Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-10-09 / 81. szám
sujtásokat varrni, hanem — dolgozni is. tudunk! Az egyesületből merítsük azt az erőt, hogy nem dolgozunk egyedül, hogy beilleszkedtünk egy nagy, magasztos közös cél szolgálatába, hogy nem egy községet, hanem egész Tolnavármegyét műveljük, hogy egységessé, erőssé és boldoggá tegyük népét! Padányi Andor kir. tanfelügyelő. Vasút vagy közút? (K. I.) Magyar politikánk tengelye a közjog. E tengely körül forog politikánk, amióta a Habsburg ház magyar trónra került ; amióta Magyarország dualisztikus viszonyba került Ausztriával. E közjogi alap különféle magyarázata osztja Magyarország választóközönségét évszázadok óta pártokra, amely pártok sokszor a késhegyig menő elkeseredéssel küzdenek egymás ellen, sőt sokszor halálos ellenségeskedésig menő személyeskedésbe megy át és a végén ? — ott vagyunk, ahol voltunk és elkezdjük elölről. Emellett elhanyagoljuk és feláldozzuk a sokszor fontosabb politikai dolgainkat. Mert mit ér egy kerék tengelye, lia az abroncs leesik a kerékről és a küllők szertehullanak ? Mit ér a folytonos közjogi veszekedés, ha amellett elhanyagoljuk a külügyi , hadügyi-, pénz- ügyi , közlekedésügyi-, tanügyi és társadalomügyi politikánkat, melyek mint a küllők a tengelyhez, oly viszonyban vannak a közjoghoz. Mit Dyerünk örökös közjogi magyarázatokkal és fejtegetésekkel, ha a kereket és küllőket összetartó abroncsot: az összetartást, kölcsönös megbecsülést és s:ereietel, amelyre még sohasem volt égetőbb szükség, mint most, elhanyagoljuk, ahelyett, hogy mindig szorosabbra és szorosabbra kötnők a kerékre ? Főispán urunk Öméltóságának székfoglalása alkalmával elmondott mély gondolkodásról, éles megfigyelő tehetségről és rendkívüli praktikus észjárásról tanúskodó programmbeszédében fényes tanujelét adta helyes és ésszerű politikai felfogásának. Amidőn általánosságban a közjogi alapon levő országos politikára vonatkozólag elmondja egyéni véleményét, nem feledkezik meg szükebb hazánk, Tolnavármegye partikuláris politikájáról sem. Kiterjeszti ügyeimét a legkisebb dolgokra is és igy közlekedési ügyeink és viszonyaink sem siklanak el megügyeletlenül éber szeme és érzékeny, őrködő érdeklődése elől. Látja, tudja, hogy megyénk úthálózata ki csiny és kevés ahhoz, hogy a már meglevő kereskedelmünk akadály nélkül lebonyoüttassék rajta, annál inkább kevés arra, hogy kereskedelmünket élénkebbre, forgalmunkat nagyobbra fejleszthetnék. összevagdalva, összekeverve s megfűszerezve, mint a saláta. Georges Hugo szerint pomdás étel volt a Victor Hugo keveréke ! Az ételnemüekben változatosságot nem ki- vánt, bár hatalmas étvággyal evett ő is. Erős, egészséges gyomra volt. A tengeri rák ollóját héjjával együtt rágta össze s ette meg, leánya nagy rémületére. Iléjjastól együtt fogyasztotta a narancsot is. A romantikus irók egészségét s étvágyát nem igen örökölte az uj nemzedék. A második császárság s a köztársaság Írói között Arséne Houssaye, Theodore de Banville s a Goncourt testvérek még megtudták becsülni az izes falatot; Renan valóságos epikureista volt s Dumas üls is tudott ebédet rendezni. (A Francillon saláta az ő kitalálása s az egét-z világ magasztalja.) De már ők is csak hétköznapi falatozók az öregekhez mérten. „ Az utolsó belle fourchette : a hibátlan Ízlésű Aurélien Scholl. Étvágya is volt pazar. Tiz tucat osztrigát megevett egy nagy ebéd előtt s bármennyit evett, elmésségének meg nem ártott. — Es értett a konyhához, maga Dumas pere se tudta lefőzni. Abban az időben, amikor — a suttogok igy mondták — Dumas maga már nem is irt, csak munkatársa, illetve titkára, Maquet dolgait közölte a maga neve alatt: meghivta villásreggelire Aurélien Schollt s valami mayonnaises étellel kinálta. Az étel nem volt jó, de az öreg Dumas dicsérte szörnyen. — Hogy találod ? . . . Nagyszerű ! Mi ? .. . Mit szólsz hozzá ? ! — Köztünk legyen mondva, öregem, —- válaszolt Scholl, — azt hiszem: Maquet müve. TOLNA'VÁRMEGYE és a KÖZEROEK Azért logikus következetességgel joggal mondotta programmbeszédében : „Vármegyénk közlekedési érdekeit tőlem tel - heiőleg előmozdítani óhajtom, kötelességemnek tartom azonban kijelenteni, bogy én törvényhatósági Úthálózatunk teljes kiépítését előbbre való nak tartom esetleges újabb vasúti vonalak építésénél, mert hiszen mit ér a vasút és annak állomása, ha az évnek felében nem tudok a járhat lan utak miatt oda eljutni V“ Ki merné ezt az aranyigazságot kétségbevonni, megcáfolni? Mit ér a lakat mögött levő sonka az éhes embernek ? Hány község sínyli meg közutaink kevés voltát? Hány vasúti állomás produkálna még egyszer akkora forgalmat, ha elegendő közutaink volnának ? Hány fejlődőképes község tesped a visszamaradottság feneketlen fullasztó kátyújában a járhatlan utak miatt ? Itt van a hangyaszorgalmú, iparkodó és intelligens hazaüas németség által lakott uölgij ségi járás, amelynek oly kevés az útja, hogy egyes nagyobb községek — mint pl. Tevel is — a legnagyobb és legenergikusabb erő megfeszítése mellett is — a legjobb esetben — stagnálnak, amely állapot maga is már hátramaradottságot jelent. Pedig esetlég erős kereskedelmi erők és tehetségek szunnyadnak és vannak leláncolva az által, hogy nincsenek útjaik és epedve várják felszabadulásukat közlekedő útjaik kiépítése által. Foglalkozást és. munkát kell adni a szorgalmas népnek, alkalmat a kereskedelemhez nyújtani, hogy tisztességes keresete legyen, hogy megevő kenyere legyen, akkor nem fog ez az elsőrendű nmnkaangag, a magyarba asszimiláló munkaerő és emberfaj vándorbotot fogni és Amerikába vándorolni szárával, hogy onnan talán soha többé már vissza ne jöjjön, mert ez határozott veszteség reánk. Pedig oly kevés áldozattál lehetne hazánk e hü gyermekeit és értékes polgárait részünkre megőrizni és társadalmunknak megmenteni ! Azért hatóságunk, különösen pedig Öméltóságának, a főispán urnák ügyeimét vagyunk bátrak a fönt említett járás szükséges útjaira terelni, kérvén jóindulatukat és hatalmas támogatásukat eme eminenter köz- és hazaüas érdekből szükséges ut kiépítése céljából. A szekszárdi szanatórium és a főispán. A szekszárdi munkásbiztositó szanatórium bizottsága Ketskés Győző pénztári igazgaló-lie- lyettes, mint a szanatórium eszme kezdeményezője és az akció szervezője vezetésével, e hó 8-án tisztelgett Kovács Sebestény Endre fiöspánnál, hogy őt e nagyjelentőségű mozgalom támogatására megnyerje és a fővédnöki tisztség elfoga dására felkérje. Ketskés Győző a főispánhoz intézett beszédében rámutatott arra a meginérhetlen közgazdasági és közegészségügyi vestedelemre, mellyel a tüdővész pusztításai az országot fenyegetik, rámutatott arra, hogy hazánkban 70 — 80 ezer embert ragad el a tuberkulózis és hogy a rettenetes pusztításnak az oka kizárólag abban ke resendő, hogy mii den kórházunk zsúfolva van, szanatóriumaink pedig nincsenek. Ezután röviden ismertette a pénztár által megindított akciót és kérte a főispánt, hogy tőle' telhetőleg támogassa a mozgalmat. Kovács Sebestény Endre főispán a bizottságot igen szivesen fogadta és hangsúlyozta, hogy ezt a mozgalmat nemcsak nemesnek, nemcsak humánusnak, nemcsak szépnek, hanem — a saját szavai szerint: szentnek tartja és ezért őszinte örömmel, meleg szeretettel üdvözli a hivatása rnagaslstán álló pénztári vezetőséget, kijelentvén, hogy a maga részéről teljes jóindulattal, szívvel és lélekkel segítségére lesz a bizottságnak. — A fővédnöki tisztség elfogadására vonatkozólag egyelőre még nem nyilatkozhatik. Kéri a bizottságot, hogy e kijelentését ne értse félre, mert amint ismételten hangsúlyozza: az ő egyéni együttérzésére, jóindulatú támogatására és segítségére a bizottság mindenkor számíthat, de a kormány képviselőjét, a főispánt csak akkor viheti bele ebbe a mozgalomba, ha előbb illetékes helyen tájékozást szerez aziránt, hogy a kormány részéről mily támogatásra számíthatunk. Akkor, ha erre vonatkozólag már biztosat tudhat, nemcsak az egyén, de a főispán is n legnagyobb szeretettel fogja a szent ügyet fölkarolni. Kéri a bizottságot, kogy a megindított mozgalmat addig se hagyják aludni s dolgozzanak tovább is oly buzgalommal, mint aminővel az akciót megindították. A hivatalos jellegű tisztelgés végeztével a főispán lekötelező szeretetreméltósággal hellyel kinálta meg a tisztelgőket, hogy — amint ő mondta — az asztal mellett ülve, alaposan és részletesen megbeszéljék a további teendőket. A 1913 október 9. küldöttség, amelynek Ketskés Győzőn kivül még Stokinger János pénzt, elnök, dr. Herczegh Gyula főorvos, Diczenty László és Plaspel) Géza alelnö- kök voltak a tagjai, közel háromnegyed órát időzött a főispánnál és a szakszerű értekezletnek is nevezhető bizalmas megbeszélés után azzal a megnyugtató ludatta.l távoztak a vármegyeházából, liogy embermentő törekvésüket siker fogja koronázni. HÍREK. — Személyi hírek. Ápponyi Géza gróf v. b. t. tanácsos szerdán Szekszárdon időzött' és részt vett a közigazgatási bizottság ülésén. Kovács Sebestény Endre főispán kedden városunkba érkezett, ahol hivatalos ügyeinek ellátása végett péntekig marad. Kämmerer Ernő országgyűlési képviselő hónapokig tartóit betegségéből, mint a legnagyobb örömmel értesülünk, felgyógyult és régi egészségi állapotát újból-visszanyerte. Forster Zoltán alispán egészségi állapotában teljes javulás állott be és csupán néhány heti üdülésre nejével együtt Lovranaba utazik. — Szabadságon. Hajó Pál főszolgabiró, tb. főjegyző, 3 heti szabadságon van. Hivatalában Iíenézy László szolgabiró helyettesíti. — Esküvő. Somody Gergely kunszentmiklósi főgimnáziumi tanár f hó 16 án vezeti oltár elé Lemle Béla györkönyi főjegyző és neje leányát, Olgát. — Izraelita istentisztelet. A Kolnidré isten- tisztelet péntek este fél 6 órakor, a Muszáf délelőtt 10 órakor kezdődik. — Gyémántmise Bátaszéken. Ritka szép ünnepben volt részük a bátaszéki katb. híveknek Holndonner Ferenc nyug. prépost, az egész egyházmegyében jó szivéről és mindig tréfás kedélyéről ismert „Franci bácsi“ e hó 5-én tartotta gyémántmiséjét a bátaszéki templomban. A 83 éves jó öreg ur korához képest igen jó egész ségnek örvend, mit legjobban bizonyít az, hogy Pécsváradról, hol a nyugalom kellemes napjait töiti, Bátaszékre utazott, mert ott akarta, volt szerető liivei körében e ritka jubileumot megünnepelni s a bátaszéki szép templomban akarta háláját leróni a jóságos Mindenhatónak, ki e szép időt megérni neki megengedte. 1853 október első vasárnapján mondotta első szent miséjét a mohácsi püspök templomban. 1903-ban ugyanezen napon mondotta aranymiséjét a bátaszéki templomban. S most, midőn a gyémánttniséjét is megérte, szive oda vonzotta abba a szép gót templomba, mely az ő plébánossága alatt épült, oda húzta szeretete volt liivei közé, kiknek 24 éven át volt plébánosa, visszavágyott lelke abba a kerületbe, hol 38 évig működött, mint az Ur szolgája. A bátaszéki templom zsúfolásig megtelt a 10 órai nagymisére s meghatottsággal és áhítattal nézte az egybegyült hívők serege, mint mutatja be a 83 éves gyémántmisés a legszentebb áldozatot. Igazán megható volt, mikor ajkán tisztán, szinte ércesen csendült meg a ,,Gloria in excelsis Deo“. S végig énekelte a szent misét minden elgyengülés nélkül. Csendben, feltűnés nélkül akarta jubileumát megünnepelni. De a szeretetnek és ragaszkodásnak nem lehet szűk korlátokat szabni. Vele ünnepeltek volt hívei, kik bár csak az utolsó pillanatokban szereztek az ünneptől tudomást. A bátaszéki plébánia h ízban, hol a gyémántmisés megszállott, testületek és egyes személyek is fel ■ keresték, liogy jókívánságaikat tolmácsolják. Pécs- váradi tisztelői közül többen megjelentek a jubileumon, számos vidéki pedig levélileg vagy sür- gönyileg üdvözölte a jubilánst. Zichy Gyula gróf megyéspüspök Holndonner Ferenc gyémántmiséje alkalmából a következő szép levelet intézte hozzá : „Nagyságos c. Prépost, ny. Plébános Ur! Az isteni Gondviselés különös kegyelme megadta Nagyságodnak azt a felemelő, nagy lelki ürömöt, hogy az Ur szolgálatában eltöltött hatvan év után testi és lelki erőinek ritka épségében abban a templomban mutathassa be gyémántmiséjét, amelynek kövei, oltárai, képei és összes részei azt a gondosságot, lelkipásztori tevékenységet és eredményes munkát hirdetik szüntelen, melyet Nagyságod Bátaszéken évtizedeken át Istenért s a lelkekért kifejtett. Bizonyára az is fokozza örömét, hogy midőn az Isten oltáránál a legszentebb áldozatot eme ritkaságos, fenséges ünnepen újból bemutatja, ama munkatársak veszik ismét körül, a kik éveken át szeretettel és hűséggel fáradtak, dolgoztak Nagyságoddal együtt és azok a hivek egyesitik imáikat hála imájával, akikért egy hosszú papi élet minden áldozatát szivesen meghozta. E párját ritkító, nagy öröm- üunepeu lélekben és imádságban magam is részt veszek s az ölök városból főpásztori szivem egész melegével üdvözölve Nagyságodat az apostolok sírjainál kérem a jó Istent, árassza ki áldásának boldogító bőségét épugy Nagyságodra, miként
