Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)

1914-04-02 / 27. szám

XXIV. X. évfolyam. 27. szám. Szekszárdi 1914 április 2. Előfizetési ár;: Egész évre . . ... .16 korona Fél' évre ..................8 » Ne gyed évre .... 4 » Egy szám ára .... 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílt­téri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: IS—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő össze* közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám . Az előfizetési pénzek és hirdetéseklide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre be­küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Ui ellenzéki politika. A politikában szélcsend uralkodik. Már t. i. olyan, mint mikor a tenger fel­színe sima, de a mélyben Vulkánok vár­nak kitörésre. A nagy muszkabarát gróf testileg is hátat fordított a hármas szövet­ségnek s feledve békecstnáló ősét, elment háborúságot csinálni — Amerikába. Vesz- szen össze a magyar ott is, verje, öklözze egymást, nincsen ennél szebb nemzeti politika. Vagy talán Amerikával is szövet­séget akar a Kossuth, Apponyi és And- rássy által muszkakarok között felejtett nemes gróf? S összepakolja az ott élő 2—3 milliónyi magyart a mellényzsebébe s ide haza szétosztja közöttük rengeteg birtokait, amelyek a szatmári békekötés emlékével egyre molesztálják? A manó tudja mit tesz, mi a szándéka, egy azon­ban egészen bizonyos, hogy ezután a nagy amerikai ut után sem lesz boldogabb a magyar sem itt, sem Amerikában. Boldog­talanabb azonban még lehet. * ' Annyi egészen bizonyos, hogy jól csináljuk a sort ide haza. Őrültség ugyan, de van benne bizonyos rendszer. Kotko- dács-kotkodács, minden napra egy tojás, azaz hogy a botrány tyúkja kettőt is tojik naponta. A margitszigeti játékbank, mára- marosi rutén per, debreceni bomba, oláh paktum, a hármasszövetség bomlása, Vil­mos császár, Románia étvágya — Osztrák és Magyar országra, mind pompás témák annak a hirdetésére, hogy az átkos kor­mány eladja a hazát. Persze Magyaror­szág hatalmas szövetségesével Vilmos csá­szárral beszélgetni egy óráig s közben talán magyarországi belső kérdésekről is, ez már nyílt hazaárulás, hiszen Vilmos császár nem ezért jött ide, de hogy Tisza István gróf véleményét meghallja — bizo­nyosan Elszász-Lotharingiáról, vagy a japán- chinai, mongol kérdésről. Hanem elmenni Párisba : vádaskodni Magyarország züllött belső állapotáról, a hármas szövetség bukásáról, elzárni ez ál­tal a gazdasági hitel tápláló erét az or­szágtól és sót, kenyeret, az országot fel­kínálni a mindenható Atyuskának, ez aztán sárga kuruccsizmás nemzeti politika! S az is az, hogy ha már veszekszik, sőt verek­szik a parlament, miért ne veszekedjék a társadalom, a hadsereg, az irodalom, az Akadémia. Az országos kaszinó inkább oszoljék fel két ember miatt, csak azért, hogy az ellenzéknek legyen igaza. Az Akadémia, amelynek eddig meg volt az az egy erénye, hogy nem politizált, ve- szitse el utolsó presztízsét is, hisz: haza­ellenes müveket ad ki, mivel Bécs és Tisza István úgy diktálja. Úgy, de miért hada­kozunk csak Szekíü önhitt, cinikus könyve ellen s mért nem szórjuk szét Károlyi Sándor hamvait, aki mégis csak legtöbbet vétkezett Rákóczi személye ellen, habár , a történet szemüvegén át Ítélve, más egye­bet a szatmári békekötésnél aligha tehe­tett? Legfeljebb kevesebbel is beérhette volna, már t. i., amikor a nagy osztozko­dásra jött a sor! Rettenetes, kutmérgező, nemzetrontó politika ez. De annyiból jó, hogy még ed­dig a jelenlegi kormány valamennyi haza- elárulási attakból seb nélkül került ki. Vi­szont azonban annyiból rossz, mert az el­lenzék végkép hitelét veszti s elvérzik miatta. Pedig ellenzék nélkül nincs parla­menti élet. Az ellenzék az uj eszmék ko­vásza s az ő ellenőrzése a legfőbb garan­cia arra, hogy még a jóból is csak a leg­jobb menjen keresztül. Csodáljuk Appo- nyit, Andrássyt, Kossuthot, hogy bár nyíl­tan perhorreszkálják az uj párisi gróf hár­mas szövetség ellenes kirohanásait s mégis nem szakítanak ezzel a kis napóleoni po­litikával, talán mert az nagyon is a Nagy Napóleoni köntösben jelenik meg. Ez a mindenható hadvezér és császár, amikor látta, hogy a belső bajok lesöprik fényes pozíciójából, mindig a külföldre terelte az ország figyelmét. Elment hadakozni Egyip­tomba s a császárok, egész Európa ellen, majd Oroszországba s a vége — Szent Ilona szigete lett. Az ellenzéket is idáig juttatta a nagyra­vágyó uj pártvezére, ki elterelni akarván a figyelmet a belső egyenetlenségről, újabb és újabb botrányok hajtóvadászatára vezé­nyeli a pártját, de a nagy paríorce vadá­szatban annyira elgaloppirozta saját ma­gát, hogy már egész — Oroszországig elju­tott . . . Egy darabig lehet még a „tolvaj“, ,,hazaáruló“ kiáltásokkal másokra terelni a figyelmet, de utóvégre felocsúdik a nem­zet, megjön, sőt már is megjött a tisztán­látása. S Oroszországtól nincs messze — Szent Hona szigete, a jelenlegi magyar el­lenzéki politika örök számkivetése: min­den nemzete sorsán aggódó magyar ember szivéből. Egy magát nemzetinek tartó ellenzék, ha elnézte, megengedte is párttaktikából, hogy az uj esküdtszéki és uj sajtótör­vényt nélküle csinálják meg, nem szem­lélheti tovább egykedvűen, hogy ellenőrző ellenzéki kritika nélkül hozzanak életbe­vágó törvényt, a vármegyékről, a váro­sokról és a községekről, amelyek vér a nemzet véréből, hús a nemzet húsából. Az önmagával is meghasonlott ellen­zéknek békét kell kötni önmagával, azután a saját hibájából keletkezett helyzettel. S erre itt a legkedvezőbb pillanat. Most visz- sza lehetne adni a régi kuruc tempót. Mi­kor a szegény, bujdosó Rákóczi segítségért ment Lengyelországba és francia földre, néhai való jó Károlyi Sándor azalatt szé­pen aláírta a szatmári békét. S talán nem is tette rosszul: Minden veszve volt. S el­lenzéki részről most is minden veszve van. De a hármas szövetség mellett való kitar­tásban meg lehetne találni a közös érint­kezési pontot. Pedig ha egy pont megvan, nincs szükség az öreg Galileire, hogy sar­kaiból kimozduljon a világ. Ma, amikor itt is, ott is elő-előtünedeznek a rettenetes szakadékok és örvények, amelyek elnye­léssel fenyegetik a nemzetet, be kellene látnia az ellenzéknek, hogy itt a legfőbb idő a taktika változtatásra, mert tovább várni esztelenség és öngyilkosság a pártra is és a nemzetre is. B» Tolnavármesye uj választókerületi beosztása. A hivatalos lap közli az 1914. évi XV. törvénycikket az országgyűlési képviselőválasztó­kerületek számának és székhelyének megállapitá- sáról. — Az uj törvény szerint az országgyűlési képviselőválasztó kerületek összes száma 435-ben állapíttatott meg. A tolnamegyei választókerületek beosztása a következő : I. Bonyhádi választókerület. Székhelye : Bonyhád. 1. Apar. 2. Báta- apáti. 3. Bonyhád. 4. Bonyhádvarasd. 5. Börzsöny. 6. Cikó. 7. Grábóc. 8. Győré. 9. Hant. 10. Izmény. 11. Kisdorog. 12. Kismányok. 13. Kis- vejke. 14. Kovácsi. 15. Lengyel. 16. Majos. 17. Máza. 18. Mórágy. 19. Mőcsény. 20. Mucsfa. 21. Nagymányok. 22. Nagyvejke. 23. Palatinca. 24. Szálka. 25. Tabód. 26. Tevel. 27. Váralja. 28. Závod. II. Dombóvári választókerület. Székhelye : Dombóvár. 1. Csibrák. 2. Dom­bóvár. 3. Döbrököz. 4. Duzs. 5. Gyulaj. 6. Hőgyész. 7. Kocsola. 8. Koppányszántó. 9. Kurd. 10. Lápafő. . 11. Mucsi. 12. Nak. 13. Pári. 14. Szakály. 15. Szakcs. 16. Ujdombóvár. 17. Várong. III. Gyönki választókerület. Székhelye: Gyönk. 1. Belecska. 2. Diós- berény. 3. Gindlicsalád. 4. Görbő. 5. Gyönk. 6. Kajdacs. 7. Kalaznó. 8. Keszőhidegkut. 9. Kis­székely. 10. Kistormás. 11. Kölesd. 12. Miszla. 13. Nagyszékely. 14. Simontornya. 15. Szakadát. 16. Szárazd. 17. Tölnanémedi. 18. Udvari. 19. Uzdborjád. 20. Varsád. IV. Paksi választókerület. Székhelye : Paks. 1. Bikács. 2. Bölcske. 3. Dunaföldvár. 4. Dunakömlőd. 5. Györköny. 6. Kistápé. 7. Madocsa. 8. Nagydorog. 9. Németkér. 10. Paks. 11. Pálfa. 12. Pusztahencse. 13. Sár- szentlőrinc. V, Szekszárdi választókerület. Székhelye: Szekszárd. 1. Alsónána. 2. Alsó­nyék. 3. Báta. 4. Bátaszék. 5. Decs. 6. Öcsény. 7. Sárpilis. 8. Szekszárd r. t. város. 9. Várdomb. VI. Tamásii választókerület. Székhelye: Tamási. 1. Bedeg. 2. Értény. 3. Felsőireg. 4. Felsőnyék. 5. Fürgéd. 6. Kánya. 7. Magyarkér. 8. Magyarkeszi. 9. Majsamiklós- vár. 10. Nagykónyi. 11. Nagyszokoly. 12. Ozora. 13. Pincehely. 14. Regöly. 15. Szemcséd. 16. Tamási. 17. Tengőd. VII. Tolnai választókerület. Székhelye: Tolna. 1. Belac. 2. Dörypatlan. 3. Dunaszentgyörgy. 4. Fadd. 5. Felsőnána. 6. Gerjen. 7. Harc. 8. Kakasd. 9. Kéty. 10. Lado- mány. 11. Medina. 12. Mözs. 13. Murga. 14. Simonmajor. 15. Sióagárd. 16. Szedres. 17. Tolna. 18. Zomba. Változás. A régi bonyhádi választókerületből kivéte­tett és csatoltatott a tolnai választókerülethez : Belac, Dörypatlan, Kakasd, Ladomány, Zomba; a szekszárdi választókerülethez : Alsónána. A régi szakcsi választókerület központja Dombóvár lett és ez áll a dombóvári járás Összes községeiből. Kivétettek a szakcsi kerületből és csatoltattak a tamásii választókerülethez a tamásii járás községei.

Next

/
Thumbnails
Contents