Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-09-11 / 72-73. szám

XXIII. IX. évfolyam 72—73. szám Szekszárd«Ll9l3 szeptember i(. Előfizetési ár: Egész évre . . . ... 16 korona Fél évre . . . . . . 8 » Negyed évre .... 4 » Egy szám ára . . . .16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre be­küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Kovács Sebesfény Endre főispán beiktatása. Verőfényes, szép ünnepe volt e hó 9-én Tolnavármegyének. A gyümölcsérlelő ősz szelíd érzéseket kiválasztó napfénye reáragyogott, bearanyozta egy minden te­kintetben derék, köztiszteletben álló íérfiu életének uj ösvényét, amelyre, mint maga is kifejezte, nem a mai kor előre csörtető dicsvágyából, de igazi kötelességérzetből, a hazának s vármegyéjének használni vá­gyás igyekezetéből lépett. Kovács Sebestény Endrét, vármegyénk uj főispánját ezen a napon igtatta be a vármegye közönsége főispáni székébe, nem csak a régi hagyományos megszokás fényes külsőségeivel, de a belső érzés, az osztat­lan tisztelet és általános szeretet kiáradó meleg őszinteségével. Az uj főispán nem e vármegye föld­jén született, de azért talán a legerősebb kapocs: egy férfiélet egész munkássága, a közéleti tevékenység velünk egybeforrasztó ereje csatolja mihozzánk. Ott volt évtize­dek óta a vármegye minden komoly mun­kájában ; a fórumon nagy emberek barát­sága, az általános tisztelet verőfénye su­gárzott reá, de azért nem láttuk, vagy legalább nem olyannak láttuk, mint a milyen, egyszerűen nem akarta, hogy lás­suk, hogy zajtalan munkálkodása közt — észrevegyük. A szerénység, az őt jellemző puritán magyar gondolkodás fényt, csillo­gást át nem eresztő leplébe öltözött, nem a hiúság ledér, pókhálószerü szövetébe, a mely csalfa, káprázatos szinben mutatja a test, — közéleti embernél a lélek tetszető­sebb körvonalait. Az élet nagy zsibvásárjá­ban nem tolakodott a kirakatba, az előtérbe; nem kellette, nem kínálta magát, de meg­várta, amig észreveszik s megszokott sze­rénységével mindenkor nyilt, egyenes, szó­kimondó férfiú volt s amint beköszöntőjé­ből látjuk, ma is az maradt. Programmja áttetsző, világos, a meg­testesült szerénység, de azért előtör, kiki- csillan belőle a férfias határozottság, a meg­győződéshez, az ideálokhoz való ragaszko­dás eleven, átható ereje. — Kegyeletesen zászlót hajt elődei fényes tulajdonságai előtt, van könnye elhunyt jeleseink — egy Széchenyi Sándor, Perczel Dezső még be sem mohosodott sírjára s ha tüzetes pro- grammot nem is akar adni, mégis a leg­szebb programm az egész beköszöntője. Beák Ferenc nagy alkotásának, a 67-es ki­egyezésnek lelkes hive ő, nem barátja az ide-oda kacsintgató politikának, de nyilt, egyenes szókimondással a nagy nyilvános­ság előtt is bátor vallomást tesz politikai meggyőződéséről, Tisza István grófot vallva, „minden hátsó gondolat és fenntartás nél- kül(i vezérének. De tiszteletben tart min­den, az övével ellentétes politikai véleményt is mindaddig, amig az a „ne bántsd a ma­gyart“ elvébe nem ütközik, amig az a ma­gyar nemzeti állam-eszme ellen nem irá- nj’Ul. Itt sem üt mindjárt, de látjuk, meg­mutatja csontos öklét, hogy ha kell, tud — lesújtani is. Látja, borús lélekkel szemléli a poli­tikai s mondhatni az egész közéletünkben dúló testvérharcot, a nemzet életerejét el­sorvasztó, késhegyig menő küzdelmet, saj­nálja, hogy szavának nincsen országon át­zúgó ereje, hogy a „megálljt“ vele el­kiáltsa. A szükebb vármegye fiaihoz intézi tehát legalább ezeket az egyszerű, de mégis a szív mélyéig ható szavakat : „Értsük meg egymást, tiszteljük egymás meggyőződését és őrizzük meg a magunk kis körében azt a békességet és együttérzést, mely a hasznos és épitő munkának elenged- hetlen feltétele. “ Igen ez, ez kell nekünk : békesség és épitő munka, egymás megértése ! Ez kel­lene ennek a szerencsétlen országnak is ! S beköszöntőjének egyéb pontjai is ilyenek. Kevés szóval sokat mondók, meg­nyugtatók. Hive az államosításnak, de csak, ha az a vármegyei autonómia jogkörének csorbításával népi jár. ki ne érez né ki eb­ből a pár szóból is a régi kipróbált hű­ségű vármegyei embernek az ősi intéz­mény iránt való őszinte szeretetét, az azt gyengíteni nem, de erősíteni törekvő szán­dékát. Eleven gazdasági érzés és praktikumra vall a főispánnak pár szóval oda vetett közgazdasági programmja is. Inkább jó közutakat akar, mint több uj vasutat. De általános megnyugvásra azt is hozzá teszi, hogy e tekintetben kivétel a bátaszék— mohácsi vasút, amely a vármegye közön­ségének sok évtizedes vágya. Kiváló gondoskodásának a tárgya lesz a Tolnavármegyei Közművelődési Egyesület­nek tovább fejlesztése is. E tekintetben szép tért szán a vármegye összes feleke- zetei lelkészi karának, mert a valláserkölcsi oktatást nemzet fenntartó erőnek tartja. Végül kikéri a vármegye közönségé­nek és tisztikarának s a községi jegyzői karnak lelkes támogatását s letüzi a ke­gyelet égő fáklyáját a politikai s más té­ren is tanító mesterének, Széchenyi Sán­dor gróínak a sírjára. „Az ut, amelyen haladni akarok, nyíl egyenes, talaja sziklaszilárd, mert azt ha­zánk törvényei alkotják. — Ezen az utón nem félek az eltévelyedéstől, még ha — amitől Isten óvjon — homályos idők kö­vetkeznének is reánk, mert tudom, hogy azon is keresztül fog világítani az én köz­életi tevékenységem vezérlő csillaga : gróf Széchenyi Sándor nemes szelleme.“ De itt már elnyelte a felhangzott taps és éljen zaj az uj főispán szavait, ami azt mutatja, hogy mélyen a szivekbe, a lel- kekbe markolt. A szép beszédet, annak hatását lapunk más helyén ismertetjük, itt csak a felett való örömünknek adunk ki­fejezést, hogy az uj főispán már a bekö­szöntőnél megtalálta az utat a szivekhez és a lelkekhez, osztatlan elismerést és tetszést váltott ki nem csak politikai elv­barátainál, de tapintatos mérséklésével, hig­gadt tárgyilagosságával nem volt vörös- posztó az ellenzékiek szemében sem, amit az mutat leginkább, hogy igen szép szám­mal vettek részt az ellentábor tagjai is úgy. a közgyűlésen, mint az azt követő főispáni ebéden. Jó utón vagyunk tehát, talán eljön az idők teljessége : a békesség, az egymás megértés boldog ideje. Ebben a remény­ben a legnagyobb örömmel üdvözöljük az uj főispánt, aki sok komoly tudást, élet- tapasztalatot, nemes ambíciót, érző szivet, meleg, türelmes, hivő lelket hoz fényes közjogi állásába. Isten hozta s tartsa itt köztünk sokáig. A szépséges beigtatási ünnepség le­folyása a következő : Fogadtatás a járások határán. Az uj főispán hétfőn délután indult el gya- pai otthonából s az általános tisztelet és szeretet amerre csak elvonult, mindenütt a leglelkesebb fogadtatásban részesítette. Györkönyben diadal­kapuval fogadták s Tomka Gusztáv esperes üd­vözölte. Németkér illetve Györköny határánál Ri'issouszky Julián a dunaföldvári járás főszol- gabirája várta, a járásához tartozó jegyzői kar és községi elöljárók élén, formás, szép beszédé­ben hangsúlyozva, hogy a szeretet, a hozzá való ragaszkodás megragadta ezt a kínálkozó alkal­mat, hogy itt kezdődő diadal útjára meleg jóki- vánatokkal bocsássa el. Nagydorog községre Szévald. Oszkár vár­megyei másodfőjegyző vezetésével nagyobb depu- táció ment ki, már a déli vonattal, Szekszárdról és környékéről. Többek közt ott voltak : Madi Ko­vács István, Madi Kovács János, Percei Lajos, Sztankovánszky János, Szévald Móricz, Kämme­rer Gusztáv, Sass László, Bartal György, Pesthy Endre, Vizsolyi Ákos, Orffy Lajos, Török Béla, dr. Mártin József, Tóth Károly, Tóth Henrik, dr. Szalay László, Szegby Sándor, Pongrácz Lajos, Horváth József (Ocsény) Kiss Széli Mi­hály (Decs), Zsikó Péter (Alsónyék), Fekete Ágoston, dr. Őrffy Gyula, Grosch József, Purt Adolf vármegyei bizottsági tagok. Itt csatlakozott Eejérvármegye közönsége küldötteinek egy része : Sárközi Aurél ny. főispán, Huszár Dezső főszolga­bíró, Leopold Lajos nagybérlő, Zalán főispáni tit­kár is. Ezenkívül az állomás perronja megtelt a környék intelligenciájával és polgárságával. Az uj főispánt a törvényhatóság nevében Szévald Oszkár főjegyző a következő szép be­széddel üdvözölte: Méltóságos Főispán Ur! Tolnavármegye törvényhatósága és egész közönsége, amily rendkívüli megnyugvással, ép oly lelkes örömmel vette, hogy koronás királyunk, a magas kormány bizalmából Tolnavármegye fő­ispáni tisztségére Méltóságodat nevezte ki. A királyi kegynek sugara ezúttal is annyira szerencsés találkozása a vármegye közvéleményé­nek és közóhajának, bogy most a legelső alka­lommal lehetetlen meg nem említenem és meg nem állapítanom ezt az örvendetes tényt, mikor Méltóságod enged a magas bizalomnak, elhagyja békés otthonát, félreteszi az egyéni kényelem előnyeit, áldozatot hoz a köznek s a férfias elha­tározás egész erejével és bátorságával útra ké­szen indul a közélet küzdelmeibe, hogy mint vezérünk megvívja a harcot mindazon magasztos javakért, amiket e nemes vármegye érdekében jónak, helyesnek és üdvösnek tart. Nem idegen Méltóságod előtt a harctér, melyre felvértezve jön, mert ha visszatekint a közpályán feltűnés nélkül, szerényen, de annál elismerésreméltóbb odaadással és annál alaposabb tudással végzett működésére, tekintete találkozni fog a miénkkel, a vármegyei közéletünk múltja-

Next

/
Thumbnails
Contents