Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-02-10 / 12. szám
1913. február 10. TOLNAVÁKMEGYE éi a KÖZÉRDEK Kezdetleges épületek Tolnavármegyében. Irta: Kovách Aladár. Épületek a faiun kivül a határban. Itt íi leírás ahm lévő fészer mellett is a tetős gunyhó áll és agy Fe- renez József, mim a két GamÖs egyöntetű vallomása szerint nem is a kellő eredeti helyén. A Gamósok meg is mutatták apjuk, illetőleg üregapjuk kerekgunyhójának helyét, ahol egykor állott. Hát biz’ az aláfelé délnek a fészerrel szemben attól úgy 20—25 lépésnyire volt elhelyezve, kissé keletnek olvadt. Hogy milyen lehetett a kerek- gunylió belső berendezése, azt elbeszélőim úgy magyarázták, hogy bizony a földre vetett szalmáu vagy szénán aludtak, középen volt a tű- zelőhely, ülőhelynek pedig a data labb Gamós szerint gyalogszéket használtak, de ezt mindjárt helyre igazit )tta az öregebb Gamós, hogy bizony magas, kerek zsombékot használtak az öregek. Ez a zsom- bék — volt elég — magas füvek gyökérszálai által összetartott földtömeg, mely apró dombocskák gyanánt emelkedik ki a vizenyős talajból körülbelül 30—40 cm magasságnyira. Hát ilyen volt az ülőke. Nem ugyan a fészernek, hanem magának a^fészerből kialakult mai szállásnak kiegészítő része a gyümölcsös, mely a fészer mellett keletre esik. Ugyancsak kiegészítő része a kút, melyet minden szálláson kénytelenek voltak ásni, mivelhogy a vizszabályozások és belvizlevezetések miatt a fo lyómedrek kiapadtak. Amint látjuk, a kút uj hozzátétele alig 30—40 éves. A gyümölcsös, bár régibb szokásnak tetszik, de aligha idősebb félszázad nál, avagy ha még régibb időre akarunk visszamenni, a török idők hagyománya. Ennek megállapitása azon an nem tartozik ide. Már most a fészernek, illetve ősi szállásnak alaprajza ez : Ugyancsak itt mutatom be ennek a fészernek fényképeit: 10-ik ábra a fészer az akollal ; 11 ik ábra ugyanaz nagyobb alakban, úgy hogy a kerekjászol is kivehető, mert bizony a nyáron az akolban a fü alaposan fel - burjánzott ; a 12 ik ábra a fészer melletti gunyhó és gyümölcsös egy része. Ezek után már most lássuk a fészert és környezetét, használati módját történeti egymásutánbíin egész a jelenkorig, szóval a fészert teljes ősi mivoltában (is fokozatos átmeneti állapotában. Itt van előttünk egy példány hírmondó a régiből, az ősiből, régi, ősi -mód és szokás szerint elhelyezve a folyó partján ; itt vannak az élő tanubizon ságok hiteles bemondásaikkal a régi életmód és szokásokról ; a fokozatos átmenetek is minden egyes alakjukban előttünk vannak, tehát a rendszeres egymásután is megállapítható. 6, á. Az ősi fészer a folyó kiszáradása után, a) Kis-Duna régi medre; b) fészer; cc) kazlak; dd) akiok ; e) kapu ; f) kerekjászol; g) kerek- kunyhó ; h) kút; ii) gyümölcsös. . . 7. á. Az ősi fészer akollal, kerek jászollal a sárközi, decsi határból. Mikor kiértünk ehhez az utolsó hírmondóhoz és jól körül vizsgáltam, odafordultam öreg kalauzomhoz : Ferenc bátyám, hallja csak kigyeluied, eszembe jutott most valami ; az, hogy a régi magyarokról az van megírva, hogy télen a folyók mellé húzódtak szállásra. Szinte elkapta tőlem a szót az öreg. Hó, nézze hát kigyelmed, itt vannak mind sorjába innen s túl a folyó mellett végig, csakis a folyó mellett, sehol is másutt őcsényi, decsi, azután a pilisi, alsónyéki szállások mind. Es csakugyan nincs is másutt ; ha van is egy-kettő mésfelé, de azok is a Sárviz partján vannak s ezek uj helyek, a régi helyek mind ott sorakoznak a kis Duna kanyargós partján végig le a Sárközön, a falutól egy, egész másfél, sőt kétórányi távolra is. Itt a folyó mentén tárul elénk a régi, az ősi kép. Ide vontatták a széna- baglyákat a fészer északi és nyugati oldalába ; megrakták a tetejét is egy- egy baglyával, megigazgatták a sövényoldalakat is és azután, mikor leesett a hó, bevonult a gazda jószágjával a téli szállásra- egyik aklos, kerek - jászolos, takarmánykazlakkal jól körülpárnázott fészerbe, a másik pedig a kerekgunylióba és megkezdődött a téli élet. A sárközi ember itt telelt a jószágjával együtt ; a faluban csak az asszonyok, gyerekek, meg az öregek voltak. Az apával együtt szokta meg az életet a surján gyerek s mire legénysorba került, amint öreg kalauzom mondja : Bizony innen a kerek- gunyhóból vitték házasodni a szülék. Ami jószág a faluban volt, azt is kihajtották nappalra a fészerbe. Akinek nem volt legény vagy fiatal házas fia, maga pedig kiöregedeti, hát az fogadott magának pásztori, akit azután a faluból élelmeztek. A jószág pedig igen jó helyen volt ; ennivalója volt elég bőven, tellett a fészer oldalából, meg még a tetejéből is. Mire kitavaszodott, hát biz' akkorra elfogyott a fészer oldala, meg még a tetejéből is, ha hosszú volt a tél. Node akkor már úgy se kellett többé, ott volt a zsenge fü a gyűrűkön, szegeken meg a göröndökön. Téli itatónak meg ott volt a fészer mögött, vagy mellett a meglékelt folyó. Ha a mostani, a régitől egyben is, másban is eltérő szállások helyébe ilyen régi fészere« és kerekgunyhós szállásokat idézünk vissza, ott a Kis- Duna mentén innen és túl, sorjába végig le az egész sik Sárközön s az emberek és állatok téli életmódját elénk képzeljük, azt hiszem, elég ősi kép tárul elénk. C A e / Hát hogy ez a kép még szebb, még ősibb legyen, itt a sorja. Arra a kérdésemre, hogy nem unták meg magukat egész nap, egész héten, egész télen át idekint a gunyhóban ? Azt felelte az öreg, „hát tudja kigyelmed, este összeültek egy-egy gunyhóba, elbeszélgettek, nappal meg halásziaké1 — Hatásztak e, hogyan halásztak télen ? — Hó, hogyan é, hát veissze; látott már kigyelmed veiszet ? — felelte az öreg a kérdésemre. Igenlő válaszom után igy folytatta : hát nyáron megcsináltuk a veiszet, vót ám erre végig a Kis Dunán, egy embernek vót kettő három is, azután osztán nyáron ladikka mentünk a vizre, télön meg a jégön ; a veiszet kiléketük, a jeget kitisz- titottuk, azután csak kiszedegettük a halat, vót áru köztük 30 funtos csuka is. Úgy bizony, az embörök halásztak, nyáron meg madarásztak is. — Madarásztak ? — kérdeztem — hát mivel, hogyan madarásztak ? Erre is megfelelt az én öreg kalauzom. Hát tőröket vetettek, kikeresték, hogy merre jár a madár a vizűn, oszt ín az útja elejbe vetötték. Ez a felelet ismét szeget ütött a fejembe s megkérdeztem, hogy nem volt-e ezeknek a tőröknek más nevük 8. á. Ősi fészer a decsi halárban a Kis-Duna is? Kissé elgondolkozott az őre- medrénél: a) fészer, b) kazlak, c) akol, d) kapu, , , . , i- e) kerekiaszol, /) nyeregtetős kunyhó, g) kút, gém, aztan megnevezte, de bi- J/)} sz’ém'a ka/,ak*0 gyümöiCsüs. zony vót : csíkié. Éppen ezt akartam, ezt a szót hallani. A csíkiét már leírtam e szakfolyóirat 1904. évi 1—2. számban, tehát itt nem ismétlem. A oeiszes halászattal és csiklés madarászattal megvolt az utolsó adatom is. Már most menjünk tovább az idők folyásában és lássuk a változásokat. A vizek elvezetésével és lecsapolásával megkezdődött a földmivelő élethez való átalakulás folyamata s ehhezképest a fészer és környezete is kezdett változni. A réteket, lege őket lassanként feltörték szántóföldekké; mindinkább több lett a szalma és kevesebb a széna. A szalmát kezdték megbecsülni és a szénakazal helyét lassaaként elfoglalta a takarmányszalma a fészer oldalában is, meg a tetején is. így maradt a fészer takarmánya, jó ideig széna és szalma felesen, néhutt még most is. De belépett más takar□ ‘ cr ö cd-QD dC kocái : pWtja xfcc-i' Kapu9. á. Fészer a törekes részszel. — •ftu£ £ * r O-tióc 10. á. Házas fészer alaprajza a Sárközből. mány is : a szecska, amit a zsupszalmából vágtak, mert rossz esztendőben bizony nem igen pótolta a szálas és kemény szalma a hiányzó lágyabb szénát; könnyebb etetésre össze kellett vagdalni. Azután jött a kézi-, lovas- majd a gőzcséplőgép; ezekkel zsupszalmát készíteni nem lehet, hát a ha- darócsép, meg a gép egyideig csak párhuzamosan haladtak, miglen a ha- darócsép letűnt s vele együtt a zsúp is, melyből szecska vágható. Rájöttek, hogy az árpa és zabtörek, meg polyva kitűnő takarmány a szecska helyett. Igen ám, csakhogy ennek a téli takarmánynak száraz hely szükséges, ahol eső nem éri, mert különben elrohad, kicsirázik. Nos, ennek a türeknek, meg polyvának a fészer alatt szorítottak helyet. Azt a kis részt, ahova az állatok mellé a törek és pol)va került, a nyitott oldal felől is besövényezték, hogy szét ne halljon, a jószág az akolba szét ne tiporja s ekkor a fészer alaprajza ilyenre változott: (lásd az 5. ábrát.) Idáig a szekszárdi és sárközi fészer együtt tartottak, ezentúl aztán sorsuk kétfe'é vált. A szekszárdiak minden talpalatnyi tért felosztottak és felszántottak, a jószágállomány alaposan megcsappant, az állattenyésztés egy pár lóra, meg néhány fejős tehénre csökkent. Az eredeti ősi fészerre, mint téli etető takarmányozó helyre többé szükség nem volt. Az ősi fészerből a törekes, polyvás rész maradt künn a szántóföldön oldalakba és tetőre rakott kazlakkal; a kerek gunyhó eltűnt, hiszen nincs mit őrizni való. A tolmimejíyei Sárközben azonban, hála a gondviselésnek, ennyire még nem jutott a fészer, bár itt is nagy változásokon ment keresztül. Ezek az átmeneti változások a közvetlen szomszéd szekszárdi határbeliekkel kapcsolatosan még úgyszólván sorozatosan tanulmányozhatók. A sárközi fészer, amint fentebb említettem, a törekes állapotnál mintegy megállott és azután nem a pusztulásnak, hanem a fejlődésnek indult. Ezt a további fejlődést a sárközi területviszonyok magyarázzák meg. A sárközi határ igen nagy terület, mely egykor rét-, legelő-, erdő-, nádas-, tóság- és vizfokokból állott. Az ilyen terület igen alkalmas arra, hogy rajta az ősöktől öröklött szokás szerint minden faluba település mellett is, nomád pásztor és halász életet folytassanak. Mikor azután a vizek elvezetése és lecsapolása után szárazra jutott az egész rengeteg terület, a birtokfelosztást igen gyakorlati módon oldották meg. Ugyanis közös legelőnek . közvetlen a falvak alatti területet — a keleti oldalon — hagyták meg és az igy kijelölt közös legelőntuli területet, le a Kis-Dunáig, szinte keletre még azon túl is, szóval a régi ősi fészeres szállások tájékait osztották fel; mindegyik gazda megkapván a maga birtoktestét egy tagban a folyóparti fészerrel együtt, mert hiszen ez beesett. (Folyt köv.)
