Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-11-17 / 92. szám
TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 1913 november 17. annyival is súlyosabb, amennyiben adómentességük fentartbatása őket bizonyos megbatározott forrásokra utalja, a törvényben megállapított módon és keretek között. Ennek a helyzetnek felisme rése érlelte meg a szövetkezetekben azt az elhatározást, hogy fejlődhetésük biztosítása céljából szövetkezés utján iparkodjanak az üzletvezetéshez szükséges tökét előteremteni. — Hazánkban már évek előtt megalakult a Tiszántúli hitelszövetkezetek köteléke, mely az ország legnagyobb és legtekintélyesebb vidéki pénzintézetével, a „Debreceni Első Takarékpénztár“-ral szervezet- szerű összeköttetésbe lépett azon célból, hogy e takarékpénztár a hitelre szoruló és vele kapcsolatban álló szövetkezeteknek a szükséges kölcsönöket megadja. E takarékpénztár a legnehezebb viszonyok között is a vele összeköttetésben lévő szövetkezeteknek milliókat képviselő hitelszükség letét a legelőnyösebb feltételek mellett elégítette ki és igy a szövetkezetek hitelszükségleteinek ki elégitése autonómiájuk és adómentességük teljes fentartása mellett, mindenkor biztosítva van. Ugyanezen mintára alakult meg e hó 9 én Szekszárdon a Dunántúli Hitelszövetkezetek Köteléke. Miután a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankkal folytatott előzetes tárgyalások kedvező eredményre vezettek, számos tekintélyes szövet kezet, melyek között egyelőre túlnyomó számmal a tolnamegyei szövetkezetek vannak, — sietett a Kötelékhez való csatlakozását bejelenteni, úgy hogy e hó 9-én már alakuló közgyűlését is megtartotta és „Dunántúli Hitelszövetkezetek Köteléke mint szövetkezei11 cég alatt meg is alakult. Azt a szerepet, melyet a Tiszántúli kötelékben a „Debreceni Első Takarékpénztár“ tölt be, ezen kötelékben a To1namegyei Takarék és Hitelbank — amely fölkérésre a legnagyobb előzékenységgel ajánlotta fel közreműködését és támogatását, — vállalta. E vezető helyen álló pénzintézetet anyagi erejében rejlő szilárdsága és az üzletvezetésben közismert szoliditása praedestinálja arra, hogy a Kötelékhez tartozó Szövetkezeteknek hitelközpon túl szolgáljon. Az alakuló közgyűlésen, mely a „Szekszárdi Népbanku helyiségében tartatott és azon Dr. Kiss Ernő vármegyei tiszti főügyész, a Szekszárdi Népbank igazgató-tanácsának alelnöke elnökölt, megjelentek : a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank részéről Dr. Leopold Kornél vezérigazgató. A Szekszárdi Népbank részéről: Schneider János ügyvezető-igazgató, Dicenty László, Fischhof Jakab és Dr. Horvát Jenő igazgatók. A Bonyhádi Segélyegylet részéről Stern Miksa vezér igazgató és Dr Vámosi Ernő ügyész. A Báta- széki Önsegélyző egylet részéről : Klósz Gáspár elnök, Omacht János vezérigazgató, Bajomi Vilmos igazgató és Kamermann György főkönyvelő. A Hogy és zi Népbank részéről Weisz Bernát és Rauschenberger Károly. A Gyönki Önsegélyző egylet részéről Rothauser Illés ügyvéd és Lau- rentsits Gábor igazgató. A Sim'mtornuai Önsegélyző-egylet részéről: Morvay Lajos, Szalay István és Rothauser Lajos. A Dunaszentqyörgyi Községi Hitelszövetkezet részéről Kátay Endre ref. esperes. A Dunaszentgyörgui Hitelszövetkezet mint az O. K. H. tagja részéről Dr. Grünwald Elek, Ferenczi Károly és Tóth János. A Sárkereszturi Kölcsönös Népsegélgző-egylet részéről meghatalmazás alapján Schneider János. Akadályoztatását jelezte a Tamási Kölcsönös Segélyző Egylet. Dr. Kiss Ernő elfoglalván az elnöki széket, ismertette az alakulás és a kötelékben való tömörülés jelentőségét. Utána a Kötelék megalakulásának és a belépő tagok szerves kapcsolatának célját Schneider János a Szekszárdi Népbank ügyvezető igazgatója hosszabb szakszerű beszéddel világította meg, majd dr. Leopold Kornél a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank vezérigazgatója fejtette ki álláspontját a megalakulandó Kötelékkel szemben. Ezután a megjelent szövetkezetek képviselői, miután ezen ügyben bővebb eszmecsere fejlődött ki és a Kötelék céljait helyeselve, annak megalakulását a szövetkezetekre nézve kívánatosnak találták, kijelentették az általuk képviselt szövetkezetek részéről a Kötelékbe való belépésüket. Elnök megállapítja, hogy az alapítási tervezetet aláirt valamennyi szövetkezet képviselői megjelentek, a szükséges üzletrészek jegyeztettek 8 igy az elhangzott belépő nyilatkozatok alapján a Dunántúli Hitelszövetkezetek Kötelékét meg- alakultnak jelenti, ki. Ezután az alapszabályok pontról-pontra tárgyaltattak le, melyeket a közgyűlés egyes kisebb módosítások figyelembevételével elfogadott. Az igazgatóság tagjaiul megválasztattak: Dr. Leopold Kornél, dr. Kiss Ernő, Schneider János, Diczenty László Szekszárd, Stern Miksa Bonyhád, Frühwirth Jenő Tamási, Klosz Gáspár Bátaszék, TakáCB Gyula Dunaszentgyörgy, dr. Rothauser Illés Gyönk és Morvay Lajos Simon tornya. A felügyelő bizottság tagjaiul: Kátay Endre elnök, dr. Vámosi Ernő és Omacht János tagok. Póttag: Fischhof Jakab. Ügyész éi titkár : dr. Horvát Jenő. A közgyűlést követő igazgatósági ülésen megválasztattak a Kötelék elnökének : dr. Leopold Kornél, alelnöknek : dr. Kiss Ernő és ügyvezetőigazgatónak : Schneider János. A közgyűlés után a nagyvendéglő kistermében társas ebéd volt, amelyen számos felkö- Bzöntő hangzott el. A Dunántúli Hitelszövetkezetek kötelékének megalapítása tagadhatatlanul a szövetkezeti eszmének egészséges alapokon való terjedését és célirányos fejlődését jelenti és előre látható, hogy a szövetkezetek mindnagyobb számban fognak a Kötelékbe lépni, mert felismerik a kötelékből a szövetkezetekre háramló nagy előnyöket, ami főként abból áll, hogy az adómentesség meg óvása és teljes függetlenségük fentartása mellett tagjaik hiteligényeinek kielégítésére minden időben, bármily kedvezőtlen pénzügyi viszonyok között is, a szükséges hitel előnyös feltételek mellett rendelkezésükre fog állani, úgy, hogy ezen szövetkezetek mindenkor fennakadás nélkül teljesíthetik szép és üdvös hivatásukat, amely első sorban a kisemberek támogatására és anyagi érdekeik gondos megvédésére irányul. HÍREK, — Uj műszaki tanácsos. A kereskedelemügyi miniszter Reisz József volt szekszárdi főmérnököt műszaki tanácsossá nevezte ki — Főigazgatói látogatás. Kárpáti Kelemen, a székesfehérvári tankerületi főigazgató múlt szerdán Dombóvárra érkezett és csütörtökön meglá togatta a kir. kath. főgimnáziumot. A főigazgató a diákok előmenetele felett legnagyobb megelégedésének adott kifejezést, csupán a helyiség ellen emelt kifogást. Erről illetékes helyen be is fog számolni, ami mindenesetre siettetni fogja a főgimnázium épületének a felépítését. A főigazgató, ki ottléte alatt Pa ü József nyug. hercegi felügyelő vendége volt, pénteken délután utazott tovább Dombóvárról. — Az egyetemes konventet f. évi december hó 17 re hívta össze az elnökség, legfőbb tárgya a 100,000 korona tőkekamat segélykérvények elbírálása. — Névmagyarosítások. Gerirger Ignác ta- másii lakos és kiskorú leánya, Juliánná nevét „Győri“ re magyarosította. Pupák Ferenc dombóvári lakos nevének „Pálfi“ ra leendő magyarositásáért folyamodott. — Főúri vadászat. Appony Géza gróf vbt. tanácsos pálfai és hőgyészi uradalmaiban a múlt héten több napig tartó vadászat volt, amely fényes eredménnyel végződött. A vadászat összesen 4—5 napig tartott és ezalatt 1300 darabnál több fácán esett. A vadászaton részt vettek a házigazdán kívül fiai: Apponyi Károly és Rezső grófok, továbbá veje : Lichtenstein herceg, azonkívül : Apponyi Antal gróf, Zichy Aladár gróf vbt. tanácsos, báró Schell József kamarás, báró Fiáth Tihor, báró Jeszenszky József és Bcrn- rieder János. — Plébánosi eskü. A pécsi megyéspüspök Vörös Kristófot Kányára plébánossá nevezte ki. Az uj kányái plébános a napokban tette le Walter Antal püspöki helytartó kezébe a plébánosi esküt. — Tanitóválasztás Bátaszéken. A lemondás folytán megüresedett Kövesd pusztai tanítói állásra a bátaszéki iskolaszék egyhangúlag Pápay István vókányi osztálytanítót választotta meg. — Községi Választás. Götz János mucsfai községi esküdt lemondván, helyébe Klein Henrik választatott meg. — Segédlelkész elhelyezés. Dr. Baksay Sándor dunamelL*ki püspök Óidra Bagó Bálintot, Kiskunhalasra Répás Pált, Nagykőrösre Gerenday Endrét, Szolnokra Poór Mihályt, Rákosszentmi- hályra Kovács Zoltánt, Pestújhelyre Kovácsy Sándort, Kunszentmiklósra Lendvay Józsefet, Czeczére Simon Zsigmondot, Baracskára Kovács Gyufát, Sárbogárdiba dr. Tomanóczi Jánost, Tabajdra Jánosy Györgyöt helyezte segédlelkészekül. — Pedig az önök gyűlöletének magja szokott lenni. Utitársam elmosolyodott. — Ez már családi titkunk. De a mostani bolgár cár esetéről nyiltan beszélhetek, azon egy szerű oknál fogva, hogy nem sikerült. Meg el is évült azóta, Elég az hozzá, elhatároztuk, hogy őt is figyelmeztetjük a szerencse múlandóságára. •— Meg az élet múlandóságára — Ahogy gondolja. A figyelmeztetésre egy volhiniai származású női egyetemi hallgató vállalkozott, Kaminszkája Szergejevna Szónia. Nem igen volt kedvünk rábizni e feladatot, mely végtére is kényes és kockázatos. — Elhiszem azt! — De addig rimánkodott, addig fogadko zott, amig engedtünk. •— És aztán ? — Szergejevna Szónia utrakelt és sohasem tért vissza. Mi vártuk, vártuk, hogy a lapok hirt hoznak majd róla, de hiába vártunk. Utolsó élet jelet épp az önök hazájából adott, hol a fejedel met kárpáti birtokán akarta egy kicsit meginter juvolni. Azóta nyoma veszett. Évekig kerestük, de hiába. Hogy mi történt vele, máig sem tudjuk. Eltűnt, mintha a föld nyelte \ olna el. Lássa, ezért nem szeretjük nőkre bízni a kivitelt. A jó ég tudja, hogy az utolsó, a döntő pillanatban minő elhatározást vált ki szövevényes lelki világukból egy oly fordulat, melyre mi férfiak még csak nem is gondolhatunk. A vonat Sankt Anton állomásra ért. Európa egyik legnagyobb alagutja, az Arlberg alagút következett- Beszélgetésünk itt más irányba tért. Feldkirch állomásnál elváltunk. Az orosz mérnök egyenesen Svájczba utazott, én Bregenzet és Lin- daut is meg akartam előbb nézni. — Ha Zürichbe is eljut, meghívom az ösz- szejövetelünkre. — Köszönöm, de hátha megint valami kényes missiót tárgyalnak. — Ne tessék félni. Mi öregek már nem igen veszünk aktiv részt az ilyenekben. De a fiatalság is olcsóbban adja. Sok az agent provokateur, az ember a saját testvérében se bizhatik. Meg az idő kereke is nagyot fordult. Előbb a népet kell megmozgatnunk, azt kell megnevelnünk. — Igaza van. S ehhez magam is sok sikert kívánok. A rákövetkező nyáron a Kárpátokat jártam. Poprádról kocsin mentem Dobsinára. Ahogy a Virágvölgy és Szepesvéghely közti közel ezer méter magas kapaszkodóhoz értünk, leszálltam a kocsiról és egy remekszép gyalogösvényen fölfelé bandukolva, elébe vágtam a szerpentint döcögve járó német fuvarosnak. Jó húsz perccel előbb értem a hegytetőre. A lejtő másik oldalának legelején egy hatalmas szilfa alatt, egy férfi pihent. Közelebb érve hozzá, láttam, hogy pap, még pedig görög katholikuB pap, mert szakállt, bajuszt viselt. Az ötven felé járhatott, szénfekete haja és szakálla erősen deresedett. Hatalmas, vállas ember volt, napsütötte arca, tiszta ruhája szinípatiát ébresztett. Mellette egy öntöző kanna állott, csövén öntöző rózsával, mintha csak most használta volna valami virágoskertben. Köszöntöttem s ő barátságosan fogadta köszönésemet. Beszédbe ereszkedtünk, kölcsönösen bemutatkoztunk és kérdezősködtünk utunk célja felől. i\ egtudtam, hogy a közeli Vernár gömörmegyei község plébánosa. ' — Mit csinál plébános ur ezze a kannával itt a hegytetőn ? A plébános mosolygott. — Sokan kérdezték már tőlem, mert gyakran látnak erre a kannával. Egy sirt öntözök vele. Szótlanul, kétkedve néztem rá. Megértette hallgatásomat. — Ugye különösnek tartja ? De jöjjön velem pár lépésre keletnek, majd megérti. Időmből telt, a kocsi még messze járt. Elindultam a sajátságos vándorral s az ország- uttól beljebb, vagy lépésnyire, fehér nyírfáktól szegélyezett kis tisztáson egy vasg>áros sirt pillantottam meg. Nagyon megtetszett magamnak is a gondolat, ily istenáldotta szép helyet választani örök pihenőül. Észak felé a Magas Tátra zárta el a szemhatárt, lenn a Poprád völgyében messziről ide fehérlett Poprád, Felka és Strázsa község meg a virágvölgyi villanytelep; délnek a grénici völgy terült el a görnöri Kárpátokkal. A plébános nem zavarta szemlélődésemet. Levett kalappal a sirhoz lépett és imádkozott. Amint aztán én is a sirkő felé fordultam, a meglepetéstől szólni se '"'Ram. A fekete labradorit- kövön arany beti' ""“tót olvastam : Borúid szül. Kaminszkája Szergejevna Szóm«. Élt 47 évet. Földön két haza birta e hű szív tiszta szerelmét ; Érte a mennyei hon légyen örök jutalom A plébános imájába merülve nem veteti ügyet meglepetésemre. Nemsokára szólalt meg; — A feleségem. Utolsó óhaja volt, hogy
