Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-11-06 / 89. szám

országos szövetséget, amely talán egyedül koppint a szeg tejére, amikor a tisztulási folyamatnak, a sajtóreformnak magából a sajtóból való kiindulását hangoztatja és sajtókamarák felállítását sürgeti — azt hisszük, hogy a sajtóreformból mégis’csak üdvös, uj korszakalkotó törvény lesz. A legfőbb biztosíték erre az igazság­ügyminiszter eléggé nem dicsérhető eljá­rása, hogy meghall és méltányol minden figyelemre méltó érvet és észrevételt s már is elment az engedékenység legszél­sőbb határáig, ki csak a javaslat sark­pontjaiból nem enged, mint amilyenek a helyreigazítás, a kártalanítás kérdése és a sajtó eljárás gyorsítása. Az eddigi főbb korrekciók : A szállítási dij minden újságra egyforma lesz. A belügyminiszter nem állapíthat meg rendelettel olyan okokat, amelyek miatt a sajtótermék utcai terjesz­tése nem lenne engedelmezhető. Csak az lesz büntethető, ki szándékosan közöl valót­lan hirt, de a szándékosságot bizonyítani kell. A szerző sajtójogi felelősségére vo­natkozó rendelkezés s a nyomda vagy más sokszorosító vállalat tulajdonosának kár­térítési kötelezettsége újabb megfontolás tárgya. Bírói tévedések esetén pedig a kincstár is fizet kártérítést stb. A sajtó jogai, megillető privilégiumai nem lesznek tehát konfiskálva, de inkább megerősítve, megtámogatva. De csak a becsületes sajtóé. Az pedig talán még sem fog ártani sem a közszabadságnak, sem a közmorálnak, de még csak magának a sajtónak sem, hogy ami benne nem egész­séges, az a kimetsző kés élére kerüljön. De ez, csak is ez ! A sajtó megnyitott, megoperált fekélye aztán levezető csator­nája lesz annak a pokolvaros kelevénynek is, amelynek neve a mindent abszorbeáló — politika s elkövetkezhetik a társadalom békés átalakulási folyamata. Ha ki tudtuk vívni a sajtó szabadságot, ne féltsük azt a leigázástól. A sajtó szabadságnak csak egy ellensége van : a sajtó szabadossága, amely mindenkor és mindenütt a politikai szabadosságnak az előidézője, ami pedig a nemzetek veszte, és halált okozó beteg­sége ... B. A folyó évre szóló előfizetési pénzeket, valamint a hátralékos dijakat kérjük a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni. — Hidd el, ez az óriási eredmény egészen elkábitott; szédülő agygyal gondoltam arra a sok kincsre, dicsőségre, amihez engem ez a sikerült esz.me még hozzásegít valamikor. Lelki szemeim­mel már láttam azt az óriási, ötemeletes palotát, melyben harmincezer légy nyomja a hangjegye­ket . . . láttam a palota előtt saját lovas-szobro mat bronzból, mely kétszeres életnagyságban örö­kíti meg deli alakomat a késő unokák számára. Es ezek a gyönyörű álmok most mind szertefosz­lottak ; széttépte őket a feleségem, egy meg­gondolatlan kézmozdulattal. — Ma reggel ugyanis észrevettem, hogy legyem nem dolgozik a rendes ambicióval és hogy a szokott frisseségéből sokat veszített; több­ször megfigyeltem, hogy bánatosan csóválta a fejét, sőt azon is rajta kaptam, hogy a balszemé­ből egy könnycseppet törölt ki. Szóval: láttam, hogy valami lelki bánat sorvasztja, csak a bánat­nak az okával nem voltam tisztában. — Lehet, hogy talán szabadsága elvesztésén busongott; — onnan gondolom, hogy háromszor is elzümmögte a — lengyel himnuszt. — Hogy egy kissé felvidítsam, elhatároz­tam, hogy egy órára visszaadom a szabadságát. Levettem hát róla az üvegpoharat, mire legyem boldog zümmögéssel felröppent s egyenesen rá­szállott a feleségem orrára, aki valami hímzésen dolgozott. Feleségem e kezével egyet legyintett — s a világ legműveltebb legye összezúzott ta­gokkal hullott a himzőrámára. — Mintha a sistergő villám csapott volna belém, úgy megmeredtem erre a nem várt jele­netre. Nem láttam, nem hallottam semmit, összes idegeim külön-külön és együttvéve mind fel - mondták a szolgálatot abban a pillanatban ; — szemeim előtt vérbe borult a világ és forgott HÍREK, — Személyi hírek. Kovács Sebesteny Endre főispán hétfőn Szekszárdra érkezett s pár napot itt időz. Forster Zoltán alispán hazaérkezett lovra- nai üdüléséből s egészségét teljesen visszanyerve, hivatalát hétfőn veszi át helyettesétől, dr. Eri Márton főjegyzőtől. Simontsits Elemér orsz. képviselő a napok­ban Szek-szárdon és Bonyhádon időzött. — Kinevezés. Az igazságügyminiszter Dr. Iványi Pál budapesti gyakorló ügyvédet a duna- föld vári kir. járásbírósághoz jegyzővé nevezte ki. — Lemondás. Dr Zsigmond Ferenc ügy­véd, a szekszárdi kir, járásbíróságnál viselt ügyészi megbízatásáról lemondott. — Névmagyarosítás. Albrechtovics Imre szakadáti községi jegyző nevét „Albán“-ra ma­gyarosította. — Közgyűlés. A szekszárdi polgári olvasó kör 1913. évi november 9 én délután 3 órakor rendkívüli közgyűlést, tart, melynek tárgyát az özv. Moizes Sándornéval kötött szerződés átruházása és indítványok fogják képezni. — Az árvizkárosultak, mint gazdasági mun­kások. A földmivelésügyi m. kir. minisztérium marosvásárhelyi kirendeltsége az árvíz által súj­tott vidékekről munkásokat minden mezőgazda- sági munkára közvetít ; — a munkásokért akár levélben, akár távirattal hozzáfordulóknak a szük­séges felvilágosításokat teljesen díjtalanul azonnal megadja és az esetleges szerződéskötésnél a legmesszebbmenő támogatásban részesíti. A városi virilisták összeírása. A válasz tás alá nem eső városi képviselők 1914. évi név­jegyzékének kiigazítására választott küldöttség folyó évi november hó 10 én délelőtt 11-től 12 óráig, a városházán, a polgármesteri hivatalos helyiségben tartja üléseit. — A küldöttségnek, amely a névjegyzéket hivatalból állítja össze, ülései nyilvánosak s mindazok, akik adójuk két szeres beszámításának kedvezményét igénybe venni kívánják, vagy általában a névjegyzékre vonatkozólag észrevételeket tenni óhajtanak, ezt az ülés tartama alatt a küldöttség előtt meg­tenni jogosultak. — Mórágy állatorvosi köri székhety. A belügyminiszter az alispán határozatát, mely a XIX. állatorvosi kör székhelyéül Mórágy köz­séget jelölte ki, Mórágy, Czikó és Palatinca köz­ségek felebbezése mellőzésével helybenhagyta. — Körállatorvos választás. Gindlicsaládon körállatorvossá Läufer István kistengeliczi lakos, magánállatorvos választatott meg. — A Párii Kath. Ifjúsági Egyesület f hó 5-én ünnepelte védőszentjének, Szt. Imre herceg­nek ünnepét, mely alkalommal az ifjúság testü­letileg vett részt a szt. misén és magyar éneke­ket adott elő. A község egész ifjúsága tagja az egyesületnek, mely a nyáron alakult. Most már a téli hónapokban hetenkint három este oktatást nyernek, aminek nevelési, magyarositási, szellemi irányú haladás tekintetében nagy fontossága van. TOLNA VARMEGYE é» '» KÖZÉRDEK körülöttem, mint a ringlispiel; forgott, forgott egy darabig, aztán egyet zökkent és megállt: magamhoz tértem. — Amint magamhoz tértem, a legelső dolgom az volt, hogy a dühtől epe- ömlést kaptam, a második pedig az, hogy fel kaptam a kalapomat s rohantam el hazulról. Még most nem tudom, hogy mit fogok cselekedni ; valószínű, hogy el fogok válni a feleségemtől, le hét azonban az is, hogy kihívom párbajra. Mit gondolsz, melyik lesz jobb? — Hm ! Hát én azt gondolnám — mond tam neki — legjobb volna, ha egy dézsa hideg vízbe dugnád a fejedet néháy percre. — Urrram !! . . . — Semmi urram ! Muki fiam, ne okoskod­jál ; ha nem volnál ilyen bolond, magad is átlát­nád, hogy bolond vagy. Menj haza, mondd a fe­leségednek, hogy pillanatnyi elmezavarodban ro­hantál el szó nélkül hazulról, aztán fogj a kony­hátokban friss legyet, müveid ki újra. — Ott le­szel megint, ahol elhagytad. Első legyed külön­ben a feleséged közreműködése nélkül is elpusz­tult volna. Legalább Brehm azt állítja, hogy az a légy, amelyik mélabusan ingatja a fejét és könnyeket töröl ki a balszenmből, öngyilkosságon jártatja az eszét. — Hát azt gondolod, hogy hazamenjek ? Jó, majd meggondolom ; előbb azonbán sétálok még egyet. No, Isten veled. Elment. Később megtudtam, hogy megbo­csátott a feleségének és újra elölről kezdte a légyidomitást; de most már nagyban, 200 darab légygyei, nehogy egy vigyázatlan kézlegyintés, vagy egy vérszomjas keresztespók tönkresilányit- hassa fáradozása eredményét. Úgy hallom, hogy nyárra már megnyitja zeneműkiadó vállalatát. Vm. 1913 november 6. — Ügyészségi megbízott kirendelése. Az igazságyminiszter dr. liaypál Sándor szekszárdi lakos vármegyéi jegyzőt a szekszárdi kir. ügyész­ség kerületébe ügyészségi megbízottá rendelte ki. — Kieresztett borok Dittrich József szek­szárdi szőlő- éz házbirtokos érzékeny kárt szen­vedett azzal, hogy valami haragossá tegnap a szőlőjében levő pincében 8 —10 tele hordóból az akonát kiverte és borát elfolyatta. Dittrichnek a Balparásztán van szép szőlője és présháza. Itt tartotta összes borát. — A gazda mindenuap ki­megy a közelfekvő szőlőjébe s ott borait a leg­nagyobb pedantériával kezeli. Tegnap is kiment szőlőjébe s amint kinyitja a présház ajtót, szo­morú látvány tárult el szemei elé : a pincében magasan állt a kifolyt bor. Dittrich jelentést tett a rendőrségnél. Megállapították, hogy a tettes a présház tetején hatolt be a tanyába úgy, hogy egy darabon a nádtetőt felbontotta. Belüi a pince ajtaja nyitva volt s igy könnyen juthatott a bor­hoz, amelyből boszuból mintegy 40 hektolitert kiengedett. A tettes kézrekeritése iránt a nyo­mozás folyik. A kár közel 1000 korona.-- A szekszárdi Világmozgó Színház. Hétfő óta rendes előadások folynak a szekszárdi Világ­mozgó Színházban és a közönség szép számban látogatja az uj színházat, melynek előadásai immár teljesen kifogástalanok. A műsor igen érdekes és élvezetes. Hétfőn és kedden Ohnet drámáját „A vasgyárost“, szerdán és csütörtökön pedig „A zsábát“, a Vigszinház ismert kitűnő darabját adták elő, azonkívül pedig több apróbb darab és érdekes képek kerülnek bemutatásra. A vetítőgép, miután a bemutató előadással járó úgynevezett lámpalázt kiállította, teljes precizitás­sal, minden fennakadás nélkül működik. Az elő­adásokat Miiek Kárály kiváló zongorajátéka ki­séri. Maga a színház annyira szép, kényelmes és elegáns, hogy hozzá hasonló az ország legnagyobb vidéki városaiban sem található. A vállalkozók, akik gondoskodtak róla, hogy városunknak legyen végre egy állandó, szép és kellemes szórakozási helye, megérdemlik, hogy a közönség látogatásá­val támogassa vállalkozásukat. — A tanítóegyesület pályázati tétele. A „Tolnavármegyei általános tanítóegyesület“ f. é. október hó 23-án tartott választmányi gyűlésén a következő pályatételt tűzte ki : A vármegye területén működő elemi iskoláknál használatban levő tantervek összeegyeztetése és a leginkább tapasztalt nehézségek feltüntetése. Jutalom 50 korona. Felhívom a pályázókat, hogy dolgozatai­kat jeligés levél kíséretében hozzám 1914. évi márcis hó 15 ig idegen kézzel írva, terjesszék be. Megjegyzem, hogy ezen pályadijra csak is az egyesületnek tagjai pályázhatnak, végre, hogy az elkésetten érkezett pályázatok figyelembe vé­tetni nem fognak. Szekszárd, 1913 október 29. Tihanyi Domokos, kir. tanácsos, egyl. elnök. — Az első legénységi pilóta. Ezidőszerint az osztrák magyar hadseregnek csak egy legény­ségi pilótája van, Varga János. Varga csak ápri­lis havában kezdett tanulni és már júliusban meg­tette ismert győr—pozsonyi útját, amidőn is tábori pilótává nevezték ki. Az idei hadgyakor­latokon már egy 120 lóerős repülőgépen vett részt, mint tábori pilóta és igen szép eredménye­ket ért el. Varga mindössze 23 éves, megyénk­ben, nagydorogi illetőségű. Iparos családból szár­mazik és ő maga is a gépészkovács mesterséget tanulta ki. Tanulóéveit kitöltvén, Németországba ment, hol több nagyobb gyárban dolgozott és gyarapitotta ismereteit. Majd Budapestre jött, megtanulta a gépjárművezetést,'levizsgázott, mint soffőr és bevonulásáig soffőrképen volt Budapes­ten alkalmazva. Katonai kiképzése után csakha­mar a repülőgéposztályhoz került és itt, mint Blaschke [főhadnagy tanítványa tette le vizsgáit. Két hét óta Varga már szakaszvezető, ámbár még csak 1914 ben telik -le tényleges szolgálati ideje. Már most valószinü, hogy a hadvezetőség Vargából derék tovább szolgáló altisztet nevel majd. — Halálozás Forster Benő, volt 48 as honvédfőhadnagy, Tolna vármegye egykori válasz­tott birája, a Dunaföldvári Népbank volt elnök­igazgatója f. hó 4-én Duuaföldvárott, hosszas betegség után elhuuyt. Ellmnytáról a következő jelentést vettük : A „Dunaföldvári Népbank rész­vénytársaság“ igazgatósága, felügyelő-bizottsága és tisztviselőkara őszinte megilletődéssel jelenti, hogy diszelnöke és harmincöt éven át volt érde­mekben dús elnök-igazgatója, Forster Benő ur, 1848-iki honvéd főhadnagy, Tolnavármegye vá­lasztott törvényszéki birája és mint ilyen, a megye utolsó táblabirája, a mai napon hosszas szenvedés titán csendesen elhuuyt. Emlékét mindenkor ke­gyelettel fogjuk őrizni ! Dunaföldvár, 1913. évi november 4-én. — Állatbetegségek- Nagyszokoly községben a lépfene megszűnt. — Szemcséden az ebzárlat feloldatott. — Mórágy községben a lépfene föl­lépett. — Decsen a lépfene megállapittatott.

Next

/
Thumbnails
Contents