Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-09-25 / 77. szám

XXIII. IX. évfolyam. 77. szám Szekszárdi 1913 szeptember 25 Előfizetési ár: Egész évre . . Fél évre . . . Negyed évre . Egy szám ára . . .16 korona . . 8 » . 4 » . . 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílt­téri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II­Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre be­küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. főmunkatársi FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A hódítás modern eszközei. Nehéz volna eldönteni, hogy a nép Jóléti színvonalának emelésével sorrendileg melyik a fontosabb állami feladat: a gaz­dasági, vagy az iskolák által nyújtott szel­lemi tőke gyarapitása-e ? Vajon az iskola által gyújtott világosság mutatja-e meg az utat, amelynek végén a minden élőnek ultima ratiója : az anyagi jólét biztat, vagy megfordítva, nem az előzetesen megszer­zett anyagi javak ébresztik-e föl a népekben azt a vágyat, mellyel lelki közös társul az iskolai kultúrát kívánják ? Azon egymást kiegészítő kapcsolatnál fogva mégis, amely a népek biztonságának és haladásának bázisává kizárólag e két tényezőt teszi, mellőzhetjük a sorrendiség kérdését ma, midőn cikkünknek aktualitását oly alkalom adja meg, melynél mindkét ható tényező­nek munkáját egy harmonikus képben élvezhettük. Egy — több mint. 10 év óta zajtalanul folyó — gazdasági munkának lelket elragadó sikerében volt alkalmunk e napokban gyönyörködni Czikó község­ben, melynek németajkú — de a hazafias munkában hű, magyar állampolgár — lakosai 12 esztendő alatt kitartó munkával, 200 katasztrálás hold hasznavehetetlenné lett kopár, vizmosásos területüket befásit- ván, hódították vissza a hasznosan gyü­mölcsöző gazdasági kultúrának — gyógyí­tották meg a haza testének ez elaggott kis sebét és kerestek maguknak, egy száz­ezer korona értéket meghaladó oly kon­zervatív közvagyont, amely rövidesen biztos fönntartó forrása lehet némely helyi kultu­rális intézménynek. Bármennyire csábit is az alkalom, hogy ezen — ad oculos — eredmény nyomán a gazdasági művelődést az iskolainak szülő anyjává tegyük, mégis annál kevésbbé tesszük ezt, mert előttünk is nyilvános, hogy a czikói lakosságot az állami és megyei hatóságoknak e mun­kában való támogatása mellett, már elő­zőleg az iskola vezette a belátásnak azon nívójára, melytől becsületes munkájuknak jövendő sikerét megismerhették. A kép, melyben a pécsi állami erdő­hivatal előzékenységéből meghívott megyei és helyi hatóságok, a megye több érdekelt községének jegyzői és elöljárói gyönyör­ködhettek, az illúziók felé terelik, bár tol­iunkat mégis mérsékletre inti a cél, mely cikkünket inspirálta és ennek jogot ad. A „si vis pacem, para bellum“ lehet örök igazság, de a békés korszakok arra is megtanítanak, hogy nemcsak a kardok élén nyugszik a nemzetek fönmaradásá- nak biztonsága, hanem azon javakon is, melyek az állampolgárok zsebeiben van­nak, aki tehát a maga vagyonának gyara­pítása által a nemzeti vagyont is emelte, gyarapította az ország biztonságának esz­közeit. „Akié a föld, azé a haza.“ Közsé­güknek kopár és a vízmosásokkal lassan­ként elfogyandó részét mentették meg czikói németjeink — kötötték vissza a haza anyaföldjéhez, minden gyökér, mely munkájuk nyomán a talajba bocsátkozott, egyúttal az ő gyökerük is, mely őket e hazához fűzi, a szó maszlagja csak szellő, mely a gyökérből fakadt fáról a beteg leveleket fújja le — de a törzset meg nem ingatja. És végül mérjük meg az együvé tar­tozás érzetének azon morális értékét is, amelyet a hosszú időn át egy közös célra törekvő közös munka a néplélekben fej­leszt ; amely a község lakosságát ezen közös érdekszálain egy családba fűzi, de egybefüzi még őket az általuk teremtett erdőnek mithosza is, mely most már örök­kön mesélni fog a késő unokáknak azok­ról az ősökről, akik az erdőt alkották ! Hogy pedig a czikói 200 holdas erdő létrejött, erről nagyon sokban egy szerény czikói polgár tehet. Úgy hívják, hogy Schmalcz Ádám ! Megérdemli, hogy má­soknak okulására, önmagának dicsőségére, ide írjuk a nevét. A sport és a tudomány. Irta ; Ytdland Arthur, egyetemi tanár. Gyakran halljuk, hogy az angol iskolákat (sőt még az egyetemeket is) nem lehet komolyan venni, mert ott a sport oly fontos szerepet ját­szik, hogy a tanulás nagy mértékben szenved, így a sport a tudomány rovására megy. Hogy ez mennyire nem felel meg az igazságnak : bizo* oyitják azok a kiváló szolgálatok, amelyeket ép­pen angol férfiak tettek a tudomány ügyének. Nem szükséges ezeknek a neveit felsorolni, hi­szen mindenki tudja, hogy a tudomány mit kö­szönhet angol férfiak munkásságának. Azonban feltétlenül szükséges megmondani, hogy Cambridge- ben nem egyszer látunk egy „Senior Wrangler-t“ (az illető évfolyam legkiválóbb matematikusa) aki az egyetemi nyolcasban evez, vagy az egyetem football- vagy cricketcsapatában játszik Oxfort- ban ugyanaz az eset. A sport nem csak összefér a tudománnyal, hanem szükséges segédeszköze is. A sport csak ott megy a tudomány rovására, ahol tudomány­érzék nincs ; ott pedig mégis csak jobb, hogy a sport legyen felül, mint a züllés vagy annak bár­melyik alfaja. Mert a sport csak nemesit; kifej íeszti azokat a tulajdonságokat, amelyek nélkül a tudomány hasznos művelése csak robotolás, — a gyors elhatározást, a kitartást, az együttműkö­dés szükségességének az érzését. A tudomány csak úgy haladhat előre az emberiség javára, ha művelői érzik, hogy egyéni munkásságuk a köz­jót kell, hogy szolgálja. Aki tudományát csak a maga érdekében műveli, épp úgy nem viszi előre a tudomány ügyét, mint ahogy az a játékos, aki önzőén csak magamagának játszik, megzavarja azt az együttműködést, amely nélkül jobb ered­mény nem érhető el. A sportnak több ágában a gyors elhatáro­zás oly nélkülözhetetlen kellék, amelynek hiánya a bizonyos győzelemről üti el a habozót. A rövid távfutásnál, a tennisznél, a footballnál, a csak egy pillanatig is tartó habozás rögtön megbo- szulja magát : az életben is, a tudományban is a Hamleteknek nincs keresni valójuk. A gyors el­határozás képességéből a vélemény önállósága is származik ; azután a véleménynyilvánitás képes- sége gyaki’an a gyors elhatározás szülte erkölcsi bátorság eredménye. A kitartás minden sportágban az eredmé­nyes munka előfeltétele. Ezt a tulajdonságot kü­lönben a bosszú távfutások tanitják. Azért ve­tettek a görögök (a tudomány mesterei) oly nagy súlyt éppen ezekre a versenyekre ; a marathoni futás nemcsak nemzeti emlék volt, hanem egy­úttal a nemzeti jellem-képzésnek egyik alapja is. Ne nézzük a vívást tisztán előkészülődés- nek a párbajra. A középkori erkölcsnek ezen sajnálatos maradványa eléggé elítélhető társadalmi baj, sokféle kinövései és azon visszaélések miatt, amelyekre nézve kitűnő alapot szolgáltat ; azon­ban nem ez a célja a vívásnak. A vívás férfias sport, amely testedző tulajdonságai mellett, talán minden más sportnál jobban fejleszti a kitartást és a gyors elhatározást. A lovastornát sem tekin­tették céltalan kegyetlenségnek ; a lovagokat arra képesítette, hogy nemzetük kiváló, vitéz katonái legyenek ; a vívás nem csak hadi erényeket, ha­nem olyan tulajdonságokat is nevel, amelyek a tudomány szolgálatában is hasznosak. Itt nem a „presztizses“ sportról van szó, mert sajnos, Magyarországon a sportra nézve még uralkodnak erzsébetkori előítéletek. Különbséget tesznek „presztizses“ és „presztizstelen“ sportok között. Igen sokan vannak, akik nagy élvezettel nézik a lovak küzdelmét; azonban aligha néznék hasonló élvezettel a férfiak küzdelmét, a football vagy aethletikai pályán, vagy vívó-teremben. — Pedig azzal, ha a sport fejlődését támogatják, a nemzeti erőnek, sőt a nemzeti összetartásnak az alapját rakják le. A magyar tudománynak pedig megfizethetetlen szolgálatot tesznek. Hogy a sport — tudniillik a „presztizste­len“ sport — a komolysággal nem fér össze ? Említettem már a „Senior Wrangler“-ek esetét. Angliában komoly házas emberek (hogy csak egyet említsek) vesznek részt a nemzetközi ama­tőr labdarugó mérkőzéseken. A tavaly Magyar- országon is szerepelt rugby labdarugó csapatok­ban nem egy tekintélyes orvos és katonatiszt is volt. Az angol egyetemeken a tanárok maguk biztatják a legkiválóbb tanulókat, hogy a sport­ból vegyék ki a maguk részét: mert hogy a tudományos felkészültségeket épen az egészséges testedzés segíti elő. Ez azért lehetséges, mert Angliában nem él már az Erzsébetkorban még divó előitélet, amely külömbséget tett a „presz­tizses“ solymászat és a „presztizstelen“ football között; és mert az az előitélet sem áll, amely — a szent komolyság nevében — az apának megtiltja azt, amit a fiúnak megenged. Magát a testedzést is lehet tudományos alapra fektetni. Azért sürgetnünk kell a test­edzés tanszékének a felállítását a budapesti tu­domány-egyetemen. Fontos nemzeti feladatot tel­jesít és az utókor bálájára tarthat igényt az a kormány, amely ezt a tervet megvalósítja. Mert a testedzést már az iskolában kell rendszeresíteni: ez pedig csak akkor lehetséges, ha a testedzés tanárai rendszeres, tudományos kiképzésben ré­szesülnek. A testedzés tanszékének felállításával egy újabb korszak köszönt majd be, amelyben a fiatal nemzedék a nemzeti élet minden fázisának szolgálatába nagyobb erővel, nagyobb munka­kedvvel lép be. S ez az újabb korszak a ma­gyar tudománynak sem válik majd szégyenére. Mutatni fogja, hogy a tudomány és a sport váll­vetve működhetnek együtt a nemzet megerősíté­sére és megszilárdítására. VÁRMEGYE. — Az állandó választmányból. A közgyűlést megelőző napon tartott állandó választmányi ülé­sen Kovács Sebestény Endre főispán elnöki meg­nyitó beszédében kérte az állandó választmány tagjainak támogatását és a vármegye közügyeinek előkészitése körül mindenkor tapasztalt buzgó közreműködését. Megemlékezett az utolsó köz­gyűlés óta a vármegye közéletét ért nagy vesz­teségről : Pereiéi Dezső elhunytéról, aki az állandó választmánynak évtizedeken keresztül bölcs, szak­avatott és tárgyilagos felszólalásaival egyik erős­sége és ékessége volt. Bejelentette, hogy Apponyi Géza gróf biz. tag elfoglaltságával mentette ki az ülésről való elmaradását. Megemlékezett előd­jének : Simontsits Elemérnek a közigazgatás

Next

/
Thumbnails
Contents