Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-09-25 / 77. szám
XXIII. IX. évfolyam. 77. szám Szekszárdi 1913 szeptember 25 Előfizetési ár: Egész évre . . Fél évre . . . Negyed évre . Egy szám ára . . .16 korona . . 8 » . 4 » . . 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílttéri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—IISzerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. főmunkatársi FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A hódítás modern eszközei. Nehéz volna eldönteni, hogy a nép Jóléti színvonalának emelésével sorrendileg melyik a fontosabb állami feladat: a gazdasági, vagy az iskolák által nyújtott szellemi tőke gyarapitása-e ? Vajon az iskola által gyújtott világosság mutatja-e meg az utat, amelynek végén a minden élőnek ultima ratiója : az anyagi jólét biztat, vagy megfordítva, nem az előzetesen megszerzett anyagi javak ébresztik-e föl a népekben azt a vágyat, mellyel lelki közös társul az iskolai kultúrát kívánják ? Azon egymást kiegészítő kapcsolatnál fogva mégis, amely a népek biztonságának és haladásának bázisává kizárólag e két tényezőt teszi, mellőzhetjük a sorrendiség kérdését ma, midőn cikkünknek aktualitását oly alkalom adja meg, melynél mindkét ható tényezőnek munkáját egy harmonikus képben élvezhettük. Egy — több mint. 10 év óta zajtalanul folyó — gazdasági munkának lelket elragadó sikerében volt alkalmunk e napokban gyönyörködni Czikó községben, melynek németajkú — de a hazafias munkában hű, magyar állampolgár — lakosai 12 esztendő alatt kitartó munkával, 200 katasztrálás hold hasznavehetetlenné lett kopár, vizmosásos területüket befásit- ván, hódították vissza a hasznosan gyümölcsöző gazdasági kultúrának — gyógyították meg a haza testének ez elaggott kis sebét és kerestek maguknak, egy százezer korona értéket meghaladó oly konzervatív közvagyont, amely rövidesen biztos fönntartó forrása lehet némely helyi kulturális intézménynek. Bármennyire csábit is az alkalom, hogy ezen — ad oculos — eredmény nyomán a gazdasági művelődést az iskolainak szülő anyjává tegyük, mégis annál kevésbbé tesszük ezt, mert előttünk is nyilvános, hogy a czikói lakosságot az állami és megyei hatóságoknak e munkában való támogatása mellett, már előzőleg az iskola vezette a belátásnak azon nívójára, melytől becsületes munkájuknak jövendő sikerét megismerhették. A kép, melyben a pécsi állami erdőhivatal előzékenységéből meghívott megyei és helyi hatóságok, a megye több érdekelt községének jegyzői és elöljárói gyönyörködhettek, az illúziók felé terelik, bár toliunkat mégis mérsékletre inti a cél, mely cikkünket inspirálta és ennek jogot ad. A „si vis pacem, para bellum“ lehet örök igazság, de a békés korszakok arra is megtanítanak, hogy nemcsak a kardok élén nyugszik a nemzetek fönmaradásá- nak biztonsága, hanem azon javakon is, melyek az állampolgárok zsebeiben vannak, aki tehát a maga vagyonának gyarapítása által a nemzeti vagyont is emelte, gyarapította az ország biztonságának eszközeit. „Akié a föld, azé a haza.“ Községüknek kopár és a vízmosásokkal lassanként elfogyandó részét mentették meg czikói németjeink — kötötték vissza a haza anyaföldjéhez, minden gyökér, mely munkájuk nyomán a talajba bocsátkozott, egyúttal az ő gyökerük is, mely őket e hazához fűzi, a szó maszlagja csak szellő, mely a gyökérből fakadt fáról a beteg leveleket fújja le — de a törzset meg nem ingatja. És végül mérjük meg az együvé tartozás érzetének azon morális értékét is, amelyet a hosszú időn át egy közös célra törekvő közös munka a néplélekben fejleszt ; amely a község lakosságát ezen közös érdekszálain egy családba fűzi, de egybefüzi még őket az általuk teremtett erdőnek mithosza is, mely most már örökkön mesélni fog a késő unokáknak azokról az ősökről, akik az erdőt alkották ! Hogy pedig a czikói 200 holdas erdő létrejött, erről nagyon sokban egy szerény czikói polgár tehet. Úgy hívják, hogy Schmalcz Ádám ! Megérdemli, hogy másoknak okulására, önmagának dicsőségére, ide írjuk a nevét. A sport és a tudomány. Irta ; Ytdland Arthur, egyetemi tanár. Gyakran halljuk, hogy az angol iskolákat (sőt még az egyetemeket is) nem lehet komolyan venni, mert ott a sport oly fontos szerepet játszik, hogy a tanulás nagy mértékben szenved, így a sport a tudomány rovására megy. Hogy ez mennyire nem felel meg az igazságnak : bizo* oyitják azok a kiváló szolgálatok, amelyeket éppen angol férfiak tettek a tudomány ügyének. Nem szükséges ezeknek a neveit felsorolni, hiszen mindenki tudja, hogy a tudomány mit köszönhet angol férfiak munkásságának. Azonban feltétlenül szükséges megmondani, hogy Cambridge- ben nem egyszer látunk egy „Senior Wrangler-t“ (az illető évfolyam legkiválóbb matematikusa) aki az egyetemi nyolcasban evez, vagy az egyetem football- vagy cricketcsapatában játszik Oxfort- ban ugyanaz az eset. A sport nem csak összefér a tudománnyal, hanem szükséges segédeszköze is. A sport csak ott megy a tudomány rovására, ahol tudományérzék nincs ; ott pedig mégis csak jobb, hogy a sport legyen felül, mint a züllés vagy annak bármelyik alfaja. Mert a sport csak nemesit; kifej íeszti azokat a tulajdonságokat, amelyek nélkül a tudomány hasznos művelése csak robotolás, — a gyors elhatározást, a kitartást, az együttműködés szükségességének az érzését. A tudomány csak úgy haladhat előre az emberiség javára, ha művelői érzik, hogy egyéni munkásságuk a közjót kell, hogy szolgálja. Aki tudományát csak a maga érdekében műveli, épp úgy nem viszi előre a tudomány ügyét, mint ahogy az a játékos, aki önzőén csak magamagának játszik, megzavarja azt az együttműködést, amely nélkül jobb eredmény nem érhető el. A sportnak több ágában a gyors elhatározás oly nélkülözhetetlen kellék, amelynek hiánya a bizonyos győzelemről üti el a habozót. A rövid távfutásnál, a tennisznél, a footballnál, a csak egy pillanatig is tartó habozás rögtön megbo- szulja magát : az életben is, a tudományban is a Hamleteknek nincs keresni valójuk. A gyors elhatározás képességéből a vélemény önállósága is származik ; azután a véleménynyilvánitás képes- sége gyaki’an a gyors elhatározás szülte erkölcsi bátorság eredménye. A kitartás minden sportágban az eredményes munka előfeltétele. Ezt a tulajdonságot különben a bosszú távfutások tanitják. Azért vetettek a görögök (a tudomány mesterei) oly nagy súlyt éppen ezekre a versenyekre ; a marathoni futás nemcsak nemzeti emlék volt, hanem egyúttal a nemzeti jellem-képzésnek egyik alapja is. Ne nézzük a vívást tisztán előkészülődés- nek a párbajra. A középkori erkölcsnek ezen sajnálatos maradványa eléggé elítélhető társadalmi baj, sokféle kinövései és azon visszaélések miatt, amelyekre nézve kitűnő alapot szolgáltat ; azonban nem ez a célja a vívásnak. A vívás férfias sport, amely testedző tulajdonságai mellett, talán minden más sportnál jobban fejleszti a kitartást és a gyors elhatározást. A lovastornát sem tekintették céltalan kegyetlenségnek ; a lovagokat arra képesítette, hogy nemzetük kiváló, vitéz katonái legyenek ; a vívás nem csak hadi erényeket, hanem olyan tulajdonságokat is nevel, amelyek a tudomány szolgálatában is hasznosak. Itt nem a „presztizses“ sportról van szó, mert sajnos, Magyarországon a sportra nézve még uralkodnak erzsébetkori előítéletek. Különbséget tesznek „presztizses“ és „presztizstelen“ sportok között. Igen sokan vannak, akik nagy élvezettel nézik a lovak küzdelmét; azonban aligha néznék hasonló élvezettel a férfiak küzdelmét, a football vagy aethletikai pályán, vagy vívó-teremben. — Pedig azzal, ha a sport fejlődését támogatják, a nemzeti erőnek, sőt a nemzeti összetartásnak az alapját rakják le. A magyar tudománynak pedig megfizethetetlen szolgálatot tesznek. Hogy a sport — tudniillik a „presztizstelen“ sport — a komolysággal nem fér össze ? Említettem már a „Senior Wrangler“-ek esetét. Angliában komoly házas emberek (hogy csak egyet említsek) vesznek részt a nemzetközi amatőr labdarugó mérkőzéseken. A tavaly Magyar- országon is szerepelt rugby labdarugó csapatokban nem egy tekintélyes orvos és katonatiszt is volt. Az angol egyetemeken a tanárok maguk biztatják a legkiválóbb tanulókat, hogy a sportból vegyék ki a maguk részét: mert hogy a tudományos felkészültségeket épen az egészséges testedzés segíti elő. Ez azért lehetséges, mert Angliában nem él már az Erzsébetkorban még divó előitélet, amely külömbséget tett a „presztizses“ solymászat és a „presztizstelen“ football között; és mert az az előitélet sem áll, amely — a szent komolyság nevében — az apának megtiltja azt, amit a fiúnak megenged. Magát a testedzést is lehet tudományos alapra fektetni. Azért sürgetnünk kell a testedzés tanszékének a felállítását a budapesti tudomány-egyetemen. Fontos nemzeti feladatot teljesít és az utókor bálájára tarthat igényt az a kormány, amely ezt a tervet megvalósítja. Mert a testedzést már az iskolában kell rendszeresíteni: ez pedig csak akkor lehetséges, ha a testedzés tanárai rendszeres, tudományos kiképzésben részesülnek. A testedzés tanszékének felállításával egy újabb korszak köszönt majd be, amelyben a fiatal nemzedék a nemzeti élet minden fázisának szolgálatába nagyobb erővel, nagyobb munkakedvvel lép be. S ez az újabb korszak a magyar tudománynak sem válik majd szégyenére. Mutatni fogja, hogy a tudomány és a sport vállvetve működhetnek együtt a nemzet megerősítésére és megszilárdítására. VÁRMEGYE. — Az állandó választmányból. A közgyűlést megelőző napon tartott állandó választmányi ülésen Kovács Sebestény Endre főispán elnöki megnyitó beszédében kérte az állandó választmány tagjainak támogatását és a vármegye közügyeinek előkészitése körül mindenkor tapasztalt buzgó közreműködését. Megemlékezett az utolsó közgyűlés óta a vármegye közéletét ért nagy veszteségről : Pereiéi Dezső elhunytéról, aki az állandó választmánynak évtizedeken keresztül bölcs, szakavatott és tárgyilagos felszólalásaival egyik erőssége és ékessége volt. Bejelentette, hogy Apponyi Géza gróf biz. tag elfoglaltságával mentette ki az ülésről való elmaradását. Megemlékezett elődjének : Simontsits Elemérnek a közigazgatás
