Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-10-23 / 85. szám
XXIII. IX. évfolyam. 85. szám Szekszárdi 1513 okfáber 23 Előfizetési ár: Egész évre ....................16 korona Fél évre......................8 > Ne gyed évre .... 4 » Egy szám ára . . . .16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílttéri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezerédj Istvári-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Bcrl Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Az ügyvédi pálya. Talán sohasem foglalkoztatták a közvéleményt az ügyvédi kérdések oly nagy mértékben, mint az utóbbi néhány esztendőben. Eddig az ügyvédi nyomorúság a laikusok szemében egy nem létező valaminek látszott, amit, a furfangos ügyvédek csak azért találtak ki, hogy tőkét kovácsolva a szánalomból, a maguk számára előnyöket zsaroljanak ki s volt általános csodálkozás, mikor az ügyvéd nyomora íolytáni bűncselekmények állandósulni kezdtek a törvényszéki rovatban, a kamarák pedig mind gyakrabban alkalmazták a legsúlyosabb fegyelmi büntetést : a felfüggesztést és az elmozdítást. Ám lassankint kialakult a komoly felismerése annak, hogy itt egy elmérgesedett kari betegséggel állunk szemben, a mely az ügyvédi pálya közérdekű jellege miatt sulyoá megrázkódtatással fenyegeti magát a társadalmat is. Az ügyvédi tul- produkió a szükséglet növekedésével szemben oly nagy volt, hogy az újonnan érkezőknek már nem lévén miből élni, következett az állandó tojástánc a büntetőtörvénykönyv paragrafusai között s az a sok erkölcsileg kifogásolható lépés, amely ha nem is kerül bűnügyi vonatkozásba, de az ügyvédi kar erkölcsi súlyát, tekintélyét aláássa s az ügyvédi központokat civódások, harcok, küzdelmek nyomorúságos színhelyévé teszi. Mikor már köztudomású lett, hogy a magyar ügyvédség testén fekélyek vannak, amelyek sürgős eltávolítást igényelnek, különben az egész társadalmat megmérgezik, Az ajándék. Irta : Csehov. Sasa Smirnov egy nap gondosan ujságpapi- rosba burkolt tárggyal a hóna alatt, jelent meg a Kosolkov doktor fogadó-óráján-. — Nos, kedves barátom — köszöntötte az orvos — hogy érzi magát ? Sasa szivére szorította a kezét és izgalmas hangon mondta : — Doktor ur‘ az édes anyám tisztelteti és ezerszeresen köszöni, hogy engem, egyetlen fiát, kigyógyitotta a veszedelmes betegségből és megmentett az életnek. Nem is tudjuk, miként rójuk le . . . — Csak kötelességemet teljesítettem, — hárította el betegének hálálkodását az orvos. — Mindenki más, a helyemben csak igy tett volna. — Lássa doktor ur, mi csak szegény emberek vagyunk és sajnos, nem tudjuk megfizetni az ön fáradozását. Pedig ez nagyon a szivünkbe markol, mert oly igen szerettük volna . . . Há- láuk csekély jeléül, kérjük, fogadja el ezt tőlünk . . . Ritka műtárgy és valódi bronzból készült. — De hiszen teljesen felesleges, hogy valamijüket nekem ajándékozzák, — mérgelődött az orvos. — Nem, doktor ur, ajándékunkat nem szabad ' visszautasítania, — szólt Sasa, miközben a csomagot bontogatta. — Ezáltal: édesanyámat és engem mélyen elszomorítana . . . Valóban szép dolog és nagy művészi értéke van. Édesapa hagyta ránk és mi úgy őriztük, mint egy drága emléket. Édesapa ugyanis régi műkincsek összevásárlásával foglalkozott és eladogatta azomegmindult a mentőakció s ennek eredményeképpen létrejött a szervezeti novella, mely az ügyvédi qualibkáció megszerzésének megnehezítésében remélte az orvosszert megtalálni. Ám a szervezeti novella alig lépett még életbe s máris belátható, hogy az igy statuált ügyvédhelyettesi intézmény nem képes megakadályozni az ügyvédi pályára tódulást s más utón is tenni kell valamit, ha az ügyvédnyomort s az ezzel kapcsolatos társadalmi felfordulást enyhíteni és elkerülni akarjuk. Mert tényleg veszedelmes állapotot jelent az, ami ma az ügyvédi pályán az ügyvédek között s az ügyvédek és peres telek között történik, az kétségtelen tény. Ezt mindenki beláthatja, aki a társadalmi bajokkal a legkevésbbé is foglalkozik. Egyre-másra szaporodik az ügyvédek száma anélkül, hogy a kereseti viszonyok lényegileg akként változnának, hogy a tul- produkció a betelepülő ügyvédnek kenyeret biztosíthatna. Avagy nem valósággal elszomorító az, amikor nap-nap mellett olvassuk a Budapesti Közlöny hivatalos számaiban, hogy ügyvédek, kik minimálisan 20 évig készültek arra, hogy az ügyvédvizsgáló bizottság előtt Őfelsége a király nevében méltónak találják őket az ügyvédség gyakorlására, joggyakornoki állások betöltésére is vállalkoznak. Olyan állást tölt be tehát egy diplomás ügyvéd, amelynek évi jövedelme 1000 koronát tesz ki. 1000 korona évi fizetésért dolgozik tehát egy ember Magyarországon, aki a legmagasabb qualifikációval rendelkezik, amely Magyarországon elképzelhető s ami már az ügyvédi nyomornak a diplomás szolgaságnak kát a műbarátoknak. Most is ebből tartjuk fenn magunkat. E szavakkal Sasa ünnepélyesen az asztalra helyezte az ajándékot : kis bronzkandeláber volt ez művészi kivitelben. Csoportozatot ábrázolt. Két mezítelen nőalak állott a talapzatán, kacérul uézdegéltek, mosolyogtak és úgy hatottak, hogy minden pillanatban készen volnának a magaslatról alászállni és a szobában mámoros táncra kerekedni, ha nem az lett volna a feladatuk, hogy a lámpát tartsák. A doktor habozva nézte az ajándékot. Vonakodott. — -Igen a dolog nagyon szép, — mormolta — de, hogy is mondjam csak . . . — Mi aggasztja, doktor ur, — kérdezte Sasa hevesen. — Nos úgy vélem, ezt a kandelábert semmi esetre sem állíthatom itt fel! — Ab, ez nevetséges, doktor ur ! Azt hiszem, mégis csak az igazi érték a fő, — szólt Sasa sértődötten. —- Nézze csak meg, mily finomak, graciózusok az alakok. Ha ennyi szépet lát az ember, meg kell feledkezni minden földi szennyről .. . Úgy tűnik fel, mintha az alakok valóban élnének : figyelje csak meg az arcvonások eleven kifejezését — Értem én. ezt mind, fiatal barátom, — felelt az orvos — de azért a lámpást mégsem állíthatom fel. Gyerekeim idejárnak, azután a hölgyek ... — Doktor ur, ha ön is úgy akar gondolkozni, mint a tömeg, akkor természetesen ily színben látja ajándékunk becsét. De kérem, doktor ur, próbálja meg már szemmel nézni, annál inkább, mert visszautasításával édesanyámat és engem mélyen megbántana ... Ön megmentette az életemet és mi örömmel odaadjuk önnek, ami legbeszédesebb bizonysága. Hja, nem úgy van már, mint volt régen, mikor az úri fiúnak az ügyvédi diploma csak azért kellett, hogy a levelükön cifrább legyen a címzés, a nemes urfi úgyis otthon gazdálkodott. Aztán jött az alkotmányos Magyar- ország, amikor szükség volt a kutyabőrre, de elég volt kitenni a cimtáblát s az ügyvédi iroda busás, dús jövedelmet hozott, zsíros birtokperek, vagyont jelentő ügygondnokságok, ügyészségek jártak ki az ügyvédeknek. Lassan-lassan az ügyvédi pálya kapitalizálódott, a bankügyészségek, a zsíros birtokperek ma leginkább azoknak jutnak, akiknek pénzük is van. -—- Pénzes ügyvéd kapja a pénzt hozó pereket, a szanálásokat, parcellázásokat, az idealizmusra támaszkodó ábrándos, szegény, 'naiv lateiner- had kopott ruhában, kitaposott sarkú cipőben jár és 1000 korona évi fizetésért is szívesen dolgozik, ha — protekciója van, hogy ilyen álláshoz juthasson. Alert még a joggyakornoki álláshoz is protekció szükséges s akinek befolyásos pártfogója nem akad, az sápadtan, éhezve rója a város utcáit, keresi a mindennapi kenyérhez szükséges garasokat, csinálja az adósságot, ösz- szeütközésbe jön a Btk-vel s a végén vagy jól házasodik, vagy teljesen letörik. Nyilvánvaló tehát, hogy szervezeti novella korlátozó intézkedései az ügyvédi nyomort gyökerében orvosolni képtelennek s bármint nézzük is az ügyvédkérdés fenekét, nincs más megoldás, mint uj területek megújítása az ügyvédi kar részére. Hogy a közigazgatási területek megnyitása az egyedül nekünk a legértékesebb és legdrágább. És csak szivből sajnáljuk, hogy a párját is nem adhatjuk hozzá. — Köszönöm, kedves barátom és adja át üdvözletemet tisztelt édesanyjának, de . . . az: ajándékot nem fogadhatom el . . . azaz, csak hagyja itt, szólt végül Kosolkov doktor, mikor betege elkomorodott arcába pillantott. Sasa elbúcsúzott megmentőjétől és újra sajnálkozott, hogy nincs itt a másik lámpás is. Mikor aztán elment, Kosolkov doktor sokáig nézte a kandelábert és gondolatokba merült. — .Tényleg művészi értékű, ehhez kétség sem fér. Eldobni nagyon is kár volna, — össze gezte eszméit — de a szalonoan felállítani kész lehetetlenség. Kinek is adhatnám oda ? — Némi töprengés után eszébe jutott, hogy barátjával, Uchov ügyvéddel szemben lekötelezettnek érzi magát, mert szívességből elvállalta és sikerre vitte egy perét. — Szerencséss ötlet! gondolta — nem illenék, hogy mint jó barátot, pénzzel kináljam, leghelyesebb tehát, ha ily módon méltányolom munkáját. Uchov agglegény és minden álszeméremtől mentes . . . Kosolkov doktor nem akarta hosszúra nyújtani az ügyet s ezért a kandeláberrel azonnal a barátjához ment. — Kedves barátom,—mondta — eljöttem,, hogy fáradságodat megköszönjem . . . Mivel védelmedért nem akarsz pénzt elfogadni, kérlek, legalább ezt az apróságot, hálám bizonyságát ne utasítsd vissza . . . Igazán nagyon szép dolog. Mikor az ügyvéd az ajándékot meglátta, határtalan volt elragadtatása. — Hisz ez nagyszerű ! Csodás ! Honnan tudtad előkeriteni ?
