Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-10-13 / 82. szám
2 Kik vadásszanak? Az 1863 : XX t. c. A vadászatról nemsokára revízió alá kerül. Úgy tudjak, Hogy a földmivelésügyi minisztérium legidetékosebb 8z>k- fórumai már foglalkoznak a kérdéssel. Ebből az alkalomból Bársony István, a neves iró felette érdekes tanulmányt irt a mai vadászatról. Ki vonatosán itt ismertetjük fejtegetéseit, melyek valószínűen nem minden vadászban fognak rokon- érzést kelteni. Nem követem elmefuttatásomban —- írja Bársony — a ma érvényben levő torvénv lapszámait és sorozatos paragrafusait. Mindjárt a vadászat definícióját úgy fogalmazom meg, hogy a továbbiak egy része már csak ennek a define óiénak természetes következménveképen szerepeljen Én például abból indulok ki, hog a vadászai elsősorban is nemes, férfias, úri mulatság és szórakozás; minden egyéb járuléka és.jellemzése csak ezután következhet. Hogy a vadászatot, leginkább a ci-vili-z ilt világ vi-zonyai között, mindenütt ez a felfogás jellemzi legjobban, azt bizonyítanom, úgy h szem fölösleges. De mégis rá kell szánnom ezt a bevezetésemet, hogy kidomborítsam a gondolatom körvonalait. A vadászatról tehát hangsúlyozom, hogy mulatság és szórakozás legyen, ne pedig foglalkozás, mert ez egészen más. A foglalkozás- szerű (hivatásos) „vadász“ nem vadászik minálunk, legfeljebb ragadozó és kártékony vadra, vagy a gazdája < nkedélyével a konyha számára. Azt hiszem, világos, hogy nem valami anti demokrata érzület szól belőlem, mely a vadísza tot kiváltságos osztályok számára szerelmi mono polizáltatni. Csak a józan ész logikáját engedem szóhoz jutni a felfogásomban, amellyel a sors véletlen utain már többször volt alkalm i m embertársaimnak e részben jó tanácsot adni, amiért hálát is tapasztaltam. Hisz köztudat ugye, hogy a vadászat ma már egyike a mindenki pm megdrágult és mindnehezebben megszerezhető szóra hozásoknak. — Az egész civilizált világnak egy talpalatnyi terü'ete sincs már, amelyen a v.idá szat joga ne volna lefoglalt tulajdon. Sőt maga a fegyvpr- és vadászati adó is annyi, hogy a csekély összegű, bár talán igy is terhes egyéb adóját nehezen fizető ,,kisemberének talán erkölcsi joga sincs rá, hogy ilyen luxusadóval terhelje meg a kiadásait. Amikor ezt megállapítom, éppen a kisember érdekében és javára beszélek., Hisz nem. minden okos is, ami szabad. Lóversenyezni is szabad ; de — nem is szólva a versenylótartás ábrándjairól — vájjon nem csupa hátrányát látjuk e annak, ha a kisember ráveti magát a versenykultuszra ? Már t. i. a totalizatőrre! kapcsolatban. Pezsgőzni is szabad, de melyik parasztembernek (mondjuk kisgazdának) jut eszébe valaha, hogy felbonthasson egy üveg, bárli i olcsó pezsgőt'? Fidéíia egy reggelen ágyához hívta Lilyt és igy szólt hozzá: — Sokkal gyöngébbnek érzem magam, semhogy felkelhetnék ; most rajtad a sor, hogy elmenj a postahivatalba. Lilynek most napról-napra el kellett járnia a postára s bár fiatal, erős leány volt, a válla a mindennapos csalódás terhe alatti kezdett előre hajolni és akárhányszor a fejéhez kapott, hogy még nem reszket e. Fidélia már hetek és hónapok óta nyomta az ágyat, mikor egy napon ujjongva ment haza Lily. — Fidélia néni, végre megjött a levél ! Fidélia, ki már napok óta tompán és érzéketlenül feküdt ágyában, hirtelen s uj erőtől éledve, fölemelkedett és kialvó szemében uj fény ragyogott — Végre ! —• kiáltotta. — Hamar, add ide a levelet ; add ide Anzelm levelét 1 Erre Lily megszánóan roskadt le az ágy előtt. De az éremnek ez csak egyik oldala. Ez az oldal még csak egyes ember helyzetét mutatja- A másik éremoldal ellenben magát a vadászat ügyét állítja elénk ; ami viszont nem csupán az egyes ember szempontjából ítélendő meg. Az igazi Vadásznak, szerintem ,,uri“ gondolkodásúnak kell lennie. minden vadászszereplésében. Nagyon messze vezetne, ha azokról a kivételes esetekről szólanánk, amikor a ,,közbirtokosság“ azért tartja meg maga a vadászatot, bogy a külföldi gazdag uraknak évadjegyeket adjon el méregdrágán (mert már ilyen is akad a vadban igen gazdag környékeken). Hisz ez egyrészt csakugyan számottevő üzlet is ilyen helyeken, aztán nincs is derűre-borúra vadászás. Akikről mink mindannyian ludunK, azok a ,,közbirtokosságkilencvennyolc percenije és ez fajta még csak nem is konyit a vadásztLztesség- hez Mai napság szinte gyűlölködő divattá lett kilicitálni az „urat'*, hogy a paraszt legyen az ur. Hogy e/en a téren milyen törvény kijátszások történtek, hogy hogyan egyezkedik a ,,közbirtokosságé hamis nyugtatványok alapján az ingye nes vadászatra, léven az egyetlen cél az „urak“ kiábrándulása, arról most is mondok el részlete két. De azt a területet tessék azután megnézni csak egy ev múlva is, amelyet a „közbirtokosság“ vett ki, bármely összegi licitálván, annak a tudatában, hogy- hiszen az egész árverelés csak komédia az ő számára, mert ő készpénzt ugyan egy garast sem fizet, hanem majd nyugtatványt ad arról, hogy a ráeső ennyi meg ennyi részt a (be nem fizetett) bérösszegből „felvette“ 11a az ilyen területen lő ma Nagy János egy nyulat, akkor Péter holnap okvetlenül kettőt akar lőni, nehogy megkárospdjék, a „szomszéd“ jobban járjon. Egyetlen év elég, hogy magnak >e maradjon vad az ilyen területen, ahol persze a „vadásztársaságé a faiu minden vadászni akaró íjaiból áll, gyakran ötve n hatvan tagból, vagy még többől, jobbára olyanokból, akiknek még vadászjegyük sincsen ; de jóformán kivétel nélkül olyanokból, akik minden lelkifurdalás nélkül szegik meg a tilalom időket, amelyeket kiterjedéséről vagy nem is tudnak, vagy pedig eszük ágában sincs, hogy azokat respektálják. Szomorú igazság, de cáfolhatatlan, hogy igy vadászik a legtöbb p irasztember, ha a vadászatra rákap E'.zel pedig lehetetlenné teszi, hogy a faluja, vagy bérlete ('?) határában értékszámba vehető vadállomány legyen. Ki ellenőrzi'? Senki- sem. Hisz a saját csősze is egy követ fuj vele, idegen ember pedig hogyan figyelhesse meg és bizony it hassa a visszaéléseket, így okoz a nem arra való ember még a jogos vadászatával is nemzetgazdasági kárt a köznek és ezért mondom én, hogy a vadászat nem akárkinek való, mert az nemes és úri szórakozás, amely sok önmérsékletet és gavallérságot is feltételez. TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK — Bocsáss meg, édes Fidélia néni ! Meggondolatlan és kegyetlen voltam ; nem Lennoxtól jött a levél, h nem Valentintól, ki sokáig beteg volt, kórházban feküdt és nem írhatott. De most már meggyógyult, most már hazajön s nem hagy el bennünket többé. Oh, mily boldog vagyok ! Édes néni, bocsáss meg. . . Fidelia kimerültén hanyatlott vissza, de reszkető keze gyöngéden pihent meg Liiy leli j- tott fején. — Hála Istennek, — mondotta gyönge hangon — úgy hát nem kell többé, a postára járnod 1 Valentin azon a napon érkezett meg, mikor Fidélia végét járta. Az öreg leány még egyszer kinyitotta szemét, mikor az ágyához lépett s kezébe vette kihűlő kezét. Boldog mosoly reszketett ajkán. — Végre, — mondotta — mily sokáig vártam reád, Anzelm ; most már, ugy-e, nálam maradsz és nem Írsz többé levelet? Valentin megigérte és szelíden lezárta szemét. Kurz Vilmos kir. tanácsos, árvaszéki elnök 25 éves jubileuma. Meleg, családias jellegű ünnepeltetésben volt része Kurz Vilmos árvaszéki elnök, kir. tanácsosnak, árvaszéki elnökké történt megválasztása 25 ik évfordulója alkalmával. Az 1888. évi október hó 13 ik napján tartóit rendes őszi közgyűlésen választotta meg Tolnavármegye közönsége a munkás és törekvő fiatal szolgabirót a vármegye árvaszéki elnökévé, aki immáron egy negyed század Óta áll vármegyénk gyámügyi közigazgatásának az élén s aki ez idő alatt mindenkor megmutatta, hogy a vármegye közönségének választása egész emberre esett, mert nemcsak példás szorgalmú, szakképzett hivatal főnök, hanem szeretetreméltó egyénisége s lekötelező, nyájas modora miatt a vármegyei árvaszék tisztviselői és hivatalnokai á't-d őszinte szeretettel s ragaszkodással támogatva, vezeti a vármegye gyámügyi közigazgatását, amely díszes, de egyúttal humánus gondolkozást igénylő állásra őt emberszerető, meleg szive is eminenter predesztinálja. Közismert szerénysége miatt az árvaszék tisztviselői és hivatalnokai titokban készültek az ünnepségre s Pap Gyula árvaszéki helyettes elnök vezetése mellett d. e. 11 órakor bevonultak az elnöki szobába, ahol az ünnepelt, mit sem sejtve, hivatalos teendőket végzett. Pap Gyula árvaszéki helyettes elnök meleg érzéstől áthatott hangon a következő szép beszédet intézte az ünnepekhez : „Ehlök Ur ! Számoltunk szerénységeddel, midőn minden előzetes értesítésed nélkül mindannyian, a vármegyei árvaszék tagjai, jubiláns ováció céljából megjelentünk Előtted és tudtuk, hogy kitesszük magunkat annak, hogy eljárásunkat ravasz merényletnek minősíted. De mentségül szolgáljon nekünk a/, hogy b zonyosra vettük, hogy ismert szeré ységednél fogva, tiltakoztál volna ünnep dtetésed ellen, ha szándékunkat előre bejelentjük, pedig a magunk részéről a tisztelet és szeretetből folyó, elengedhetetlen kötelességünknek tartjuk, hogy ezen napon — habár szerény keretben — ünnepeljünk Téged és kifejezést adjunk érzelmeinknek. Ma 25 éve ültetett. Téged Tolnavármegye közönsége a vármegyei árvaszék elnöki székébe s bízta ezzel Reád a gyámügyi köziga gatás 'vezetésének magasztos és egyúttal nehéz feladatát. Hogy mennyiben feleltél meg a Reád bizott fel adatnak, kitűnő bizonysága az a királyi kitüntetés mellyel két évvel ezelőtt érdemeid elismer tettek, de tanúbizonysága vármegyénk gyámügyi közigazgatásának mai állapota is, melyet a modern közszellemnek megfelelő magas niveaura emeltél. Egyébként nem célja mai idejövetelünknek, hogy érdemeidről dicshimnuszt zengedezzünk, hanem, hogy kifejezést adjunk ragaszkodásunknak és tiszteletünknek és a magunk számára jóindulatodat továbbra iz kikérjük és kifejezést adjunk azon kívánságunknak, hogy a jó Isten tartson meg sokáig erőben és egészségben és engedje, bogy a hivatalban egyetértés között eltöltött idő olyan emlékeket fakasszon lelkedböl, melyek mindig kellemesen hassanak reád még akkor is, mikor már jól megérdemelt nyugalomba vonultán pihened a hivataloskodás fáradalmait, Isten éltessen sokáig!“ Az ünnepeit mélyen meghatva, a következő szép, meleg szavakban köszönte meg az ünneplést: „Igazán meg vagyok hatva s egyúttal meglepve is szeretetteljes üdvözlésiektől. Azt tudom, hogy körülbelül már 25 éve annak, hogy Tolnavármegye közönsége a vármegyei árvaszék elnökévé megválasztott, de bizony arra már nem emlékeztem, hogy ez 25 évvel ezelőtt épp a mai napon történt. Köszönöm, hogy ezt ily kedves formában, ragaszkodástok és szeretetetek tolmácsolása mellett adtátok tudtomra és egyúttal kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a részetekről mindenkor tap isztalt bizalom, szeretet és 1913 október 13, tanítók véleménye a SIR0L1N „Rockéiról: abetegedéseinél, A légzőszervek megbetegedéseinél, K. S. udvari operaénekes. Erősen köhögtem és Dr. S. ur rendelére Sirolin „R o e h e“-t használtam — A siker fényes voll. Li. Sch. tanító, C.-L.-ben. Gyakori és makacs gégebajban szenvedtem. A Sirolin ,,Roche“ enyhített szcenvedése- met. A szernek étvágygerjesztő hatása is van. R.Sp. plébános W-ben (El szász). » Tüdőhurutomat a S1 r o 1 in „Roche“ Igen gyorsan enyhítette és a gyógyulás rövid idő alatt állott bo. H. B. énekművész Z.-ben. A Sirolin „Roche“ több mint 1 év óta nagyszerű szolgálatokat tesz. A nagyközönség ügyeimét a kitűnő szerre egy szaklapban lel logom hívni. Influenzánál, asthmánál, tüdőbajoknál a Sirolin ,,Roche“ nélkülözhetetlen háziszer, hatása erősitő a tüdőre és az egész szervezetre. A Sirolin „Roche“- nak pompás ize van és különösen alkalmas óvatossági kúrákra. Sirolin ,,Roche“-t minden gyógyszertárban kapni. 1111) IIIII Ilii I till 11111111 n 111111 ll 1111 í 111 ll 1111111 ll Ilii 111 I ulll 11 ll I ll i llllll 1 ll li 111III ll III llllll 1 111 llll 111 1 llulll 111 ll h
