Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-03-16 / 22. szám
érdekűnek, hanem első' osztályúnak és pedig teljesen ’államköltségén építtessék meg. A törvényhatóság ezen határozata az összes vármegyéknek támogatás céljából megküldetvén, egyben a m. kir. kormányhoz és az országgyűlés mindkét házához felirat intéztetett. De miut már korábban is észlelhető volt, a sors szeszélyének kellemetlenkedése ezen kérdés sikeres keresztülvitele körül, ezúttal sem maradt el, mert 1911. évi április hó 21-én 1161. szám. alatt kelt képviselőházi elnöki átiratból arról kellett értesülni, hogy a Bartal-féle indítvány nyomán kelt 482/903. határozat, illetve felirat kezelés következtében elveszett s igy annak hiteles másolata csak 8 év után lett újból felterjesztve. Az 1903 után következő évek zavaros po litikai viszonyai nem voltak alkalmasak arra, hogv ezen nemcsak vármegyei, de országos ér dekü vasutkérdés a megoldás felé tereitessék, ; tűig nem 1907 ben Bartal Béla ur Öméltóságának j indítványára a törvényhatóság 821/902. sz. alatt kertskedelmi és földmivelésügyi miniszter urak I hoz ezen vasúti összeköttetés biztosítása, valamint a vukovar—saun ci csatorna létesítésének kérdésében újból felirt s egyben kérte nevezett miniszter urakat, hogy a közös pénzügyminiszter urnái a boszniai keskeny vágyányu vasutaknak rendes nyomtávú vasuttá való átalakítása céljából járjanak közbe. — Ezen felterjesztésre adott 29998/908. sz. kereskedelmi miniszteri rendeletet a törvényhatóság tudomásul véve, a vasúti ösz- szeküttetés megvalósítása iránt nevezett miniszterhez ismét felírt ; hivatali elődöm pedig 1908. évi tavaszi rendes közgyűléshez intézett időszaki jelentésében tett indítványa alapján a törvény- hatósági bizottság 19/908 szám alatt az érdekelt varmegyék és városok, továbbá ezen vasutmenti községek képviselőiből és megyebizottsági t gok sorából egy végrehajtó bizottság alakítását kimondotta s elvileg elhatározta a vasútnak anyagilag való támogatását; a 20/908. rkgy. számú határozattal pedig IErtal Béla megyebizottsági tag elnöklete alatt a végrehajtó bizottságot megalakította, a 66/908. számú határozat pedig a kereskedelmi kormányhoz feliratnak intézését mondotta ki. Ezt követte Öméltósága Bartal Béla cs. és kir. kamarásnak az 1911. évi november 30 án tartott őszi rendes közgyűlésén tárgyalt sürgető indítványa, amikor is a törvényhatóság 641/911. rkgv szám alatt elhatározta, hogy fölir a m. kir. kormányhoz az országgyűlés mindkét házához, átirt Baranya- és Fehérvármegy ékhez, Budapest, Mohács és Eszék városokhoz, a budapesti és pécsi kereskedelmi és iparkamarákhoz, az országos gazdasági egyesülethez s megküldi a liatáro zatoi a megye összes országgyűlési képviselőinek és főrendiházi tagjainak. Hogy pedig a törvényhatóság nyomatékot adjon kérelme kedvező elintézésének, 1912. évi február hó 28 án Tolna és Baranya vármegyék, továbbá Eszék szab. kir. város bizottsági tagjaiból alkotott monsireküldöttség jelent meg az akkori kormány fejénél, gróf Kbuen Héderváry Karoly miniszteremök, a kereskedelmi es földmi- veléöügyi miniszter urak előtt, kérve, bogy a boszniai összeköttetést célzó, történelmi utón végig vonuló ezen országos jellegű és vonatkozású vasútnak államköltségen leendő kiépítését mielőbb határoznák el, azonban a vasút fontosságának elismerését magában foglaló kijelentésen kívül más gyakorlati eredménnyel a küldöttség megjelenése nem járt s a Balkanon nem sokára kitört háborús állapotok folytán beállott kedvezőtlen pénzügyi helyzet pedig azt, bogy a vasút az állam által építtessék meg, Ehetetlenné tette. Még Veszprémvármegye közönségének azon megkeresésével kapcsolatban, bogy a győr— Veszprém—-dombóvári h é. vasút elsőrangusitas- sék. irt fel kereskedelmi miniszter úrhoz 32/913. szám alatt a törvényhatóság ; amikor is korábbi felterjesztésének kedvező elintézését, bogy t. i. a boszniai összeköttetés vármegyénkén át létesittes sék, kérelmezte, azonban ^nevezett miniszter ur 60548/913. sz. leiratában arról értesítette a törvényhatóságot, hogy miután az állam pénzügyi helyzete a kérelem teljesítését lehetővé nem teszi, sajnálatára kedvező ajánlatot nem tehet, ütegje gyezvén azonban, bogy a bátaszék—pélmonostori összeköttetés ez idöszerint magánvállalkozás tárgya. Ezzel azonban nem tört le minden remény, mert íme, ismét akadt vállalkozó, aki e vasút létesítésére kereskedelmi minister úrtól 52755/912. sz. rendelettel előmunkálati engedélyt nyert s már Baranyavármegyét és Baranyának a vasút menti községeit sorompóba állítva, a hozzájárulások meg szavazását ki is eszközölte. Sőt kereskedelmi minister urnák 647/914. sz. rendeleté alapján a vezetése alatt álló miuiste- riumban f. évi január hó 19-én a Horváth István mérnök által tervezett bátaszék—mohács—pél- - monostori h. é vasút építési és üzemberendezési, valamint egyébb engedélyezési feltételeinek megállapítása céljából tárgyalás is tartatott, amelyen 4 ___________________. .. . . .i ".; ~~~ ■■ ■ " ■ Í ■. , . p vármegyénk és Baranyavármegye, valamint Eszék szab. kir. város közönsége képviselői, valamint egyébb érdekeltségek képviselői megjelentek. Ezen tárgyaláson kereskedelmi minister ur képviseletében azonban azon határozott kijelentés történt, hogy, a kérdéses vonalat fővonalként ki nem építheti, viszont az Összes 'érdekeltségek ki küldöttei is abban állapodtak meg, hogy h érdekű vasútra semmit sem áldoznak s csak úgy liajlan dók ezen vasút építést anyagi támogatásban ré szesiteni, hogy ha az alépítményében fővasuti szabványok szerint, felépítményében pedig li. é. vasút szabványai szerint építtetik meg. Ezekben voltam bátor a szekszárd—báta- széki, illetve bátaszék — mohács—pélmonostori vasútnak rövid történetét vázolni, melyből kétség telenül kitetszik, hogy attól a pillanattól, amikor a boszniai összeköttetésnek vármegyénkén át való biztosításának eszméje életre kelt, nem szűnt meg a törvényhatóság arra törekedni, bogy a vármegye forgalmára és közgazdasági viszonyaira első rangú fontosságúnak felismert, vasút létesítésének megvalósítását elősegitse, annak céljaira áldozatot hozzon. Ennek tudata bátorít fel tekintetes törvényhatósági bizottság arra, hogy az anyagi támogatás iránt benyújtott kérelmet pártolólag terjesszem elő, mert ezzel a törvényhatóságnak oly sokszor nyilvánított intenciója értelmében vélek eljárni. Az előadottak után azon tiszteletteljes javas latomat vagyok bátor a tekintetes törvényható sági bizottság elé terjeszteni, méltóztassék határozatikig kimondani, hogy a Bátaszék—Mohács— Pélmonostorig vezetendő vasutat törzsrészvények ellenében nyújtandó 100 000 korona, azaz Egy- százerer korona segélyben részesíti s miután a vm. közúti alap pénzügyi helyzete teljesen lehetetlenné teszi, hogy ezen segély a közúti pénztárból fedeztessék, továbbá, mivel a törvényható ság más erőforrással, mint az 1883. évi XV7. t. c. 13 ik § aban említett pótadóval nem rendelkezik, ennélfogva indítványozom, bogy a megszavazandó segély fedezetére 1914 évtől kezdő dőleg tiz év tartamára V20/0 os vármegyei pótadó vettessék ki s hogy a pótadóból befolyó összeg a jelzett időtartam alatt más célra fel használható ne legyen, egyben méltóztassék e cél ból „ V20/0 os vasúti pótadó alap“ címén uj me gyei alapot létesíteni, melynek kezelése a kir.- pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség által a 122 000/902. sz. belügyminiszteri rende letben foglaltak szerint eszközlendő ; kimondván azt, hogy az ezen alapban a fentebb jelzett 10 évi határidő leteltével esetleg megmaradó összeg feletti rendelkezés a törvényhatóság szabad elhatározásának tárgyát képezi. A segély megadása azonban következő feltételekhez volna kötendő : 1. A megszavazott segély tiz egymást követő év alatt évi 10 000 koronás részletekben mindennemű kamatfizetési kötelezettség nélkül fog a „1/2°/o-os vasúti pótadó alap“-ból folyóvá tétetni, ki nem zárva természetesen azt a lebe tőséget, bogy a törvényhatóság, a mennyiben má-ként határozna, az egész segélyt gyorsabban és más részlet összevonásával nagyobb részletekben is lefizetheti. 2. A vármegye közönsége az ezen határozatban körülirt anyagi segélyre vonatkozó kötelezettségét csak azon esetben vállalja magára, hogry ha a szóban lévő vasút épitése 1916, évi július hó 1-ig befejezést nyer és a forgalomnak átadatik. 3 A tiz évre felosztott segély első részlete 1915. évtől kezdve fog folyóvá tétetni, ha azonban az épitkezés ekkor még meg nem kezdetett volna, az első részlet a vasút épités tényleges megkezdésének hatóságilag történt megállapítása után, 30 napon belül fog kiadatni. 4. A részlet összeg kifizetése az esedékességi éveken belül, a törvényhatóság tetszésétől függőleg, bármely időpontban történhetik. 5 Kiköti magának a vármegye közönsége, bogy a közúti építkezéseihez és közútjainak fon tartásához szükséges kőanyagot a létesülendő vasút, az állami vonalakon is élvezett kedvezményes díjazás mellett szálütandja akár saját regieben történjék az épitkezés, illetve utfentartás, akár vállalat utján. 6. A vármegye közönségének megfelelő képviselete céljából, a megalakítandó részvénytársasághoz egy igazgatósági hely biztosítandó a vármegye mindenkori alispánj részére ; a vármegye közönségét képviselő ezen igazgatósági tagnak jogában fog állani a részvénytársaság igazgató- sági es közgyűlésen a nélkül, bogy a részvények letétbe helyeztetnének, részt venni és szavazati jogát gyakorolni. 7. Jelen terhes kötelezettség a vármegyére természetesen csak azon esetben válik kötelezővé, hogy ha az idevonatkozó törvényhatósági vég- határozat korírányhatósági megerősítést nyer. 8. Amennyiben a kikötött feltételek bármelyike teljesülést nem nyerne, a vármegye köTOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK zönségének a segélyezés iránt vállalt kötelezettsége megszűnik, illetve a netán már kifizetett részletösszegeket s ezek időközi törvényes kamatait engedélyes, illetve a vasút a törvényhatóságnak az ez iránt a vármegye alispánjától vett fölhívás kézbesítésétől számított 30 nap a'att, teljes összegükben visszafizetni tartozik. Per esetén a Szekszárdon székelő kir. bíróságok illetékessége köttetik ki. Engedélyes 200,000 korona megszavazásáért folyamodott, mivel azonban a kérelemben jelzett összeg aránytalanul nagy, a kérdéses vasutból a vármegye területén átfutó 2V2 ki méter vonal bosszúságához ; s míg Baranyavármegye közönsége, jóllehet, hogy ezen vasút abszolút hosszban vagyis 50 ki méter hosszúságban érinti nevezett vármegyét, csak 150,OOO koronát szavazott meg , és figyelembe véve a vármegye közönségének már eddig is elég nagy pótadó terhét, az általam javaslatba hozott 100,000 korona segélyt a fen forgó viszonyok között elégségesnek tartom, A segélyezés elől a tekintetes törvényhatóság meggyőződésem szerint, azért sem térhet ki, mert a legnagyobb valószinüséggel feltehető, hogy a mikor az állam finánciális helyzete lehetővé teszi s a budapest—szabadkai fővonal a Balkánon a legutóbbi időben végbement uj állam alakulások folytán természetszerűleg folyton nagyobbodó délkeleti forgalom lebonyolítására elégtelennek bizonyul, a most segélyezendő vasút államosítása is be fog következni, a mi a vármegye közönségének évtizedekre szóló közérdekű törekvésének beteljesedését jelentvén, a jelen nemzedék által meghozott ezen áldozat bizonyára a vart eredménnyel fog járni. Még annyit kívánok egész tisztelettel meg jegyezni, hogy csak fél százalékos pótadót azért voltam bátor javaslatba hozni, mert nem akartam elzárni annak lehetőségét, hogy a törvény hatóság, amennyiben a körülmények arra kényszerítenek, abban a helyzetben lehessen, hogy a még rendelkezésre álló fél százalékos pótadót nélkülözhetetlen egyéb szükségleteinek kielégítésére felhasználhassa. A midőn végül komoly és kellő körültekintéssel megtett ezen indítványomat a tekintetes törvényhatósági bizottság szives figyelmébe ajánlom, fogadja tiszteletem őszinte nyilvánítását. Szekszárd, 1914 március 10 én. Förster Zoltán alispán. “ Ezen nagy gonddal összeállított előterjesztés után Forster Zoltán élőszóval is megokolta a fenti állásfoglalását s elmondta a miniszter által összehívott szaktauácskozmány eredményét s ajánlta előterjesztésének elfogadását. Kun ff 11 Károly eme vasútnak nagy hord- erejét, világ kereskedelmi jelentőségét fejtegette, ama reményének adva kifejezést, hogy az uj vasút mihamar maga után fogja vonni a már meglevő bátaszék—sárbogárdi vasút továbbfej lesztését is, maga részéről kész örömmel szavazza meg a fél percentes pótadót. Az alispán és főispán kiegészítő szavai után Dóri) Frigyes szintén nem ellenzi a bátaszék — mohács—pélmonostori vasút anyagi támogatását, hangsúlyozza azonban, hogy gondoskodás történjék arról is, hogy a vármegye anyagi erőforrása nyitva tartassák az esetre is, ha más, tisztán a vármegye területét átszelő vasutak támogatásáról lesz majd szó. Orjfij Lajos vármegyénk tervbe vett támogatását szembe állítja Baranyavármegye 150 ezer koronás hozzájárulásával s a vármegyénk területén még kiépítetlen két kilométer ut után a 100 ezer koronás hozzájárulást tulmagasnak tartja s azt 50 ezer koronára kívánja -redukáltatni. Schweiz Antal meg van győződve a kérdéses vasút nagy bordereiéről, a hozzájárulás ősz szegére nézve azonban Orffy Lajos indítványát támogatja. Bodnár István szerint most arról van szó, hogy megépüljön e végre-valahára ez a vasút, vagy nem, mert tudomása szerint még másfél millió korona hiányzik az építési költségből. Tolnavármegyének tehát méltóságához illő nagyobb összeggel kell támogatni az uj vasutat. Elfogadja az alispáni indítványt. Szeretné azonban, hi a vármegye feliratilag kérné a Szekszárd—sárbogárdi vonal átalakítására a költségvetésbe már felvett, de a jelenlegi kormány által kitörült 1,200.000 koronának újra költségvetésbe vételét. A főispán ama megjegyzése után, hogy ezen utóbbi kérdés felvetése nem lehet a jelen értekezlet tárgya, Schell József báró szólalt fel, ki a külön kikötések közé azt is beveendőnek tartja, hogy az anyagi támogatás csak az esetre szól, ha a kiépités elsőosztályu alépítménnyel történik s nem vicinális alapon. Báró Jeszenszky György szerint az ujabbi pótadó kivetést járása .területén nem nagy szimpátiával fogadnák, (Derültség.) egy kis szelid nyomással azonban ez is keresztül vihető. Dr. Leopold Kornél tárgyilagos, érvekben gazdag beszéddel mutatja ki a tervezett vasút 1914 március 16.
