Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-04-09 / 29-30. szám
1914. április 9. TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 7 Hiába, a házasság mint társadalmi intézmény, nem nyugszik oly szilárd alapon, mely szerint, ha a házasfelek fiatal fellobbanással ösz- szekerülnek, az egész életen át biztositani tudná a kölcsönös szimpátiát, sőt a hosszas együttlét után a különböző lelki tulajdonságok disharmo- niája mindinkább kiszögellik és leginkább az öregedő korban ragadja rendszerint a legjobb férjet is féktelen türelmetlenségre és szenvedélyekre, ott, ahol a feleség most már nem női bájaival de egyéb lelki tulajdonságaival nem képes magához bilincselni férjét. Még csak egyszer voltam ezentúl X. gazda présházában, ahol megszokott vitatkozásunkat váratlanul egy nő megjelenése zavarta meg ; leírhatatlan az a bacbanalia, amit a házigazda ez al kálómmal rendezett ; az asszony szép, fiatal, erőteljes tagbaszakadt menyecske volt és férjezett. Ennek segítségévei sikerült, azon ürügy alatt, hogy sürgősen beteghez hívtak, az orfeumot túlszárnyaló orgia helyét otthagynom. * Farsang utója van. Karnevál herceg nálunk is elég tarka mezben jelenik meg; az utcákon csődület, hangos kacajok és lármás énekek zaja verik fel a máskor néptelen utcák csendjét; itt— ott ünnepélyes öltözékben vendégségbe vonuló családok, a férfiak hosszú rajokban vonulnak fel a présházakhoz, álarcos alakok a legképtelenebb öltözékekben ijesztgetik az örvendező gyermek sereget, inig a suhancok ezeket nem konfettivel, hanem valóságos tégladarabokkal hajigálják, szóval, hegyen völgyön lakodalom, a jó kedv magával ragadja a község legkomolyabb részét is, felekezeti különbség nélkül tartja magára nézve kötelezőnek mindenki valami kis vigalomban részt venni, még a körorvos is ki van téve a társaságbeli hölgyek pajkos dévajkodásának „Doktor ur, menjen már ! Hívják“. Tudva azt, hogy a kör- orvos ilyenkor állandó inspekciós, nem tudja melyik pillanatban szólítják a jókedv vagy túl jókedv okozta sérülések és balesetekhez. Megváltozik az utca képe hirtelen; asszonyok rémes sikoltozó jajgatása nyomja el a vig hangokat, kiváncsi tömegek bújnak össze és szalmalángként terjed el a hir tova : ,,X. gazdát présházában fejszével agyonverték, azonnal hoz zák haza kocsiján“. Részleteket nem tud még senki, találgatnak, mesélgetnek, hazudoznak, kiki rémesebben igyekszik a hallottakat megtóditva tovább adni, futva, lihegve, zokogva, kezeit tördelve, haját tépve keresi a gazda egyik leánya a társaság közé rohanva az orvost. Szó nélkül sietve távozom és gyorsított léptekkel kocogunk a gazda háza felé. A főút kö zepére érve látjuk a présház felől érkező kocsit. Megrázóan borzasztó látvány a telivér gyönyörű pár lovat látni, amint lassú, szinte kimért léptekkel haladnak csendesen a teherrel,' mintha éreznék a szomorú pillanatot és egyet egyet horkolva talán fájdalmuknak adnak vele kifejezést? A kocsi fenekén hosszan elterülve, merevedetten, élettelenül fekszik a hatalmas termetű alak. A mellettem haladó fiatal asszony sikoltással ájul tan rogyik össze ; oda csődülnek a körülötte bámészkodó kiváncsiak, zűrzavar támad, mindenki tud valamit tanácsolni, de alig akad egy két merészebb mentő, aki hozzányúlni is merne, hogy ezek segítségével a legközelebbi házba vigyük, abol ágyra fektetve mielőbb magához tér. Én sietve csakhamar e'érem a g\ászházat, éppen akkor emelik le az emberek a hullát a kocsiról és viszik be a parádés szobába. Megállapítom, hogy a koponyát 3 baltaütés érte; az agy teljesen roncsolt; a sérülések mind ■ egyike feltétlenül halált okozó, küzdelemnek vagy ellentállásnak semmi nyoma. Kérdezősködni kezdek, a házbeliek semmi felvilágosítást nem tudnak adni arra nézve, hogy kivel volt X gazda a présházban, nem is szokták kutatni mivel úgyszólván állandóan ott tanyázott Az immár özvegy háziasszonytól kérdem tehát, hogy nem-e gondol valami haragosra vagy bosszuállás lehetőségére ? mire sirdogálva mondja el, hogy férjének már hetek óta előérzete volt, rossz sejtelme, mert azt hajtogatta: „úgyis nem sokáig élek én már“ s mikor én vigasztalni igyekeztem, hogy lám milyen erős, egészséges, hogy mondhat ilyent, szinte haragosan válaszolt „hagyd el anyjukom, én ezt már úgy érzem !“ Ezzel a megtört asszony a másik szobába vezet be, ahol állításának bizonyítására törekedvén belenyúl a nagy ládafiába, onnan egy zacskót szed elő, mely telve van a legkülönbözőbb régi és legújabb érc, ezüst s néhány aranypénzzel, volt abban lázsiás, Mária huszárok, tallér stb. s inig én egy olasz pénzen betüzgetteni a feliratot addig a ház asszonya bizalmasan közli velem, hogy : „ezt a pénzt az én jó uram a tisztelendő ur számára készítette már, amiért elprcdikálja“. A szegény körorvos most nem tagadható lappangó irigységgel nézett a papnak kijáró dús honoráriumra, tudtam, hogy a jobb módú ref. hívek ilyen alakban szoktak megemlékezni búcsúztatóikról. De ilyen közvetlenül csak ekkor volt alkalmam először látni és utoljára is, mert azóta divatját múlta és bármint fürkésztem utána, nem találkozhattam többé vele. Eközben mindinkább bizonyossá válik a hir, hogy a gazdát présházában a vele együtt mulató Y. gyilkolta meg, ama szép asszonynak férje, aki állítólag szeretője volt X. gazdának és hogy a tettes már a községházánál önkényt jelentkezett volna is. Ott hagytam a halottasházat a siratókra, a kíváncsiság a községházához ’hajtott, ahol az én jó biró uramat az ő rezidenciájában a tanácsteremben találtam. Alkonyat lévén, gyertyák fényénél ül a tulmelegre fütött szobában, önelégedetten karosszékéből parancsokat osztva a napos őrnek. Jó estét biró uram ! No mi újság van V kérdem tettetett tudatlansággal, mire az szinte örülve annak, hogy van valaki, akinek kedvére eldicsekedhetik, rendes szokása szerint bal szemével nagyot, hunyorítva, jelentőségteljesen válaszolja : „bizony elég cifra újság tekintetes uram, szép kis farsangi mulatságunk van ! a mi községünkben csak mindég történnek esetek! ilyen nem hiszem, hogy volna az egész vármegyében ! Csakhogy minden rendben van ám már! teszi hozzá egy legnagyobb bravúrral végzett detektív főnök nyugalmával, dutyiban a gyilkos, mindent bevallott előttem és a doktorra sincsen már szükség csak a koncoláshoz! Az utóbbi szavakból rögtön észrevehettem, hogy biró uramnak is egy kis farsangi jó kedve van 1 ami Isten bocsá’ ! ! ! ilyenkor megesik. Felfogva tehát a kényes helyzetet és ismerve a biró ur gyenge oldalát rögtön imigyen fordítom én is a szót: „Kedves, édes ügyes jó biró uram ! nézze én még is csak szeretnék tudni egyet mást erről a dologól, aztán meg a tettest is látni óhajtanám, ha itt van ? No hát persze, hogy itt van ! hogy nem is hiszi a tekintetes ur ! tessék befáradni velem az őrök szobájába azonnal bemutatom! belépünk oda; egy széken kezeit két térde közé szorítva gub- baszkodó alakot pillantok meg, hajadonfő, mezit lábosán egy ing és alsónadrágra vetkeztetve, kidomborodva láthatók a széles mellkas a felkarok és combok vasizmai, 40 éves, herkulesi férfi, borotvált áll és vastag szőke bajusszal, mogorva tekintetét veti ránk, — megjött a tekintetes ur, hogy megnézzen nincsen-e valami bajod? tréfálkozik a biró, mire az csendes megadással vála szolja : „elég bajom van énnékem, még talán több is a kelleténél!“ — Nem ismerem ezt az embert ! — vágok most már én közbe a beszédnek. — Hát maga ismer-e engem V — kérdem a tettestől. — Már hogyne ismerném az orvos urat ! — Megengedi e, hogy valamit kérdezhessek magától ? — Ha sokat nem kérdez tőlem, úgy nem bánom, mert nem sok kedvem van ám beszél getni. — Mondja meg kérem, mi volt a főok, a miért a gazdát bántotta ? — Ezt már hamarosan sok volna itt elmondani — igy szól visszautasitólag. Erre én még egy kérdést kockáztatok. — Ugy e nem gondolta meg, hogy mi lesz ennek a következménye ? — Nem én tekintetes uram, azt én nem gondoltam meg, mert azt tartom, hogy a „szegény ember sorsát boldog Isten birja‘' ! Meghatott a következetes szép válasz. — No hát emberek, csak vigyázzatok ! — szól a biró és jóéjszakát kívánva, megyünk vissza a tanácsterembe, hol X. biró a siker hiúságától is ösztönözve, azon előrelátásával is dicsekszik, hogy a dermesztő hidegben nem helyezhette a tettest a fogdába, ahol megfagyhatna, hanem pőrére vetkeztette és a meleg őrszobában hagyja, igy gondolván az esetleges szökés kísérletének elejét venni. — Hát kérem — fontoskodik most már, ha én rajtam állna a do'og, én ezt a szegény embert rögtön haza ereszteném, mert az a gőgös büszke ur amit keresett, azt meg is találta ; sok borsot tört már az orrom alá, az nem akart bírót ismerni! Csak úgy négyszem között mondom el a tekintetes urnák, hogy az az istentelen ennek a szegény embernek a feleségét szerette, ez még elnézte, mert bár elég jómódú volt valamikor, de oly gyámoltalanul gazdálkodott, akármihez fogott, semmihez sem volt szerencséje, most pedig egy nagy perét elvesztette, amiért lefoglalták ökrét, szekerét és holnaputánra van az árverés kitűzve. Nem törődött hát vele, hogy felesége a gazdag emberrel barátkozik, hátha majd kisegíti őket a bajból. Ma reggel ez a körösztfi, amint mondja, a szőlőbe indult kis baltával fákat tisztítani, ott ment el X. gazda présháza előtt, aki őt behívta ; együtt boroztak, majd étkeztek és délután már valósággal mulattak, mindig azt az egy nótát fújva : „Volt nekem két ökröm, két szép villás szarvú“, közben beszélgetni kezdtek s ekkor a szegény embernek már megjött a bátorsága, miszerint arra kérje vendégszerető házigazdáját, hogy segítené ki 500 forinttal nagy bajából, mivel nagyon sajnálná szelíd szép ökreit! X. gazda nem is tagadta meg kereken a kérést, hanem olyanokat hánytorgatott neki gőgösen borközi állapotában, hogy egy darabig csak türtőztette magát, koldus kutyának, nyomorultnak nevezvén őt, csak hallgatta, de amikor azt dobta neki oda, hogy maholnap a feleségét is megveszi tőle pénzért és olyat mond, amit. nem tud bevallani senkinek, végtelen düh fogta el, forgott vele a világ, felkapta a fal mellé támasztott kis baltát s 3 csapást mérve vele a gazda fejére, leteritette! Megborzadva tettétől, futásnak eredt, hazafutott, de ott sem volt maradása, bejött ide a községházához és itt önként jelentkezett. Hogy mit mondott olyant, ami felháborította, azt nem akaita bevallani és igy nem is tudta meg soha senki. (Folyt, köv.) Kovács J. Specialista fog- és szájbetegségeknél. Készít arany-, ezüst-, platina-, porcellán-, cement- és email-töméseket. Arany, platina és porcellán koronákat és hidakat. Kautschuk és arany lemezre műfogakat és szájpadlás nélküli fogakat. Foghúzás érzéstelenítéssel! Műfogak és javítások szükség esetén 24 órán belül készíttetnek. Lakás: a gimnáziummal szemben. Számcsodák. Összegyűjtötte : Király J. A minap olvastam egy statitsztikai kimutatást arról, hogy a középiskolai tanulók milyen tantárgyakat szeretnek leginkább tanulni. A statisztikus — persze, hogy hosszú hajú, pápaszemes német professzor — kimutatta, hogy a fiuk közül legtöbben a számtant szeretik. Tudja Isten, én részemről mindig jobban szerettem az olyan tantárgyakat, ahol az érzelemnek és fantáziának egy kis dolga akadt, mint pl. a földrajznál, történelemnél. A számtant mindig hidegnek, száraznak és azért unalmasnak tartottam. Pedig azt is tudom nagyon jól, hogy nélkülözhetetlen, reális, igaz, hű, csalhatatlan, pontos, nem alkudozó, pozitiv, életrevaló tudomány, mert hisz velünk születik, bennünk van és bennünk él, csak ki kell gondolni és kimondani. Emlézm és tanulni — mint más tantárgyat — nem kell és nem is lehet. A földrajznál, történelemnél hiába gondolkodom csak, mert azt tanulni, tudni és ismerni is kell. Mégis ez utóbbiakat — amelyek több szorgalmat és tanulást igényelnek, mint a számtan — jobb szerettem, mert több tere van ott a kedélynek, az érzelemnek és fantáziának, mint a számtannál. Utóbbi időben kezdtem azonban érdeklődni az iránt, hogy vájjon nincsen-e a számtanban is érzelmi élet és rájöttem, hogy bizony az nemcsak a hideg logika, a száraz igazságok gyülhelye, hanem van abban kedélyesség, szórakozás, humor, sőt kabalisztika is. Tudom, hogy vannak már különféle gyűjtemények is, amelyek a számtani feladatok mindenféle fajával foglalkoznak. En azonban e helyen csak az altalam itt-ott talált furcsaságokat akarom a t. olvasónak bemutatni, amelyekkel azután el- szórakozhatik -— ha kedve van rá — hogy miért van ez meg az igy, ahogy van és miért nem máskép. Esetleg a főgimnáziumok felső osztályainak tanulóinak sem árt velük foglalkozni. * „Az Újság“ c. lap „Innen-Onnan“ cirnü rovata hozott nehány évvel ezelőtt egy kis számcsodát, mint alább szóról-szóra következik: •j-j- Számcsocla. Egy német egyetemi professzor valóságos és eddig ismeretlen számcsodát fedezett fel, melynek eredetét a leghíresebb szám- művészek sem tudják kitalálni. íme: 1szer 8 és 1 az 9 12 szer 8 és 2 az 98 123 szór 8 és 3 az 987 1234 szer 8 és 4 az 9,876 12345 szőr 8 és 5 az 98,765 123456 •szór 8 és 6 az 987,654 1234567 ■szer 8 és 7 az 9.876,543 12345678 szór 8 és 8 az 98.765,432 123456789 szer 8 és 9 az 987.654 321
