Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-06-12 / 47. szám
XXIII. X. évfolyam 47. szám Szekszárdi 1914 június 12. Előfizetési ár ; Egész évre ....................16 korona Fél évre......................8 > Ne gyed évre .... 4 » Egy szám ára .... 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztősig: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő össze« közlemények. Kiadóhivatal: Bért Balog Ádám-utca 42. szám . Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A pénz. Ha a magunk állapota nem venné el a kedvünket a kárörvendezéstől, akkor ilyen szót üzenhetnénk át Francziaországba, Európa pénzeszsákjaihoz. — Voilá — ez az önök pénzügyi éleslátása. A magyar értékek nem kellettek, a magyar adós nem kellett. A magyar mezőkről visszaszivták a milliókat, bevonták a hiteleket. Megvetően szóltak a mi gazdasági állapotainkról, a mi közéletünkről, a mi politikánkról. Egy ilyen, meg olyan országba, ahol ez meg az történhetik, ahol minden beteg és minden fölfordult, — mondották, — nem adnak egy sous-t se. A hitelképességünknek foltja volt az is, hogy a hármas-szövetséghez tartozunk. Vissza, vissza a francia pénzekkel, — Írták. Azelőtt vidéki intézeteknek is jutottak a frankokból, tavaly az államnak se adtak. Az első rémületet ez okozta közöttünk. Meg tudunk-e élni, ha a francia tőke, a legkövérebb, a legolcsóbb a legbővebben heverő tőke elfordul tőlünk, megtagadja tőlünk szeretetét ? — Es a magyaroktól elvont francia pénzeken, meg az egyéb pénzeken másként spekuláltak a francia tőkések. Azzal gyanúsították őket, hogy hazafiságból a marokkói gyarmatokba, Franciaország uj gazdasági érdekkörébe fektetik be. De ez alkalommal bebizonyult, hogy a francia tőkét a befektetésnél, a spekulációnál csakugyan nem vezetik hazafias érdekek, politikai nézőpontok. A francia bankár, a francia rentier keresni akar, többet, mint a mennyit például Magyarországon keresni lehetett volna. A francia tőkések vettek szép finom mexikói, brazíliai és orosz papírokat. — Most azután mindennap uj vészhirek jönnek a francia tőzsdékről. Nem is milliókat, nem is száz milliókat, hanem milliárdokat veszítenek a francia tőkések, a börzepapirok tulajdonosai a mexikói, brazíliai meg az orosz értékekben. Hihetetlen arányokban zuhannak az árfolyamok és ha valamikor a magunk piacainak gyönge ellentálló képességéről szóltunk, ime a francia tőke se tud elég erős lenni arra, hogy gátat vessen a rettentő áreséseknek. Messieurs, — nem lett volna jobb mégis a régi kuncsaftoknál maradni, amely, ime, Francia- ország elzárkózása után is megmaradt a lábán és ha megfogyatkozott, ha kapott is sebeket, mégis elég erős arra, hogy hitel- biró legyen. A kárőrvendés nemcsak erkölcstelen, hanem azért sincs helyén, mert a francia bajokat inkább az aggodalom érzésével kell tekinteni. Ha Franciaország az utóbbi években el is zárkózott tőlünk, azért teljesen függetlennek, szervesen elválasztott- nak még se tekinthetjük magunkat a francia kapitalizmustól. Bankokban, ipartelepekben, vállalkozásokban az érdekszálak százaai fűznek bennünket, régebbi időkből eredők, Franciaországhoz s ha ott súlyos bajok vannak, azok hatása átszáll mi ránk is. És ha ez nem is lenne, föltétien hatással van a mi, egyébként is gyönge befektetési piacunkra, hitel- és értékpapirforgalmunkra az a rémület, amely a francia területeket a milliárdos árfolyam-veszteségek hatása alatt elfogja. Igaz, hogy nekünk nincsenek mexikói, brazíliai meg oroszországi értékeink, de a repedező falak láttára senki se érzi a maga házát elég szilárdnak, elég biztosnak. A pénzkrizisnek egyik legszomorubb fejezete ez, olyan betegsége, amely épp azért veszedelmes, mert az okát bizonyosra nem lehet megállapítani. — Mikor nálunk adta ki mérgét a pénzkrizis, a közgazda- sági orvosok mindjárt megállapították az okát: a külföldi tőkék visszavonulása, meg a háború. Franciaország nem volt idegen tőkére szorulva, az a háború, ami talán még Albánia miatt fenyegethet, a francia érdekekkel nem kerül összeütközésbe. Miért beteg tehát Franciaország ? A betegségnek lehetne egy és más okát elősorolni, de abból épp oly kevés vigasztalást menthetnénk, mint a milyen kevés hasznunk a kárörömből lenne. Feszült, aggodalmas várakozás kiséri a francia tőke bajait, azzal a reménnyel, hogy ez a gazdasági válság csúcspontját jelenti, a mely után talán megkezdődik a visszatérés a völgybe, a rendes viszonyok és a nyugodt élet medrébe. Nincs orvosság. Budapesten egy szép napon a pult mellől egyszerűen, hidegen és jól öltözötten, ahogy illik, kiléptek a gyógyszerészsegédek és otthagyták a gyógyszertárakat sok élettelen, nélkülük használhatatlan drága kinccsel. Sztrájkba léptek a gyógyszertárak alkalmazottai, azok, akikben a szenvedő emberiség az orvoson kívül reménykedik, otthagyták posztjukat és ezzel oly szomorú, oly rémes perspektívákat nyit meg Magyarország jelenlegi közállapotába, amilyet még egy sztrájk sem mutatott. Mert minden sztrájk egy-egy szomorú villanás, de egyik sem szomorúbb, mint ez. Végleges és katasztrofális lezüllése egy országnak az a helyzet, hogy az emberi legdrágább kincset, az egészséget sem lehet gondtalan kezekbe letenni. A gyógyszertárban, ahol egy grammnyi, vagy egy cseppnyi eltérés betegséget okozhat, ahol egy tévedés, egy másik doboz, vagy pohár, vagy tégely, — nem a helyes — halálos következményekkel járhat, ott olyan embereknek kellene állniok és dolgőzniok, akiknek egész gondolkozása, minden gondolata — munkaidejük alatt — vállalt feladatukra legyen össz- pontositva. Ez a sztrájk, ha kissé hangosabb, nagyobb szavakat használhatunk, rémületbe ejtheti az országot. Mert hiszen a gyógyszerészek nemcsak Budapesten nyomorognak, hanem az egész országban s főleg jövőjük bizonytalansága s legtöbbjüknek örökös függő helyzete az, ami elkedvetlenítheti őket. A gyógyszerészekben tehát emberileg érthetően gyűlik és gyűlt össze az elkesere- redés, a szomorúság, az elégedetlenség és ez az elkeseredett és elégedetlen ember keveri össze azt a szert, amelytől én, te és mindnyájan a gyó gyulást várjuk, az egészségünket akarjuk visszakapni. Ilyen helyzetet a kormány, az állam, azok, akiknek komoly hivatásuk ez ország polgárairól gondoskodni, nem tűrhetnek. Itt segíteni kell, mert a gyógyszerészsztrájkban — ha el is múlt, mire e sorok megjelennek — nemcsak legyőze- téssel vagy diadallal járt bérharcot kell látni, hanem komoly és fenyegető veszélyt, amely legelőször a nép, a lakosság egészségét veszélyezteti. Tenni kell valamit, mert nyomorgó, elégedetlen katonákkal hadat viselni a legnagyobb ellenség : a halál, a betegség ellen valóban nem lehet. A debreczeni gazdasági akadémia tanulmányi kirándulása Tolnavármegye területén. A debreceni akadémia 21 hallgatója, Sztan- kovics János igazgató, Gass Gyula és Stolp Ödön tanárok vezetése mellett f. hó 4-én este indultak útnak Debrecenből, hogy egy hetes tanulrnányutjuk alatt, két napot Tolnavármegye állattenyésztésének és mezőgazdaságának tanulmányozására szentelve, azután a gróf Pejacse- vics-féle uradalmat tekintsék meg. A társaság 5-én, a délelőtti vonattal érkezett Nagydorogra gróf Széchenyi Domonkos uradalmának megtekintésére. Az állomáson az uradalmi tisztikar, Fördős Dezső földbirtokos, Blascsók Gyula intéző, Molnár József gazdasági egyesületi titkár és Puly. Iván kir. gazdasági felügyelő várta a társaságot, kiket Puly Iván üdvözölt. Sztankovics igazgató a szives fogad tatást megköszönve, 16 kocsira szállt a társaság és a téglagyár megtekintése után, a szépen feldíszített diedalkapu alatt a belmajorba érkezett. — A tejellenőrző egyesület ellenőrzése alatt működő 112 darabból álló tehenészetet gondosan áttanulmányozva, a spárga telep megtekintése következett. Innen^ a spárga csomagolása, majd a borpince és a dohánypajták megszemlelése után, a zöld gályákkal ízlésesen feldíszített sátor alá, virágtól roskadozó asztal köré gyűlt a társaság, hol Nagy Ákos intéző felesége kedves szeretetreméltóság- gal fogadta a vendégeket. A fényes ebéd elköltése alatt Nagy Ákos urad. intéző üdvözölte az akadémistákat, mit Sztankovics igazgató köszönt meg. Sztankovics igazgató a távol levő házigazdát éltetve, a társaság sürgönyileg fejezte ki háláját. Volt még több felköszöntő, éltetve a háziasszony szerepét betöltő Nagy Ákosné asszonyt, Nagy Ákos intéző az akadémia ifjúságát éltette. Ebéd után ismét kocsira szállt a társaság, a bezzegi dűlőben szántó tractort, majd a bez- zegi szőlőt, a működésben levő fogatos permetezőt megszemlélve, értünk Sztankovánszky János kajdacsi uradalmába. Itt Blascsók Gyula intéző véve át a szives kalauzolást, először a hosszudülői sertés istállót tekintettük meg. Sajnos, innen már szakadó esőben mentünk tovább, a nagyon érdekes rozs nemesitési telep tanulmányozása után a belmajorban levő és Blascsók intéző tulajdonát képező sertés telepet tekintettük meg, majd fényes uzsonna elköltése után, hol Blascsók Gyuláné úrasszony vitte a háziasszonyi tisztet, következett a melegvérű lótenyésztés, szarvasmarha tenyésztés és juhászat tanulmányozása. Innen kocsikon az állomásra hajtattunk és a társaság Bátaszéken megvacso- nálva késő éjjeli órákban érkezett Dombóvárra, hol két szállodában volt az elszállásolás. 6-án reggel a vonat indulásig a vajgyárat és a Dőry-féle gyümölcs-konzervgyárat tekintettük meg, utóbbiban, mely nagy érdeklődést keltett, özv. Dőry Jenőné úrasszony volt kegyes a társaságot szakszerű magyarázatokkal ellátni. 10 óra után induló vonattal kissé borús időben értünk Kocsola-Ódalmand állomásra, honnan a felsőleperdi gazdaság megszemlélése végett Felsőleperdre kocsiztunk. Rendkívül tanulságos volt ez a nap, bár sokban akadály volt a folyton csepegő eső. Az este 8 órai vonat indulásáig. a kedves házigazda özv. Dőry Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
