Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-10-20 / 84. szám
84. szám XXIII. IX. évfolyam Szekszárd. 1913 október 20. Előfizetési ár: Egész évre ....................16 korona Fél évre..........................8 > Ne gyed évre .... 4 » Egy szám ára .... 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 L— Nyílttéri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: (8—II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A margitszigeti játéKbanK. —lk. Tisza István gróf puritán egyéniségétől nem lehetett mást várni, minthogy a játékbankot a főváros közepén nem fogja engedélyezni. Mennél több akadállyal kellett megküzdenie, annál dicsérendőbb, hogy a játékbank felállításához az engedélyt megtagadta és hogy nem adott állami szabadalmat arra, hogy az amúgy is annyira enervált magyar társadalomnak a léhaságot, a dologtalanság mellett való könnyű meggazdagodást hajszoló tagjai az eddiginél gyorsabb tempóban és nagyobb számban az erkölcsi és anyagi bukásba sodortassanak. Az engedély megtagadása tehát helyes és bölcs dolog volt és a köztisztesség nevében is üdvözöljük érte Tisza Istvánt. Es ha már a köztisztességről szólunk, ki kell jelentenünk, hogy éppenséggel nem tartjuk épületes dolognak és nem vagyunk tőle egy cseppet sem elragadtatva, hogy a volt miniszterelnök 1,400.000 koronának a pártkasszába vagy a rendelkezési alapba való befizetése ellenében a játékbank felállítását tartalmazó szabályzat jóváhagyását megígérte. Ha az volt a meggyőződése, hogy az engedély megadható — utóvégre idegenforgalmi stb. indokokból ezen álláspont mellett is hozhatók fel indokok — ám adta volna meg az engedélyt, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Kormányzati tényékért, állami üzletek, engedélyek vagy kedvezmények megadásáért, pártcélokra sem szabad anyagi ellenszolgáltatásokat elfogadni. Nem álszenteskedünk ; nagyon jól tudjuk, hogy minden pártnak, minden időben voltak és vannak pénzei, hogy a maga érdekeit propagálja, a választási kiadások egy részét maga a törvény szabja és állapítja meg. Ezeket a pénzeket gyüjthetik akár magánosoktól, akár testületektől, politikai maecenásoktól és elvbarátoktól, az uj báróktól, grófoktól, egyházfejedelmektől stb., azonban kormányzati tényekkel kapcsolatosan a pártkassza céljaira pénzadományokat kikötni nem helyes, mert nem szabad a kormányzat tisztaságába és objektivitásába vetett hitet megingatni. Azt mondják, hogy a koalíciós világban is igy volt ez, sőt még cifrább, vaskosabb dolgok történtek abban az időben, példa rá a dalmát vasutak, a talpfa-üzlet stb. Elhisszük, hogy akik most teli torokkal vizet prédikálnak, az alkoholistákat megszégyenítő borivók voltak annak idején, amikor ők voltak a csárda urai. — Azonban, ami akkor helytelen volt, amit másoknál teljes joggal és felháborodással elitéltünk, azt nem lehet most sem helyeselni. Hogy az a tisztelt részvénytársaság, amely ilyen eszközökkel dolgozott, most fülsüketítő lármát csap, mert nem sikerült a milliókkal kecsegtető üzlet és dugába dőlt a sok előmunkálati költség, az érthető, de szenvedjen inkább kárt egy csomó ember, mint az ország, melynek jó hírneve került ismét pellengérre. Az utolsó ötven évben nem volt az ország olyan nehéz, siralmas helyzetben, mint jelenleg. A gazdasági krizis egyre tart és nem akar javulni, a kibontakozás egy-egy reménysugara sem dereng felénk. A kivándorlás, ez a nagy nemzeti vérveszteségi folyamat nem apad, ellenben a munkanélküliség az egész országban, első sorban pedig a mindinkább tespedő ipari vállalatoknál folyton terjed és emelkedik. A pénzszűke és pénzdrágaság szintén nem enyhül. A magyar és osztrák járadék árfolyamai ma alacsonyabbak, mint a szerb, bolgár vagy román járadékok voltak a háború kellő közepén. A balkán háború az osztrák-magyar monarkia anyagi erőit és gazgasági helyzetét, jóllehet mi csak az előkészületi stádiumban maradtunk, óriási mértékben sorvasztotta, kimerítette. — pénzügyminiszter, kinek kiváló szaktudása föltétien elismerést igényel, a milliárdot megközelítő függő állami kölcsönnel kénytelen terhes föltételek mellett operálni. A kereskedelem és ipar pang a szó teljes értelmében, a fizetésképtelenségek száma nem akar csökkenni, a mezőgazdák kénytelenek a hasznos beruházásoktól tartózkodni, terményeik a magtárban és a padláson hevernek eladatlanul, nincs ár, nincs vevő. Ezenkívül az országnak egy tekintélyes része az árvízkárokat sínyli. Az elkerülhetetlen ujonclétszámemelés csökkenti a produktiv nemzeti munkaerőt és a fokozottabb fegyverkezés újabb terheket ró az állami pénzügyekre. A külpolitikai horizonton még mindig újabb borús felhők jelentkeznek. Az országnak ilyen súlyos és válsáTÁRCA. Átváltozások. Irta: H. T. W. Bonsfield. Jimmy nagyon szerette a tengert. Pompásan úszott és jobban érezte magát a vizben, mint a szárazon. volt. Minden nap háromszor flirdött, akár hideg akár meleg. Ezen a reggelen elég meleg volt épen, csak a szél fújt kegyetlenül. A dagály ideje is közeledett, de ilyen csekélységekkel Jimmyt nem lehetett visszariasztani. Nekivágott a hullámoknak. Valóságos undor ral nézett néha hátra, ' hogy milyen fazékonyan ültek a tengerparti kosarakban az emberek. Ma már másodszor úszóit ki, de azért nem egyhamar állt meg. Egyszer csak azon vette észre magát, hogy nagyon fázik és mikor hátra pillanaton, akkor latta, hogy az emberek csak apró fehér pontoknak látszanak a parton. Félórái küzködés után valamivel közelebb jutott a parthoz, de az átkozott' dagály folyion nőtt és Jimmy halálosan fáradtnak érezte magát. A szél is jobban fölkerekedett, szegénynek haliba tólag vacogtak a fogai. Senki nem törődött vele a pirton, tudták, hogy jó úszó, — aggodalomra sohasem adott okot. De most oly nehéznek érezte a tagjait, mintha ólomból volnának, — igy hát érthető örömmel fogadta, mikor egy motorcsónak berregését hallotta meg. Segítségért kiáltott, mire a csónak feléje igyekezett. Jimmy felkapaszkodott rá és most vette csak szemügyre megmentőjét. Fiatal fiú volt még, szürke esőköpeny és sportsapka volt az öltözéke. — Mi baj volt? — kérdezte Jimraytől mosolyogva. , — Baj ? Semmi, — felelte Jimmy. — Csak az, hogy már a végét jártam. — No, azért nem sülyedt volna el, — mondta a fiú. — Nem ? -— húzta meg a szót gúnyosan Jimmy. — Hát talán azt képzeli, .hogy szórako zásból ült«»m a maga csónakjába ? A fiú elpirult, de nem szólt summit. Jimmy nedves trikóját élesen vágta a szél. Megborzongott. — Bocsánat, uram, — szólalt meg udvariasan — nem adhatna egy törülközőt vagy zsebkendőt, amivel megszáriihatnám magamat ? A szél nagyon hidegen fuj és ha már egyszer megmentette az életemet, talán lenne szives a kabátját is idekölcsönözni, hogy tüdőgyulladást ne kapjak. A fiú arca lánghahorult, úgy kérdezte : — Csak nem akarja levetni a trikóját? Jimmy nevetni kezdett. — Na hdlja — mondta — hogy nevelték magát, hogy ilyen szégyenlős természetű maradt. Hit jó, nem vetem le a trikómat, hí ideadja a kabátját. Most hátrapillantott és meglepetve látta, hogy Tenbeachot már alig látni. — Várjon ! — kiáltotta önkéntelenül. Hová visz maga engem ? — Weymouthba. — Az égre. Mi lesz ott velem ? — A fiú fölrántotta a vállát. — Nem tudom — mondta. — Nekem ott van dolgom es igazán nem számítottam arra, hogy idegen embereket fogok útközben megmentem. — Jimmy dühbe jött. — Kölyök ! — mondta erélyesen. — Ne komédiázz velem. Kétszer akkora vagyok, mint te, ha akarom, visszaforditom a csónakot Ten- beachbe, akárhogy kapálózol. — Maga nagyon hálásnak mutatkozik, amiért megmentettem, — szólt elpirulva a méltatlankodástól. Majd egész szelíden folytatta. — Nekem Weymouthba kell mennem, mert elkésem. — Dtf hát gondolja meg, mondta Jimmy, hogy mi lesz velem ! Ruha nélkül, pénz nélkül mit csináljak egy idegen városban ? A fiú tanácstalanul nézett maga elé. — Talán a rendőrség kisegíti majd — mondta félénken. — Köszönöm — mondta Jimmy szárazon. Most egy csomag ruhára esett a tekintete, mely ülés alá volt rejtve. Feléje nyúlt, de a fiú villámgyorsan odakapott és meg akarta akadályozni abban, hogy elérhesse. Majd felfordult a csónak, úgy küzdöttek. — Úgy sem lesz jó magának — mondta a fiú, mikor látta, hogy mégis Jimmy lesz a győztes. .— Nem tehetek róla — felelte Jimmy — mégis belebujok, nehogy szeméremsértésért csukjanak börtönbe. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
