Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-06-08 / 46. szám
Előfizetési ár: Egész évre . . . . . 16 korona Fél évre ......................8 » Ne gyed évre .... 4 » Egy" szám ára . . . .16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- ér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemfenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Hesíelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: S3—24.— Kiadóhivatali telefon-szám: Í3—II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide'küldendők a lapot érdeklő össze« közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám . Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Vasúti bajaink. Sajnos a krónikus és gyógyithatlan betegség jellegét viseli magán a mi vasutunk. Hiába minden jogos panasz, hiába minden kérelem, a mi felszólalásaink és kérelmeink állandóan süket fülekre találnak. A legegyszerűbb és legszerényebb kívánalmakat semmibe sem veszik, minden a régi és kezdetleges stádiumban marad és mi előrehaladás és fejlődés helyett ezen a téren is hátramaradva, a stagnálás és hanyatlás legszomonibb és legsivárabb képét mutatjuk. Nem nagy dolgokról van szó. A mi igényeink úgyszólván a legszerényebbek és legminimálisabbak. Sem protekciót, sem különös jóakaratot, sem kedvezést nem kérünk, nem várunk. Ezektől már réges- rég elszoktattak bennünket. Azonban az már egyenesen felháborító és szégyenletes, hogy ezek a legprimitívebb kívánságok és legjogosabb igények sem vétetnek figyelembe, hanem azokat konokul mellőzik és következetesen teljesen figyelmen kívül hagyják. Bezzeg' másutt más világ járja e tekintetben is . . . mi csak maradunk a mostohák. Félévről-félévre várjuk, hogy az uj menetrend csak hoz valamelyes előnyös változást, de mindhiába. Itt van a baja—bátaszéki összeköttetés, melynek létrehozása körül nem csekély része van lapunknak, amely évről- évre, évtizedeken keresztül lelkesen sürgette és lankadatlanul napirenden tartotta ezt a kérdést, miglen az valósággal, mint Egy tolnamegyei körorvos 25 éves naplójából. Igaz történet az életből. Ötödik év. Állj meg halandó ! és nézz e sir oszlopára És itt gondolj életed múlandó voltára. Nem tudod hol akadsz a halál horgára Midőn elindulsz e nagy világ útjára N. N. hamvait fedi e sir hantja, Ki orgyilkosoknak lett gyász áldozatja. 61 évekre terjedt élet pályája, 18 . .-ben lett gyász napja N....................neje halálát gyászolja Mi ndaddig, mig megkondu! végórája. Szeretett — fia és hű párja És jó unokája minden jót kívánja: jó atyánk, ki tőlünk el nem búcsúzhatott Nyugodj békén és itt sirasson sírodnál Az Úrnak angyala! Lelked a Jézusnál nyerjen örök szállást Isten trónusánál. Ámen! Ezen emléket állittatá szerető fia. * Sötét, magas, vastag gránitkő-oszlopra — arany betűkkel ki vésve — találjuk ezen sírkő - feliratot egy község csendes temetőjében. bliába áll meg a halandó, hiába néz a sir oszlopára, nem tudja leolvasni róla azt a mély titkot, melyet a nehéz sirkő súlyával elnyomni látszik és' a csillogó aranyozott betűk, vakító káprázattal lehetetlenné akarják tenni, hogy a kő belső, igaz tartalmát is meglássuk ; a gondolkodónak legfeljebb csak azt engedik sejtetni, hogy egy vagyondus 61 éves egyén életfonala erővel szakittatott el. Es ez a vallásos emberi társadalom leg kirívóbb gyengéje, hogy a látszatnak él; leplezni, sürgős megoldást igénylő közkivánság ment át a köztudatba és végre megvalósult. Azonban nincsen benne köszönet — legalább Szekszárdra nézve semmi. Alig háromnegyed órányira, 20 kilométernyire van tőlünk Bátaszék, a legelemibb dolog volna tehát, a mi vasutunk indulását és érkezését Bátaszékkel közvetlen kapcsolatba hozni. A forgalomnak ezen összekapcsolása — különösen egymáshoz ennyire közel álló állomásoknál — mindenütt a világon szokásos és a józan, közérdekű és racionális közlekedési politikának alapvető követelménye, mely azonban csak Szekszárdra és a szekszárd—sárbogárdi vonalra nézve nem nyer érvényesülést. Bátaszékről naponként hat vonat indul Baja—Szabadka—Szeged és Nagyvárad felé. Tőlünk csak négy vonat jár naponként Bátaszékre, ezek közül pedig csak egyetlenegynek van Bátaszéken közvetlen csatlakozása Baja—Szabadka felé, természetesen ennek sem a gyorsvonathoz és ez is a Szekszárdiul hajnalban induló vonat. így tehát az a helyzet, hogy a többi öt vonathoz nem lévén összeköttetésünk, Bátaszéken 2—3 óra hosszat kell a szekszárd—sárbogárdi vonalról érkező utasoknak vesztegelniük, mig az onnét induló avagy az oda érkező vonathoz összeköttetést kapnak, szóval annyi időt kell az utasnak a bátaszéki állomáson a várakozással elfecsérelnie, amennyi idő alatt, ha megvolna a kapcsolat, az utazóközönség már rég eljutott volna Szabadkára, sőt azon túl is. Hogy éppenséggel semmi figyelemmel nincsenek a menetrend egybeállitásátakarni akarja a bűn fonalával kapcsolatos cselekedeteit, amivel úgyszólván belekényszerittetik abba, hogy „nem bűn a bűn, ha titokban maradhat“, amiért is majdnem minden ember titkon bűnözik ; ellenben annyira retteg a nyilvánosság által bűnösnek való megbélyegzéstől, hogy felfedeztetés esetében kétségbeesetten mindenre ké-. pes ; jóllehet, a nyilvános birálók és bírók gyarló emberek lévén, mindannyian, talán más irányban, de többé kevésbbé hasonlóan bűnösök. Meg kellene szűnni a bűn fogalmának és akkor nem volnának bűnösök. A kultúra oda fejlődik, hogy az emberi cselekményeket csak két irányban fogja bírálni : ésszerűek s igy célszerűek, vagy ésszerűtlenek és igy célszerűtlenek is. De amint mindennapi cselekedeteink célszerű végét, vagy ésszerütlen- ségét, senkinek se n jut eszébe kutatni — mert azok egyéni javunkra, vagy kárunkra esnek, kinek-kinek saját számlájára — akként bizonyára megszűnne még a legcélszerütlenebbül elkövetett cselekedeteinknél fs a — ma még jogosnak vélt — bírálat, a bűnösség kimondásával és az azzal járó nyilvános megbélyegzéssel; pedig talán senki sem tudná megmondani, hogy hol kezdődik a bűn és mi a legnagyobb bűn? . . . Nem ismervén tehát el sem a bűnt, sem a bűnöst, eljutottam oda, hogy minden szándékosság nélkül, sőt inkább mint jóakaratu orvos, aki éles késsel, bátor kézzel metszi meg az évek óta belső fájdalmakat, nyugtalanságot okozó tályogot, hogy az ott összeszürődött gennyet kiürítse, de vele könnyebbedést, megszabadulást teremt az azt hordozónak : akképen szabad legyen lepattantanom a fent olvasható sirkőfelirat titkát, a lángeszű nagy férfiúnak gróf Széchenyinek ama mondásával : ,,0’ly kevesen vagyunk, hogy még nál a mi érdekeinkre és igényeinkre, az nyilvánvalóan kitűnik abból is, hogy a Szabadka—nagyváradi gyorsvonatot úgyszólván az orrunk elől indítják. Ezen gyorsvonat ugyanis este 8 óra 10 perckor indul Bátaszékről, a sárbogárd—szekszárdi vonat pedig este 8 óra 32 perckor érkezik Bátaszékre ; ha már most ezt a vonatot egész fölöslegesen és az utasok nagy bosszúságára, nem hagynák Szekszárdon 17 percig várakozni, néhány perc hozzáadásával, amit igazán játszva el lehet érni, meglenne a szükséges közvetlen kapcsolat, mig igy Bátaszékre érkezve már egyetlen vonathoz sincs összeköttetésünk. — Bajáról— Szabadkáról Szekszárdra visszautazóban ugyanaz a helyzet, hogy Bátaszéken 2—3 órai várakozás után indul csak a bátaszék—szekszárdi vasút, vagyis 3 órai várakozás után lehet csak a Bátaszéktől Székszáfdig 45 percig tartó utazást folytatni. Hasonlóan abszurd a Bátaszékről Pécsre induló vonatokhoz való összeköttetésünk. Négy vonat indul naponként Bátaszékről Pécsre, ezek közül csak egyetlenegyhez van Bátaszéken csatlakozásunk, (különben csak 2—3 órai várakozással juthatunk tovább) ezen egyetlen összeköttetésünk is csak a déli 12 óra 46 perckor induló vonathoz van meg, úgy hogy aznap már nem jöhet vissza az ember Pécsről. Ellenben, ha a legminimálisabb figyelem alkalmazásával állítanák össze a menetrendet, ez esetben nem a Bátaszékről délben, hanem a reggel 9 óra 38 perckor, vagy a még korábban induló vonathoz kapnánk kapcsolatot, mely esetben Pécsaz apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni“. * Egy szép nyári nap üde reggelén, az ablakomon kitekintve, látom, hogy nem a megszokott mindennapi kép tárul elém ; mintha nyugtalanabbak volnának az utcán járók, kelők. Itt-ott kettesbe, hármasba verődnek össze, főleg a közkutra járó asszonyok, máskor szorgosan iparkodik mindenik a dolgára, most hosszasabban tárgyalnak ; a taglejtésekből észrevehető, hogy egyik a másiknak iparkodik valamit jobban megmagyarázni ; fejcsóválva fogadja némelyik a hallottakat ; amott kezeit csapkodja össze az idegesebb ; a férfi szekerét az utca közepén állítja meg és látható kíváncsiságból tudakozódik a másiktól. Egyszerre csak lovascseudőrök vágtatnak végig házam előtt • a gyalogcsondőrök is ügető léptekben törekszenek egy községi őr kíséretében fölfelé. Szóval biztos jelei annak, hogy valami nagy dolognak kellett történnie. A kíváncsiságtól felcsigázottan lépek ki a konyhában szorgoskodó jó édes anyámhoz 5 jó reggelt kivánva kérdem : — Jó anyám ! Nem hallott valami újságot ? Az utcán sürnek-forrnak az emberek! — Nem hallottam semmiről! — mondja anyám. De ha valami történt volna, úgy elsősorban már itt jártak volna nálunk jelenteni. Itt azonban nem volt senki ! — Pedig mégis kellett valaminek történnie, amint én azt az ablakon keresztül észlelem. No majd átküldőm a cselédet a harangozóné szomszédasszonyhoz, s majd megtudjuk attól. A harangozóné a faluban rendszerint a tele- fonhirmondó központot képviseli. A halálozásokról, születésekről, esküvőkről, ő lévén anyagilag is érdekelve, legfinomabb szimattal mihamarabb
