Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-09-15 / 74. szám

z TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK 1913 szeptember 15. a becsületes munkásságot, hogy Szekszár- dot forgalmi központtá tegyük, ezzel a petyhüdt erekbe uj, friss vért eresszünk és a várost mai holtpontjáról felemelve ,a fejlődés, vagyonosodás útjára segítsük. Kovács Sebestény Endre főispánságá- val reméljük uj aera köszönt be Szek- szárdra. A „megértés, a béke“ korszaka, mint a főispán beköszöntőjéből láttuk és a „bizalom“ korszaka, mint azt Szekszárd polgármesterének szavaiból meg­értettük. Értsük meg tehát egymást és bizalommal a jövő fejlemények iránt, bé­kés együttérzéssel fogjunk kézbe-kezet és törekedjünk vállvetve a vármegye székvá­rosának: Szekszárdnak anyagi felvirágoz­tatására. Mutassuk meg, hogy nem csak a disz- magyart tudjuk előkelőén hordani, nem csak egy fényes ünnepség keretében tu­dunk harmonikusan pompát kifejteni, ha­nem a hétköznapok nehéz munkájától se idegenkedünk és a közügyek előbbrevite- lében áldozatokra, verejtékező munkára is készek vagyunk és abból mindegyikünk becsületesen kiveszi a maga részét. F. M. Tevel visszafejlődése. — Kiegészítése a lapunk 68. számában megjelent cikknek. — Régente, a múlt század elején, sőt egészen a 70-es évekig, amikor még az egész környéken nem voltak sem országutak, sem vasutak, ami a közlekedést megkönnyítette és meggyorsította volna, Tevel valóságos kis központ volt. Az egész vidék ipara és kereskedelme központosult Teve­len. Azért voltak itt már a múlt században nagy iparvállalatok : sörgyár, gőzmalom, 3 nagy olaj­malom, melyben annak idején a Becs városának utcai világításához szükséges olajat verték, saj­tolták. Mindezeket csak azért sorolom fel, hogy vele egyrészt a községnek élénkségét és forgalmát illusztráljam, de másrészt azért is, hogy vele a község lakóinak törekvését és életrevalóságát do­kumentáljam. Mivel élénk forgalmú kereskedelmi hely volt, azért csendőrsége (még a német zsandárok) és pénzügyőrsége is volt a községnek. De kezdett a helyzet változni. A községben lakó Döry család teljesen elszegényedve, részben elhurcolkodott, részben kihalt. A község patrónus, pártfogó, szószóló nélkül maradt. Tevel község egész környékén kezdték a gyorsabb közlekedési eszközöket éB utakat: vasutakat és országutakat építeni, de Tevel mindenből kimaradt. Hőgyész, Zomba, Kéty, Bonyhád, Lengyel kapott ország­utat, Tevel mindig kimaradt a forgalmi vonalból. Vasutat köröskörül építettek, de Tevel ismét csak kiesett a forgalmi vonalból. Mindazon kötelességek között, melyeknek teljesitésétől az állam jóléte függ, a legfontosab­bak az egyeseknek családi kötelességei. # Ha azon emberek nagy számát tekintjük, kik felsőbb kormányhivatalok után vágyódnak, méltán bámulhatunk, hogy ennyi határtalanul nemes vagy alávaló ember találkozik a világon, ki magát egészen mások javának feláldozni, vagy ki nemzete sorsát saját nagyravágyásának eszkö­zéül használni akarja. * Haladni csak úgy lehet, ha míg egyik Iá búnkkal előre lépünk, a másikat helyén hagyjuk. Ez első törvénye minden haladásnak, mely szint­úgy áll, ha nagy államok s egész népek, mintha csak egyes emberek haladását tekintjük. * Csak kettőt nem pótolhatunk ki fáradság s tanulmányok által: az életben a finom erköjcsi érzetet | a művészetben az ízlést. ifi Jó iró csak az lehet, ki azért ir, hogy gon­dolatait kifejezze : ki azért gondolkozik, hogy ír­jon, jó mesterember lehet, de való művész nem lesz soha. * Minden művészetnek feladata kimondani a valót szép formában. * Mintha a papírsárkánynak, mellyel gyerme­kek játszanak, zsinege megszakad, körülbelül oly Látást gyakorol a szabadság hírlapirodalmunk nagy részére. — Mihelyt a fék megszakadt, a magasból, hol őket láttuk, a sárba hullnak. Nem csoda tehát, hogy a forgalom, keres kedelem kezdett csökkenni. A gőzmalomtulajdo- nos tönkrement. A sörgyár, forgalom hiányán megszűnt. A gáz és petróleum megszüntette az olajsajtolókat. A pénzügyőröket áthelyezték Hőgyészre, amely országutja és későbbi vasútja révén Tevel fölé emelkedett. Csendőrségét (a német zsandáro- kat) felváltották a pandúrok, akik csak a járás székhelyén laktak. Zsidó lakossága — mely mintegy fokmérője a kereskedelemnek — elköltözött az ország min­den tája felé, pedig a múlt században tekintélyes községet képezett itt, amennyiben Bonyhád után a legnépesebb hitközség volt a járásban és a kör­nyéken, amit az a körülmény is mutat, hogy még most is külön zsinagógája és temetője van. De kénytelen volt elhagyni a községet, mert kereskedelme, forgalma megszűnt és igy nem tudott már megélni. Vásárai — amelyek országos hirüek voltak már a múlt században — kezdtek lassan-lassan visszafelé fejlődni, mert rossz utaik, amelyek télen járhatatlanok, megnehezítették a közlekedést és igy a vevő inkább a könnyebben hozzáférhető vásárokra ment. Azért szűnt meg magától a nagy állatkereskedelem, amely itt volt. Csak 4 tehén­kereskedő egyenként minden héten felhajtott Pestre 20—30 tehenet. Azonkívül igen élénk volt a ke­reskedelem ökrökkel is. Veszprémből majdnem állandóan volt itt 1—2 ökörkereskedelemmel fog­lalkozó magyar polgárember. Amig tehát szomszéd községeink kapott ország útjaik és vasutjaik révén kezdtek emel­kedni, szegény községünk, a lakosságnak rend. kívüli szorgalma, bámulatos kereskedelmi — hogy ne mondjam kalmár — szelleme dacára is kez­dett visszafelé fejlődni, kezdett elszegényedni, sülyedni. Ehhez járult még a 70-es évek általános gazdasági pangása, a 80-as években grasszáló tílloxera, mely két körülménynek országos hatá­sát községünk kétszeresen megérzette. Elhagyatva mindenkitől és megfosztva min­dentől, egyedül, magára hagyatva állt szegény községünk az óriási válságok közepette. De azért a lakosság józansága, végtelen szorgalma, intelligens életrevalósága egy percre sem hagyta el. Panasz nélkül tűrt el mindent: elhagyatott- ságot és mellőzést. Kereskedelmi, szelleme azért talált mindig egy kis foglalkozást. Bonyhád tájvidék fajtájú teheneket kezdett tenyészteni és azokkal keres­kedni. Egyesek vakmerő — talán ez a legmeg­felelőbb kifejezés — iparvállalatokba bocsájtkoz- tak — mint pl. a mechanikai szövőgyár és tégla­égető körkemence — amelyek értelmes vezetés mellett prosperálnak. Ezen körülmények mind amellett szólnak, hogy községünk lakóiban olyan anyag van, amely nemcsak a modern haladásnak minden hajlamát, de minden föltételét is magá­ban egyesíti. És ha felsőbb hatóságunk megismeri ezen tulajdonokat, lehetetlen, hogy ezen tulajdo­nokat ne használja ki és ne támogassa, közle­kedő utainak megjavításával, mert biztos vagyok, hogy községünk lakóinak élénk kereskedelmi szelleme, hazafias érzése és intelligenciája által a beléje fektetett tőkét nemcsak jól kamatoztatná, hamem az egész környékből egy virágzó és nagy jövedelmet hajtó ipari és kereskedelmi központot fejlesztene. Adja az ég, hogy fölöttes hatóságunk ennek megismerésére jöjjön és községünket hathatós támogatásával segélyezze. Kircz István. VÁRMEGYE. — Az igazoló választmány ülése. Tolna­vármegye igazoló választmánya folyó hó 18-án d. e. 8 órakor Orffy Lajos elnöklésével ülést tart, melynek tárgya a legtöbb adót fizető vár­megyei bizottsági tagok 1914. évre érvényes névjegyzékének egybeállítása. — Közgyűlés. Tolnavármegye törvényható­sági bizottsága folyó hó 25-én délelőtt 10 órakor tartja nyári rendes közgyűlését, Kovács Sebestény Endre főispán elnöklésével. Az állandó választ­mány ülése pedig 24-én délelőtt 9 órakor lesz. — A közutak állapota augusztus hónapban kielégítő volt, bár a záporok újabb elöntéseket és iszapolásokat idéztek elő úgy, hogy az utfen- tartási átalánynak 4000 koronával való pótlásai iránt kellett előteijesztést tenni. A bonyhádi és hőgyészi vasúti állomások felé vezető útszakaszok hengerelési munkálataira egy lóhenger és egy gőzhenger kirendeltetett és igy a folyó évben még végzendő 12 kilométer hengerelés a tél be­állta előtt befejezhető lesz. A szekszárd—vár- domhi és gyönk—hőgyészi beruházási útépítési munkák szépen előre haladtak ; mindkét vonalon már csak 2-—3 km. üt lehengerelése, a partok és árkok szabályozása, a korlátok és kerékvetők felállítása van hátra; a bonyhád—zombai utón a még hátralevő 6 km. útszakasz kővel való heépitése most indul meg újra. A paks—német- németkéri útépítés befejezést nyert. A felsőireg- tabi ut kezdő szakaszának helyszíni bejárása augusztás 29-én kedvező eredménnyel megtar­tatott. Paks felett a dunai rézsű mentén 700 méter hosszúságban vasbeton korlát állíttatott fel. — A közegészségügy állapota augusztus hó­napban vármegyénkben jó volt. Vörheny volt 29 községben 56 eset 6 halálozással, hasi hagymáz 19 községben 44 eset 2 halállal, roncsoló toroklob 12 községben 24 eset 2 halállal. Kanyaró 6 községben 18eset 1 halállal, hökhurut 6 községben 18 esetben, halálozás nélkül. Rendőri hullavizsgálat volt 7, tör­vényszéki boncolás 4 esetben. Piacvizsgálat 11 köz­ségben 28, 2 ízben megsemmisítéssel, 1 ízben elkobzással és 3 ízben vegyvizsgálattal; vendég­lők vizsgáltattak 26 községben 54 esetben, mé­szárszékek 22 községben 34 esetben, pékműhelyek 12 községben 18 esetben, szikvizgyárak 26 köz­ségben 37 esetben, tejcsarnokok 23 községben 36 esetben, szatócsüzletek 8 községben 22 eset­ben, vágóhidak 17 községben. Lakás fertőtlenít- tetett 36 esetben. A Ferenc közkórházban ápol­tatott 490 beteg, ezek közül meghalt 9. HÍREK. — Szabadság. Rassovszky Julián paksi fő­szolgabíró e hó 10-től kezdve 6 heti szabadságra ment. Helyettesitésével az alispán Becht Ödön szolgabirót bizta meg. — Tanitóválasztás. Váradi Jenő nagyszé- kelyi ref. tanító a takácsi ref. iskolához válasz­tatott meg. — Egyházkerületi képviselők. A tolnai ref. egyházmegye a dunamelléki ref. egyházkerület Budapesten tartandó közgyűlésére képviselőkul lelkészi részről Molnár Sándor madocsai lelkészt, világi részről pedig Bodnár Istvánt küldte fel. Póttagok a lelkészek közül: Babay Béla, világi részről: Hagymássy Zoltán. — Eljegyzés. Mácsik Lajos tabi kántortanitó eljegyezte Szekszárdról özv. Micsky Imréné leá­nyát, Lenkét. Fiirszt Béla nagyszombati szeszgyáros elje­gyezte Weisz Margitkát, Weisz Gerzson paksi terménynagykereskedő leányát. Günsberger Samu, a petrozsényi villamos részvénytársaság vezető hivatalnoka eljegyezte Goldschmied Erzsikét Dombovárott. — A tolnai református egyházmegye köz­gyűlése. A tolnai református egyházmegye, mint már megírtuk, Kátai Endre esperes és Szilassy Aladár gondnok elnöklésével folyó hó 11-én tar­totta rendes közgyűlését. A már ismertetetteken kívül a tárgysorozatból még kiemeljük a követ­kezőket : Az egyházmegye érdemekben gazdag, elhunyt ügyészének, néhai László Lajosnak he­lyére dr. Kiss Ernőt, Tolnavármegye tiszti fő­ügyészét nyerte meg a közgyűlés, ki sokoldalú polgári elfoglaltsága mellett gondnoka a külső­somogyi egyházmegyének, a szekszárdi egyháznak pedig főgondnoka. Az egyházmegye uj tisztvise­lői: Babay Béla főjegyző, Szakács Imre tanács- biró, Molnár Sándor paksi lelkész, közpénztáros, a hivatalos esküt letették. A bonyhádi tanitói la­kás és paksi építési ügyek jóváhagyattak. A bel- körü tűzbiztosítás gondolata idézett még elő hosz- szabb eszmecserét, amely iránt elég hidegséget tanúsítanak az egyházi hatóságok. A cecei ügyek, amelyek sorba következtek, képezték a gyűlés leg8zomorubb pontjait. A cecei presbitériumot, mivel nincs hivatása magaslatán, az esperes indítványára a közgyűlés egyhangúlag felosz­latta s uj választást rendelt el. Az alsóborsódi egyházmegyének a vasárnap megszentelésére vonatkozó átiratát illetőleg nagyon megoszlottak a vélemények. Az előadói javaslat e tárgyban nem a képviselőházhoz, hanem a konventhez leendő felírást javasolja. Okos Gyula lelkész a képviselő­házhoz leendő felirat mellett tör lándzsát. A köz­gyűlés az előadói javaslatot fogadta el. A köz­gyűlés vége felé került a sor a tárgysorozatnak egyik legfontosabb tárgyára, az alsónyéki, őcsényi és szekszárdi lelkészek által folyó évi december hó 1. napján megindítandó egyháztársadalmi lap ügyére. Ökos Gyula őcsényi lelkész ismertette a • gazdag programmot, melyet a lap föl fog ölelni. A közgyűlés a legmelegebb szeretettel fogadta a vállalkozást, biztosította a legmesszebbmenő er­kölcsi támogatást s mivel a közpénztár költség- vetésében ilyen célra nagyobb összeg biztosítva nincs, csak száz példány megrendelését határozta j el a szórványok részére. Ifj. Hercegh Zsigmond, j édes anyjának sulzos betegségbői való felgyógyu­lásának emlékére, a duna'szentgyörgyi egyház fentartási alapjának növelésére 500 koronát adó-

Next

/
Thumbnails
Contents