy azok az egyleti alapszabályok értelmében feloszlás esetén a város tulajdonába mennek át — és hogy önkéntes tűzoltók helyett hivatásos tűzoltók alkalmazására a városban senki se gondol és a viszonyok ismeretében nem is gondolhat. Hogy a vizsgálatban eljárt rendőrhatóság ez ügyet rezerváltan kezelte és kezeli, azt, ellen tétben a főparancsnok úrral, csak helyeselhetjük, mert ehez az eljárt hatóságnak bizonyára meg van a helyes és elegendő oka és pedig épen a tüzoltóegylet legfőbb érdekében és a tüzoltóintéz- ményre való tekintettel. Mert a mi önkéntes tűzoltóink egytől-egyig igen derék, önzetlen, buzgó, a polgárság és a város érdekeit testi épségök veszélyeztetésével is védeni kész érdemes emberek és úgy ők, mint vezetőik a város legnagyobb bálájára és elismerésére tették magukat méltóvá és érdemessé, de ugyebár e hálával és elismeréssel nem áll ellentétben az a kívánság, hogy önkéntes tűzoltó egyletünk a modern kor szükségleteire való tekintettel fejlesztessék, újra szervez tessék, az alapszabályok átdolgoztassanak, a fegyelmezési rendtartás szabályoztassék és szigorit- tassék, a gyakorlati kiképzésre állandó és belterjes gond fordittassék, az egyesületi életbe és a nagy közönséggel való érintkezésbe elevenebb, lüktető tempó vitessék és az egylet vezetésében — az eddigi vezetők érdemeinek elismerése mellett, a fiatalabb, tettre kész, tettre vágyó és tettre képes erőknek tér nyittassák. Ez az óhajtás általános az egész városban, de ez még nem üldözése a tüzoltóegyesületnek. Ellenkezőleg: a tüzoltóegylet iránt érzett legteljesebb elismerés és jóakarat viszi arra a város intézőit és társadalmunk vezető embereit, hogy az egyesületet újjászervezzék, uj alapon, újabb erők bevonásával is, ami hasznos is, szükséges is és bizonyára a legrövidebb idő alatt meg is fog történni. F. M. HÍREK. ____ — Szalay Imre báró — Pécs város díszpolgára. A város tanácsa, a hétfőn délután tartandó rendes közgyűlésnek javasolni togja, hogy Szalay Imre bárót, a Magyar Nemzeti Muzeum igazgatóját, a város díszpolgárává válasszák meg. Szalay Imre báró eme nagy rokonszenvét a kultúrpalota létesítése ügyének szőnyegre kerülésével tapasztalhatta inkább Pécs városa. Ő volt az, aki sok utánjárással Kieszközölte a vallás- és köz- oktatásügyi minisztériumban, hogy a város a kultúrpalota létesítéséhez jelentős állami támogatást kaphatott s ugyancsak egyedül ő volt az, akinek közbenjárása révén a város adományképen birtokába jutott a Rákóczi-ut és Gyár-utca sarkán álló emeletes háznak, amelynek tiszta értéke a város javára 60.000 koronát képvisel. Ezeknek és még sok más, a város javát célzó ténykedéseknek méltánylása késztette arra a város vezetőségét, hogy hála fejében — a város díszpolgárai közé igtassa őt. — A szegedi tábla elnöke nyugalomban. Vén Andrásnak, a szegedi tábla elnökének nyugdíjazása a közeli napokban meg fog történni. A nyugalombavonuló táblaelnököt nyugdíjaztatása alkalmából magas kitüntetésben fogják részesíteni. Utódja Hamza Géza kolozsvári táblai tanácselnök lesz, aki bárom év előtt huzomossabb ideig volt a szegedi törvényszék elnöke. — Lelkészválasztás. A cecei ref. egyház- község Szilágyi Béla magyargyönki lelkészt választotta meg lelkészéül. — A paksi gyermeknap. Az országos gyermekvédő liga javára rendezett gyűjtésen az egyes urnákban az alábbi összegek ' folytak be: Petrich Emmike gyűjtése 27o0 korona, Szamossy Margit gyűjtése 21’02 korona, Rosenbam Helén és Jolán gyűjtése 32‘50 korona, Kussinszky Margit és Idus gyűjtése 26 24 korona, Albert Mariska és Gombos Julia gyűjtése 12’48 korona, Szecsey Ilonka és iSchneppelt Ilonka gyűjtése 10 48 kor., Rácz Erzsiké és Móricz Karolin gyűjtése 6'48 korona. Összesen befolyt 136 korona 50 fillér. A gyüjh sre felkért hölgyek tevékenységének köszönhető a szép eredmény. A gyermeknap rendezését Kelemen Viktor jegyző eszközölte. — Ingyen könyvtár. A földmivelési miniszter a hőgyészi kath. Legényegyletnek 109 kötetből álló könyvtárat és könyvszekrényre 20 koronát adományozott. ségeit, miközben az öreg járásbiró egy kis büszke önteltséggel oda nyilatkozik, hogy végre megtörik majd a konok tagadó tettes a bizonyitékok súlya alatt és töredelmes vallomásra fogja bírni a boncolás adatai is ! Én a nyert impresszióm hatása következtében, szerényen és tréfásan jegy- jem meg : — Nem tudom, nem úgy jár-e majd Bátyám Uram! mint én jártam egy ízben, hogy akkor vettem észre a hibás diagnózist, amikor már késő volt! (öreg kollégám mosolyogva jegyzi meg : „Ez még szerencsés gyerek, mert csak egyszer járt úgy 1!) Kapóra jött az öreg járásbirónak e mondás és szinte lekicsinylőleg szólt : — Ilyen goromba tévedéseket csak orvosok követhetnek el! Le voltunk főzve ! . . . Néma megadással türtük mindketten a provokált arculcsapást és el kellett hallgatnom az öreg áldott lelkű járásbiró pirongatását. — Különben is tudomásomra jött, hogy maga, kis doktorkám, meg nem engedett módon értekezett a gyanúsítottal, az ilyesmiért máskor megcibálom a fülét! — Még azt is szívesen eltűröm, akárhányszor kedves uram bátyámtól. Már az eset érdekessége is megéri azt, de azt alázatosan teszem hozzá, hogy én nem kerestem rá az alkalmat, hanem hivatalos működésemből kifolyólag történt! feleltem tréfás dorgálására. — Jól van, jól! végzi be az öreg ur fenyegetve, még tán úgy sincsen megengedve ! Sietve ültünk a kocsikra, hogy a boncolás színhelyére érjünk. A hetek óta, viz által megroncsolt hullán igen nehéz dolog volt megállapítani, hogy a sokszoros sérülések minőségre nézve két félék : egy uagyob , fejszének megfelelő eszköz, és egy kis- sebb éles ösztökének megfelelő eszközzel, idegen kéz által történt ütések következményei; melyek közül a koponyát ért ütések, illetve sérülések feltétlenül halálosak, mig a mellkason levők közül csak egy, a többiek vegyesek. E lenállás nyomai nem találtattak s a nyakra illesztett kötél csak a beállott halál után roncsolta a felhámot. A vélemény oda domborodott ki, hogy a halálos sérüléseket több egyén egyidejűleg gyors egymásutánban ejtette. A vizsgálóbíró a boncolás eredményével kapcsolatos véleménnyel nagyon meg volt elégedve, amennyiben beigazoltnak látszott, hogy a gyilkosságot B. és társai követték el. A kiszállottak ezután a járásbíróság székhelyére utaztak vissza ; én azonban a tanyáról a községbe hajtattam, ' egy-pár betegem meglátogatására. Sajátságos véletlen volt, hogy a község elő- fogatosa épen ekkor a meggyilkolt gazda fia volt. Az hordozott hivatalos kiszállásaim alkalmával már egy év óta és most is ugyanaz vitt vissza székhelyemre. Ez egyszer azonban csodálatos utazás volt; sohasem felejtem el ! Máskor a jó lovakon 25 perc alatt értem haza, most LICHTHAN-féle hölgy-, úri- é5 gyermekcipők, indulok. Kalapok, sapkák, nyakkendők. Nyári ruhaszövetek, sima és mintás eponge, crepon- és sáda újdonságok I selymek!* Szál ?agok.^Csipkék : Utazókosarak. Börőndők. Fonott buiorok | Legnagyobb választékban és legiziésesebb kivitelben beérkeztek | Pirnitzer József és Fiai áruházában Szekszárdon. |
