Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)

1914-04-23 / 33. szám

XXIV. X. évfolyam. 33. szám Szekszárd, 1914 április 23.

Előfizetési ár:

Egész évre . Fél évre . . Negyed évre Egy szám ára

16 korona 8 »

4 »

16 fillér.

Hirdetési árak:

Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílttéri garmond soronként 40 fillér.

POLITIKAI HETILAP.

Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja.

Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön.

Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II.

Szerkesztőség:

Bezerédj István-utca 5. szám.

Ide^ küldendők a lapot érdeklő össze» közlemények.

Kiadóhivatal:

Béri Balog Ádám-utca 42. szám_.

Az előfizetési pénzek és hirdetések'ldf küldendők.

Néptanítók,

ha az előfizetést egész évre előre bt- küldik, 8 korona.

Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL.

Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN.

Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Laptulajdonosok a szerkesztők.

Tulipán-hazafisáS.

Valami 7—8 esztendővel ezelőtt hatalmas, esküszerü fogadalomtól volt hangos az ország. Fügét mutogató öklök me- redeztek Bécs felé s mellükön a tulipán jelvénnyel százan és ezeren esküdöztek az idegen, főleg az osztrák ipar bojkottálására s a magyar iparnak a bölcsőtől a sírig való pártolására.

S csakugyan megkezdődött a magyar ipar támogatása: tüzes, lángoló szónoklatokkal, türelmes fehér papíron fekete tintával s az egész sajtóban fekete s nem egyszer piros-fehér-zöld nyomdafestékkel. S közben egy élelmes riporter kisütötte, hogy a magyar ipar megteremtésének szent- séges szimbólumát, a tulipánt százezer koronák erejéig Bécsben rendelték s eltekintve attól, hogy a tulipán mozgalom fővédnöknője ruháit — amint megállapították — ezután is csak Párisból hozatta, az is kétségtelen beigazolást nyert, hogy mióta a világ fennáll, piros-fehér-zöld nemzeti szinü szalagot még sohasem szállítottak be annyit az osztrák és cseh gyárak Magyarország területére, mint ebben a szép tulipános időszakban.

A magyar ipar pártolására megindult, egyébként üdvös és kívánatos mozgalom igy bizony lassacskán elposványodott, a szépen zománcozott tulipánok eltünedeztek a gomblyukakból, hamu lett a hires magyar szalmatűz. Hogy azonban ilyen nemzetcsufoló, sőt meggyalázó volt az a dicsőséges tulipán-korszak, magunk se hittük volna. Erre csak most eszmélünk egyik fővárosi lap következő kis hirecskéjéből :

TÁRCA.

Nagytakarítás.

Irta: Jessie Pope.

— Szóval te mégis azt hiszed, hogy a férfiak különb lények, miüt a nők, — mondta Boinpas kisasszony a bátyjának. (Mindketten túl voltak már az ötvenen, ezt elárulom.)

— Természetes, — zsörtölődött Bompas ur

— ha egy férfi elé teszed a nő dolgát, az már csak intelligenciájánál fogva is jobban végzi el, mint maga a nő. A nőket csak a gyakorlat teszi bizonyos dolgokban mesterré.

— Nem igaz, nem igaz.

— Ha nem igaz, akkor mért hozatsz szakács- nét, amikor nagy ebédet akarsz adni és mért varratod szabóval a kabátodat? Még a közelgő nagytakarítást is ügyesebben és jobban el tudná végezni a férfimunkás, mint a nő.-— Igen, ha három évig tanítanád rá megelőzőleg.

— Lári-fári — mondta most már dühösen Bompas ur — fogadni mernék, hogy nincs igazad.

— Mennyiben? — kérdezte hirtelen a húga.

— Fogadnál velem tiz fontba?

— Akármennyibe. Úgyis én nyerem meg !

— * Helyes. Az erdőszéli két nyári házikónkon próbáljuk ki a dolgot. Tudod, amelyeket bérbe szoktunk adni a nyaralóknak. Mindegyikben két szoba van, a .bútor is ugyanaz.

— És kik fognak takarítani?

>A magyar ipar pártolása. A Magyar Ve- dőegycsület, melynek célja a magyar ipari gyárt mányok terjesztése, Apponyi Albert gróf egyesületi elnök utján 1840 koronát kapott a volt Tulipán-egyesületi pénztártól Az összeget az alaptőkéhez csatolták. Az egyesület igazgatósági ülésén foglalkozott a vallas- és közoktatásügyi miniszternek rendeletével, melyben a miniszter megtorlás terhe mellett megtiltja az idegen gyártmányú rajz- és Írószerek használatát és utasítja az iskolák igazgatóit, hogy a Magyar Védőegyesület jegyzekében fölvett rajz- és Írószereket szerezzék meg. Minthogy ez a rendelkezés csak az igazgatóknak szól, az egyesület annak az óhajtásának adott kifejezést, hogy a miniszteri rendeletet terjesszék ki a tanulóifjúságra is, hogy az ifjúság megtorlás terhe alatt csakis magyar gyártmányú szereket vásároljon.«

1840 nyomorult korona tiszta nyereségért borult tehát lángba az ország. Ezért tombolt, lelkesedett ezer meg ezer ember, ezért szenvedtek szitkot, lenézést azok, a kik a józan ítélet szkepszisével fogadták az egész mozgalmat s elég bátrak voltak szemébe mondani mindenkinek, hogy a gomblyuk tulipánja egy magában még magyar ipart nem csinál, mert azt a nemzet egyetemének, komoly becsvágyának, magába szállt lelknsmeretének kell megteremteni.

íme a hires magyar iparpártolás oda jutott, hogy a kis diákot kényszer eszközökkel szorítsuk a magyar gyártmányú rajz- és Írószerek vásárlására. Vagyis megtorlás terhe alatt a kis nebulókban keressük a bűnbakot egy — nemzet bűnéért.

Igen, igen csak fenyegessük meg a kis diákot a legnagyobb mumussal, a sze- kundával, sőt a kicsapással s azalatt csak hordják mágnás s más gazdag asszonyaink a párisi s bécsi konfekciók méreg drága divat-cikkeit, hadd feszítsen az utolsó ficsur

— Nekem már megvan a jelöltem A tiedet válaszd te magad. Ki lesz a te választottad?

Bompas ur kis gondolkodás után kivágta büszkén :

— Lancelot Breakaperz !

— Mi? A helybeli poéta? Az nem pisz- kitja be ihletett kezeit ilyesmivel.

— Ha pénzről van szó és barátságról, megteszi.

— De ne mondd meg neki, hogy verseny- takaritás lesz.

— Bizd csak reám.

Egy hét múlva Lancelot nagy kötényben állitott be a „Mária lak“ ba. Körülnézett a két szobában gondosan.

Fölvette az egyik székről a toliseprőt és gondosan letörülte vele az aszta't, szekrényeket s a többi fényes fabútort. Mikor készen volt, a toliseprőt jól kirázta a szoba közepén.

— Úgy, — mondta magában — menjünk tovább.

Elővette a porolót és dühösen kiverte veie a div nyt és a székeket. Olyan porfelhő keletkezett, hogy a poéta Lancelot ködöt sejtett benne.

De azért rendületlenül dolgozott tovább. A linoleum pasztával megdörzsölte a bútorokat, a brunolinnal bekente a linóleumot, majd mind a kettőt megdörzsölte a padlótörlő ronggyal.

— Még csak az ablakok vannak bátra! — gondolta magában.

Elővette újra a padlótörlő ruhát és vízbe mártva, gondosan megmosta vele az ablakokat.

Most elhatározta, hogy pihenni fog. Az ég olyan kék volt és az erdő úgy hívta ... A maj is angol s voltaképpen brünni szövetruhájában az aszfalton, hadd viselje büsz- i kén, magyar megelégedettséggel az alföldi pásztor, a bakonyi kanász széles karimáju kalapját, amely a magyar ipar dicsőségére félig kész állapotban Ausztriából és Csehországból jön be, csak szállítsuk ki a gyapjút, a lent, a nyers selymet, hogy mint készárut húszszoros árért váltsuk vissza, együk jobb étvággyal a tőlünk kivitt, de Prágából ismét visszahozott magyar sonkát a legmagasabb gourmand élvezettel, szívjuk a török cigarettát, drága havannát, de ezek illatos füstje mellett aztán feledjük is el azt a különben más nemzetek által már megértett igazságot, hogy csak az az ország lehet nagy és hatalmas, amely saját nyers terményeinek legalább nagyobb részét önmaga dolgozza fel s nem hagyja magát kiuzso- rázni a külföldi ipar által.

Feledjünk ! Ez, ez az ópiumos állapot illik hozzánk, hiszen mi magyarok: — tulipán-hazafiak vagyunk! B.

Meghiúsult békekisérlet.

Alig egy hónapja annak, hogy egy fővárosi előkelő társaskörben fölmerült az a nevezetes terv, hogy az ország egész polgári társadalmát sző vétségbe kell tömöríteni, amely kikényszeritse a politikai békét és rábirja a közélet összes tényezőit, hogy a nemzet gazdasági érdekéért végre- valahára egyesült erővel munkába álljanak.

Hatásos és meggyőző indokolás fűződött az egyhangúlag elfogadott határozati javaslathoz. Hangsúlyozta az indokolás, hogy nem akarnak politikai pártot alakítani és tiszteletben tartják mindenkinek a politikai meggyőződését, de ki kell mondani országszerte minden polgári kerületben, minden polgári körben, szervezetben, hogy :

darak daloltak, a bogarak zümmögtek. Poétánk nem bírta tovább.

— Csak egy pipát szívok el, — tette fel magában és hátatforditott a Marie villának.

Ezalatt a város felől megérkezett Violett.

Kicsit csodálkozott, mikor látta, hogy a szobákban milyen különös rend van, de aztán megnyugodott, gondolván, hogy az utolsó lakó hagyta igy a lakást.

— Úgyis elég későn jöttem, — gondolta magábaD, — jó lesz dologhoz látni.

Képzelhető Lancelott meglepetése, amikor visszatérve, az ablakon keresztül egy feltűnően csinos lányt látott súrolni a szobában.

— Halló ? Mit keres ön itt ? — kérdezte.

Violett fölugrott és legyűrte a ruhája ujját.

— Mit keres maga itt? — kérdezte haragosan.

— Én nagytakaritok, — felelte Lancelott.

— Azt teszem én is. Azért vagyok ilyen rendetlen. Mindig leesik a hajam, ha nagyon elvagyok foglalva.

— Nem csuda — felelte a poéta — hiszen olyan dús aranyhaja van, mint egy sugár eső.

Violett nevetett.

— Maga dugta el a különböző törlőruhákat a-székek meg az ágy alá? — kérdezte.

—- Hát ott voltak? — mondta diadalmasan a férfi. — Elvesztettem őket mindjárt a munkám kezdetén s igy egy öreg rossz ruhával tisztítottam meg mindent.

Violett újra nevetett. A szája szélén két gödröcske jelent meg ilyenkor. A poéta lelkében már rimek születtek meg róla.

HP* Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.