Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-02-20 / 15. szám

1913. február 20. TOLNAVÁRMEGYE é* a KÖZÉRDEK 5 Uj főrend. Budapest, (Éik. d u. 2 óra 45 perc.) A miniszterelnök ma értesítette Hellag Ferenc Budapest főváros főpolgármesterét, hogy a király őt a főrendiház tagjává kinevezte. A honvédelmi miniszter útja. Budapest, (Érk. d. u. 2 ó. 45 p.) Hazai Samu báró honvédelmi miniszter ma Karlsbadba utazott. Károlyi a negyedik. Paris, érk. d. u. 2 óra 50 p. Károlyi Mihály gróf táviratilag értesítette az ,,Est“ szerkesztőségét, hogy Désg Zoltán vád­ját Lukács miniszterelnök ellen átvállalja. Az analfabéták mehetnek Amerikába. Washington, (Érk. d. u. 2 ó. 50 p.) A Szenátus az analfabéták bevándo lását tiltó uj törvényt, amely ellen az amerikai magya­rok is felszólaltak, elvetette. Kitiltott újságok. Budapest, (érk. d. u. 2 óra 50 p.) Lukács belügyminiszter a „Neues Wiener Journal“ és az „Arbeiterzeitung“ bécsi újságok­tól, malyek Magyarország belügyeivel ellenséges és gyűlöletes irányban foglalkoztak, a postai szállítás jogát megvonta. A ház ülése. Budapest, (Érk. d. u. 2 ó. 55 p.) A képviselőház hétfői ülésére vonatkozólag az ellenzék magatartását ma este áilapítja meg az intéző bizottság. A hétfői ülésen a Ház előtt kordon nem lesz ; ha karhatalom válik szükségessé, azt a rendőrség fogja szolgáltatni. TÖRVÉNYSZÉK. ____ Esk üdtszéki tárgyalások. Hetedik nap — febr. 17. Elnök: Kövessy Ödön kir. táblabiró, sza- vazóbirák : Salamon Iván és Kovács Károly kir. törvsz. birák; jegyző: dr. Seffer László. Vádló: dr. Csillag József ügyvédjelölt, dr. Beöthy Károly és dr. Zaigmond Ferenc ügyvédek. Kétszer lőtt haragosára. Orbán István 37 éves szekszárdi mező- gazdasági napszámos még 1911. évi szeptember hó 8-án este összetalálkozott az országút menti csárdánál Búzás Mártonnal, akit megállított s s megkinált borral Bnzás, aki régóta rossz vi­szonyban van Orbánnal, nem fogadta tőle el a bort, hanem szemrehányásokkal illette őt. Ennek természetesen verekedés lett a vége, aminek he­vében Orbán fegyverét előhúzta a tarisznyából s azt kétszer Bnzásra sütötte. — Az egyik lövés nem talált, a másiknak serétjei mellébe fúródtak, de halált nem okoztak. — Ugyanekkor Reisinger György hegypásztor is fegyvert emelt Orbánra, hogy ez által az a lövést ne merészelje megtenni, de ekkor Orbán öccse : Orbán György fokosával Reisinger felé ütött s igy elősegítette István bátyjának lövési szándékát. — Ezután Reisinger nekiesett Orbán Istvánnak s azt jól elverte. Az elsőrendű vádlott, Orbán István tagadott, a tanuk ellenben vallomásukkal megerősítették a vádat, amiért aztán az esküdtek őt szándékos emberölés bűntettének kísérletében, öccsét Orbán Györgyöt bünrészességben mondták ki bűnösnek, Reisingert pedig nem bűnösnek nyilvánították. A bíróság erre Orbán Istvánt 3 évi feggházra, öccsét 1 évi börtönbüntetésre ítélte, ellenben Reisin­gert fölmentette. Nyolcadik nap — febr. 18. Elnök : Hazslinszky Géza kir. törvsz. elnök, szavazóbirák : dr. Végess Ferenc és Wagner An­dor kir. törvsz. birák, jegyző : dr. Gózony Aladár. Vádló: dr. Simon Rudolf kir. ügyész, védő: dr. Mayer Gyula ügyvéd. Agyonverte és fölakasztotta az urát. Herbst Konrád bátaszéki lakos ismeretes volt ari'ól, hogy durva, kegyetlen ember és hogy mily embertelenül bánik családjával. Felesége a szenvedések egész kálváriáját járta végig mellette, mig végre nagy dologra határozta el magát. — Múlt év november 17 én éjjel megvárta, mig a goromba ember elaludt s az előre elkészített bal táual agyba-főbe verte addiy, mig életet sej tett benne. Mikor már mozdulni sem tudott, föl­keltette menyecske leányát, elmondta neki a tör­ténteket és segítségül lnvta; azért, hogy a hullát ! fölakaszthassa. Ami aztán meg is történt. — Az asszony a főtárgyaláson beismerte tettét s azzal védekezett, hogy a goromba ember mellett már nem birta tovább s igy akart megmenekülni szenvedéseitől. — Herbst Konrádnét az esküdtek bűnösnek mondták ki erős felindulásban elköve­tett szándékos emberölés bűntettében, amiért a kir. törvényszék öt évi Jeggbáz büntetéssel sújtotta. KÖZGAZDASÁG. A szőlő tavaszi munkái. A szép napos idő és száraz szelek gyorsan szárítják szőlőink talaját és igy nemsokára már hozzáláthatunk a tavaszi munkálatokhoz. Időszerű tehát, hogy írjunk és gondolkozzunk a felett, miként volna ezen munkálatokat a legcélszerűbb teljesíteni. A tavaszi munkálatokkal vetjük meg a szőlő egész évi művelésének és tenyészetének alapját s ezek döntő befolyással vannak a termés mennyi- és milyenségére. Ha a helyes művelés által csak 2 hl. több termést tudunk előállítani katasztrális holdanként, az Szekszárd város szőlős­gazdáinak 308.400 korona s Tolnavármegye’szőlős gazdáinak 2,667.000 korona bevételi többletet jelentene. Mihelyst a föld annyira megszikkadt, hogy a művelő eszközökhöz nem ragad, azonnal kezd­jünk a nyitáshoz. A tőke mellől jó mélyen húz­zuk el a földet. Közvetlen a tőkenyak körül úgy 10 cm. mélyen kis kézi kaparókkal szedjük el a földet, a tőke felső részéből előtört gyökereket jó éles késsel levágjuk s aztán a földet a tőke- nyakig visszakaparjuk. Ezen művelet által lehe­tővé tesszük azt, hogy a levegő és meleg a tőké hez jobban hozzáférjen és a tőkét gyors és ei’ő- teljes tenyészetbe hozza s a talaj érését és tápláló erejét is fokozza. A kis kézi kaparóval való munka egy kissé pepecselő ugyan s talán drága is, de csakis igy munkálhatjuk meg kellően a tőke közvetlen közelében levő földet s csakis ezáltal kerülhetjük el az úgynevezett kapavágá sokat, amiből 1—2 elég ahhoz, hogy a legszebb tőkéinket kipusztitsa. A felső gyökerek eltávolí­tása által kényszerűjük a tőkét arra, bogy gyö­kereit a talaj mélyebb rétegeiben fejlessze ki ; igy aztán szárazságok idején ezek a mélyebben fekvő gyökerek minden fennakadás nélkül táplál­ják a tőkét és fejlesztik a fürtöt és bogyót Az oltvány tőkéknél még azért is igen szükséges ezen felső gyökerek eltávolítása, hogy az oltvány euró­pai fajtájú része ne gyökerezhessen le. Hogy az európai rész legyökerezése az oltványszőlő teljes pusztulását vonja maga után, az már általánosan ismert dolog. Megjegyzem, hogy ha ezek a felső gyökerek már igen megerősödtek, akkor azokat csak több éven keresztül fokozatosan szabad el­távolítani. Homoki és szénkéneges szőlőnél a tőke­hiányok pótlása döntés és bujtás által rendesen ősszel történik. Oltvány szőlőnél a hiányzó tőke helyére ősszel csak egy jó nagy gödröt ásunk, amelybe aztán tavasszal egy jó erős oltványt, vagy gyökeres alan\ t ültetünk. Az ültetésnél leg­fontosabb dolog az, hogy a földet jó erősen a vesszőhöz szorítsuk, mert uj gyökér csak ott képződhet, ahol a vessző a földdel szorosan érint­kezik. Az összes tavaszi munkák között legfonto­sabb a metszés. Ez veti meg alapját évekre ki- hatólag a tőke egész fejlődésének s ez által hoz­zuk létre a helyes arányt a vessző és fürt képzés között s a fürt termés mennyi és minősége között. Általánosságban ismert dolog az, hogy rövid met­szés erős hajtás képzést és kevés fürtöt, hosszú metszés sok fürtöt és gyenge hajtásképzést ered­ményez. Ha sok fürtöt hagyunk meg a tőkén, akkor azok nem fejlődhetnek ki o'yan tökéletesen, mintha aránylag csak kevesebbet hagyunk s igy túlságosan fokozott mennyiség gyengébb minő­ségű must termést eredményez. Minél több évi képződmény áll a tőke alapja és a termőhajtás között, annál bővebb és tökéletesebb lesz a fürt termés. Szükséges a tőke alapot alacsonyan tar­tani, hogy az könnyen és tökéletesen elfedhető legyen. Ä tőke részeit jó szétállóan kell nevelni, hogy a levegő és napsugár a tőke belső részeibe is jól he tudjon hatolni s a belső részek kifejlő­dését és kiérését a lehető legtökéletesebben esz­közölhesse. A legelső és legfontosabb szabálya pedig a metszésnek az, hogy minden tőkét a maga erejéhez képest metszünk. Ugyanis, ha azt látjuk, hogy jó erős hajtások jöttek ki a tőkéből : akkor metszünk hosszabbra, ha pedig azt látjuk, hogy a venyigék gyengék : akkor rövidre és rövidebbre metszünk. Nagyon sokféle metszési mód van s ezek között van jó is, rossz is. Nagyon messze vezetne a különböző metszési rendszerek tárgyalása s ezért itt csak azt az egyet irom le, amelyet én az összes metszési rendszerek között a legjobbnak tartok és ez a csercsapos metszés. Ezen rendszer ' szerint a következőleg fejlesztjük ki a szőlőtőkét: Elültetéskor visszavágjuk a hajtást 1 szemre, ezen szemből elő fog jönni egy hajtás s ha elég erős volt az elültetett vessző, akkor ezen hajtás­sal egyidejűleg még fog kijönni a tőkéből több hajtás is, amelyek közül azonban csak egyet hagyunk meg. így aztán a tenyészeti idő befejez­tével lesz a tőkén egy hajtás, amely már cseren áll és lesz még egy másik hajtás is, amely a tőkealapból jött. Gyengébb vesszőknél csuk a csapból jött hajtást neveljük fel, ezt a következő évben megint 1 szemre vágjuk s csak a második évben hagyunk a csapból kijövő hajtáson kívül még egy második hajtást is a tőkealapból jövő hajtások közül. így aztán gyengébb vesszőknél egy évvel későbben érjük el azt az alakot, ame­lyet erős vesszőknél már az első évben elérhe­tünk. A következő év kora tavaszán a cseren álló vesszőt 2 szemre és a tőke alapból jött vesszőt 1 szemre vágjuk vissza, ezen 3 szemből fejlődő 3 hajtáson kívül még a tőke alapból kijött hajtások közül is meghagyunk egyet. így aztán őszire lesz a tőkénkén 2 vessző, amely alatt már két évi cser képződmény van : 1 vessző, amely alatt egy évi cser képződmény van és egy vessző, amely közvetlenül a tőke alapból jött ki. A következő év kora tavaszán a két éves cseren álló 2 vesszőt — a tőke erősségéhez mérten — 2—4 szemre vágjuk vissza (ezek a csercsapok), az egy éves cseren álló vesszőt 2 szemre metszük (ez a tartalék vagy ugar csap), a tőke alapból közvetlenül jött hajtást visszametszük 1 szemre (biztositó csap). így aztán a csercsapokon lesz 4—8 termőhajtásunk, a tartalék és biztosító csap­ból kapunk 3 jó erős anyafát és ezen hajtásokon kívül a tőke alapból jövők közül is meghagyunk egyet. A következő év kora tavaszán a kitermett cseresapot levágjuk és helyébe az ugar csapból fejlődött 2 vesszőt metszük 2—4 szemre és igy ezek lesznek a csercsapok és ezeken lesznek aztán a termőhajtások ; a biztositó csapból jött vesszőből lesz a tartalék és a töke alapból jött vesszőből a biztositó csap. így előállott megint az előző évi tőke alak, azonban minden része egy évvel megfiatalítva. Ezt aztán évről-évre igy isu ételjük. Ha az itt felsorolt tőkerészekből vala­melyik hiányozna, akkor a kitennett csercsapot nem távolitjuk el, hanem még egy évig meghagy juk s kellően visszavágva, a termő hajtásokat ezen neveljük ismét s a többi részek megfelelő metszése altul a hiányzó részt pótoljuk. Ha a tőke igen erős, akkor a csercsapok helyett szál­vesszőt vagy szálvesszőket hagyunk. Ezen cser­csapos metszésnek nagy előnye az, hogy a cser­csap több év alatti fejlesztésével a tőke belsejében lévő edényeket is kifejlesztjük s igy a tőke nedvei akadálytalanul és bőven áramlanak a termőhaj­tásokhoz ; mi kor a kitermett csert levágjuk, akkor a tartalék csap alatt már készen van egy másik jól kifejlett edényrendszer s ez az előbbi, cser­csaphoz vezető edények nedvét és szerepét átveszi és így a tőke nedvkeringésében zavarok nem allanak elő. További nagy előnye ezen metszés­nek az, hogy a termőcsapokat minden nehézség nélkül lehet a tőke erejéhez képest hosszabbra vagy rövidebbre hagyni. Végül megemlítem elő­nyei közül azt, hogy a tőke alapot mindég ugyan­azon magasságban lehet tartani, miáltal lehetővé válik a tőke rendes elfedése. A metszést aztán kiegésziti a zöldmetszés (válogatás, gyomlálás), ami abban áll, hogy azon hajtásokat, amelyekre nincs szükség, a tőkéről a lehető fiatal korban letördeljük, bogy aztán a meghagyott hajtások annál erőteljesebben fej­lődjenek. — r —d. — Gazdákat érdeklő tűz- és jégkárbiztositás körül, a „Gazdák Biztositó Szövetkezetéivel felmerülő vitás esetek elintézésére, a „Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségéinek elnöke, az 1913. évre szakbizottsági elnökül az alább felsoroltakat nevezte ki : I. Tűzkár ügyekben. (Mezőgazdasági ká­rokhoz) : Czobor Béla földbirtokos, Sarlókajsza up. Üzbég, Nyitramegye. Elek Henrik földbirto­kos, Puszta-Keresztur up Tótmegyer és Buda­pest V., Lipót-körut 5. Farkas Ferenc földbirto­kos, Anyala puszta up. Érsekújvár, Gross Hugó jószágigazgató, Komját Nyitraiuegye. Hensch Ár­pád ny. gazd. akad. igazgató, Budapest I. Fehér- vári-ut 19. Kenessey Miklós földbirtokos, Szent- raártonkáta Pestmegye. Krolopp Alfréd gazd. akad. igazgató, Budapest V. Lipót-körut 3. Krick Aladár ny. állami jószágigazgató, Péva. Mak- íálvay Géza fötdb. főispán, ny. államtitkár, Kis­korpád Somogymegye. Marton Andor gazd. egy. titkár, Nagy becskerek. Mészáros Sándor földbirt. Kisherkály -puszta Komárom megye. Nick Ed« udv. tan., nyug, állami jószágigazgató, Gödöllő. Ocskay László földbirt., Budapest, Üllői ut 55. Recsey Miklós jószágigazgató, Ötvenes, u. posta iíofrouya. Teleky László földbirt., Kántorjánosi Szabolcsmegye. — (Műszaki , épüle‘-, kereske-

Next

/
Thumbnails
Contents