Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)

1914-03-19 / 23. szám

XXIV. X. évfolyam.

23. szám.

Szekszárd, 1914 március 19.

MV/IM FSAKIZERD

Előfizetési árj:

Egész évre

..................16 korona

Fel évre ...... 8 »

Negyed évre .... 4 »

Egy szám ára . . . .16 fillér.

Hirdetési árak:

Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílttéri garmond soronként 40 fillér.

POLITIKAI HETILAP.

Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja.

Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön.

Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II.

Szerkesztőség :

Bezeréd] István-utca 5. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő össze* közlemények.

Kiadóhivatal:

Béri Balog Ádám-utca 42. szám.

Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők.

Néptanítók, ,

ha az előfizetést egész évre előre be* küldik, 8 korona.

Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL.

Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN.

Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Laptulajdonosok a szerkesztők.

A mi uasutunK és annak érdekeltsége.

H. Az utolsó hetekben é'én ken foglalkoztatják Tolnavármegyét, Szekszárdot és a rétszilas—bá- taszéki vasút mentén levő érdekeltséget a bátaszék—pélmonostori vasútnak hozzájárulásukkal való támogatásának kérdése.

Folyó hó 12 én Tolnavármegyé vezető fórba inak értekezlete a vármegye állásfoglalását előreláthatólag eldöntötte, ezt gyorsan kell követni a legnagyobb érdekelt Szekszárd döntésének és ennek kapcsán a többi vonalmenti községek támogatásának.

Tolnavármegye, a vármegye összes lakosságának támogatása jeléül 10 éven át fizetendő 10.000 koronát szavazott meg, melynek reális értéke a bankkamatláb szeszerint törzsrészvényben 65—70.000 korona lesz. Ezen általános támogatáshoz hozzájárul Dombóvár, Tamási vidéke, hozzájárul sok olyan vidék, mely ma is 2 napi járó föld Szekszárdid!, a vasutat csak hírből ismeri és talán sohasem fogja látni.

Ezeket figyelembe véve s tudva azt, hogy egy vármegyének sok száz és száz helyi, parti kuláris érdeket kel! kielégíteni, ezen mérve a hozzájárulásnak jól megokolható. — De midőn a vármegye ennyit áldoz, akkor a tervezett vasúthoz hozzá kell járulni azon érdekeltségnek, mely érdekeltség ennek hatását, ennek hasznát élvezni fogja, amit a vármegye nem adhatott meg, azt meg kell adni a közvetlen érdekeltségnek, mert az eddigi támogatás maga nincs arányban a vasút fontosságával és a mi érdekeinkkel.

Számos ellenvetés hallatszik a vasút ellen, legfőbbek ezek között, hogy a vasút Baranyáé, Tolnának ebből haszna nincsen. Ki ezt meri kockáztatni, nem tudora miért becsüli le ama számos fényes elmét, a sok kiváló egyént, kik már évtizedes harcot folytatnak a bátaszék—péltno- nosíori vasút érdekében.

Ki gondolkozik felette, nem gondolhatja, hogy sok kiváló férfi között egy Bartal Béla, egy Simontsits Elemér és Béla, Forster Zoltán, gróf Széchenyi Sándor, Perczel Dezső, Kovács Sebes- tény Endre stb., stb. csak szórakozásból foglalkoztak ezen dologgal, mert lehetnek egy egy embernek fix ideái, lehet, hogy egyesek képesek több emberbe belebeszélni a maguk téveszméit, azonban ilyen kiváló férfiak sorában ilyet feltételezni csak rosszakarat teheti meg.

Ha ez a vasút nem volna fontos az érdekeltségnek, az esetben ezen kiváló férfiak nem harcoltak volna érte annyit szóval és tollal — Mennyi szó, mennyi szép beszéd és cikk s mind azt fejtegeti, hogy a rétszilas—bátaszéki érdekeltség érdeke a vasútnak lefelé folytatása, érdeke az országnak, mert ezen nyer lebonyolitást a wien—boszniai és budapest—boszniai forgalom. A rétszilas—bátaszéki vasútnak siralmas volt

forgalmi helyzete és fontossága midőn csak Szelc- szárdig volt kiépítve. A vasút fontosságát nem fokozta a szekszárd—bátaszéki vasút sem, sőt Szekszárdra végzetes lett, mert a környékét két irányban elterelte tőle.

A jelenlegi vasút életet nem adhat, forgalmi szempontból csak tengődést, mert hiányzik, mint szokták mondani, Hinterlandja, háttere. — Ezen vasútnak egy élettől duzzadó vidéket kell magához csatolni, kell olyan forgalmat felé terelni, amely naggyá, fontos vonallá fejleszti.

Szlavónia, Eszék régi kivánsága, hogy a bátaszék-—pélmonostori vasút kiépüljön, mert ezzel kap rövid összeköttetést, ezzel kap egy főforgalmi vonalat Budapest és Bécs felé.

Tolnamegyének a Rétszilas—Bátaszék vasút mentén elterülő vidéke ma már anyagilag úgy fejlődött, hogy igényeit a mai vicinális nem elé- gitlieti ki. A vicinális vasút egy kezdetleges forgalom lebonyolítására elegendő, azonban már nagyobb fejlődést adni nem tud. A jelenlegi vicinális mellett, midőn annak két végén fővonalak haladnak el, a fejlődés megszűnik és már látjuk a

visszaesést. Visszaesés a személy- és áruforgalom lebonyolításában.

Azt hiszem sokan olvasták vármegyénk szülötte, Vas Gereben „Egy alispán“ cimü törté neti elbeszélését. Sokak eszét és szivét megra gadja, midőn a hires Duna átvágást végeztette. A Dunának kis medret ásott és e kis mederbe belevezette a hatalmas folyó víztömegét, mely egy nagy utat vágott, magának és ma már a forgalom ott bonyolittatik le.

Az elődök megépítették a kis szerény vasutat, az utódoknak kell belevezetni azt a hatalmas vasutat, mely forgalmával a mi szerény vasutunkat naggyá, hatalmassá teszi.

A bátaszék—pélmonostori vasút fővonali alépítményi és pályaudvari jelleggel épül ki, már ezen körülmény igazolja, hogy nagy és alig kiszámítható forgalmúnk készül azon és erre vau szán va.

Ezen vasút forgalma nem fog Bátaszéknél eloszlani, hanem egyenesen halad a két központ Budapest és Bécs felé. A forgalom meghozza azt, hogy a mai vasutunkat elsőrangusitani kell akarva nem akarva, a mai vasút vidéke tővonal mellé kerül, melynek kereskedelme sokkal élénkebb lesz, mert bárki is szívesen jön oda, hol jó közlekedés neki kényelmet is biztosit.

Elsősorban Szekszárd fogja érezni ezen változás eredményét, de fogja érezni a vidék minden lakója. Ki nem bosszankodiK, midőn a csatlakozási állomásokon órákat vár. Vájjon egy §ke- reskedő, ki 2 óra alatt gyorsvonaton nagy vidéket száguld be, fog e várni Bátaszéken 2 óra hosszat, hogy eljusson Őcsény, Decs és Szék- szárdra. Addig ő már máshol van, üzletet csinál, vesz mindent, mig a vasút a bátaszéki állomásról kidöcög Szekszárd felé.

Efct az igen egyszerű példát hozom föl csak a tervezett vasút fontossága tekintetében, mert midőn Pélmonostor, Bátaszék, Rétszdas, Sárbo- gárd, Budapest egy egységes menetrendü vasút lesz és kell, hogy legyen, akkor majd nem lesznek ácsorgások, várakozások, szivesen jön venni és eladni hozzánk bárki is nem leszünk kiszol gáltatva azon néhány vevőnek, ki ma ide jön, hogy olcsón beszerezve portékáját, a mi kárunkra drágán eladja. Szekszárd és vidéke forgalmi, kereskedelmi, mezőgazdasági érdeke, hogy ezen uj vasút megépüljön és beömöljék a mi vasutunkba.

Ha ma, midőn a vasút már létesítés előtt áll, midőn csak az érdekeltség jó akaratán és áldozatkészségén, a bizton jövő haszon egy kis, csekély részének odaadásán múlik létesítése, akkor ez alkalom elmulasztása végzetes lehet Szekszárd és vidékére.

Arról, a most már dajkamesének elnevezhető dologról le kell tenni, hogy az áll un építse meg a ránk nézve életkérdést képező vasutat, tehát meg kell ragadni a kedvezőbb megoldást és azt végre kell hajtani.

E lapok olvasói jól tudjuk, hogy Pécs város hatalmas küzdelmet folytat azért, hogy a bécs — budapest—boszniai forgalom e varoson vezettessék keresztül. Ez a város az utolsó években több mint egy milliót áldozott vasúti célokra, magához terelte az üzletvezetőseget, a vasutas internátust stb., szigorú következetességgel halad utján és mai 100 százalékot megh »ladó pótadója inebett százezreket fog, ha kell, áldozni, hogy ezen célt elérhesse. Pedig Pécs már jórészt fővonal mellett fekszik.

Mindezekhez járul Pécsnek kulturális fej lődése, uj internátusuk, többi közt a Julian egy letnek a szlavóniai magyarság megerősítése érdekében Pécsett felállított internátusa.

Ezekből látható, hogy az a boszniai fővonal nem olyan utolsó dolog, ha egy város, egy vidék súlyos adóterhei mellett is annyit áldoz érte, úgy látom megérdemli azt, hogy mi is áldozatot hozzunk érte. Mert ami Pécsnek hasznot hoz, nekünk is használ, ha felénk jön

Pécs város folytonos, hol nyílt, hol csendes mozgolódása, a kérdés folytonos ébren tartásához

járult utóbbi időben a győr—Veszprém—dombóvári vonal menti hatalmas érdekeltség mozgolódása, mely már herceg Esterházy hatalmas főurat kerülgeti, hogy a mozgalom élére állva, a vasutat elsőrangusitsa és a bécs—boszuiai fővonal itt létesittessék.

Ha valaki azt várja ma, hogy az állam megépíti a pélmonostor—bátaszéki vasutat, igen soká várhat, ha valaki azt hiszi, hogy a tervezett vasút megépül a mi hozzájárulásunk nélkül is, igen fog csalódni.

Ha e vasút a mai viszonyok között nem létesül, ismét el fog múlni 10—15 év, mig valaki komolyan fog vele foglalkozni, ha még akkor már lehet szó komolyan foglalkozásról.

Bizonyára a fentebb bemutatott érdekeltség fog legjobban tapsolni, ha a minket a hínárból kihúzni akaró vasút nem létesül.

Baranya, Pécs érdeketsége egy pillanatot sem fog elmulasztani, hogy fent ismertetett tervét dűlőre vigye. Ha aztán munkássága, áldozatkészsége gyümölcsét megtermi, vájjon ki fog többé hederiteni Szekszárd és vidékére, mi lesz már a bátaszék—pélmonostori vasút akkor, raiut egy kanyargós h. é. vasút, mely végződik Bátaszéknél és a bátaszéki fővonal elvezeti forgalmát jobbra és balra, de nem Szekszárd felé.

Igen tisztelt Érdekeltség, ez a helyzet. — Hogy csak egy példát hozzak fel, nézzék meg Örök, hány d>ák. van Bonyhádon a gimnáziumban, mennyi van Szekszárdon, és mennyi ezekből vidéki, a két szám ékes tanúbizonysága, hogy még a szülők is kerülik azt a várost, hova vicinálissal, átszállással, több várakozással lehet elérni.

Inkább kocsin mennek 4 kilométert, csak hogy a fővonali Hidas Bonyhádon kiszállva, célt érjenek így áll a dolog másban is.

Midőn ilyen vasút mellett egy megyeszékhely nem fejlődhetik kulturális központtá, a vidék vonz mindent magához, hogyan fejlődhessék köz- gazdasági tekintetekben ? !

Lapunk talán utoljára emeli fel szavát ez ügyben és talán utoljára figyelmeztetjük az érdekeltséget, hogy most jövője forog kockán, ha most az alkalom elmúlik, mindazt, mit vártunk és reméltünk, az élelmes szomszédok fogják tőlünk elvinni.

Azok a megspórolt koronák nem fognak használni, mert sok-sok ezer koronát fognak tőlünk elkergetni.

Szekszárd és vidéke egy szerencsétlen vicinális vasút mellett sorvadni fog, mint ma látjuk és elmaradottságában jelentőségét elvesziti teljesen.

Ezen utolsó órákban a fontolgatás, garasoskodás már nem használ és minél tovább késik a dolog, annál nehezebben lesz elérhető, sőt nincs kizárva, hogy az, ami ma kezünkben van, abból örökre kisiklik.

Sajnos, hogy igen sokan nem tudják, vagy nem ak írják ezt érezni és tudni, de talán azt hiszik népszerűek lesznek, ha a „nem adózunk“ elvén állva, mindent elleneznek, mindent le akarnak szorítani, ami a város és vidéke közgazda- sági fellendülését hozhatja meg.

Szekszárd város polgárai, képviselő-testülete, a városi tanács és polgármester helyes tudatában vannak a mai helyzetnek, ebből kifolyólag csakis akkor lesznek helyes nyomon, ha már az elődök által készített útra térve, a város jövő fejlődése érdekében az anyagi áldozatot meghozzák és a v.déknek ezzel is dokumentálják, hogy habár nem közvetlen nálunk épül a bátaszék—pélmonostori vasút, mégis az a létesítmény ez, amelytől jövőnk jobbra fordulását és eddigi rossz helyzetünk szanálását várhatjuk.

Ezen tudatban nyugodtan várjuk az eredményt, mely csak a város és vidéke érdekének megfelelő helyes határozat lehet, amely ánnál is inkább kívánatos, mert ha a pélmonostor—bátaszéki vasút létesül, a közeli hetekben építés alá kerülő Bicske állomást Ercsivel összekötő vasútvonal uiröviditési előnye a bécs—boszniai forga-