Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-02-10 / 12. szám
XX|H.,jMfr,éwfoly am. />?.;*« 12- szám. •HM: 'JÓT Szekszárd. 1913 február $0. "Bezerédj lstván-ulca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő őssé»' közlemények. Kiadóhivatal : Béri Balog Ádám-uíca 42. Az előfizetési pénzek és Uirdetuaek ld. küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre e küldik, 8 kor. Előfizetési ár: Egész évre . .16 Fél évre .... 8 Nagyed évre ... 4 „ Efy szám ára . . 16 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadód hivatalon kivül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkeVeskedés r.~t. Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. NunHühiány — töiuesszírájR. A rettenetes közgazdasági helyzet itt is, ott is kezdi már éreztetni borzalmas hatását. Mérges kelevények fakadoznak fel mindenfelé. Az áldozatok egyelőre nem a műtő asztalokra kerülnek, de börtönökbe, vagy a hivatalos lap csődrovatába. Minden hétre esik egy-egy bank, vagy nagykeres- kedőcég-bukás. A Pallós-féle sok milliós vasúti panama pedig mintegy óriási Ront- * gén készülék, vagy pár ezer Volt-os villanyos reflektor világit be a bibis helyekre, feltárva a bürókban folyó kedélyes állapotokat, leleplezve sok urizálni szerető, élősdi ekszisztenciát. De hát ezek még szórványos bélpok- los esetek. Útban van azonban már a tömegjárvány is, akárcsak a háború nyomában a pestis, a kolera. Mindenfelé kezd jelentkezni az általános gazdasági pangásnak természetes tünete: a munkahiány s ezzel a mindennapi kenyér égető kéidése. A napokban Nagyváradon már tanácskozásokat folytattak a munkanélküliség megszüntetésére. Vagy a közeli példa talán még inkább bizonyít. Kaposvárott 600 szakmunkás és közel 1000 napszámos van munkanélkül s ez a családtagokkal együtt közel 5000 embert jelent, ami a város lakosságának egy ötödé. S ez természetes is. Kaposvár egyike a gyorsfejlődésü helyeknek. Amíg volt pénz, volt hitel, . gombamódra szaporodtak a gyárak, üzleti vállalatok, csak úgy nyelték el a vidék munkás kezeit, amikor azonban beköszöntött a pénzdrágaság, nehezebbek lettek az értékesítési viszonyok, sok gyár belefuladt kész áru készleteibe, aminek természetes következménye az üzem redukció, vagy a teljes munkaszünet. S igy van, vagy nemsokára igy lesz ez az egész Magyarországon. Először nagyobb gyár és kereskedelmi városaink érzik meg az országos vagy mondhatni, kontinentális csapást, a pénztelenség sorvasztó, lecsigázó betegségét. De azután reákerül a sor a mezőgazdaságra is, kivált ha győzedelmeskedik az osztrák zsebrák politika, amely a balkáni zavarok utófájdalmát teljesen a magyar mezőgazdaságnak szánta s ennek tönkretételével kívánja pótolni az osztrák gyáriparnak és kereskedelemnek elmaradt hasznát. Óriási, kiszámithatlan kár ez a mai közgazdasági krízis erre a szerencsétlen országra, amely a gyáripar, kereskedelem terén még mindég' a mesterséges táplálás cucliján élődik. Lét, vagy legalább is fejlődésének legelemibb feltétele forog kockán. De az lenne még csak az igazi nemzetirtó csapás, ha, az ablakon át bekandikáló munkahiány s az ezt kisérő tömegnyomor mellé oda szegő., nék tizenegyedik csapásnak, a nagy fenyegetések között beígért tömegsztrájk is. Teljes gazdasági összeroppanás lehetne ennek a vége s hogy érdemes és szabad-e ennek kitenni azt az országot, amely ha kalácsot nem is ad, mert nem is adhat mindenkinek, de kenyeret — tisztességes megélhetési módot mégis csak biztosit mindazoknak, akik igazán dolgozni akarnak, azt hiszem, erről vitatkozni sem volna szabad. Azaz, hogy csak hadd vitatkozzanak az emberek. A vita mindig ama nagy szelelő rosta, amely addig fújja az ocsut, a polyvát, mig végül, a tiszta szem marad vissza. Én megvallom, még most is bízom az emberek józanságában, jobb belátásában, hazafiságában, emberszeretetében. Tudom, hogyha csak gyűlölködő politikusokon fordulna meg a dolog, a munkásokat paprikázó sok ezer holdas jólét nem sokat törődnék a kalapács, a gyalu tüntető pihenésén, a munkás nép vezetőinek azonban számolniok kell a kétségbeejtő gazdasági helyzettel — a mindenfelől fenyegető nagy munkahiánnyal —megmaradni az ingujjra vetkeződésnél, megmutatni, talán a feszülő izmok erejét, de a lesújtani készülő öklöt visszatartani az ütéstől. Utóvégre miről is van szó. Ezidő szerint talán 100 ezerrel több vagy kevesebb munkás szavazatról, mert időközben a kormány is engedett s még fog is engedni a munkásság jogos kívánságainak megfelelően. Ezért pedig érdemes felfüggeszteni a Marx-féle teóriákba vetett dogmatikus hitet, de nem érdemes huzni azt a politikai diadalszekeret, amely a nemzeti eszmék egykori aranyrudjai helyett a Kris- tóffy által elpotyogatott választójogi utcai szemetet fuvarozza. A tömegsztrájk bizony nem segít a munkahiányon, az annak nyomában járó tömegnyomoron, de egy nagy, hatalmas kapavágás ahhoz az óriási sirgödörhöz, amelybe esetleg nemcsak egy pár ezer existentia, de egy egész nemzet — bele- temetkezhetik. B. Az orosz lovasság. Mostanában, hogy egy orosz háború réme kisértett, gyakran hallottuk — persze csak laikusok társaságában —- a félelmetes orosz katonaságot emlegetni. E fogalom alatt általában a hires kozákokat értik, mert hiszen az orosz császárság egyébb lovassága aránylag kevés. Az utóbbi, akárcsak a mienk, vagy a német, azelőtt huszár-, ulánus- és dragonyos ezredekből állott, nemrég azonban ezeket a különbségeket megszüntették és az összes rendes lovascsapatokat dragonyos ezredekké alakították át, úgy, hogy a japán háború idejében az orosznak csak drago- nyosai és kozákjai v ltak, a harctéren pedig úgyszólván csak az utóbbiak szerepeltek. Ujabbau azonban belátták, hogy a régi huszár- és ulánus ezredek tradícióinak megszűnése az egyenlősítés folytán károsan hatott a csapatok szellemére s most megint visszaállítják a régi elnevezéseket és egyenruhákat. Mi magyarok, ezt nagyon meg tudjuk érteni. Tessék elképzelni, ha pl. a 13. jászkunhuszár- ezredet elneveznék 13- „lovasezrednek“ és valami indifferens egyenruhát adnának neki. A legény nem érezné többé huszárnak magát és a tiszt nem mondhatná többé a veszélyes akadály előtt : „Hajrá ! a huszár nem bal meg !“ Orosz lovasság alatt tulajdonkép a kozák lovasságot kell érteni, mert ezek tettek szert nagy hírességre, jobban mondva hírhedtségre. Itt meg kell jegyezni, hogy a „kozák“ szó nem fegyvernemet, vagy csapatot jelent, mint a „huszár“, vagy aiz „ulánus“, hanem népfajt, mint a cserkesz, vagy a kurd. Erre bizonyiték, hogy vannak lakó lovas és harcias nemzetség. Lovagolni okvetlen mindegyik tud, azaz a lovon megmaradni. A harcias szót úgy kell érteni, hogy öldökléshez, rabláshoz, gyújtogatáshoz értenek, ha alkalom nyílik rá. A kozákok területei ezredkerületekre vannak beosztva, melyeknek központjában van az ezredparancsnokság egy igen csekély kerettel, vagyis nehány tiszttel és altiszttel. A lovak a legénység sajátját képezik, az egyenruha, felszerelés és fegyverzet a raktárban fekszik (?) Minden kozák megfelelő életkorban katona. Ila férfikorba lép, behívják rövid kiképzésre, mint nálunk a gyalogsági póttartalékosokat: hogy ez lovaskatonánál kevés, mondani sem kell. A kiképzés inkább gyaloggyakorlatból és lövésből áll. Lovaglásra nem igen tanítják őket. Időnkiut azután fegyvergyakorlatokra hívják be a kozákokat. Ebben az „időnkint“ szóban, van — az orosz viszonyok közt — a baj ! A kozák ezredes ugyanis csapattestének barcképes állapotban tartására átalányt kap. Tudjuk, hogy ez mit jelent. Nálunk Magyarországon is, ha egy hivatalfőnök úti átalányt kap, minél kevesebbet fog utazni, az irodaátalányból mennél kevesebb irodaszert fog venni. Tessék már most az Isten háta mögött levő kozák ezredes átalány kezelését elképzelni ! Es érthelőnek fogjuk találni, hogy ott igen ritkán van ezredösszpontositás, mert ez nagyon sok pénzbe kerül. Vagyis a kozákot az első kiképzésen túl bizony nem igen zavarják fegyvergyakorlatokkal. Ilyen körülmények közt kozák ezredesnek lenni nem is rossz üzlet. Ezt tudják Szent-Péter- váron is és ha egy, az udvarnál kegyelt gárdatiszt kénytelen a hitelezői elől megszökni, egyszerűen egy kozákezredet adnak neki az Amur mellett. Eélíétőleg ólyát, fnelynek' az átalányon felül még jól felszerelt raktárai vannak (!) Ott aztán igazán joggal mondhatja a parancsnok: „Ezredéin.“ A kozáknak tehát van lova, igaz, hogy kicsi és nem zaberőben levő, de azért kitartó, azt meg is tudja ülni. Mondjuk lőni is tud, mert vadászember. A kiképzési időszak alatt mást nem igen tanul, mint „vigyázz“ ban állni és tisztelegni. Egyebekben azonban csak úgy gyakorolja a hadi mesterséget, mint ősei, vagy Atilla hadai. Az pedig ma már nem elegendő. A modern lovasságnak főfeladata a felderítés, hírszerzés. Erről a kozáknak fogalma sincs. Nem mintha nem tudná ügyesen, bújva megközelíteni az ellenséget, ebben ösztöne vezérli, de nem tudja megmondani, hogy gyalogezred-e az, amit lát, vagy hadosztály, mert hiányzik a hadgyakorlatok iskolázása. A japán háborúban a kozák tisztek sem tudták megmondani, hogy tüzérütegosztály vagy tüzérdandár áll-e a begyen, mert a tisztek vagy bennszülött kozákok, tehát teljesen műveletlenek, vagy tönkrement nagyurak, vagyis teljesen tanulatlanok. A japán háborúban egyetlen kozák század sem tudott biztosított menetben (elővéd, oldalvéd) haladni s ha a tömeg tüzet kapott, egyszerűen visszafordult, vagy kitért. De nem tud a kozák lovasság a hajdani és mindenkori lovasság legszebb feladatának, a lovasroham követelményeinek sem megfelelni. A lovasroham főfeltétele, hogy lehetőleg zárt tömeg, lehető súllyal, tehát gyorsasággal csapjou az ellenfélre. A kozák ritka, raj vonalszerű ' alakzatban (úgy hívják Lava) attakiroz, hogy a puskatüz kevesebbet ártson a csapatnak. Azonkívül a lovak. kozák; gyalogezredek is. A kozákok ■ Oroszország óriási területein Hálralékos élöfilíétiSSíikél tisztelettel kérjük a hátralékos Ssszeg mielőbbi beküldésére.
