Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-05-07 / 37. szám
37. szám XXIV. X. érfolyan Szekszárdi, 1914 május 7. Előfizetési ár: Egész évre ....................16 korona Fél évre ...... 8 > Negyed évre .... 4 » , Egy szám ára . . . .16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílttéri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön* Szerkesztőség telefon-szám: 16—-24« — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőse^: Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide” küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. i Kiadóhivatal: Bér! Balog Ádám-utca 42. szám . Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Tisztviselők mozgalma. Olyan túlzsúfolt tisztviselő országban, mint a mienk, igen fontos és nagy érdeklődést kelt minden olyan hir, mely a magyar köztisztviselők helyzetéről, szolgálati viszonyairól szól. Mint ismeretes, az állami tisztviselők országos egyesülete még a múlt évben egy albizottságot küldött ki a szolgálati pragmatika kidolgozására. S a nem dolgozó albizottságok országában megtörtént az a fehérholló számba menő ritka eset, hogy az albizottság komoly megbízatásának tudatában becsülettel elvégezte a reábizott munkát és pedig olyan fontos munkát, amelyre százezer tisztviselő vár olyan régen, hogy reá már a legöregebb tisztviselők sem emlékeznek. Sok évtizedes várakozás és nagyon sokszor meddőnek vélt reménykedés után végre elérkezett az az idő, amidőn a régóta óhajtott pragmatika végre-valahára a megoldás közelébe kerül. Nem szabad kicsinyelnünk ezt az eredményt, mert ezzel egy régi tartozás rendezése válik aktuálissá, egy hatalmas- testületnek, amelynek kezébe vannak letéve a polgárság anyagi és erkölcsi javai, — morális érdekei nyernek igazságos elintézést. Hányszor hallottunk felzuduló panaszokat a tisztviselők pressziója miatt, de azért soha senki sem igyekezett megállapítani a köztisztviselők és hivatalnokok szolgálati viszonyainak, polgári és politikai jogainak gyakorlási módját. Sokan érezték a szolgálati minősítés abszurd és sokszor megalázó voltát, de azért ennek revíziójára senki sem gondolt. Mindenki tudta, hogy az ingyenes és dijtalan állás csak a gentry- világ fényköréből visszamaradt lehetetlenség, amelyet a mai szegény hivatalnokok nem bírnak el, de azért a dijtalan állások megszüntetését senki sem kezdeményezte. Az állami tisztviselőkkel karöltve a vármegyei tisztviselők is sürgetik a pragmatikát és a két országos egyesület közös küldöttsége most adta át feliratát a miniszterelnöknek. Ez a lépés bizonyára nemsokára a megvalósulás stádiumába viszi a fontos kérdést és némileg jogosultabbá teszi a pályaválasztóknak azt a stereotip magyarázatát, amellyel a köztisztviselői pályára való tódulásukat kisérik s amely szerint csak a tisztviselői pályára érdemes lépni, noha épen e pályán oly szomorú tapasztalatokra tehettek eddig szert azok, kiknek éveken át kellett dijtalan gyakornokként szolgálni. A jól megoldott pragmatika kapcsán legfeljebb az az aggodalom támadhat, hogy ha pragmatika hiánya mellett is mindenki tisztviselő akart lenni ebben az országban, hogy lógnak sietni az állások után akkor, ha meg lesz a pragmatika. Ez azonban ne bántson senkit, mert bizonyára találni fognak arra is módot, hogy a túlságos áramlattal szemben védekezhessenek. Egyelőre csak legyen meg mielőbb a pragmatika, hogy ennek előnyeit élvezhessék a köz- tisztviselők, akik úgyis oly régóta várnak erre. Gazdatársadalmi mozgalmak. A Tolnamegyei Gazdasági Egyesület f. hó 6-án délelőtt 9 órakor, gróf Széchenyi Domonkos elnöklése mellett igazgató-választmányi gyűlést tartott, melyen az elnökön kivül megjelentek : ifj. Bernrieder József, Kun ffy Károly, Knefély Ödön, ifj. Leopold Lajos, Molnár József Mat- kovics gazdasági segédfelügyelő, John Sándor segédtitkár és néhány kisgazda igazgató-választmányi tag. A kazalosi üszőlegelő kihasználatlanul levő fübérletei hasznosítása tárgyában újabb dobszó hirdetés határoztatott el ; az üsző-legelő főfelügyeletére if. Bernrieder József kéretett fel, a közvetlen felülvizsgálat elintézésével nézve pedig az egyik szomszédos uradalom intéző tisztje bízatott meg. — A^ királyi gazdasági felügyelőség az üszőlegelőre újból, mint tavaly, díjmentesen bocsájtott ideiglenesen rendelkezésre vérbeli, kiváló, S vajból impertált tenyészbikát. A földmivelésügyi minisztérium óhajtására, egyelőre a folyó évre őszre tette át az egyesület a tehén- és üsződijazásokat. Az országos Magyar Gazdasági Egyesület a műtrágyák termés eredményeinek megvitatására jövő hétre értekezletet hívott egybe Budapestre, a választmány Kunfjy Károlyt bízta meg képviseletével. Nagyobb vitát provokált a zirevidóki gazdatiszti kör átirata, a gazdatiszti nyugdijak törvényes rendezése tárgyában. Végül a határozatot behatóbb adatok beszerzése céljából, a következő ülésig felfüggesztette a választmány. A tagok sorában újabb örvendetes gyarapodás mutatkozott. Többek között belépett az egyesületbe őrgróf Pcdlavicini György szemcse- csehii nagybirtokos, alapitó tagnak. E bejelentés után, a gyűlés az elnök éltetésével véget ért. Három tejellenőrzö szakosztály alakult meg, a régi tejellenőrző egyesület dorogi központjában tovább működő első körzeten kivül, és pedig : folyó hó 4 én tartotta alakuló gyűlését a szekszárdi körzet, ifj. Leopold Lajosnak és Rőgyé- szen a zombai körzet, ez alkalommal megválasztott elnökének, Döry Frigyesnek elnöklése mellett; mig e hó 6-án alakította meg Döry Hugó elnök, a dombóvári körzetet. De a nagy érdek lődés folytán nemsokára újabb körzetek alakítása lesz szükséges. Szkits Mihály, a földmivelésügyi, minisztérium tejgazdasági ügyosztályának meghúzásából, f. hó 5-én Szekszárdra érkezett és még ugyanaznap felülvizsgálta a szekszárdi körzet tejellenőrének első működését, mely felett teljés megelégedését nyilvánította. TÁRCA Államférfiak, mint hírlapírók. Egyik hírlapíró sem foglalkoztatja írásaival annyit a közvéleményt, mint Tisza István hírlap iró ő excellenciája. Már az maga is szokatlan, hogy egy miniszterelnök állandóan cikkeket ir. Még szokatlanabb, hogy néplapban ir ; az meg egyenest példátlan, hogy e néplap minden számába ir és amikor egyszer mégis elmulasztja köteles heti penzumát, már ez a mulasztás is szenzációs vezércikk téma, elsőrangú politikai esemény, amelyet regisztrálnak a világlapok és belőle következtetéseket vonnak le, kiki a maga gusztusa és kedve szerint. Tisza István mint hírlapíró, elsőrangú. Ez a“vasember, akinek hihetetlen munkabírását és energiáját senki kétségbe nem vonja, ma talán a világ legtöbbet dolgozó embere. Délelőtt a par lamentben, delegációban, bizottságokban tárgyal, délben minisztériumában fogadja azokat, akik nála audiencára jelentkeztek (és fogad mindenkit, a legjeíentéktelenebb ügyben is) ; délután minisztereivel tanácskozik ; este aktákat intéz el, privát levelekre válaszol, (ha nekidurálja magát, egy nap elintéz 30—40 levelet) éjszaka javaslatokat olvas, közben Béc-be utazgat, deputaciókat fogad, banketteken, gyűléseken szónokol s emellett hetenkint pontosan szállítja a cikkét is. Hirlapirói kötelezettségét szigorúan veszi. Minden hétfőn értesíti az Igazmondó szerkesztő jót, Lándor Tivadart, hogy kedden vagy szerdán küldi a cikket, ha nincs Pesten, Becsből, vagy Gesztről hétfőn estére pontosan érkezik a távirat : Lándor szerkesztő Budapest. Cikk szerdán érkezik, Tisza. Pontosan kedden vagy szerdán délre ott is a kézirat. Még sohasem késett. Évekkel ezelőtt maga irta Az Újság számára cikkeit. Ivpapiro sokra, hosszúkás, tetszetős, de nem könnyen olvasható betűket. Most gyorsírónak diktálja, aki ezután legépeli és a legépelt példányt Tisza átolvassa. A hibákat kikorrigalja és nagy ritkán törül vagy beleszur meg valamit. Egy Igazmondó-cikk lediktálása nála 25 — 30 perc. Kevés gondolkozás után úgy diktálja, mintha szónokolna, folyamatosan, hangsúlyozva, de gondolkodási szünetek nélkül. írásai ezért hatnak oly közvetlenül, mintha valamelyik beszédét olvasná az ember. Tiszán kívül ma alig van vezető férfi, aki ne írna. Andrássy Gyula a Magyar Hírlap állandó cikkezője, Károlyi a Magyarország-é, Kossuth a Budapest-é, Polónyi és Mezőssy Béla a Pesti Napló é. Ezenkívül mii dezek Írnak gyakorta a Pesti Hirlap ba Vázsonjival együtt és Apponyi talán minden ellenzéki lapba ir egyszer egyszer. Andrássy Gyula gépbe diktál. Rendkívül megfontolja, amii leirat. Egy-egy mondatot ötször is kitörültét és amikor már készen van a dolgozat, egy szó ötször-hatszor át van huzva és uj szóval helyettesítve, amig a kegyelmes hirBpiró kolléga eltalálta a helyes kifejezést Írásai azért oly precízek, hogy soha eg.y félreérthető kijelentest, egy vicára alkalmat adó, kevésbbé szerencsés kifejezést nem tartalmaznak. Apponyi gyorsan • ir, ritkán diktál. Kézirata tiszta, rendes, Írása gondos. Törlés, áthúzás alig található cikkeiben. O bizonyosan egyest kapott annak idején Írásbeli dolgozatainak külalakjáért. Károlyi szintén maga szeret irni, igen ritkán d.ktálja cikkét gyorsírónak. Apró papir- szeletekre ir és mindig levonatot kér, amelyet maga korrigál ki a leggondosabban. Soha sem ,,szállít“ az nap. A szerkesztőnek legalább egy nappal a ,,szállítás“ előtt meg kell nála rendelnie a cikket. Polónyi Géza nagy, kék, ügyvédi fogalmazvány-papirosra irja cikkeit. Szintén gyors munkás. írása azonban nem rendes és egy-két pacni mindig van cikkei kéziratán. Kossuth Ferenc mindig diktál. Csak az iv féloldalára szabad gépelni, a másik oldalra irja az utólagos javításokat. A javítások gyakran többet tesznek ki a cikknél. Vázsonyi ugyancsak diktál. Fel alá járva, vagy a kanapén heverészve mondja tollba a cikkeit, közben skrupulusai szoktak lenni s újra megbeszéli megírni való anyagát. Sokat töröl és újra irat. Neki megy — a hivatásos és nagyszerű újságírónak — a leglassabban az írás, négy-öt óra is eltelik, amig kibocsátja kezéből a cikket, amely aztán remeke is a hirlapirói munkának. A legujságiróbb munka a Mezőssy Béláé i dirib darab papírokra, pincén számoló-cédulákra, boríték kifordított belsejére, elszakított ivpapir- töredékekre ir, arra, ami éppen a keze ügyébe esik, igen gyorsan és olvashatatlan betűkkel. Cikkei azonban a rutinos, ötletes, elsőrangú, vérbeli zsurnaliszta munkái. Ha nagybirtokos és nyugalmazott államtitkár nem lenne — jó szerkesztő mellett kitűnő iró válnék belőle.
