Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-03-16 / 22. szám
2 nai és polgári becsületek összeütközését kezelni. A katonák kissé merev álláspontja ezúttal a nem politizáló polgári becsület véleményét is fedi. Ez a vélemény, amely cseppet sem uj, még néhai Károlyi Pista grófé, igen rövid, érthető és igazságos; hangzik pedig ilyenformán: Ha valakinek nem akarok elégtételt adni, azt az embert nem sértem meg-; ha pedig sértettem, akkor a sarki hordárnak is megadom az elégtételt! Ha Vay gróf nem akart elégtételt adni — már pedig segédei megválasztásával azt jelezte, hogy nem akar — akkor minek sértett ? Ezen az alapigazságon fordul meg a lavinává nőtt furcsa affér-sereg kérdése. Kérelem! Széles e hazában ismeretes immár a törvényhozásnak az a nagyszabású alkotása, amelyet röviden a fiatalkorúak törvényének nevezhetünk. Maga e törvény a büntetőjog körébe esik és mivel hivatalos elnevezés szerint a „fiatalkorúak bíróságáról“ szól, azt vélhetnék, hogy csakis a bűncselekményt elkövetett fiatalkorú egyének elleni bírósági eljárást szabályozza. Ha azonban csak futólagosán is belepillantunk e törvénybe, azonnal látjuk, hogy az nem csak a már bűnös állapotban leledző fiatalkoruakra nézve tartalmaz a további bűnözéstől sok lelket, sok erőt visszatartó, javító és megmentő intézkedéseket, hanem azokkal is foglalkozik, akik egyéniségük, hajlamaik, életmódjuk és főleg környezetük aggályos volta folytán attól félthetők, hogy a bűn lejtőjére fognak lépni. Módot nyújt e törvény arra, hogy a hatóságok a bűncselekményt még el nem követett, de a most említett okokból erkölcsi romlásnak kitett, züllésnek indult gyermekekre és fiatalkoruakra vonatkozólag is oly intézkedéseket tegyenek, a melyek által azok a bűn lejtőjén feltartóztathatok, onnan visszatérithetők, az erkölcsi romlástól és zülléstől megmenthetők. Röviden: fő célja e törvénynek, hogy a bűncselekmények elkövetését megelőzze. Nem szorul magyarázatra, hogy e célnak az elérése, vagy legalább megközelítése egyértelmű szeretett hazánk boldogulásával, felvirágozásával, mert amig egyrészt az államot alkotó egyesek szellemi és vagyoni biztonságát védi és a veszélyeket mindnyájunk javaitól távoltartja, vagy mondjuk így: előre elhárítja, addig másrészt a haza javát szolgáló, a nemzet fel- virágozását munkáló elemekké neveli azokat, akik e törvény gondoskodása nélkül a hazára nemcsak megsemmisülnének, hanem annak közvetlen ellenségeivé válnának. A szeretet jegyében született e törvény, minden egyes sorából a haza és az egyes iránti szeretet melege sugározik felénk, mert a. fentiek átéríése után lehet-e kétségünk az iránt, hogy nagy jót akar? A jó akarásának pedig lehet-e egyéb a forrása, mint a szeretet ? Es mi épen a szeretet törvényére hivatkozva intézzük alábbi kérelmünket Tolnavármegyének a szépet, jót és nemeset megérteni tudó közönségéhez. Ugyanis a fiatalkorúak törvényének végrehajtásához s az életben való eredményes megvalósításához a hivatalos tényezőkön, vagyis a hatóságokon kívül egy másik tényezőnek hathatós segítsége is föltétlenül szükséges s e tényező: a társadalom, melytől igen csekély anyagi áldozatot, valamivel több tevékenykedést, de sok nemes érzést tanúsító szivet kérünk és remélünk. Megalakult a „Szekszárd-Tolnavárme- gyei Patronage- és Rab segélyzó- Egyletl( és pedig akként, hogy az eddigi rabsegélyző egylet alakult át patronage- és rabsegélyző- egyletté, melynek első fő célja a bíróságokat a fiatalkoruakra vonatkozó igen terhes feladatuk megoldásában segíteni, vagyis az említett két tényező: a hatóság és társadalom közt azt a kapcsolatot létesíteni, amely az együttműködés által a törvény megvalósulásának célját biztosítja. ’ Az egyletnek a fiatalkoruakra vonatkozó működése több irányban nyilvánul meg. Ezeket az irányokat az alapszabályok részletezik. A főbbek a következők: A züllésnek indult, az elhagyott és az erkölcsi romlás veszélyének kitett gyermekek és fiatalkorúak védelme, ezek és különösen a próbárabocsátottak felett intenzív felügyelet gyakorlása, erkölcsi világuk megneme- sitése, ideiglenes vagy állandó elhelyezésükről való gondoskodás és különösen az, hogy a bíróságok megbízása folytán a pártfogói teendők, a környezettanulmányok lelkiismeretes ellátást nyerjenek. TOLNAVARMEGYE és a KÖZERüEK A rabsegélyezésnek két fő célja van. Az egyik, hogy a szabaduló bűntettes elől ne zárassák el a becsületes társadalomba való visszatérés útja, a másik ismét a fiatalkoruakra van kihatással, mert a letartóztatottak nyomorban levő, vagy züllésnek kitett családjának védelmére irányul. Ez képezte egyesületünknek az átalakulás előtti célját, melyet a patronage magasztos küldetése mellett ezután is szem előtt fog tartani. Meg vagyunk győződve, hogy vármegyénk nemesen és okosan gondolkozó közönsége kötelességét fogja felismerni abban, hogy már jól felfogott érdekében is belépjen ebbe az egyletbe, de mi csak kérelmet intézünk hozzá és kérelmünk meghallgatásának biztosítékát a közönség hazaszeretetében látjuk. Tudjuk, hogy a nehéz megélhetési viszonyok sok anyagi terhet rónak a társadalomra, de alig hisszük, hogy az egyletnek beláthatatlanul jótékony kihatású és egyik oldalról épen a magánosok javát előmozdító célzatát felismerő közönség tehernek tekintené az évi 2 K tagdijat és ne venne a leglelkesebb készséggel részt a haza felvirágoztatásának munkájában. Hiszen ebből a munkából is oly kevés jut az egyesre! Hálás köszönettel vesszük azok szives jelentkezését is, akik tagdíjfizetési kötelezettség nélkül, mint működő tagok kívánnak részt venni a munkában. Kérelmünkkel egyidejűleg taggyüjtő ivet is kibocsájtunk s a hazaszeretet nevében kérjük a vármegye nemesérzésü közönségét, hogy e magasztos ügynek barátaivá szegődve, ne zárkózzanak el a lelkűkben bizonyára visszhangra talált kérelem elől: lépjenek be ebbe a nemes munkára vállalkozó egyletbe, gyűjtsenek részére a társadalom minden rétegében tagokat, hogy az egyesülés hatalmas erejével küzd- hessük meg úgy a köz, mint az egyes ellen támadható veszélyek elleni harcot, hogy lelkünk részére a szépen leélt életnek egy újabb megnyugtató tudatát biztosítsuk és hogy bátran elmondhassuk magunkról: A mi telkünkben valóban ott lakozik, a mi ajkunkon nem üres szó a hazaszeretet! Szekszárd, 1914 március hó. Wächter Károly, Hazslinszky Géza, kir. járásbairó, kir. törvényszéki elnök, egyleti titkár. egyleti elnök. 1914 március 16, tizenkét „Jézus Mária“ huszár, egy hadnagy vezetése mellett; lőhetnek égy kis félórányira; itt az ódaba mög lőhetne szorítani ükét — tanácsolá a jövevény nagyot sercentve szája halszegletéből anélkül, hogy a „makrát“ kivette volna — alighanem kenyeret visznek mög ruhafélét, éröztem a a friss sütés szagát, — folytatá készségesen. — Mintha én is erezném mán — szólt közbe Miska káplár sóvárogva. — Csendesen fiuk! Ez alighanem egy eltévedt élelemszállitó osztag Jellasich seregéből, ami Cegléd helyett felénk jön — szólt a kis őrmester ; — Isten segitségével el fogjuk csipni, akkor aztán lesz minden. Csendesen és vigyázva! — Fegyvert kézbe! Itt a partoldalról támadunk két felől ; — ezzel felugráltak a magaslatra s fekve, tüzelésre készen várakoztak a közelgő zsákmányra. Az ellenfél mit sem sejtve a küszöbön álló megtámadtatás felől, hangos beszéd közben a mély útba ért; elől hat lovas, közbül a szekerek a gyalogosokkal és végül ismét hat lovas, a vezénylő tiszttel. — Tüzelj ! — haugzott fel egyszerre a vezényszó. — Rajta! Ki ki a magáét! -—- kiáltá harsányan a kis cingár őrmester, magasra kivont karddal. A sortüz eldördült ; még a lőporfüst el sem oszlott, a honvédek, mint valami kitanult ugró- müvészek, ügyes kiszámítással a kocsikon termettek. Az első hat lovas az útban halva maradt; a cserepárok a nagy meglepetés miatt még csak meg sem kisérlették az ellenállást, hanem leugrálva a szekerek alá, várták jövendő sorsukat. Hogy a másik hat lovas egérutat ne kaphasson, a kis őrmester Miska káplárral és még vagy nyolc legénnyel elállta az utat s itt támadták meg a vezénylő tisztet is> akit egy kardvágás és szuronydöfés a másvilágra segített; a lovasok szintén le- szurattak. — Jól van fiuk ! . . . pompásan sikerült, — szólt a kis őrmester, kipirult arcát törölgetve. — Most fordítsátok vissza a lovakat és menjünk ki ebből a szurdékból ; majd ott a nyárfák alatt megnézzük, hogy mit kaptunk ! . . . ott bevárjuk a zászlóaljat és megtesszük a jelentést! A mintegy háromszáz lépésnyi távolságban felmagasló nyárfák alatt megpihent a kicsiny hős csapat s hozzáfogott a szekerek tartalmának megismeréséhez ; mig a fogoly „hanzlik“ (cserepárok) mutogatták, hogy melyik csomagban mi van ! No hiszen lett öröm, midőn egymásután előtűnt a tartalom; a jó friss kenyér, egy kis hordó pálinka, bakkancsok, köpönyegek, dohány, sőt még pörkölt kávé és husnemii is, amit megkoronázott mintegy 300 osztrák bankóforint! la Kocl''<(? _BASEL A íüdőgyógyinfézeíekben ujnDavns, ArosauMeran, Arco síb, béna SÍROLINRoche mint rég bevált szerállandóan van használatban, j Ízletes,éfvégyger jesxfő és különös Aránylag rövid idő albft enyhíti és megszűnteii J jó hatást gyakorol a közérzésre. a légzőszervek betegségeit. Eredefi csomogofésban Urkocérf kaphá/d minden gyógyszerférban
