Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-09-15 / 74. szám
XXIII. IX. évfolyam. 74. szám. Szekszárd. 1913 szeptember 15. nm ej i üzemiek Előfizetési ár: Egész évre .................fő korona Fél évre.......................8 » Negyed évre .... 4 * Egy szám ára .... 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hefenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24.-1-Kiadóhivatali telefon-szám: 18—11. Szerkesztőség:. Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Munka előtt. Lezajlottak a főispáni beigtatás ünnepségei. Az emelkedett hangulat szétfosz- lott, elröppent, de megmaradt az emlék : egy minden ízében sikerült, harmonikusan szép ünnep emléke, melyen, a vármegye közönsége minden tagozatában egybeforrott, hogy bizalmával és támogatásával ajándékozza meg azt a férfiút, kit a király kormányzatára kirendelt. Méltattuk már azt a programmot, melyet Kovács Sebestény Endre főispán be- igtatásakor adott és ha most erre ismét visszatérünk, ezt nem azért tesszük, mint ha nyugtalankodnánk, vagy türelmetlenek lennénk, hiszen a kimondott szótól a tettekig bizonyos időhaladéknak kell lefolynia. De jelezni akarjuk, hogy az ünnepség után következnek a hétköznapok, a kemény munka nehéz napjai, melyek csak úgy fognak reánk örömet és sikert háritani, ha céltudatosan és ernyedetlenül dolgozunk. Erről a dolgozásról, ennek megkezdéséről, irányáról és irányításáról akarunk ez úttal említést tenni a közvélemény nevében, mely hangosan kívánja megnyilatkozásunkat és a saját megnyugtatásunkra, mert súlyosan érezzük, hogy pótolni való mulasztások vannak, melyek kivétel nélkül mindanhyiónkat terhelnek és aggódva látjuk, hogy, ha nem vetünk véget az eddigi közönynek és tétlenségnek, a bajok gyógyíthatatlanokká fajulnak. A pótolni való mulasztások, melyekről szólunk, Szekszárd város ügyeire vonatkoznak. Bár Szekszárd külső csinoso- dás tekintetében némi haladást és fejlődést mutat is, minden szépitgetés nélkül be kell ismernünk, hogy Szekszárd a gazdasági fejlődés terén erősen hátramaradt és éppen nincs azon a fokon és ösvényen, melyen egy vármegye székvárosának lennie kell. Szekszárd ipari és kereskedelmi élete nemcsak elmaradottságot, hanem hanyatlást, visszafejlődést mutat. Kiáltó bizonyítók erre a város lakosságának alig észrevehető szaporodása, a közterhek aránytalan megnövekedése, mely a lakosság nagy részéből elégedetlenséget és zúgolódást vált ki és általában a város lakosságának szegénysége, fogyatékos anyagi képessége, mely minden nagyobb arányú modern kulturális, közegészségi, népjóléti és gazdasági alkotást, mi rendszerint sok pénzbe kerül, megakaszt és lehetetlenné tesz. Ez elmaradottságot és hanyatlást első sorban a kedvezőtlen forgalmi viszonyok okozták, melyek Szekszárdot évtizedek óta vasmarokkal fojtogatták és melyek orvoslását évtizedek óta hiába sürgettük, követeltük. Adva lévén az ok, adva van az or- vosláo módja is. Mindent el kell követnünk, hogy Szekszárd forgalmi viszonyain javítsunk. És ha eddigi törekvéseink a vasúti kormány szüklátkörü, önző fukarságán hajótörést szenvedtek, hát ebbe nem szabad belenyugodnunk, hanem újra és újra meg kell tennünk a lépéseket, hogy jogos forgalmi kívánságaink teljesittessenek. Nagy hiba lenne azonban, ha mindent csak a vasutigazgatóságtól várnánk. Mert Szekszárd irányában nem csak a Máv. igazgatóságának, hanem az egész vármegyének vannak kötelességei. E kötelességet csak úgy róhatjuk le, ha a járási gócpontokat közvetlen vasúti vonalakkal kötjük össze Szekszárddal, hogy az igazán azzá lehessen, aminek lennie kell: Tolnavármegye központjává. A vasúti forgalom hiányain kivül égető szüksége van Szekszárdnak arra, hogy visszakapja hajóállomását. Az a csapás, melyet a Dunagőzhajózási Társaság évtizedekkel ezelőtt' mért városunk forgalmára a hajóállomásnak beszüntetésével, helyrehozható ugyancsak a DGHT. utján és nekünk meggyőződésünk, hogy ez orvoslás alkalmas lépések utján elérhető. De ettől eltekintve: a megindult Sióhajózási munkálatokkal kapcsolatban meg kell találnunk a módját annak, hogy Szekszárd közvetlen a városban kikötőt kapjon. Ezen kivül gondoskodnunk kell arról, hogy dunai állomásunknál rakodópart létesüljön, melyet városunkkal vasút kössön össze, a mely vasút a hozzánk madártávlatban oly közel eső élénk piacú Bonyhádig könnyen meghosszabbítható. De hogy mindez megvalósítható legyen, ahoz nem elég a vármegye támogatása és a megye közönségének jóindulatú áldozatkészsége, hanem első sorban és főként szükséges Szekszárd város vezetőinek és polgárságának, különösen pedig kereskedőinek, iparosainak, üzleti köreinek váltakozó szellemű kezdeményezése és céltudatos, lankadatlan tevékenysége. Nem lehet azt kívánni, hogy Szekszárdnak a főispán, vagy a vármegye, vagy bárki más tányéron hozza feltálalva a sült galambot, hanem: meg kell inditani a leggyorsabb tempóban és az egész vonalon Bdrfi Eötvös Jözsef „Gonflolitor-Ml. A születésének százéves fordulóján sokat ünnepelt báró Eötvös Józsefünk eszmegazdaság tekintetében hazai irodalmunkban szinte páratlanul áll, a világirodalom nagyjai közül is csak kevesen versenyezhetnek vele. Egyaránt kimagasló alakja ő irodalmunknak és közéletünknek mint lirikus, drámaköltő és regényíró, mint publicista és államférfin, mint akadémiai és politikai szónok, mint tudós és filozófus; és nem kevésbbé csodáljuk átható, világos, sokoldalú elméjét, mint mélyen érző, emberszerető nagy szivét. Gondolatának gazdag tárházából vesszük a következő gyöngyszemeket. Életem különböző viszonyok között folyt le. Voltam olhy helyzetben, midőn sorsomat irigyelték, éltem napokat, midőn talán részvét tárgya valók, de csak egyet tanultam mind e tapasztalásaimból s ez az: hogy megelégedésünk nem helyzetünktől, hanem annak felfogásától függ. Akár kedvez, akár üldöz a sors, mindig találunk valakit, ki nálunknál még kellemesebb vagy még szánandóbb helyzetben áll. S hogy el ne bízzuk magunkat vagy el ne csüggedjünk, nem szükséges egyéb, mint hogy szerencsés pillanatainkban azokra, kik még szerencsésebbek s ha szenvedünk, azokra, kik még szerencsétlenebbek, fordítsuk figyelmünkéi;. — Aki helyzetét megfontolva, az egyik mérlegbe azon javakat teszi, melyeket nélkülöz s a másikba azon bajokat melyektől ment: az sem arra, hogy magát elbizza, sem arra, hogy kétségbe essék, nem talál elég okot. '# Elménk s kedélyünk nyugalma a legfőbb, sőt az egyetlen boldogság, melyet a földön találhatunk s miután az elsőt csak erős meggyőződés, a másikat csak erős akarat által érhetük el, életünk feladata az, hogy e kettő után törekedjünk. * Vallásos kételyeink legfőbb oka azon határtalan bizalom, mellyel saját eszünk korlátlan hatalma s csalhatatlansága iránt viseltetünk. Ha a tudományban tovább haladva, elménk szűk korlátáit ismerni tanultuk s önbizodalmunk elenyészik, akkor kedélyünk szüksége visszaesett a vallásossághoz. Ki hitét nem kedélyi szegénység miatt, hanem azért vesztette el, mert valót keresve, hit helyett meggyőződésért küzdött: az vallásosságát úgy nyerheti vissza legjobban, ha saját elméjének s tehetségeinek természetét ugyanazon szigorúsággal vizsgálja meg, mellyel elébb a vallásos tárgyakat boncolta. * Vannak dolgok, melyeket csak az érez, kinek esze s vannak olyanok, melyeket csak az ért, kinek szive van. * Félig majom, félig angyal, ilyen a gyermek. Mennyit kell emelkednie s mennyit sülyednie, mig emberré válik ! * Félig sem oly fontos az, mit tanítunk gyermekeinknek, mint az, hogyan tanítjuk. Amit az iskolában tanultunk, annak legnagyobb részét elfelejtjük, de a hatás, melyet egy jó oktatási rendszer szellemi tehetségeinkre gyakorol, megmarad. * Vannak emberek, kik a legkülönbözőbb tárgyak között hasonlatosságot találnak, vannak, kik a látszólag leghasonlóbbakban különbségeket fedeznek fel. — Az első a költőknek, a második azoknak kedvenc foglalatossága, kik magokat filozofoknak tartják; s miután a legkülönbözőbb tárgyak között mindig legalább valami analógia található, de tökéletes ugyanazonosság a világon nem létezik : kellő gyakorlat mellett tulajdonkép egyik sem igen nehéz. Nehéz csak a különbséget i hasonlóságot egyszerre látni és pedig ez a való józanságnak jelet: azért sokkal könnyebben találunk akár költőt, akár filozofot, mint valóban józan embert. * Kétféle nő van a világon — mondá egy régi ismerősöm, — olyanok, kiknek szivök van i azok egyet szeretnek s olyanok, kiknek nincs szivök s azok szeretnek százat. * Ismertem nőket, kik életökben a szőlő minden változásain keresztül mentek. Eleiote rajtok csak az édességet ismertük, később az édes szőlőből részegítő ital vált, mig végre eljött az ecet I időszaka is i az édességnek és szesznek fokát, mely a szőlőben s borban volt, csak az erős savanyúságból vettük észre. * Napjainkban bizonyos nők arról panaszkodnak, hogy a férfiak által egyenlőknek nem ismertetnek el; pedig éppen, ha az valaha megtörténik s a nők azon kiváltságoktól megfosztatnak, melyeket azért élveznek, mert őket gyöngébbeknek tartják, csak az nap kezdődnék elnyomásuk. * Ne legyetek tnlszigoruak a nő gyöngeségei iránt ; legszeretetreméltóbb tulajdonainak egy része ezekből fejlődik.
