Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-12-15 / 100. szám

XXIII. IX. évfolyam. 100. szám. Szekszárd. 1913 december 15. UM« ES 1KIZE1 Előfizetési ár Egész évre . Fél évre . . Negyed évre Egy szám ára . 16 korona . 8 » . 4 » . 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor,, további sor 30 f. — Nyílt­téri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre be­küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. BátaszéK - Mohács-Pélmonostor. Tolnavármegye alispánja, Szekszárd város polgármestere e napokban kapták meg Horváth István pécsi mérnöknek, mint a bátaszék—pélmonostori vasút előmunká­lati engedélyesének kérvényét, melyben az általa tervezett vasút támogátását kéri Tol­navármegye közönségétől és Szekszárd vá­ros polgáraitól. A kérelem már nem csak vitám et sangvinem, hanem : séd avenam. A vasút létesítéséhez az érdekeltség törzsrészvény jegyzései szükségesek. E lapokban körülbelül egy hónap előtt olvasható volt, hogy a kereskedelemügyi miniszter Tolnavármegyét feliratára érte­sítő már, hogy a győr—Veszprém—dom­bóvári vasút elsőrangusitása nem lehetsé­ges, a bátaszék—pélmonostori vasútnak állami költségen kiépítése kizárt dolog és létesithetősége céljából az előmunkálati en­gedélyt már kiadta. Ezen rendelet, leirat azt hiszem a legvérmesebb reménykedőket is meggyőzte már arról, hogy Tolnavármegye és Szek­szárd ama vágya, hogy államköltségen kapja meg ezen kiváló fontos és fejlődé­sükre oly messze kiható vasútvonalat, nem fog teljesülni, ha teljesül is, bizonytalan távol időben lesz lehetséges. Ezen rendeletet kiegészíti még az is, hogy időközben a budapest—szabadkai vo­nal jelöltetett ki a Bosznia felé vezető fő­vonalnak és egyidejűleg ezen vonalnak kettős vágányuvá építése, a vinkovce— samaci vonal kiépítése elrendeltetett. Éppen e napokban adatott ki már jövő évre a budapest—kunszentmiklósi vonalszakasz­nak kettős vágányra átépítése. Midőn tehát a most meghatározott fővonal is részletesen lesz kiépítve, akkor vájjon mikor lehet remélni a fővonalat Szekszárdon keresztül, midőn 54 km. hosszban még uj vasutat kell átépíteni, nem is számítva a szlavóniai- vonalakat. Azt hiszem igen helyes és célirányos dolog lesz, ha már most helyiérdekű ala­pon kiépítik ezen vonalat, de úgy, hogy annak bármikor átépítése fővonallá lehet­séges legyen. E sorok írójának tudomása van arról, engedményes kérelmében is bejelenti, hogy a tervezett vasútvonal nyomjelzése, emel­kedési és kanyarulati viszonylatai a keres­kedelemügyi minisztérium utasítására már fővonalként terveztetted meg, a vonal al­építménye már II. osztályú fővonali jelleg­gel építendő. A jelen kivitel előtt álló terv tehát már nem közönséges kanyargó, hegyet mászó vicinális, hanem egy fővonali tragé, melyet megépítve, az állam bármikor köny- nyen, midőn anyagi eszközei megengedik, fővonallá átalakíthat. A most tervbe vett vasútépítés tehát sokkal többet nyújt, mint az 1907. évi Pallós-féle tervezet, a mai viszonyok mellett létrehozva azon alapot, melyen már a kívánt jövőt íelépiteni lehet. Ha a vasút a fenti alapon létesül, könnyebb lesz a kormányt szorítani a fő­vonal létesítésére, nem lesz kibúvó, nem lesz kibeszélés, mert ime egy fővonali jel­leggel épített vonal készen áll és kevés beruházással elsőrangusitható. Szekszárd város közönsége már 1907. évben a Pallós által tervezett vicinális részére 50.000 ko­ronát szavazott meg. Szekszárd város ma még jobban érzi a helyzet tarthatatlansá­gát, mint 6 év előtt. Jól tudjuk, hogy 6 év előtt Szekszárd forgalma csaknem jobb volt, mint jelenleg. A baja—bátaszéki áthidaláshoz fűzött nagy remények csalódást hoztak Szekszárdnak. A csalódás azonban elmarad, ha a báta­szék—pélmonostori vasút megépül és az alsó vidék forgalma Szekszárd felé terelő­dik, mint legrövidebb ut. Budapest felé. Szekszárd érdeke, hogy a bátaszék— pélmonostori vasút mielőbb kiépüljön, mert e nélkül visszafejlődik. Érezte ezt Szek­szárd 1907. évben, ma, midőn már kéz­zel fogható Szekszárd visszás helyzete, ak­kor ma jobban kell éreznie ezt. Szekszárd képviselőtestülete tehát helyesen és köz­érdeknek, város fejlődésnek, szebb jövőjé­nek megfelelően cselekszik, ha a 6 év előtt megszavazott hozzájárulást az uj tervnek is megadja. Tolnavármegye a vasutterv örök moz­gatója, harcosa és küzdője. Oly kiváló el­mék, egyének, tekintélyes nagy súlyú egyé­nek propagálták a dolgot, de sikerre nem vezetett a fáradtság, tehát a jót elérni nem tudtuk. Most itt van egy terv, mely ugyan nem egészen az, melyet kívántunk, de ha ennél rosszabb is, vagy kevésbé jó, mint amaz, mégis a tervezet egy olyan alap, melyen építeni lehet, olyan alap, melyen a remélt legjobbat elérni lehet. íme eljött annak ideje, hogy Tolna­vármegye erejéhez, a vasút fontosságához mérten támogatást nyújtson. Épp, mint Baranyavármegye és községei nem riadhat TÁRCA Az újságírás története. Irta : Téglás Ödön. A sajtó szabadságát a múlt század forra­dalmi mozgalmai teremtették meg. A nagy fran cia forradalomban a francia lapokat, mint a sza­badság, testvériség és egyenlőség szimbólumait lengették Páris'utcáin.' Ebben az időben (1848) szabadul fel a magyar sajtó is, amelynek fejlő­dését ugyan megakadályozza az abszolutizmus, a kiegyezés után azonban mint mindenütt, úgy a magyar újságírás is nagy lendülettel tör a nyu gáti kultúrák ormai felé. Büszkén mondhatjuk, hogy a mai magyar sajtó megállhatja helyét a világlapok versenyében. Elszigetelt voltunk, speciális nyelvünk az oka annak, bogy a magyar újságokat- nem ol­vassák úgy a külföldi metropolisokban, mint ná­lunk a világlapokat. — Az uj sajtótörvény közel­sége alkalmával talán nem lesz érdektelen röviden vázolni az újságírás történetét. A sajtó története visszanyulik a római időkbe, amikor a rómaiak diariumja a tények szá­raz felsorolásával a mai hivatalos lapot pótolta. A következő primitiv sajtódokumentum Amerika felfedezésének idejére esik, amely, mint az egész világot foglalkoztató esemény felkelté az ál tál á— nos érdeklődést, 1493-ban Kolombus egy levelet ir, amelyet az európai államokban mindenféle nyelven terjesztenek. Ilyen értelemben aztán a reformáció s a török háborúk alatt kifejlődik a mai sajtó ősatyja, az egyes nagyobb események­ről, különösen ütközetekről, várostromokról szóló közlemény, igy például a mohácsi ütközetről (1523) külföldön többféle tudósítást közöltek. A legelső kirlap Itáliában jelenik meg 1563-ban, amikor háború folyt Velence köztársaság és II. Szálimán török szultán között s amidőn a nép fejenkint egy darab pénzt, úgynevezett gazettát fizetett, hogy a hadi tudósításokat meghallgathassa, ame­lyeket írott lapokról olvastak fel. Eme velencei újság később hatvan esztendeig terjesztődik s an­nak vastag kötetei még ma is jmeg vannak Flo- renzben a Magliabecchi könyvtárban. A Gazetta (ez volt a cime a lapnak) annak idejében csak a pletykát és a kíváncsiságot szolgálta, a hirlap- irás magasabb és nemesebb céljai még ösmeret- lenek voltak akkor. Az első nyomatott újság (előbbiek termé­szetesen kézzel voltak Írva) 1612 ben jelenik meg Németországban „Avisio“ ,,Relacion“ „oder Zeitung was sich begeben“ címmel. 1615 ben alapitja Emmel könyvárus Franckfurtban a ma is megjelenő (és tekintélyes világlappá fejlődött) „Frankfurter Zeitungot“. Angliában az első újság 1622-ben jelenik meg hetenkint, az első napilap 1702 ben látott napvilágot: „Daily Courant“ címmel. Az első oldalon két hasábon nyomva, a hátsó oldalon üres volt. — Franciaországban 1631 ben Renauet Theophrast párisi orvos Írja az első hírlapot betegei mulattatására, tartalmát adomák és apró történetek képezték. Ez ujság- alapitás annál is inkább fontos, mert ez volt a ma is megjelenő „Gazette de France“ kezdete. Amerikában 1718-ig csak egy újság volt, a XIX. század elején azoban már 74. A sajtó eme kezdetleges nyomait Magyar- országon is végigkísérhetjük. Eltekintve egyes időszaki tudósításoktól, az első hazai rendes hir- lap a „Mercurius Veridicus ex Hungária“ címen jelent mea; három helyen, Bártfán, Kassán és Lőcsén. Eme kuruc hírlapot Eszterházy Antal tábornagy szerkesztette és az Í705—1710-ig író­dott. (Az egyes lappéldányokból, sajnos, csak az 1705 augusztus 1 és egy májusi szám maradt fenn.) A második hazai hírlap Pozsonyban jelenik meg Bél Mátyás szerkesztésében 1721-ben, szin­tén latin „Nova Posoniensa“ cint alatt, hetenkint egyszer. E lap azonban a következő évben a jezsuiták kezébe kerül és csakhamar megszűnik, eddig 63 számot sikerült felfedezni. Budán kelet­kezik az első német hírlap „Ofnerischer Merku- rius“ címmel. A másik német hírlapot Pozsonyban adják ki 1764 ben, cime „Pressburger Zeitung“ s az a mai napig is fennáll. Az első magyar hírlapot Rát Mátyás szer­kesztette és Patzkó nyomdász adta ki Pozsony­ban 1780-ban, melyet azonban nyolc esztendei szerződés után a kiadó a gyakori szerkesztő vál­tozás s a cenzúrával való sok baj miatt megszün­tetni volt kénytelen. 1788 ban Esztelneky Szacsvay Sándor Becsben indítja meg a „Magyar Kurírt“ amely 1804-ben szűnik meg. Ugyancsak Becsben 1789-ben egy másik magyar hírlap indul meg „Hadi és más egyéb nevezetes Történetek“ címen, 1789-ben „Mindenes Gyüjieraény“ címen. Pesten az első hosszabb lélegzetű lapot Kultsár Itsván alapította „Hazai és Külföldi Tudósítások“ címmel. Mindezen lapok a mai politikai lapoknak felelnek meg, de a cenzúra mondhatatlanul nyo­masztólag hatott működésükre. — Az engedély egyik sarkalatos elve az volt, hogy a lapokhoz az anyagokat a Wiener Zeitungból meritsék, kül­földi híreket szabadon, tetszés szerint közölhet­tek. így a hazai lapok csupán az időjárásról,

Next

/
Thumbnails
Contents