Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-05-11 / 38. szám
XXIV. X. évfolyam 38. szám Szekszárd, 1914 május II Előfizetési ár: Egész évre . . Fél évre . . . Negyed évre . Egy szám ára . 16 korona 8 » 4 > 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide* küldendők a lapot érdeklő össze« közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre be küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A közoktatási tárca. A képviselőház egy nap alatt letárgyalta a közoktatásügyi költségvetést. Ez a rövid idő és a felszólaló képviselők aránylag csekély száma egyáltalán nem jelentheti azt, hogy a törvényhozás, vagy az országos közvélemény nem értékeli kellőleg a közoktatási tárcával szoros és szerves összefüggésben levő kulturkérdéseket, melyeknek nagy számával és tömegével csak az a hatás vetekszik, melyekkel e kérdések közállapotainkat befolyásolják. Mint minden kultúrát, úgy a magyart is erősen érinti a pénz kérdés. Ebből a szempontból csak sajnálhatjuk, hogy főként a hadügyi kiadások nagyarányú és szükségszerű emelkedése miatt a magyar állam nincs abban a helyzetben, hogy a kulturkérdésekre olvasatlan milliókat áldozzák. Ha azonban e téren okos beosztással a pénzügyi viszonyok kényszere alatt takarékoskodnunk kell is, zngolódásra nincs okunk, mert az a tény, hogy a közoktatásra a szegény Magyarország annyit költ, mint a dúsgazdag Franciaország, minden bizonyítéknál fényesebben igazolja azt, hogy a kultúra a magyar nemzetnek egyik leg- íéltettebb, legdrágább és legápoltabb kincse. Az e célra fordított milliókkal szemben csak arra kell törekednünk, hogy ez áldozatok gyakorlati eredményekkel járjanak és lépésről-lépésre emeljék az ország közművelődését. Ha már az óhajtásokról és törekvésekről beszélünk, nem hallgathatjuk el, hogy az eddiginél sokkal nagyobb arányokban tartjuk szükségesnek arra törekedni, hogy népoktatásunkban a közgazdasági irány a legszélesebb keretekben érvényesüljön. — Földmivelő ország lévén, amely jellege országunknak még évszázadok múlva is meg fog maradni, kétségtelen, hogy népoktatásunkban a gazdasági kiképzésnek kell irányadónak lenni. Éppen igy szükséges, hogy a középiskolai oktatásban a gyakorlati kiképzés érvényesüljön és pedig nemcsak a nyelvtanulás terén, hanem az oktatás minden ágában. Ami pedig a leányok közép- és felső- iskolai kiképeztetését illeti, nemcsak arra van szükség, hogy e kiképzés az egész vonalon lehetővé tétessék és megkönnyit- tessék, hanem még inkább arra, hogy a pályavégzett nők megfelelő állásokhoz is jussanak. Kulturkérdésekről lévén szó, lehetetlen meg nem emlékeznünk arról a képtelen vádaskodásról, mellyel egyes hazai nemzetiségek, különösen a románok, nemzetünket itthon és a külföldön illetik, mintha a magyar nemzet és a magyar kormány az ő nyelvüket és kultúrájukat elnyomná, sőt erőszakosan kiirtaná, Ezeket az alaptalan vádakat nemcsak vissza kell utasítanunk, hanem a művelt külföld előtt be kell bizonyítanunk, hogy e vádak alaptalan és rosszakaratú ráfogások. A magyar állam egész tekintélyét latba kell vetnünk, hogy e vádak alaptalanságát meggyőzően kimutassuk, mert ha ezt nem tesszük, a nemzetiségi túlzók aknamunkája előbb-utóbb azt fogja eredményezni, hogy a külföldi közvélemény, amely ügyeinkben amúgy se igen tájékozott, a ráfogásoknak hitelt fog adni és ezzel nemzetünk régi jó hírnevén, melyre pedig szükségünk van, csorba fog esni. Szemben azokkal a ráfogásokkal, melyek azzal vádolnak bennünket, hogy az itt lakó nemzetiségeket, melyek pedig nyelvűket, hitöket, kultúrájukat szabadon fejleszthetik,— erőszakkal elnyomjuk, a magyar nemzetnek becsületbeli kötelessége gondoskodása tárgyává tenni azt, hogy a Romániában, Ausztriában és egyéb országokban élő magyarok nyelvök, hitök, kultúrájuk szabad gyakorlaiában vannak-e ? A magyar nemzet, mely az ide szakadt idegen fajú népeknek teljes jogegyenlőséget adott és biztosított, nem tűrheti azt, hogy fiai más országokban jogfosztottak, alsóbbrendű páriák legyenek. A magyar kultúra, hála Istennek, oly fokon áll, hogy nem kell érte szégyenkeznünk a legnagyobb nemzetek előtt se. Ezen a fokon megállva, nem szabad visszariadnunk attól se, hogy szembe nézzünk a reánk agyarkodó idegen nemzetiségi kultúrákkal, melyeknek jogát hazánk területén kívül — és bizonyos határig hazánk területén belül is — készségesen elismerjük ugyan, de ezeknek is el kell ismerniük a magyar kultúra jogát, mert ellenkező esetben az ellenséges kultúrák egymás mellett békességben íneg nem maradhatnak. F. M. Bonyhádi ünnepe. A bonyhádi kerület munkapártjának meghívására a kerület képviselője : Simontsits Elemér, képviselőházi alelnök tudatta választóival, hogy szombaton Bonyhádra érkezik. A választók ez alkalmat felhasználva elhatározták, hogy képviselőjüket, pártkülönbség nélkül, impozáns foIrta Az apa. Björnson Björnstjerne. Thord Deweraas a leghatalmasabb ember volt az egyházmegyében. Egy napon komoly arccal jelent meg a tiszteletes ur előtt s szólt: — Fiam született s szeretném megkeresz- teteltetni. — A neve ? — Finn legyen, mint az apámé. — A komák ? Thord megnevezte őket: a község legelőkelőbb férfiait és asszonyait, az apa rokonságából. — Van még valami mondani valód ? — kérdezte a pap. A parasztgazda csendesen állt néhány pillanatig. — Szeretném, ha külön keresztelné a tiszteletes ur. —■ Hétköznapon ? — Szombaton, déli tizenkettőkor. A parasztgazda sapkáját forgatta: menni készült. — Még egyet — mondta a pap. Megfogta az apa kezét s folytatta : adja Isten, hogy a fiad áldásodra legyen. * Tizenhat év múlt el ezután s Thord ismét a lelkész szobájában állott —- Jó erőben vagy — mondta a lelkész. — Nincs semmi gondom — válaszolt Tho'^wj^ — No, de ma este még is csak rrp Cr. valami a szivedet ? . — A fiam végett jövök, akit ^ lene holnap. — Ügyes gyerek — szói — Nem akartam addig kifizetni az illetéket, mig nem tudom, hányadik lesz a lajstromban. — Ö lesz az első a sorban. — Tessék, tiszteletes ur, tíz tallér. Ezzel azután Thord elballagott. napon nagy ember jött V3 V an a csőit Újra elmúlt nyolc év. Egy zajra lett figyelmes a lelkész. Soic hozzá, Thorddal az élükön. — Nagy kísérettel jársz — mondta a lelkész.-—- Fiam kihirdetése miatt jöttem lelkész ur. Gudmund Karát veszi nőül. — A falu legszebb, leggazdagabb lányát ! — Azt mondják — mosolygott gőggel a paraszt. A lelkész hallgatott, beirta a neveket a könyvbe s aláíratta a tanukkal a jegyzőkönyvet. Thord három tallért olvasott az asztalra. — Csak egy jár érte — mondta a pap. — Tudom. De a fiü egyeben gyermekem, szeretnék most mindent jól elintézni. — Most már harmadszor állsz itt a fiad miatt, Thord — mondta. — De most már végeztem is vele — válaszolt büszkén Thord és elment. A többiek utána ballagtak. Tizennégy nap múlva apa és fiú csöndesen evez'1 f. Störlindenbe a tavon, hogy a lakodalmat izéljék. eSÍ— Inog alattam a pad — szólt a fiú s felhogy megigazítsa. De a deszka kisiklott bjzo^ió), líarjai a levegőbe kaptak s egy kiál- főisF a vízbe zuhant. jelen_ meg az evezőt! — kiált Thord s talm Q fe|^je evez. A fiú azonban rövid kapkoa taián mintha megmerevedett volna. melU ° sí tő \ \ — Várj, várj ! — kiált Tliord s gyorsan feléje tart. Ekkor a fiú hátraveti magát, hosszasan atyjára néz s a mélységbe merül. Thord nem hisz a szemeinek. Kimeredt szemekkel bámul a helyre, ahonnan a fia eltűnt. Néhány buborék táncolt a vizen, aztán egy nagyobb szállt fel a mélyből s szertepattant. Majd ismét mozdulatlan lett a viz tükre . . . Három nap és három éjjel evezett e hely körül az apa, étlen- szomjan. A harmadik napon megtalálta a fiút és a dombokon át hazavitte a karjaiban. * Egy év múlt el azóta. Egy este, aratási idő volt éppen, valaki óvatosan megtapintotta a lelkész ajtókilincsét. A pap kinyitotta az ajtót, egy magas, de hajlott termetű, sováoy arcú férfi állt előtte. Haja egészen ősz volt. A pap alig ismert rá: Thord volt az. — Ily későn jösz ? — kérdezte a pap. — Valóban későn jövök — felelt Thord. Csend volt a szobában. Végre ismét csak Thord szólalt meg : — Hoztam valamit, amit a szegényeknek akarnék adni . . . Alapítványt tennék a fiam nevére . . . A pap elvette a pénzt és megolvasta: — Egy egész vagyon — mondotta. — Birtokom fele értéke. Ma adtam el. A pap szelíden kérdezte : — Mit szándékozol most tenni, Thord ? — Valami jobbat. így ültek egy darabig, Thord lesütött szemekkel. A pap sokáig nézte a parasztot, majd halkan szólt : — Azt hiszem, gyermeked áldásodra vált. — Igen, most én is azt hiszem — felelt Thord s két könnycsepp folyt végig az arcán . . .
