Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-12-22 / 102-103. szám

TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK

1913 december 23.

törvényszék nem hagyta jóvá a részvénytőke emelést, most Betnár ur azért utazik faluról- falura, hogy minden, községben szövetkezetét alakítson s hogy a részvénytőke emelést keresztül vigye.

Hogy tehát valami nagy pan.ger.man izgatást vinne végbe, azt nem igen hisszük el. —^ Legalább itt Tolnában nem, mert a bonyhádi fő szolgabiró úgy adott neki a községekben való előadásra engedélyt, hogy e'őadásait csak a községi jegyzők jelenlétében tarthatja meg.

Meg valljuk tehát, hogy Betnár ur pan- germán izgatásait nem tartjuk nemzeti veszedelemnek. Néhány vagyonos polgártárs — kik anya gilag is erősen érdekelve vannak -— kitart ugyan még mellette. De majd megunják a gazdasági propaganda kijózanító költségeit. Egy komoly jelentőséget azonban ideszegezünk, azt, hogy az izgatásra szánt talaj igenis megvan s ha már ilyen, mi szerintünk kevésbé jelentékeny emberek, mint a bonyhádi sokat hirdetett agitátor, tudnak elérni némi sikereket, résen kell lennünk, bogy a különben kétségtelenül hazafias németajkú nép vezetése ki ne sikoljék a kezeink közül. Nem elég a néppel csak a választások idején lörődni. Sokat ígérni, de semmit sem tenni, műn kálkodni is kell az érdekében, törődni vele. Előmozdítani gyarapodását, gondoskodni szellemi szükségleteiről is.

Egyszer már előkerült Betnár Béla „pan germán“ izgatása a DKE igazgató tanácsának ülésén is. Bizottságot küldtek ki, hogy az ügyet tanulmányozza. Valami népies lap alapítása is szóba jött. De megverte az Isten minálunk az olyan ügyet, amelyet bizottsághoz utasítanak, egy ez az elevenen való eltemetéssel.

Azóta megalakult a Tolnamegyei Közművelődési Egyesület is. Ennek kellene az ügyet kezébe vennie. Alapos tanulmánytárgyává tenni, hogy hol mi a baj. Nem elég itt-ott egy hazafias irányú előadás. Kezünket állandóan a nép szivén kell* tartanunk. Hozzá férkőzni, megérteni gondolat s érzelem világát. Felvilágosítani, oktatni, védeni a káros befolyásoktól. S bár a magyar szónak voltunk és vagyunk barátai, annak helyeslésétől sem zárkóznánk el, hogy a TKE al kalrnas időszaki füzetekben, sőt egy uj, a nép- gondolatvilágához mért hazafias irányú gazdasági lapban saját anyanyelvén szóljon a néphez. A pángermán izgatásnak nem az a veszedelme, hogy német nyelvű iratokat terjeszt, de, hogy azok az írások magyar ellenes tendenciákkal és irántunk való gyűlölettel vannak szaturálva, ezt kell alkalmas módon és eszközökkel ellensulvozui, mérgező hatásátó1 megfosztani. Ahol magyarul még nem tud, hadd olvasson németül a falusi nép, de olvassa a magyar szellemben szerkesztett, a magyar föld szeretetét sugárzó hazafias lapokat, folyóiratokat és könyveket. A többi a jövő dolga.

A TKE ily irányban teljesíthetné csak tel jes egészében szép, hazafias hivatását. A kormány 's a szomszéd vármegyék támogatásával mi még nagyon könnyű volna a magyar ellenes pánger- mén mozgalmat csirájában elfojtani. Kézzel fogható módon beigazolni, hogy Betnár Béla ur nem ,,üldözött mártir“, „üldözött nemes vad“, mint ő

hirdeti, de éppen olyan megtévelyedett ember, mint a többi pángermán izgató, akik a nép hátát akarják használni a magasabbra jutás kényelmes lépési

rSzövőgyár Tolnauármesyében.

A magyar iparnak sok lelkes jhive és szószólója van országszerte, de a legvérmesebbnek is be kell vallania, hogy még nagyon messze vagyunk attól, hogy a magyar ipái' elfoglalja az őt megillető helyet.

Hogy ez bekövetkezhessek, hogy a magyar ipari fogyasztást a magyar ipari termelés elláthassa, sok száz, illetve sok ezer gyártelepnek kellene hazánkban létesülnie, amihez sok 'száz' millió befektetendő tőkére és sok ezer képzett munkásra, olcsó pénzre, jó közlekedésre, vállalkozó szellemre, jó gépekre, o’csó tüzelő anyagra van - szükség.

A viszonyok e téren napról-napra, de csak lépésről-lépésre javulnak, Járni különben'a dolognak természetében van. Különösen hátra vagyunk a szövőipar terén.

Ez az elmaradottságunk a legfőbb oka annak, hogy annyira uralkodik felettünk az osztrák ipar. A szövő-ipar terén alig termelünk valamit. De annál többet termel Ausztria.

Épen ezért különös figyelmet érdemel az a tény, hogy vármegyénk területén egy szövőgyár létesült, a legegészségesebb alapon, mely a fejlődés szép jeleit mutatja és képes arra, hogy nagyobb szabású teleppé alakulva ki, a nemzeti munka számottevő, tényezőjévé váljon.

Ez a szövőgyár Tevelen létesült, lehet mondani a semmiből. Tulajdonosa és alapitója Éppel József, egyszerű teveli iparos, aki a szabó- mesterséget tanulta.

A szabómesterség nem tetszett Eppelnek és kiment Grácba, ahol megtanulta a kötőszövést. Visszatért, falujába és mintegy 12 évvel ezelőtt 2 kötőgéppel megkezdte a „gyárat“. Szorgalmasan dolgozott, kötött kapcákat, alsóruhákat, női kabátokat. — A kész áruval vásárra járogatott, majd nyílt üzletet nyitott, házalt és cikkei egyre keresettebbek lettek. Telepét folyton fejlesztette, ezelőtt G évvel már 7 kötőgéppel dolgozott, 7 munkással. 1911-ben mechanikai szövőgépet állított be, benzinmotoros erőre és megkezdte a szövetek gyártását, melyek tartósak és erősek, különösen munkásruháknak igen alkalmasak és a völgységi járás németajkú lakosai körében igen keresettek lettek.

Tevel község derék jegyzője: Diczenty Pál felismerte ez ipartelep nagy jövőjét, támogatásban részesítette a törekvő iparost és Éppel József a folyó év tavaszán államsegélyből 2 uj mechanikai kötőszövő-gépet kapott. —- Most már 'ó benzinmotoros kötőszövő-géppel dolgozik 12 emberrel és a gyártelep el van látva gyapju- tisztitó géppel is. Éppel üzlete reggeltől estig tömve van vevőkkel, kik a közeli falvakból seregestül keresik fel. — Sajnos, a hihetetlenül rossz utak miatt az év nagy részében Tevel el van zárva a külvilágtól. Se kész áruit nem tudja

2

az angyalok, örömet hirdető karácsonyi szózata : „Dicsőség legyen Istennek a meny- nyékben, békesség a földön és az emberek között jóakarat!“

Id Reichert Gyula.

Megint a „Bauernbund“.

A „Bauernbund“ megint hallat magáról. A pécsi Dunántúlban olvassuk a következő sorokat :

„Betnár Béla, a Bauernbund agitátora sorra járja lie Délbaranya német községeit, almi valami Náray nevű mütrágyaügynökkel beszédeket tart és ügyesen beleszövi a műtrágya-eladásba az ő. pángermán szociálista programúját is. Náray a baramegyei Gazdasági Egyesület, majd a Kath. Népszövetség ajánlásával tartott néhány hónappal azelőtt előadásokat. Most meg Betnárral járja a falukat. A Gazdasági Egyesület már intézkedett, hogy a megbízást Náraytól visszavonják.“

Hát Náray ur minálunk is járt, de saját maga panaszkodott, hogy nem igen kapott embereket előadásaihoz. A polgárember orrának elég jó szimatja van, ha népies előadásokon a mü- trágyázási kísérletek fényes eredményeit dicsér- getik előtte s magyarázgatják annak termés fokozó hatását -- mindjárt kiérzi a reklámszagot.

Betnár Bé.a ur működését szintén ismerjük. Kétségtelenül ügyes, agilis ember ő, de nem olyan veszedelmes, mint széltében-hosszában hirdetik. Vakard meg az oroszt — előtűnik a muszka ; ez a közmondás reá. csak annyiban a pl i k ál hat ó, hogy ha Betnár Béla úrról lehánt- juk a külső mezt, nem annyira a nagy Bauernbund tűnik elő, de egy minden áron és minden eszközök árán érvényesülni akaró ember — kit nem annyira a Bauernbund használ eszköznek, de inkább ő használja fel a Bauernbundot ügye sm arra, hogy céljait ennek a palástja alatt megvalósítsa.

Nem hisszük, hogy Betnár urban olyan veszedelmes pángermán szellem lakoznék. Először is mint az egyik bonyhádi bank főkönyvelője magyar újság szerkesztésén kezdte. Szerkesztett egy sok cimü (de kevés előfizetőjü) újságot. Hamarjában elő se tudnánk sorolni, hogy hány neve is volt ennek a lapnak, annyi azonban egészen bizonyos, hogy szerkesztője elég szép vagyont elszerkesztett, mert evés között megjött az étvágya s megindította a Bauernbund cimü gazdasági lapot is, amelyet több ezer példányban .küldözgetett szét boldog-boldogtalannak. — S mivel Magyarországon a lapot el szokás fogadni, de előfizetni reá nem, érthető, hogy a külön nyom dábi.n előállított lap szép összeget evett meg. Közben gazdasági bankot alapított. De az előfizetési, részvényjegyzési pénzek; utazgatási s más reprezentális költségek végtére annyira összekeveredtek, hogy- a szekszárdi kir. törvényszéknek kellett egy kis szortírozó munkát végezni. Az ideiglenesen letartóztatott Betnárt azonbau a törvényszék felmentette s ő most évi 10 ezer koronás vezérigazgatói áfásában tovább szervezi bank ját. Van annak mindenféle áruosztálya és bár a

fék. Ebben a keserves megtiszteltetésben részesült Szikszó városa is, melyre 1000 arany „hará- csot“ vetett ki a budai basa. — A lovas csausz már harmadnappal előbb meghozta a „fermánt“, melyben ugyancsak meg volt hagyva a magisztrátusnak, hogy a jelzett időre beszolgáltassa ,,az győzhetetlen császár részére — kinek árnyékában mindnyájan boldogok vagyunk“ —a fent- nevezett járulékot . . . különben nem lévén, ellen kező esetben a föld sziliével egyenlővé tétetvén s.b. már t. i , mint az akkori stilus hozta magával !

No szegény magisztrátus, van miben főni gondterhes fejednek! Ezer arany ! Hóimét keiül ez elő, holott ugyanannyi dénár sem igen állt rendelkezésedre ? !

Jó az Isten — majd csak megsegít bennünket — 8Óhajtgattak a békésebb lelkek. Az igaz — hanem magunk is segítsünk magunkon

— rebesgették a bátrabbak és előrelátóbbak. Gyűljön össze a nemes tanács és valamelyes de- liberátumban állapítsa meg a teendőket.

A legközelebbi alkonyaira aggódó komoly képpel egybe is sereglettek a tanácsbeliek ; Téglás Bein dek bíró uram előadván a dolgot, lett nagy rémület; a ^óhajtásokból nem igen lehetett következtetni másra, minthogy alávetik magokat a basa rendelkezésének s bármily megerőltetéssel

— de azért előteremtik a kirótt összeget, legyen az bármily igazságtalan is.

Azonban fölemelkedik Láczay Gábor prédikátor uram s mintha csak ama pünkösdi lélek szólna belőle: erős hangon „vétót“ mond a már- már kialakult szándéknak ; előadván, hogy „a magasságos Ur nem hagyja el az övéit s ha netalán eljönne is a hitetlen pogány, talál ő módot arra, hogy megsemmisítse, miként egykoron

Sénakhérib hadával. Kiállunk mindannyian és fegyverrel védelmezzük városunkat és szentegyházunk falait!“

Ennek a bátor filippikának azután meg is lett a kellő hatása, mert a nótárius uram végzésül e rövid de sokat jelentő szavakat irá be a protokolumba : „Deliberátum est“. Nem fizetünk.

Aláírták, le is pecsételték s egy városi lovas hajdúval el is küldték a budai basának ; ők pedig nyugodt lélekkel énekelgették :

»Az Isten az én reménységem,

Midőn reám tör ellenségem!«

— No hiszen, a basának se kellett több. Szörnyű haragra lobbant; jó, hogy rögtön karóba nem huzattá a küldöncöt; hanem volt mit hallania ! . . .

— Ejnye, te söpredék kutyahitü népe a győzhetetlen császár végnélküli birodalmának: hát még ellent mersz szegülni az én akaratomnak. No majd adok én nektek Szent Demeter napját. A jövő I éten Allah akaratából tisztelgünk nálatok te gyaur eb s nem irgalmazunk még a csecsszopóknak sem. Most rögtön lódulj és mondjad el élőszóval is izenetemet.

A szegény — mit sem sejtő hajdú ugyancsak meg is fogadá a szigorú parancsot s mihamarabb láthatatlanná tette magát Buda várában — tóhalálában sietvén vissza, nehogy ő fizessen először is életével. A basa kiadta rendeletét, csakhamar összegyüjtetett a környéken valami fiz ezernyi, prédára leső sereget és ennek vezetését Kara Ah fehérvári bégre bizva, elküldé a szegény szikszóiak méltó megfenyitésére.

A hajdú már másnap délre átadhatta a haj - meresztő választ. A tanács ismét összeült, rögtön értesítette az egri, ónodi és széndrődi várkapitányokul a fenyegető veszedelemről; de egyszers-*

mind magok se nézték tétlenül a napot; féltettebb kincseiket kihordták a szőlőhegyekre s elhatároztatott, hogy a fegyverfogható lakosság védeni fogja a várost ; az ifjabbak a femplomkeri- tésbe vonulva állnak ellent az ostromlóknak. — Hadd jöjjön a minek jönni kell, .de gyáva kis- lelküek módjára nem adjuk meg magunkat, még az ékesebbek is felajánlották szolgálataikat. Ezek közül Rákóczi Zsigmondhoz Egerbe Matolcsi bátyánk került, Szendrőre pedig Kis Varga Máté Dóczi uramhoz, mig az óndi várat Kulacs István vállalta magára, gondolván, hogy a felmentő csapatokkal együtt térnek vissza, mindegyik —elő - leges megbeszélés után — egy_egy öblös lovassági kürtöt szerzett magának, hogy miért V nem mondták senkinek.

Ezen közben fel virradt október hó 8 ka. A várőrségek is felkészültek ; a helybeliek elfoglalták állomáshelyeiket. — A toronyőr már reggel kilenc órakor jelezte az ellenség közeledését. Csakhamar meg is jött az, a könnyű győzelem reményében elég rendetlen ugyan, de nagy tömegekben; a lovasság szerte kalandozott a határban, a gyalogság pedig ostrom alá fogta a város palánkjait; majd ezt úgy ozsonna tájra bevévén, a legerősebb pontot a templom kőkerítését támadta meg. Azonban ez kemény dió lett részökre. A legelszántabb polgárok küzdöttek ott Láczay uram vezetése alatt, egymásután verték vissza a pogányok rohamait s egy-egy kis pihenő alatt felhangzott az ének szava :

»Bízzál Istenben, nem hagy el,

Kiben örvendek végre !«

Nem bizony ! Mert ime este felé az országút mindkét ellenkező felén hatalmas porfelhő támad, melyből vigan iobogó zászlók, sastollas kucsmák és támadásra kész kardok tűnnek elő ; majd har-