Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)

1914-04-06 / 28. szám

3 1914. április- 6. TOLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK kép alakult meg, elnök : Forster Zoltán alispán, tagok : Orffy Lajos, Török Béla, dr. Leopold Kornél és dr. Martin József. A kijelölő választ­mány első helyen dr. Paillouits Sándort, máso­dik helyen Vendl Istvánt jelölte. Minthogy sza­vazás kéretett, az elnöklő alispán két szavazat­szedő küldöttséget alakitott. Az egyiknek elnöke Szeghy Sándor, tagjai Salamon Ármin és Vesz- tergombi Antal, jegyzője Matzon Béla, a má­siknak elnöke dr. Pestiig Pál, tagjai Andié Ist­ván, Török Pál, jegyzője Nikitits Imre. A választás iránt nagy érdeklődés mutat­kozott, amit igazol, hogy a választott 08 képvi­selőtestületi tag közül 05 vett részt a szava­zásban. A szavazás eredményét dr. Pestiig Pál hir­dette ki. E szerint dr. Paillouits Sándor 74, Vendl István 58 szavazatot nyert, minek alap­ján az alispán dr. Paillouits Sándort megválasz­tott alkapitánynak kijelentette. Miután a megvá­lasztott az esküt letette, a közgyűlés véget ért. Az alispán időszaki jelentése. Forster Zoltán alispán múlt héten küldte szét nagy gonddal összeállított idő­szaki jelentését, amelyből közérdekű voltá­nál fogva közöljük a következőket: A bátaszék—pélmonostori vasút. Nem mulaszthatom el, hogy e helyen is meg ne emlékezzem a bátaszék—pél- monostorivasut ügyéről, melynek segélye­zése tárgyában külön javaslattal fordultam a tek. törvényhatósági bizottsághoz, mely közgyűlésünk tárgysorozatára van kitűzve. Az a nagy közgazdasági fontosság, melyet én e vasútvonalnak tulajdonitok és az a tudat, hogy elérkezett a döntő, mondhat­nám : utolsó alkalom, hogy e vasútvonalat, mely a vármegye közönségének több év­tizedes vágyát képezte, megvalósítsuk, ve­zetett arra, hogy a tek. Törvényhatósági Bizottságnak e vasút segélyezését hozzam javaslatba. Ezt a segélyt lehet sokallani, le­het ellenezni, de nekem meggyőződésem, hogy a segélyezés elől Tolnavármegye kö­zönsége ki nem térhet és hogy a segélye­zés mértéke nem haladja túl anyagi erő­inket és nem csúfolja meg azokat a nagy közgazdasági reményeket és várakozásokat, melyeket e vasútvonal létesítéséhez minden­kor fűztünk. Ebben a felfogásban e hely­ről is kérem javaslatom elfogadását. Halálozások. Meghatott szívvel emlékezem meg a váratlan gyászesetről, mely a megyei tisz­tikart báró Fiáth Elemér tb. íőszolgabiró elhunytéval érte. Egy fiatal, szép remé­nyekre jogosító élet törött itt ketté, egy da­liás levente tért meg benne őseihez, mi­előtt a fórumon az őseit megillető helyet elfoglalhatta volna. A gondviselés utai ki- fürkészhetetlenek és fájdalmas megillető- déssel kell fogadnunk a veszteséget, mely a vármegye közönségét egy hű szolgájá­tól, a tisztikart egy kedves, derék kartárs­tól és baráttól, családját a gyöngéd, sze­rető férjtől és apától fosztotta meg. Buda­pesten tartott beszentelési gyászünnepén főispán ur Öméltósága vezetése alatt a tisztikar számos tagjával résztvettem és ravatalára a vármegye közönsége nevében is koszorút helyeztem. Meleg résztvevő hangon emlékezik . meg a jelentés Morvay László árvaszéki nyilvántartó, Horváth József, a dunaföld- vári járás irodasegédtisztje és a vármegye nyugdíjas tisztviselői közül Gerenday La­jos, a központi járás volt főszolgabirájának elhunytáról is. Szilassy Aladár kiváló érdemeinek elismerése. Örömmel említem fel a megyei köz­életünket is érintő ritka királyi kitüntetést, mely törvényhatóságunk kiváló tagját, Szi­lassy Aladárt, a magyar királyi közigazga­tási bíróság másodelnökét érte, akinek nyu­galomba vonulása alkalmából 0 császári és apostoli királyi Felsége, f. évi január hó 2-ikán kelt legfelsőbb elhatározásával, ki­váló érdemei elismeréséül, a belső titkos tanácsosi méltóságot adományozta. Ez a legfelsőbb kitüntetés méltán jutott Onagy­méltóságának osztályrészéül, mert ő nem­csak a magyar jogászvilágnak dísze, de a hazai közéletnek is kimagasló alakja, aki országos elfoglaltsága mellett mint várme­gyénk törvényhatósági bizottságának tagja és mint a tolnai ref. egyházmegye gond­noka, szükebb közéletünkben is mindenkor tevékeny részt vett: épen ezért indíttatva érzem magamat, hogy a vármegye kö­zönsége nevében is örömömnek adjak kife­jezést a kitüntetés felett, remélve, hogy Onagyméltósága vármegyénk legjobbjaival továbbra is eredményesen fog közremű­ködni közügyeink javára. Reich Oszkár tb. íőszolgabiró kitüntetése. Épen igy meg kell emlékeznem azon magas kitüntetésről, mely a megye terüle­tén múlt őszszel tartott hadgyakorlatokból kifolyólag Reich Oszkár tb. főszolgabírót érte, akinek O Felsége a király a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta, elismeréséül azon figyelemnek, melyet ne­vezett hivatalos kötelességeit meghaladólag a hadsereg és hadvezetőséggel szemben a hadgyakorlatok tartama alatt tanúsított. És ha e kitüntetés nerti is szorosan vett közigazgatási szolgálatok elismerése­ként érte nevezettet, mégis örömünkre szol­gálhat, hogy egy megyei tisztviselő az, aki Ő Felsége által is méltatott magatar­tásával jelentékenyen hozzájárult a polgár­ság és katonaság között fennálló és oly kívánatos jó viszony fokozásához. Elismerés Klimes Antalnak. Jelentésem e részébe tartozónak vé­lem még megemlíteni, hogy Klimes Antal, Hőgyész község főjegyzője, kinek nyug­díjazási kérelme a közgyűlés előtt fekszik, a vármegye területéről eltávozik. Távozá­sával nemcsak a vármegye községjegyzői kara vészit egy kiváló képzettségű és pá­ratlan munkabírású erőt, de a törvényható­sági bizottság is egy kipróbált, odaadó buz- góságu tagot, akinek közéleti működése mindenkinek vonzó például szolgálhat. Azt hiszem, a tek. Törvényhatósági Bizottság érzelmeivel is találkozom akkor, 1 mikor Klimes Antalnak, megyei közéletünk terén kifejtett értékes munkásságáért köszönetét mondok, mert az én felfogásom szerint ! ha a közügy szolgálata az egyén részéről nem érdem is, hanem kötelesség, e szol­gálat elismerése oly tartozás, melynek le­rovása elől ki nem térhetünk. A kivándorlás. Az utlevélforgalom az uj évvel a szo­kottnál nagyobb mérveket vett. Mig az el­múlt évben hivatalom 1848 útlevelet adott ki, addig a folyó év első három hónap­jában az útlevélért jelentkező és a kiván­dorlásban nem korlátozott egyének száma 1500, ezen kívül kivándorlási engedélyért folyamodott 500 kivándorlásban korlátozott egyén, egytől-egyig állitásköteles korban levő ifjak vagy védkötelezettség alatt álló férfi személyek. Ezen nagyobb arányú ki- vándorlási mozgalmat látva, intézkedtem egyrészt, hogy a járási főszolgabirák a társadalom minden rétegének bevonásával alakítsanak kivándorlási bizottságokat és azokkal együtt működve, tegyenek javas­latokat a kivándorlás lehető csökkentése céljából, a vármegye területén illetékes egy­házi főhatóságokat pedig megkerestem, hogy a lelkészek és tanítók utján hassa­nak híveikre, hogy tartózkodjanak a kül­földre, különösen pedig az Eszakamerikába való kivándorlástól, hol a nagy munka­hiány miatt nélkülözésnek, nyomornak men­nek eléje és itthon a hazában keressék sor­suk javításának eszközeit. Hivatásos ápolónők képzése. A m. kir. belügyminiszter minden rendel­kezésére álló eszközzel elősegíteni óhajtván azt a közegészségügyre nézve nagy horderejű kérdést, hogy a hazai kórházak minél előbb kellő számú kiképzett és hivatásos ápoló személyzettel legye­nek ellátva, az Országos vöröskereszt egyesület utján érintkezésbe lépett a szekszárdi vöröskereszt egyesület elnökével, Forster Zoltán alispánnal és dr. Tanárkg Árpád, Ferenc kórházi igazgató­főorvossal, hogy a belügyminiszter által anyagilag is támogatandó tanfolyamok létrehozásában közre­munkáljanak. Az alispán összehívására a vöröskereszt vá­lasztmánya tegnap délután 4 órakor foglalkozott ezzel a fontos közegészségügyi kérdéssel. A vá­lasztmány ülésén, amelyen Kouáics Sebestény Endre főispán is megjelent, özv. Sass Istvánná és Forster Zoltán elnökölt. A választmány tagjai közül jelen voltak: dr. Tanárkg Árpád, dr. Drágíts Imre, dr. Kramolin Gyula, Kurz Vilmos kir. tanácsos Kouács Dávidné, Rácz József és Fördős Mihály. Az ápolónői tanfolyamot a szekszárdi Fe­renc kórházban tervezik s miután dr. Tanárky Árpád igazgató főorvos s a vezetése alatti orvosi kar készséggel elvállalta az oktatással járó teen­dőket, a választmány a legnagyobb örömmel járult hozzá a szép terv megvalósításához E szerint évente két tanfolyam lesz, az első : január 1-től junius hó végéig, a második julius hó 1-től decem­ber 31-ig. Minden tanfolyamra 6 —10 tanuló vétetik fel, —"egyvöröskereszt-egyleti néne vezeté sével, — kik a kórházban közösen laknak. A tan­folyam vezetője: dr. Tanárkg Árpád, oktatók a fő- és alorvosok lesznek. A miniszter minden egyes tanuló után 200 koronát bocsát rendelkezésre s a Vöröskereszt egyesület ebből fogja fedezni a szabályszerű zsebpénzt, amely havi 10 korona, továbbá az előirt egyenruhákat, tankönyveket, útiköltségeket, a kórház pedig a teljes ellátást, élelmezést, rubamosást, a lakást, fűtést, világítást adja. Ezen összeg előreláthatólag nem igen lesz elég a kiadásokra, ezért az egylet a • közönség nagylelkűségére is számit. A felügyelet gyakorlására a választmány bizottságot küldött ki, amelynek tagjai: Wigand I

Next

/
Thumbnails
Contents