Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-05-04 / 36. szám
2 TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK 1914 május 4, szeréről, a vetőmag nemesítéséről, a kincstári birtokok csekély jövedelméről stb. • S egyik szónok (Szász Pál) kemény kritikát gyakorolt a fővárosi bankok kegyetlen kamat-politikájáról, centralizációs törekvéséről és könyörtelenségéről. E tekintetben szeretnénk csakugyan valami megnyugtatót hallani magunk is a minisztertől, mert addig mindez a sok szép beszéd csak csengő szó és zengő cimbalom, amig a gazdasági hitel kérdése törvényhozási utón rendezve nincs. 10—16 százalékos' pénz mellett még jobban visz- szaesik, sőt teljesen tönkremegy a magyar mezőgazdaság s csakis az olcsó hitel áldása mellett bírja ki s veheti fel a gazda a versenyt az okos, céltudatos osztrák versennyel, amely máris fojtogat s biztosan agyon szőrit, ha fel nem ébredünk s dologhoz nem látunk. Szóval nem lehet tagadni, hogy a földművelésügyi költségvetés tárgyalása magas színvonalon mozgott s hogy a kormány jó szándéka kétségtelen. Más nemzet feleszmélne ekkora igazságok hallatára, magába szállna, okos, céltudatos munkába vinné feszülő izmait, megfogná a dolog végét, Imgy haladjon, fejlődjék s legalább el ne veszítse kiküzdött pozícióját. S mi még mindig duzzogunk, veszekszünk, más nemzetek erejébe, hatalmasságába vetjük reménységünk utolsó horgonyát s kinál- gatjuk, kelletjük magunkat, hanyatló országunkat is annak, aki —többet igér érte. Ezért kell ennek a nemzetnek már nem csak az ipari, de a mezőgazdasági verseny küzdőporondján is elbukni — el- vérzeni ... B« EGYHÁZI ÜGYEK. Lelkészbeiktatások. Gilicze Antal volt kajdacsi, jelenleg siklósi ref. lelkésznek ezen állásában való ünnepélyes beiktatása múlt hó 26-án, a délelőtti istentisztelet során, szép számú, vallásfelekezetre való tekintet nélkül megjelent közönség jelenlétében történt meg. — Szállási Antal egyházmegyei lelkészi tanácsbiró tartalmas szép beszéd kíséretében iktatta be az uj lelkészt. -—- Gilicze Antal lelkész beköszöntő beszédjében a lelkészi hivatásról tartott általános tetszést keltő prédikációt. A helybeli ref. gyülekezet délben 1 órakor a Pelikán-szállodában 150 toritékü társas ebédet rendezett uj lelkipásztorának tiszteletére. A banketten megjelentek Benyovszky Móric gróf orsz. képviselőn, a helybeli hivatalok vezetőin és az egyházak képviselőin kívül, többen Siklós csaknem minden rétegű társadalmából. A hivatalos f'elköszöntőt Berki Gyula dr. mondta Gilicze Antalra. Vadnai Jenő főszolgabiró a járás, Henfner Lajos főjegyző a község nevében üdvözölték az uj lelkészt. Szabó Károly nagyharsányi lelkész egy rendkívül kedves és szép beszéd keretében emlékezett meg Gilicze édesanyjáról és meny asszonyáról, oly meghatóan, hogy úgyszólván szem nem maradt szárazon. Múlt hó 26 án volt a felsőiregi ref. gyülekezet egyhangúlag meghívott uj lelkipásztorának, Kdjei Istvánnak ünnepélyes beiktatása. A valóban szép templomot, mely falusi templomaink közt méltán versenyezhetne az elsőségért, egészen megtöltötte az érdeklődők serege. Nemcsak a helybeli ref. hívek, de a más felekezetek soraiból is igen sokan voltak ott, hasonlóképeu a környék ref. gyülekezeteiből is. — A beiktatást Kálmán Gyula, a külsősomogyi egyházmegye érdemes esperese végezte magasszárnyalásu beszéd keretében. Majd az uj lelkész tartott szép beszédet. Istentisztelet végeztével a templom elé gyűlt közönség élén ifj. Arany Károly, a község derék jegyzője, üdvözölte a beiktatott lelkészt az egész község nevében, mire a lelkész meg- hatottan válaszolt. Majd a társaskör helyiségében barátságos ebédre gyűltek össze a kiterjedt Kájel- csaiád tagjai, a helybeli presbitérium és a vidéki lelkészek. Ezek sorában az esperesen és a beiktatott atyján kívül ott voltak : Bocsor Lajos tengődi, Puskás János látrányi, Szilágyi Béla gyönki, Dömötör Endre szóládi, Kozma Andor kőröshegyi, Böszörményi Jenő szentesi lelkészek és dr. Kováts István theoiogiai tanár. — A fel - köszöntők sorát az esperes nyitotta meg. Beszéltek még Laky Dezső rektor, Puskás János, Kozma Andor lelkészek és az ünnepelt. A gyöngyösi egyesült protestáns egyház uj lelkészét, a szekszárdi származású Csötönyi Jánost, múlt hó 26-án iktatta be hivatalába Nagy Ferenc esperes. Az uj lelkész I. Tim. lis. alapján tartott beszéde mindenkiben megerősítette azt a reménységet, hogy a gyöngyösi egyház életében uj korszak fog kezdődni. — Török Kálmán esperes-plébános, országgyűlési képviselő, a főrabbi, a járásbiró, a város képviselete, a gimná ziurai tanári kar, az áfiami. felemi iskolák tantestülete, a Jótékony- és az Izraelita Nőegylet, a Kaszinó, a vasúti és postai tisztviselői kar a templomban üdvözölték az uj lelkipásztort. — A beiktatást követő társasebéden sok szép felköszöntő és szives üdvözlet hangzott el. — Huszár Aladár beiktatása. Mint ismeretes a belsősomogyi egyházmegye uj gondnokává Huszár Aladár kaposvári törvényszéki elnököt választották meg. Az uj gondnokot az égj házmegye junius 30-án Csurgón tartandó közgyűlésén iktatják be tisztébe. — A cecei lelkészi állás betöltése. A tolnai református egyházmegye kiküldött bizottsága f. hó 1-én tárgyalta le a cecei lelkészi állásra beérkezett pályázatokat. A bizottság Kátai Endre esperes elnöklete alatt, Molnár Sándor (Madocsa) lelkészi, Ilagymássy Károly kir. közjegyző világi tanácsbiró és a cecei egyházközség két kiküldöttje, Pordány Sz. István gondnok és Sebestyén Ferenc a következő pályázókat jelölte : Dömötör Endre szóládi rendes, Kálmán János Örkényi rendes, Szigethy Károly szabad- szállási segéd , dr. Földessy József újpesti segéd , Fövenyessy Pál ruttkai missiói, Ory Lajos duna- bogdányi rendes, Kotzó János drávaiványi rendes, Pitkay János pátkai rendes, Tóth Sándor sáregresi rendes, Csuthy László rózsafai rendes, Benke Andor buzásbesenyői rendes, Kuthy Géza alapi rendes, Jávor János dunavecsei hitoktató lelkész, Kuiifay Elek téseufai rendes, Mészöly Győző bicskei segéd, Gaál Antal felcsúti rendes, Dévay Lajos bácskossuthfalvai helyettes, Eőri Szabó Dezső daruvári missiói, Bakó Lajos bo dajki rendes, Vincze Sándor tolnaváraljai segéd , ! dr. Dózsa Zsigmond kiskunhalasi főgimn. vallás- I tanár, Tancsa Pál bátorkeszii rendes, Szilágyi I Béla gyönki rendes, Berényi István siklósi he lyettes, Darányi Mihály kiskunhalasi hitoktató és Kövy László kisharsányi helyettes lelkész. HÍREK. ______ — Tolnavármegye a trónörököshöz. A vármegye közönsége tavaszi rendes közgyűlésén Kovács Sebestéiig Endre főispán indítványára elhatározta, hogy Ferenc Ferdinand kir. herceg trónörököst születésének 50 ik évfordulója alkalmából feliratilag üdvözli és hűséges ragaszkodásának nyilvánítása mellett a felirat átadására Tisza István gróf miniszterelnököd kéri fel. Az üdvözlő felirat, melyet Eri Márton dr. vármegyei főjegyző szerkesztett, a következőleg hangzik : Császári és Királyi Fenség! Vármegyénk közönsége mindenkor örömmel ragadta meg az alkalmat, amikor a legmagasabb trón és az uralkodóház iránt érzett törhetetlen hűségének és soha nem szűnő bensőséges ragaszkodásának kifejezést adhatott. Ez a törhetetlen hűség és bensőséges ragaszkodás a legmagasabb trón és az uralkodóház iránt, mely a magyar nemzeti erények egyik legdrágább gyöngye, — adja ajkunkra a szót, hogy császári és királyi Fenségedet születésének ötvenedik évfordulója alkalmából igaz szeretíttel és hódolattal üdvözöljük és őszinte szívvel kívánjuk, hogy adjon a mindenható cs. és k. Fenségednek hosszú és boldog jövőt, hogy a midőn majd a haza sorsának intézése a trónöröklés rendje sze-t rint cs. és k. Fenséged váliaira fog nehezedni, alkalma lehessen nemes szive sugallatát követve magasan szárnyaló lelke minden idealizmusát a legmagasabb trón és az uralkodóház dicsőségének Kilépett könnyű mozdulatokkal a tündöklő fénybe és egy enyhe kar-lendülettel elmutatott a virágos, hallgató szikla hegyek felé, mondván: arra ! Fájt látni az ifjúságot, elköszöntem hamar. A pillanatban pedig nem értettem meg, mért adja ingyen a citromot V Csak később, mikor egy kanyarulatnál vissza fordulva, színes kendő jét lebegtette utánam. De akkor, akkor már messze voltam s nem köszönhettem meg neki szavakkal külön ezt a másik ajándékát . . . Ma Firenzében vagyok ! A virágzó Firenzében, hol sok a virág, de van —- más is ! • Más ! Eszembe jutnak a caprii sziklák, amint ott állnak tömören, meredezve az égnek. Hol van a kéz, mely ki tudná formálni azokból a ,,Mózeseket“, a ,,Dávidokat“, a meggyötört,' de inas „Rabszolgákat“ ? ! Michelangelo ! Mikor ezt a nevet kimondom, az Istenre gondolok, kinek ő szelíd, engedelmes, de komoly fia volt. Az első Ádámot megmintázta az Alkotó. Könnyű volt, hisz magát adta, sikerült. De azóta sok idő telt el ! Az Adámok megromlottak. Lepetyhüdtek az izmok, elgyöngültek az inak. A sok évezredes bűnök megölték a testet, kifosztották szépségeiből. Itt-ott maradt egy lábszár, egy mellkas, egy kar mutatóban, de az is inkább mesterséges utón készült, talán hiúságból, még inkább számításból, hisz abból ma pénzt, aranypénzt lehet csinálni. Eltűnt a föld színei ol Ádárn s megmaradt a váza, valahogy az árnyék, a rongy. Jött aztán egy ember ! Látta a tehetetlen, gyönge férget, aki valami bűnére akarja ráhengeriteni a követ. De nehéz az, nem birja. szidja! Jött . . . félre lökte s elvéve a sziklatömböt, kifaragta belőle Ádámot, a szép szál izom erőt, ! olykép, miként az isten gondolta, mondván : ez az ember, állj melléje ! Igen ! Formált formát, alakokat, teremtett hibátlan testeket, hogy csudájára jár a tömeg és irigyh. Mózesében is az erő, a férfi látszik. A suggestiv erejével hatni tudó okos nagyság. Ott a „San Pietro in Vimoli“-ban bizony kikopik egy helyen a kövezet s belépve oda a bűnös, elfelejt kezet összetenni, de lélekzik mélyen s a sóhajban megtisztul. Megtisztul! Megtisztulhat, ha akar! , De a tömeg buta ! Talán ha feladna s mennydörgő szavával leolvasná a kőtábla szövegét s tizenegyedik parancsolatnak hozzátenne: szeresd a művészetei, vágycld, kivándd ! akkor — akkor lehet, kinyílna sok bezárt szív kapuja s bemenne azon a szó és megjavulna a durva lélek. Meg, mert a művészet a szépség szolgálatában áll s a szépet szerető lélek mélyében virágok fakadnak. (A virág pedig symbolicus képe lehet a jóságnak.) Firenze, Róma! Az elmúlt, de mégis örökké élő nagyok szellemi termékeit összegyűjtő két város. Mennyi kincs, mennyi változat, teremtményei igazi nagyoknak, kik vonzanak ! Vonzanak, tanítanak, lenyűgöznek ! Náluk a hatalom s a szépért rajongó lélek megremeg 1 Megmozdul a tagadóban is valami s a bűnöző eszköze a kéz a kalap után nyúl, hogy fedetlen fővel járjon ott. Rómában, a szép örök városban pedig nemcsak a pápa lakik. A sok kőember talán csak látszik annak s valóságban él. Ha jő az est, leszállnak a piedestálról — talán szeretni . . . Mennek ! Köztük a legszebb ! isteni nő is, ki halk, zajtalan léptekkel megindul a haldokló gallus felé, hogy annak lecsurgó vizét felfogja s visszatöltse a szívbe. Hogy bekösse a tátongó dárda-sebet s felkínálja szűzi formás testét, a vérző, a még dobogni akaró kis hus- darabnak gyógyító balzsamaként. Ez a Vénusz a „capiíoliumi Vénus !“ Minő gondolatok ! . . . . Most, most Firenzében vagyok ! Firenzében, igen Ferenzében ! Szeretek itt, hol az „Isteni színjáték“, a „Decameron“ szerzői éltek. Szeretek, mert itt megbecsülik a virágot, színéért, illatáért, nem ejtik le a porba. Hiszem, csak jó emberek laknak itt, hisz itt vannak még a Michelangelok, a Botticellik, a Tizianok, kik együtt vonultak be a Pantheonba, hol minden egyés emlék egy egy oltár, amely előtt meghajlik a térd — akaratlanul. A legfőbb papok ők, a legfőbbek, kiknek házaik' milliók és milliók zarándokhelyévé lettek, kikhez eljönnek sokak tán tüskével szegélyezett, göröngyös utakon messze földről, hogy hallgat hassák a szótalan prédikációt, hogy megenyhüljenek . . . Istenem ! Eljöttem én is ! ! Szeretnék itt maradni örök életemben, hogy mindig jó és igaz maradjak ! És most megróbálom hirdetni a szép igazat én is ! S ha csak egy ember is akad ebben a Sodomában, aki megjavul, akivel közölni tudom tiszta érzéseimet, gondolom, nem éltem akkor hiába s hálát adok az óhajnak, a tiszta vágynak, mely engem akart, mely miatt lettem, lehettem — másokért. Firenze, 1914. április 27. Miklósy Ödön.
