Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-04-27 / 34. szám
XXIV. X. évfolyam. 34. szám Szekszárd, 1914 április 27. Előfizetési ár: Egész évre . . . . .16 korona Fél évre ......................8 > Ne gyed évre .... 4 » Fgy szám ára . . . .16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílttéri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemienyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Heslelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő ősszel közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám^. Az előfizetési pénzek és hirdetések“lde küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Az osztrák alkotmány Achllles-sarka. Az a kiegyenlítetlen faji ellentét és hatalmi tülekedés, mely Csehországban németek és csehek, a reichsrathban pedig a német és szláv pártok és a kormány között időnként meg-megujul, a napossá vált obstrukció utján lehetetlenné tette az osztrák parlament törvényhozói munkásságának folytatását. A reichsrath elnapoltatok és kérdés, hogy hamarosan összehivatik-e. Az összehívásra égető szükség nincs is, mert az osztrák alkotmány, mintha készítői előre látták volna az "ily eshetőség bekövetkezését, egy szükség-paragraphust foglal magában, a hírhedt 14-ik §-t, a melynek alkalmazásával az osztrák kormány a reichsrath hozzájárulása nélkül is törvényerejüen intézkedhetik. Ez a 14-ik § 1867. óta folyton érvényben van és annak alkalmazásától csak legújabban idegenkednek, mondhatni irtóznak az osztrák pártok. Miért ? Mert e § lehetővé teszi az osztrák kormánynak, hogy bizonyos korlátok között semmibe se vegye az osztrák pártokat, akik évtizedes gyakorlat utján hozzászoktak ahoz, hogy obstrukció alkalmazásával felváltva zsarolják meg a kormányokat és biztosítsanak maguknak személyi és tárgyi előnyöket. Minthogy azonban az osztrák kormány, kényelemszeretetből-e, vagy rosszul alkalmazott kíméletből, gyöngeségből, vagy egyéb okokból az obstrukciót eddig nem gyűrte le, szükség esetében nem tehet mást, minthogy alkalmazza a 14-ik §-t, mely kiegészítő része az osztrák alkotmánynak és így e § alkalmazása a parla- mentárizmussal ellentétben nem állhat és nem is áll, bármennyire agyarkodjanak is ellene az obstrukciós hazafiak. Újabb időben az ellenzéki magyar politikusok erősen sorakoznak a 14-ik § ellen, nemcsak azért, mert elvileg ők is az obstrukció hivei, hanem leginkább azért, hogy a kormánynak kellemetlenkedjenek és a közös természetű ügyek intézésének módját gáncsolják és megnehezítsék. Éppen ezért szükségesnek látjuk, hogy a 14-ik §-t, mely „a birodalmi képviseletről szóló 1867. december 21-iki osztrák törvény “-ben foglaltatik, szó szerint megismertessük közönségünkkel, hogy azt mindenki saját ítélete alapján mérlegelhesse. Az idézett osztrák törvény 14-ik §-a, saját hű fordításunkban, a következőképen szól : „Ha olyan rendelkezéseknek, melyekhez alkotmányszerüen a birodalmi gyűlés hozzájárulása kívántatik, sürgős szüksége oly időszakban álJ be, melyekbeu a birodalmi gyűlés nincs együtt, akkor ezek a rendelkezések az összmmisztérium felelőssége alatt császári rendeletek utján kiadhatók, amennyiben ezeknek nem céljuk az állami alaptörvények megváltoztatása, nem vonatkoznak az államkincstár taitós megterhelésére, sem ál lám javak elidegenítésére. Az ily rendeleteknek ideiglenes törvényerejük van, ha azokat az összes miniszterek aláírták, és — kifejezett vonatkozással az állami alaptörvény ezen rendelkezésére — kihirdették. Az ily rendeletek törvény ereje megszűnik, ha a kormány elmulasztotta azokat a következő, a kihirdetés után egybe- gyülő birodalmi gyűlésnek és pedig első sorban a képviselők házának az egybe- gyülés után 4 hét alatt jóváhagyás végett előterjeszteni, vagy, ha ezek a rendeletek a birodalmi gyűlés két háza egyikének jóváhagyását nem nyerik el. Az összminiszterium felelős azért, hogy ily rendeletek, mihelyt ideiglenes törvényerejüket elvesztették, azonnal érvényen kívül helyeztessenek.“ Ez idézetből látható, hogy az ujoncozási törvényjavaslat, ha az Ausztriában a törvényhozás utján elfogadható nem lenne, miután e javaslat sem az osztrák állami alaptörvény megváltoztatását nem célozza, sem az osztrák államkincstárt tartósan meg nem terheli, sem az osztrák államjavakat el nem idegeníti, a reichsrath együtt nem létében odaát Ausztriában császári rendelet utján igenis törvényes erővel ruházható fel. Minthogy azonban nincs kijárva, bár nem valószínű, hogy a császári rendelet kiadása után az összeülő birodalmi gyűlés valamelyik háza e rendeletet nem hagyja jóvá, részünkről kétségtelennek tartjuk, hogy az ujoncozási törvény Magyarországon nem lehet végleges, határozott időtartamra szóló, hanem csak ideiglenes és pedig addig, mig a megfelelő császári rendelet Ausztriában érvényben lesz. Ugyanez áll minden közös természetű ügyre, mely Magyarországon és Ausztriában egyező törvénnyel intézendő. Az 1867. XII. t.-c. 25-ik §-a nyíltan kimondja, hogy Magyarország Ausztriának csak alkotmányos képviseletével léphet bárOroszi István uram özvegysége. A „Tolnavármegye és a Közérdek“ eredeti tárcája. Irta: V. Fejes György. Gálszécs jól beleesik már a feisővidékbe; nagyon higályosan lakja most is a magyarság, épugy mint jó 290 esztendővel ezelőtt. Valamint- hogy a kálvinistaság is gyenge lábon áll benne — lévén számszermt 114-en, s bizonyára Tiszteletes Zólyomi János káplán uram sem igen számlálhatott volna többet ennél, annó 1623 ban ! Jobbágy családok lakhatták, kiknél ha földi vagyon nem találtatott is, de annál több sorsüldözésben lehetett részök 1 A taluvégen lakott özvegy Oroszi Mártooné asszonyom ; a ki is midőn készitgetné az egyszerű estebédet a háromszögű vaslábra fölhelyezett mázatlan cserépfazékban, mely vöröshagyraás lével megabálandó köleskását láttatott — a mit az ő szemefér.ye, egyetlen fia : István nagyon kedvellett — imé egy — még nálánál is szegényebbnek látszó a^szonyszemély köszöntött be hozzá néminémü alamizsnáért. Az özvegy asszonynak eszibe jutott a krisztusi szózat : „Éheztem és ennem adtatok“ — ő is megosztotta tehát a mivel éppeu rendelkezett s a jövevénynek is juttatott belőle ; az pedig — bár faraói ivadéknak látszott — nem akart hálátlannak feltűnni s a jószívűséget viszonozta azzal, a mihez értett, t. i. a kártyavetésből való jövendőmondással, a minek bizonyos beteljesedése felől mérget lehetett volna venni; miután ez utóbbi nem volt kéznél —- csak figyelmes hallgatás és csodálkozás lett az előzetes eredmény ! — Itt van ni — kiáltott föl a vándor mii vésznő — sok pénz, szép asszony, gazdag házasság áll a házhoz; hanem hát nem sokáig tart ! Egy nagy ur eselekszi meg mind a jót, mind a rosszat, — mert a végén hosszú özvegység lesz ! . . .. — Ügyen már hogyan láthat ilyesmit — sóhajtott föl a szegény özvegyasszony ! Szegénynek szegény a szerencséje is! ... majdcsak magához valót kaphasson az én lelkem tiam, megéldegél jobbágyi sorban is ! — Már pedig az úgy lesz, a mint én mondtam — bizonykodott a tudós jövevény, olyan igaz, sí inthogy Mirkó Sára a nevem, meg hogy vajda volt az öregapám; az én kártyám nem szokott hazudni; az abarai molnárnak is én jövendöltem meg a sorsát ; — úri asszony lett a leányából, még pedig kastélyos ! — Ezzel szedte vette mestersége avult eszközeit s karjára emelve a sokféle adományoktól nehéz kosarát — nagy hálálkodások közt tovább ballagott a faluba. Naplementre hazaért Pista, az egyetlen fiú, a ki még legénysornak örvendezett. Ugyancsak megtermeli alak volt !... Az ifjú erő és egészség csakúgy sugárzott róla; a dologtételben alig tudtak vele érni hozzá hasonló idejű társai ; a kasza As kapakezelésben megelőzött mindenkit ; aratásnál j egyedül csak a Kis Kovács Kata győzte utána a marokszedést; mondták is a falubeliek : no, ha ez a kettő egymáshoz kerülne, hát legyűrné meg a homonnai tótokat is ; pedig azok egy egész uradalmat beretválnak! .... ha pedig favágásra került a sor — éles fejszéje csapásainak nem sokáig tudott ellentállni a kidöntésre szánt bükk avagy tölgy, de még a szívós gyertyánfa sem. Jóizüen elköltötte a vacsorát s közben elmondotta édesanyjának — a kit felettébb szeretett és tisztelt — a legújabb híreket. Elmondotta, hogy néhány napra el kell hagynia a szegényes otthont, mert a földesur nagy vadászatokat szándékozik tartani, a jobbágyok mind ki vannak parancsolva bájtoknak a „dargói hágó“-hoz. Oroszi Mártonné asszonyom másnap kora hajnalra gondosan el is készité a kukoricás kenyeret, meg a hamuban sült pogácsát, a mely belevándorolt a posztószél tarisznyába ; a legény pedig kezébe vévén a fényes rézfokost, a mely egy szívós csáthi tölgy nyelére volt alkalmazva : illedelmes köszöntéssel eltávozott, hogy a többiekkel együtt érjen a kijelölt helyre. Másnap csakugyan megérkezett a földesur, Panklopeczki Miklós, a ki lengyel nagybirtokos volt Drohobicban. — Fényes társaság Vette körül lengyel és magyar urakból; társzekerek is szép számmal jöttek, nemkülönben alacsonyabb rendű csatlós és szolgasereg, asszonyszemélyekkel egye temben. Akkor még volt is mit vadászni. Bölény kivételével hiuz, vadkan, dámvad, sőt még medve is találkozott bőven a begyek közt elterülő hatalmas erdőségekben, az apróbb vadakat meg sem is emlitve. Csakhamar zajos kürthangok verték föl a vadon vidéket ; a hajtők lármájára föl neszeit a duvad s megzavarodásában mindig nagyobb számmal gyarapította a vadászzsákmányt ! Panklopeczki elemében volt, a többiektől elválva űzte szenvedélyét, amidőn egy hatalmas medve toppan elő a sűrű bozótból, alig volt annyi ideje, hogy kerekes puskájával rá lőhessen, csak megsebezte, amire egész dühvei reá rontott, vadászkésével védekezett, ámde ez nem hárította volna el a halálos veszedelmet róla, ha a vad háta mögött meg nem jelenik Oroszi Pista, aki egy jól irányzott tokos csapással e'kábitotta a vadat s így kettesben elbánhattak vele !
