Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)

1914-04-09 / 29-30. szám

6

— Meglopott gátőr. Horváth Péter kese- lyüsi gátőrnek eltűnt a napokban 15 drb. tyúkja, 3 kas méhe, 2 hordója és több szál deszkája. Az összes holmi értéke meghaladja a 100 koronát. A csendőrség a tettest Síró János személyében kinyomozta, akit feljelentett a bíróságnál.

— Végzetes tévedés, ha egy gazdasszony, azt hiszi, hogy a hires önműködő és ártalmatlan '„Persil“ mosószer valami mással helyettesíthető. Ez a tévedés sok csalódást okoz, mert á ,,Persil“-t semmi se pótolja. Aki e szert ismeri, mást nem használ.

— Weisz Gyula maradékáruháza Szek- szárri dr. Spitzer-ház. Ajánlja legújabb angol férfi- és női ruhaszövet maradékokat, valamint francia grenadin, creppe és charmouse kelméket meglepő olcsó árakban.

— Betörés. Adler Simon fakereskedő irodáját betörők látogatták meg az éj leple alatt, azonban dacára fáradságos és nehéz munkájuknak, a Wertheim szekrényt feltörni nem tudták. A csendőrök másnap a betörőket kinyomozták Kolompár János és fia, továbbá Kantrus János tolnai cigányok személyében, akiket bekísértek a szekszárdi kir. ügyészség fogházába.

f

A halász a nagy tőkehallal a hátán az Igazi Scott-féle csukamájolaj ismertető jele

és csak egyedül ez van a bevált Scott-féle eljárás szerint előállítva. Minthogy azonban többé- kevésbé utánzatok léteznek, melyek csomagolása az igazi Scott-féle emulsióhoz a megtévesztésig hasonlit, figyelem forditandó a bevásárlás alkalmával halász védjegyünkre és minden utánzat visszautasítandó.

MULATSÁGOK.

— Kabaré. A Szekszárdi Állandó Műkedvelő Társulat kedélyes és nivós kabarét rendezett f. hó 4 én a Szekszárd Szálló nagytermében nagy és előkelő közönség jelenlétében. Ott láttuk Kovács Sebestény Endre 'főispánt, Forster Zoltán alispánt stb. A műsort Mátray Kálmán konfe- rencier igen szellemes csevegéssel vezette be és mindvégig kedves volt a konferádája. A Programm első pontja Tutsni Pál rendkívül élvezetes magánjelenete volt. Előadta „Egy műkedvelő előadás Dunapentelén“ (Zerkovitztól). Az énekes mókaságot Debulay Imre kisérte zongorán. A második szám Fleischer Erzsiké „Első randevúja“ volt. A kedvesen előadott énekszámot Berényi Zsigmond kulisszamögötti füttykisérete tette még érdekesebbé. A szereplők igen nagy hatást értek el. 3 ik szám Vida Mancika spanyol tánca volt. Bár a kis táncosnő látható lámpalázzal küzdött, mégis kedves jelenség volt. 4. számban Mátray Kálmán olvasta fel Berényi Zsigmond versbe szedett, humoros apróságait, amivel élénk kacajokat váltott ki a hallgatóságból. Utána Tutsni Pál eredeti kosztümben a „Bakter nótáját“ adta elő a tőle megszokott elevenséggel. Ezt követte az első félidő utolsó számaként Berényi Zsigmond átváltozó kupié énekes kacagtató előadása. Először mint zeneszerző „Jaj Istenem miből van ez lopva“, majd, mint ügyvéd „dr. Smokány“ és végül tűzoltónak öltözve „Az önkéntes tűzoltó“ cimü kuplékat adta elő, nagy hatást érve el. A tízperces szünet után Fleischer Erzsiké lépett újból a színpadra Berényivel és Tutsnival, akik kel együtt a „Páviándal“ cimü énekes és táncos bohóságot adták elő óriási derültség mellett. Közkívánatra meg kellett ismételniük. A következő pontban nagy tapsviharral fejeződött be Sternfeld Mancika átérzett, lelkes szavalata „A rab asszony“ majd pedig hasonló sikert ért el Fleischer Erzsiké „Hamis a zúza“ cimü primadonna belépővel. Most a második félidő utolsó száma következett. Újból Berényi Zsigmond, a kifogyhatatlan kupléénekes, lépett a deszkára először mint lipótvárosi hölgy : a Zserbóban, majd mint öreg asszony : a Tóni néni és végül dadának öltözve egy gyermek kocsival előtte, helyi vonatkozású és aktuális kuplékat adott elő nagy sikerrel. A mindvégig emelkedett hangulatban volt közönség lelkesen tap o ta az ügyes szereplőket, akik minden fáradságot felre téve, sokat dolgoztak azon, hogy minél sikeresebbé tegyék kabaré-estüket. A zongora mellett most is Debulay Imrét láttuk, akinek ügyes játékában már többször gyönyörködtünk.

TOLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK-— Kabaréest. A József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület paksi fiókja a Szanatórium javára Kovács Sebestény Endre főispán védnökségével f. hó 4 én Pakson a Bálint-szálló nagytermében sikerült kabarét rendezett. Az estély rendezésében dr. Hisz Sándor szanatóriumi alorvos vezetésével részt vettek Mihálikné Bertalan Margit, Mihálik Géza, Gaupp. József mint főrendezők, Kun KálmánDé, Petlirych Cini, Számossy Margit, Vallentiny Vilma, dr. Fenyő Dezső, Geyer József, dr. Grosch József, dr. Grünfeld Adolf, Kun Kálmán, Nemvirth Rezső, Siklósi Arnold, dr. Szabó Imre rendezők és Stern Lajos pénztáros. A műsor keretében allegorikus játék, bohózat, ének és zeneszámok kerültek szinre egyéb tréfás jelenetekkel, melyekben Kun Kálmánná, Pethrych Cini, Számossy Margit, Vallentiny Vilma, Fischer Sándor, Gaupp József, Geyer József, .Boskcvits Ernő, Mihálik Géza, Mihalovich Lajos, Nemvirth Rezső és a polgári leányiskola növendékei működtek közre. Konferált dr. Szabó Imre. Az előadás, melyen Paks szine java megjelent, telt házat hozott és a legjobb erkölcsi és anyagi sikerrel járt. A bruttó bevétel 650 korona volt. A kabaré éjfél után ért véget. Az egyes számokat a közönség hatalmas tapssal honorálta és majdnem valamennyit megismételtette. Különösen tetszettek mint újdonságok a kicai jelenet, az állatquartelt, a kávétracs, a vénasszonyok tánca és Gaupp József anatómiája. Az estélyen felülfizettek : Albert József 1, Babay Géza Ger jen 3, Biró Albert Budapest 5, Bloch Miksa 2, Cservény Alajos 2, dr. Dőry Jenő 10, Dvorzsák Aladár 1, Ezer Albert 1, Fodor Ignác 1, Gaupp József 5, Gerő Simon 1, Goldstein Ignác 2, Goldstein Bernát Wien 20, Gombos József 1, Halász Ferenc 1, Heiszler István 1, dr. Kassai Ferenc Budapest 1, Kátay Endre Dunaszent- györgy 5, Kelemen Viktor 3. madi Kovács István

3, Kramer Izsó 1, Kramer Sanyi 2, Kurcz Ilka és Flóra 3, Marosi József 1, Mihálik Géza 20, Mihálik Péter és Jolán 1, Mihalovich Lajos 1, Neuwirth Rezső 3, Paksi posta és távirda altiszti és szolgaszemélyzete 5, Paksvidéki takarékpénztár r.-t. felszámolás alatt 2, Paczolay Gyula 1, Pethrych Olga 3, dr. Reinitz Jakab Budapest 3, dr. Sándor Béla 5, Sneppeld János 1, S. g. 5, Spiegel Ignác 1, Spitzer Illésné 2, Stern Lajos 2, Schwarcz Gyula 2,. Schwarcz főpróbán 120, Schwarcz Salamon 4, Szekszárdi Takarékpénztár fiókja Pakson 5, Szeniczey Cecília 3, Szuprics Vendel Gerjen 8, Takács Gyula Dunaszentgyörgy

4, Tolnamegyei Takarék és Hitelbank paksi fiókja 5, Tolnay Béláné 1, Tóth Béla 3, Vági Józsefné ly V. II. 2, Virág Ferenc 5, Wiener Hajmann 1 koronát, özv. Várady Lászlóné 40 fillért. Ibolyaeladásból befolyt 22 korona 98 fillér. Az allegorikus játékhoz szükséges jelmezeket a polgári leányiskola növendékeinek szülei, tekintettel a jótékony célra, sajátjukból fedezték, a miért ez utón is hálás köszönetét mond a rendező bizottság.

Egy kis idő...

Egy kis idő s a rózsa elvirul,

Csillag leesik, minden megavul;

Mikor szerencsénk s szép napunk letűnt,

S bús alkonyaira hajol életünk:

Csak egy mat ad meg a romok felett,

Az édesfájó szent emlékezet.

Egy kis idő és szived nem dobog,

Akik szeretnek, azok boldogok.

Szeress, szeress szivedből, amíg élsz,

Késő szeretni már, ha sírba térsz.

Elleneiddel békiilj ki hamar,

Amíg sírodnak, hantja nem takar.

Egy kis idő és nem vagy elhagyott:

A porbul az igazság kiragyog.

S melyért köny csillog annyiak szemén, Megkoszorúzva áll a szent erény,

S a mély síroknak titkos zárait Feltöri a szeretet és a hit.

SÁNTHA KÁROLY.

Egy tolnamegyei körorvos 25 éves naplójából.

Igaz történet az életből.

Negyedik év.

A vagyon, a pénz sokszor annyira elbiza- kodottá teszi az embereket ; nemcsak azokat, a kik ahhoz hirtelen módon vagy véletlen szerencse által jutottak, hanem még azokat is, akik már eredetileg, születésüktől fogva jó módban nevelkedtek, hogy szenvedélyeiket nem képesek fékezni ; és ez éppen úgy előfordul a szükebb intelligenciájú körökben, mint a legmagasabban is, minélfogva nem ritkák az elbizakodottság okozta

szerencsétlen kimenetelű mérkőzések és az abból származó rejtélyes halálesetek, mint a milyent sejtetni enged a néhai trónörökösnek, a nagy közönség előtt még mai napig is misztikus halálesete.

X. gazda a község legvagyonosabb polgárai közé tartozott, tekintélye nem volt ugyan akkora mint vagyona, de büszke, negédes magatartása és hatalmas termete mindenkinek imponált, főleg pedig az a tudat, hogy a korcsmái mulatozás alkalmával már agyonszurt egy embert, eléggé rettegetté tették és a gyengébb hitüek szinte félve néztek reá ; hagyján ! hogy valaki kötekedni vagy ellenkezni mert volna vele.

Egyébként jó gazda hírében állott, szép ökrei és még azoknál is szebb lovai voltak, úgy, hogy a kereskedők állandóan összeköttetésben voltak vele, gyakran tértek be tehát áldomás- ivásra és ilyenkor a jó mulató gazda hétszámra ki sem mozdult a korcsmából, sokszor a legszebb csikók ára odasirt, amikor tréfásan szokta magát vigaztalni „eladtam a csikókat a cigánynak !“ Szorgalmas, takarékos sőt tulfösvény felesége nem merészelt urának szemrehányásokat tenni, mert az volt az ur, tejhatalmu parancsnok és a ház zsarnoka.

Házas életében, józan állapotában nem volt kötekedő, hanem magának is sok bora teremvén, legtöbbnyire présházában lakott, az arra járókat, boldogot-boldogtalant szívesen és vendégszeretettel kinálgatott meg egy egy pohár borral, miköz - zen elbeszélgetett ; légyottokat rendezett és mint mondják állandó szeretője is volt. — Ez okozta végzetét!

Elitélték érte, pedig jogtalanul és felületes vélekedéssel, mert a természeténél fogva büszke, gőgös és pazarul költekező gavalléros szokásaival teljesen ellenkező, szerény, csendes, magába zárkózott, szinte zsugori felesége volt, akivel a fiatal házaséveket még valahogyan csak eltöltötte, mert szaporodván a család, iparkodtak a vagyont közösen gyarapítani, de a leányokat ismét csak vagyonos emberekhez adván férjhez, megszűnt a vagyon gyarapitás célja és a még mindig szilaj hajlamú 53 éves gazda most már nem szívlelte a mindinkább zsémbeskedő természetű feleség zaklató siránkozásait.

Pedig, a kinek alkalma volt a gőgös emberrel csak egyszer is beszélgetni és őt megismerni, annak mihamarabb arról kellett meggyőződnie, hogy ebberl a különös, természetű emberben páratlan nemes jószivüség lakozik. Nekem is kijutott osztályrészül egy párszor, amikor utam remek szép présháza előtt vezetett el, hogy a gazda nyájas lóvására be kellett térnem, sokszor akaratlanul is, mert akképeu tudta mindig forgatni a beszédet, hogy lehetetlen volt megtagadni kérését. „Hát nagy Uram! már megint megveti, elkerüli a szegény embert, higyjen szavamnak, én is beteg vagyok, lépjen be hozzám és győződjön meg róla, nagyobb beteg vagyok mint sok, aki otthon csak lefekszik. Jöjjön és vigasztaljon meg, mert úgy szeretem ha itt van mellettem és ha már az Isten doktornak teremtette, segítsen rajtam is, inkább ötszörösen fizetem meg a járandóságát, csak ne hagyjon látatlanba, ha erre jár!“ Az efféle megszólításokra érezni kell ugyan a szegény körorvosnak a vagyoni inforioritást, de érzékenykednie nem szabad, örülni kell a személyes megbecsültetésnek és alkalmazkodni kell a viszonyokhoz, ha gyökeret akar verni, szóval magának is azt el kell hinnie, hogy tényleg hivatva van arra, miszerint a lelki fájdalmakat is enyhitse, főleg ha még a honorárium is biztosítva van.

Betérve hozzá, a képzelhető és tőle telhető legnagyobb vendégszeretettel látott el, sorba hoz kóstolót legjobb boraiból, majd egy kis harapni valót, hogy jobban csússzék és „borban lévén az igazság“, meg megismétli többszörösen panaszát, hogy neki a földi javakból mindene meg van, nem hiányzik semmije és még sem tudja magát boldognak. ,,Nem ér ez az élet egy pipa dohányt sem“, magyarázza nekem és az ő egyszerű észjárásával oly logikusan hirdeti a legmerészebb szabad tanokat „nem hiszek én már sem Istenben, sem túlvilágban, az angyalok és az ördögök itt a földön járnak stb., stb.“ — morális szempontból azt kellett hinnem, hogy egy tév- tanokkal megmételyezett lélek, de amikor könnybe lábadt szemekkel a legrajongóbb szeretettel emlékezett meg gyermekeiről, amikor elmondta, hogy hány és hány szegény embert segített már ki bajaiból pénzkölcsönökkel, amiről az asszony nem tud és amelyeknek legnagyobb része odavész, amikor mintegy átszellemülve lángoló hévvel dicsőíti a hazaszeretetet és hogy idősebb létére is, még ma is képes volna életét áldozni a hazáért. Nem nagy lélektani tudás kellett ahhoz ezekután, hogy felismerjük, miszerint ennek az alapjában véve jó embernek, a lelki egyensúlyát valami titkos bánat zavarta meg és nem volt nehéz kitalálni, hogy ,,a férfi sorsa a nő kezében van“.

1914. április 9.