Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-05-18 / 40. szám
TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 1914 május 18. tovább terjedésén, amely most már a magyarságnak éppen a legszinmagyarabb részét tizedeli, de tömörüljenek is a baj leküzdésére. Eddig a nemzetiséglakta vidékek lakossága fogyott s ma az országos statisztikai adatok megdöbbentő tanusága szerint, Tolna, Győr, Veszprém lakossága apad a legijesztőbb mérvben. Erős, • öntudatos, vállvetett munkára van szükség! Megvagyok győződve, hogy ha már építenék a bátaszék—pélmonostori vasutat, s még gyorsabb tempóval folytatnák a Sió csatorna kibővítését, ha ennek folytán Szekszárd és Tolna hajókikötőt kapna s ha erős társadalmi és vármegyei akció idejekorán megakadályozta volna a szekszárd—sárbogárdi vasút elsőrangusitá- sára felvett 1 millió 200 ezer koronának az idei államköltségvetésből való kitörlését, az a bátaszéki, tolnai kőműves nem pakolta volna tarisznyába a szerszámát s az a sok szegény napszámos ember nem akasztotta volna a nyakába vándortarisznyáját és nem 4000-en, de 400-an sem kértek volna az idén útlevelet. Gyönyörű feladat vár, vagy legalább várna e téren a szép kilátások között megalakult Tolnavármegyei Közművelődési Egyesületre is. Mielőbb meg kell alakítani ennek az egyesületnek az úgynevezett Kivándorlási osztályát, mert a kultúraterjesztésnek az is egy főkelléke — akárcsak a püspök elé harangozásnak — a harang, hogy legyen a kultúrát — kinek terjeszteni. Pedig, ha igy apadunk, igy fogyunk, bizony még kevesebb lesz a kulturszomjas lelkek száma. Ez a kivándorlási osztály aztán lásson lelkes munkához. Más vármegyének van legalább összegyűjtött statisztikája a fogyó emberanyagról, mi nálunk még ez sincsen. Teljesítse ez a „Kivándorlási osztály“ az orvosi kutasz kémlő szerepét, hatoljon a baj, a fekély gyökeréig, kutassa ki a kivándorlás helyi okait, tárja fel a segítés eszközeit, serkentse munkára a társadalmat, amely utóbbi aztán a maga tömör egységével irányítsa a közvéleményt, tájékoztassa a kormányt, az országot, sürgessen, kérjen, ha kell — követeljen. . . De minderről másutt és máskor. Most aztán kétségbeesik és elsülyed a feneketlen mélységbe * Azután más istenség állt az apostolok elé : magasztos, büszke, keserű és nem várva sem kérésre, sem Ítéletre, megszólalt, megvető mo sollyal az ajka körül. — Pallas Athene vagyok. Nem csengek az életemért, mert csak csalódás vagyok. Hallgatott rám és tisztelt Odys, akkor, amidőn megöregedett és hallgatott rám Telemak, mig baja el nem takarta szakállát. A hallhatatlanságot úgy sem vehetitek el tőlem, de ehelyett mondom nektek : múló árnyék voltam, árnyék vagyok és árnyék maradok örökre * És végre sorra került ő, a legszebb, a leg- hiubb ! Édes volt, csodás, könytől ázott, ahogy közeledett. Mint egy madárkának, úgy dobogott a szive hófehér keblében s mint egy gyermek, csak annyit, hogy a kivándorlás bajának gyógyítására valamit tenni kell. Még pedig gyorsan, mert később hasztalan minden, tett... B. Az alkoholizmus az Egyesült-Államokban. A mérték letességi mozgalom talán sehol sem olyan intenzív, mint az Egyesült Államokban, mégis borzasztó az a rombolás, amit ebben a ha-, talmas országban az alkohol idéz elő. A szegénység 25 százaléka egyenesen az alkoholra vihető vissza. A bűnügyekben az alkohol 50 százalék kai szerepel, mint egyik ok, 31 százalékkal pedig, mint egyedüli ok. Érre az eredményre gondos tanulmányozás után jutott el egy 50 tagból álló bizottság, amely tizenkét államban 13 ezer rabnak a történetét vizsgálta meg s ezekből a történetekből állapította meg az itt előadott százalékot. — Az alkoholizmus tehát az Egyesült- Államoknak is egyik legfontosabb kérdése; épen úgy, mint az európai országoknak. A mértékletesség önzetlen, nagy buzgalmu apostolai erős harcokat folytatnak itt az alkohol ellen ; a szeszes italok fogyasztása mégis folytonosan emelkeddc. Még 1850-ben csak 4 08 gallon ital esett egy lélekre, 1911-ben már 22'79 gallon ital jutott az Egyesült Államok mindenegyes lakosára.. Szinte úgy látszik, hogy hiába a mértékletesség apostolainak minden felvilágosítása : az alkohol fel nem tartóztatva halad előre a rombolásnak, a pusztításnak az utján. Ma nemcsak egyes nagy alkalmakkor csapnak áldomást az emberek, mint hajdan, hanem állandóan használják a szeszes italokat. E mindennapi használatnak az oka az, hogy a munkaviszonyok óriási módon fellendültek s a munkásoknak, a hivatalnokoknak, alkalmazottaknak a kezébe több pénz jutván, nagyobb a vá sárlási kedv és vásárló képesség is. így érthető meg a szeszes italok fogyasztásának a folytonos emelkedése. A mértékietességi mozgalomnak az ellenségei azonban nem elégednek meg ezzel a magyarázattal, hanem az alkoholizmus kérdést közgazda- sági kérdéssé igyekeznek tenni, felvetvén azt a kérdést, hogy mi lenne abból a sok ezer emberből, aki a szeszes italok gyártásából, árusításából él : ha a szeszes italok gyártása és árusítása mindenütt be lenne szüntetve az Egyesült- Államokban ? Tegyük fel a kérdést ebben a formában : A szeszes italok gyártásának, árusításának a megszüntetése helyeselhető-e közgazdasági szempontból ? A legtöbb italt fogyasztó amerikai munkás ságot ugyanis ez a kérdés érinti legközelebbről. Itt minden attól függ, hogy van-e munka vagy nincs. A munkást semmi sem rémiti jobban, mint az a gondolat, hogy egykor munkanélkül marad s nélkülözni lesz kénytelen családjával együtt. A fejét már tele beszélték azzal, hogy mely nagy büntetéstől retteg, úgy reszketett az ajka. Odaborult a lábuk elé és kitárva csupasz karját, alázatosan, félénken megszólalt. — Vétkes vagyok, bűnös vagyok ! De ó, uram, én vagyok az emberi szerencse! Könyörülj rajtam ! Bocsáss meg, hisz én vagyok egyedül az emberi szerencse ! És hangját elfojtotta zokogása. De Péter részvéttel tekintett rá, kérges kezét aranyhajára tette és Pál odanyult a liliombokorhoz, letört egyet és odanynjtotta neki, mondván : — Légy ezentúl olyan, mint ez a virág, de élj, emberi szerencse! És ekkor ébredt a hajnal s rózsás pírja kiemelkedett a hegy mögül. A -fülem! lék elhallgattak s helyettük a tengelicek, a pintyek, a barázdabillegetők, a kendericék kidugták álmos fejüket szárnyaik alól és lerázogatva tubáikról a harmatot, halkan ismételgették : „Virrad, virrad !“ A föld mosolyogva és örömmel teljesen ébredt, hisz nem fosztották meg az Énektől és Szerencsétől. ha a sörgyárakat, a pálinkafőzdéket becsukják : elpusztul a komló, a kukorica, a gabona, a krumplitermelő, az üveg, a. szivargyáros, a bútorasztalos, a kovács, a szíjgyártó, az automobil gyáros ; szóval egy egész serege azoknak az embereknek, akik'az alkoholt nemcsak itták, hanem abból éltek is. Ez]a gondolat az oka annak, hogy még a mértékletes munkások is sokszor a szeszes italnak a fenntartása mellett szavaznak. Az 1910-ik évi statisztikai adatok szerint 62920 ember élt a szeszes italok gyártásából. Ezeknek a munkásoknak az évi fizetése 45 millió, 252 ezer dollárra rúgott. Az anyag, amelyből a szeszes italokat előállították 139 millió 199 ezer dollár értékű volt. Az összes szeszes és sörgyáraknak az alaptőkéje 771 millió 516 dollárban állapíttatott meg. Ezekből az adatokból nyilvánvaló, hogy a sörgyártás a gyáriparban a 25-ik helyen, a szeszfőzés pedig a 43 ik helyen áll így ezeknek a megszüntetése semmiféle nagyobb katasztófát nem idézhetne elő Nem, azért sem, mert a földművelés termesztvényei közül csupán három százalék használtaik fel a szeszes italok előállítására, -— a vasutak pedig szintén 3 percent jövedelmet kapnak a szeszes italoknak a szállításából. Itt, ahol a szövő, vas, acél, bőr, papírgyártás terén billiók vannak befektetve, — s billió dollárok fizettetnek ki munkadíj fejében évről- évre — az a 62 ezer ember is, aki a szeszes italokból él, könnyen találhatna munkát más téren is. Ha feltesszük, hogy az az 1 billió 800 millió dollár, amit évente szeszes italokért fizet az egyesült államok lakossága : élelmiszerért és ruháért adatik ki : akkor látjuk be, hogy minő veszedelem közgazdaságilag is az alkohol. Számadatokból lehet megállapítani, hogy ha a fent jelzett összeget élelmiszerért és ruháért adnák ki az emberek, úgy ez utóbbiak előállításánál nyolcszor annyi munkásra volna szükség, mint most s a munkások 5x/2 szer több fizetést kapnának, mint jelenleg. De ez még nem minden. A termelők 600 millió dollárral kapnának többet az Anyagért, mint most s igy ezen a téren is több munkásra volna szükség. Bizonyos dolog, hogy ha nem volna szeszes ital, az emberek több gondot fordítanának az élelemre és ruházatra s igy mindazok, akik most a szeszes italokból élnek, nem pusztululnának el, hanem más téren boldogulnának. Szintén számadatok alapján lehet megállapítani azt is, hogy azokban az államokban, ahol törvény tiltja a szeszes italoknak mind gyártását, mind árusitásáp úgy a termelés, mint a befektetett tőke s igy a munkásság száma is nagyobbodott. Ez azt jelenti, hogy a szeszes ital gyártásának és árusításának a megszüntetése — az abolició — inkább anyagi gyarapodást, mint katasztrófát jelent a munkásra és munkaadóra egyaránt. A munkások ezt lassan kezdik is belátni. Az „American Federation of Labour“ már három gyűlésen elhatározta, hogy az osztályok lehetőleg ne tartsák korcsmákban, vagy korcsmák felett gyűléseiket. Több osztály nem fizet se betegsegélyt, se haláleseti dijat, ha a betegség vagy halál részegség következtében állott be. Az úgynevezett Labour Temples helyiségeiben szeszes italt árulni Lem szabad. John Mitchell a bányász unió volt eluöke kijelentette : „hogyha egy szeszfőzdét bezárnak, a helyét egy gyár foglalja el s a bezárt korcsma helyén egy íüszerüzlet nyílik.“ A legtöbb nyomorúságnak a forrása az a pénz, amit szeszes italért költenek el az emberek. — Egyetlen férfiúnak sincs joga ahoz, hogy önmagára egy centet is kőltsÖD, amig családjáról nem gondoskodott. S ma még az átlagos munkaöér nem olyan nagy, hogy a munkás családjának a kellő kényelmet megadhassa. Minden cent, amit szeszes italra költ, megrablása családjának! Thomas L. Lewis, aki Mitchell után következett a bányász unió elnökségében, azt mondja, hogy a bányász unió alkotmányában van egy pont, amely tiltja a tagoknak a szeszes italoknak az árusítását. Az unióhoz tartozó bányásznak nem szabad tehát szeszes ital árusítással foglal Elismert kitűnő minőségű LICHTHAN-féle alakú fekete és színes hölgy-, úri-, leány- és gyermekcipők. Uri- es fiú kalapok. Sapkák. Keztyük. nyakkendők. Harisnyák. Zsebkendők. Nap- és esőernyők. Legjobb szabású fehérnemUek és vászonáruk. — Legnagyobb választékban. Pirnitzer Jőzsef és Fiai áruházában Szekszárdon.
