Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-12-11 / 99. szám
XXIII. IX. évfolyam. 99. szám. Szekszárdi 1913 december II. HVAMffiBAKKEIUu Előfizetési ár: Egész évre . . . . .16 korona Fél évre ...... 8 > Negyed évre .... 4 » Egy szám ára . . . .16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílttéri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Hesielenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Bért Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre be küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. ‘ Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Az uj horvát bán nemzetsége Tolnavármegyében. Az újabb politikai alakulások báró Szkerlecz Ivánt — mint bánt állították a horvát politikai élet élére, igy aktuális voltánál fogva kétszeresen érdekes lehet az ő tolnamegyei családi összeköttetésével való foglalkozás. — Lomniczai báró Szkerlecz Iván, Horvátország bánja, családi összeköttetésénél fogva Tolnavármegyében nem idegen. Anyjának: özvegy báró Szkerlecz Károlynénak atyja a Kaj- dacsról származó (sz. 1780.) báró ' Hra- bovszky János altábornagy, pétervári fő- hadparancsnok volt, Klobusiszky Izabellával kötött házasságából; ifjabb leányuk gróf Csáky Gyulának neje. — Hrabovszky a szabadságharcban, 1848 május 11-én a magy. kir. minisztérium által, mint nemrég unokája, Horvát és Szlavonország kir. biztosává neveztetett ki; fényes, de viszontag- ságteljes pályafutását 1852-ben fejezte be és a kajdacsi kath. templomban van eltemetve. A Mária Terézia rendjellel ékesített régi arcképe, valamint korrajz értékű levelei (1820—1840) Tengelicen őriztetnek, kortársa és benső barátja Csapó Dániel kegyeletére. A Skerleczek a Hrabovszky- származástól eltekintve is, régebbi jusson, földbirtokosok voltak Kajdacson, a közelmúlt évtizedekig. Horvátországból eredő ősük Ferenc (1739) helytartósági tanácsos, a Szent István rend lovagja, nőül véve Nemeskéri Kiss Rozáliát, Vasvármegyébe költözött; fiuk József volt, leányuk Borbálya (1779—1834) gróf Batthiányi József hitvese és anyja gróf Batthiányi iMjosnak, az első magy. kir. miniszterelnöknek. — Szkerlecz József fia Károly (1793—1863) udv. tanácsos és cs. kir. kamarás, báróságot nyert; fia: Károly (sz. 1836) a m. kir. pénzügyminisztériumban osztálytanácsos, a horvátországi pénzügyek vezetőjévé, min. tanácsos rangban Zágrábba helyeztetett át, hol ha Iván 1873-ban született. A közügy szolgálatában annyi jeles egyénnel biró családnak legkiválóbb őse Sker- lecz Miklós (1729—1799) volt. I. József uralkodása alatt a m. kir. kancellária consiiiárusa, Zágrábvármegye főispánja v. b. t. tanácsos és politikai vezére azon hazafiaknak, kik a Rákóczi-időkből eredő, még be nem hegedt sebek és a király és nemzet közt fenmaradt bizalmatlanság orvoslásán fáradozának. Róla Írja Marczali Henrik történetírónk „La Hongrie et la Revolution Francaiseíl cimü dolgozatában : „íme, Deák Ferenc valódi úttörője! Sker- lecz Miklós a (közösügyes) kiegyezést lényegében már előkészité, nem kellett egyéb, mint kitölteni a keret körvonalait(Revue de Hongrie). A Skerlecz-nemzetség megyénkben a Tagyosi Csapó-családdal is vérrokonságban áll. A Tolnami Takarék és Hitelbank rendkiuíili közgyűlése. A Tolnamegyei Takarék és Hitelbank íolyó hó 10-én, délután 3 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek az elhalálozás folytán megüresedett intézeti elnöki és íelügyelőbizottsági elnöki tisztnek betöltése mellett nagyon fontos tárgya az alaptőkének felemelése és a Magyar Általános Hitelbankkal való szorosabb érdek- közösségbe való lépésnek elhatározása volt. A közgyűlés ritka nagy érdeklődéssel folyt le. Az intézet tágas, modern kényelemmel berendezett közgyűlési termét a megjelent részvényesek szorongásig megtöltötték. Nemcsak a helybeli részvényesek jelentek meg szokatlan nagy számmal, ami az érdeklődésnek kétségtelen jele, de a vidéki nagyobb részvényesek is, akiknek sorában ott láttuk többek közt: gróf Ap- ponyi Géza vbt. tanácsos, volt főispánt, Sztankovánszky János kir. kamarás, id. Bernrieder József, báró Jeszenszky István, madi Kovács István nyug. miniszteri tanácsos, Fördós Dezső, Sass László stb. föld- birtokosokat. Elsőnek dr. Leopold Kornél vezérigazgató szólalt fel. Bejelenti, hogy a közgyűlés összehívására az elnök lenne jogosult, mivel azonban a szomorú végzet megfosztotta az intézetet nagynevű elnökétől, kinek hervadhatlan érdemeivel majd a rendes közgyűlés lesz hivatott érdeme szerint foglalkozni — szomorú kötelességeként — az alapszabályok rendelkezése szerint az igazgatóság hívta össze a közgyűlést. Kéri, hogy mindenekelőtt korelnököt válasszanak, amely tisztre maga részéről id. Bern- rieder József részvényest ajánlja, ki a közgyűlés lelkes éljenzése közt el is foglalta helyét. Az anyai szeretet. A »Tolnavármegye és a Közérdek« eredeti tárcája. Irta: Dúzs Sámuel. Kedves Barátom ! Talán előtted sem ismeretlen dolog, hogy vannak az embernek csendes órái, miket arra szentel, hogy előveszi barátjának leveleit és ha már utaik elváltak, a levelek bensőséges hangjá hói választja ki az el nem enyésző, igaz baráti szeretet szinaranyát. Két baráti szívnek mindig vannak megbeszélni valói. Egy uj tapasztalatnak, egy újabb érzeménynek meghányása-vetése szinte szükségszerű azok között, kiknek titkaik egymáselőtt nincsenek. Leveleidet olvasva, megnyugtató hatással van reám, bogy a benső közösség fennállása uralja minden sorodat, midőn az utóbbi idők nehéz szomorúsága, mely fejem felett átviharzott, kiűzte nyugtalan lelkemet az emberektől messzire, hol csak érzések tanyáznak s ott sírta el fájdalmas bensőm kínos nehezét. S a mint most könnyező, bus lélekkel bolyongok az őszi elmúlás környékezte dérlepett mezőkön, hol az anyai szeretet legszebb virágai teremnek s illatjuk után keresem a most, legutóbb elhervadt díszeit e gyönyörű, örök virágos mezőnek, melyek a közelmúltban még az én számómra nyilottak és megtalálva az örökre feledhetetlenül megőrzött illat után a már hervadó bokrot: buliatom alatta a gyermeki szeretet égő könnyeit. Szinte elképzelhetetlen, hogy mily óriási szeretet fér meg egy anya szivében ! Ezt egy férfi teljesen meg sem értheti, hiszen szóval, tettel a maga egészében kifejezni nem is lehet talán, mert a természet ezen érzés megnyilatkoztatására és teljes bizonyítására a nőnek is csak kényeket adott. Gondolkozásra serkentett e dolog s megkérdem véleményedet, hogy ugyau van-e hát még egy ily erős érzés a világon ? Tudom, hogy finom, intelligens lelked és értékes életbölcseleti tapasztalataid, minek oly sokszor tanujelét adtad s Ítélőképességed, mely kölcsönös fejtegető elmélkedéseink alkalmával oly gyakran győzedelmeskedett a helyzetek elbírálásánál, továbbá egyéb sok értékes megfontolásod számos gyönyörű lelki tulajdonságot, hatalmfas, nagy érzést hozna fel újra és újra, finom ellenvetéséül állításomnak. Órákon keresztül hallgatnám élvezetes figyelemmel, mint beszélsz a lángoló szivü, nagy hazafiakról, kik mindent, mindent odaadtak s halni is készek voltak hazájukért, nemzetükért. Beszélnél arról az érzésről, mely felette áll mindeneknek, világot kormányzó erővel vonul végig az idők folyamán, mint a kortörténet. — Megénekelték a sebzett szivü lyrikusok ezernyi ragyogó formában s kifejezésre jutott a szerelmi poezis koronájaként. De meg is énekelhették ! Mert az ihlet magaslatán, mikor e téren a legtökéletesebb alkotás, remeke született, akkor is megmaradtak e mű veknek szerzői bizonyos objectiv állásponton, mely tárgyilagos szemléletüket a dolog természe téből folyó alanyi érzések csak hatái’ozottabb, szebb, igazibb formaadásra serkentették, de meg nem kötötték. így aztán szabadon hirdeti ezer és ezer kötet a szerelem fenséges szép érzemé- nyét, melynek különféle fázisairól, mélységéről, intenzív lélektani hatásairól ezúttal nem óhajtok fejtegetésbe bocsátkozni, de veled egyértelmüleg elismerem, hogy ez érzelemnek megszemélyesitett, virággal ékesített alakja ott pompázik az irodalom legkimagaslóbb, ragyogó piedestálján. Nem ilyen hely jutott az anyai szeretetet j elénk állitó müveknek. Egyrészt, mivel igazi alanyisággal csak nő Írhatja meg, sőt a nők közül is csak anya, tehát az érzés nem általános jellegű. A lélek is annyira elfogult annak kifejezni akarása alkalmával, hogy csak hull, hull szótlanul a szerető anya szeméből az a sok értékes gyém intcsepp, hű kifejezéseképen annak az óriási érzéshullámzásnak, mely láthatatlanul, de feltétlen elemi erővel dúl bensőjében. Ezért nem juthatott ez dalban sohasem kifejesésre a maga fenséges nagyságában. Most pedig kimondom a tételt, ellenvetést elfogadni nincs erőm, a vitától ez egyszer — könnyezve állok el. Az anyai szeretet bensőséges nagyságával szemben egyetlen egyenértékű óriási érzés az a fajdalom, melyet annak elvesztése alkalmával erezünk, aki bennünket az anyai szeretet igazi és közvetlen melegével vett körül. * A főposta egyik helyiségében kopog a Morse készülék. Leadják és kézbesítik nekem életemben a legmegdöbbentőbb hirt hozó táviratot. Vonatra ülök. Idegeimet fásult bénaság fogja el rettenetes fájdalmamban. Megérkeztem. Kedves Barátom, hidd el, hogy soha, soha többé nem lesz az életben oly kínzó pillanatom, mint midőn kalaplevéve, lábnjhegyen, könnytől patakzó szemekkel, szinte tántorogva közeledtem a ravatalhoz, hol szeretett, drága jó édesanyám pihent, és megcsókoltam a szerető gond enyhe barázdájával ékített, mindig forró, most pedig, bár halálában is szép és nyugodt, de — ah — sajátosan, mindent megmagyarázóan — hideg homlokát ... Ég veled ! Engedd, hogy sírjak most már... Ölel igaz barátod
