Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-09-11 / 72-73. szám

XXIII. IX. évfolyam

72—73. szám

Szekszárd«Ll9l3 szeptember i(.

Előfizetési ár:

Egész évre . . . ... 16 korona Fél évre . . . . . . 8 »

Negyed évre .... 4 »

Egy szám ára . . . .16 fillér.

Hirdetési árak:

Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér.

POLITIKAI HETILAP.

Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja.

Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön.

Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II.

Szerkesztőség:

Bezerédj István-utca 5. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények.

Kiadóhivatal:

Béri Balog Ádám-utca 42. szám.

Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők.

Néptanítók,

ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona.

Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL.

Felelős szerkesztő

BODNÁR ISTVÁN.

Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Laptulajdonosok a szerkesztők.

Kovács Sebesfény Endre főispán beiktatása.

Verőfényes, szép ünnepe volt e hó

9-én Tolnavármegyének. A gyümölcsérlelő ősz szelíd érzéseket kiválasztó napfénye reáragyogott, bearanyozta egy minden tekintetben derék, köztiszteletben álló íérfiu életének uj ösvényét, amelyre, mint maga is kifejezte, nem a mai kor előre csörtető dicsvágyából, de igazi kötelességérzetből, a hazának s vármegyéjének használni vágyás igyekezetéből lépett.

Kovács Sebestény Endrét, vármegyénk uj főispánját ezen a napon igtatta be a vármegye közönsége főispáni székébe, nem csak a régi hagyományos megszokás fényes külsőségeivel, de a belső érzés, az osztatlan tisztelet és általános szeretet kiáradó meleg őszinteségével.

Az uj főispán nem e vármegye földjén született, de azért talán a legerősebb kapocs: egy férfiélet egész munkássága, a közéleti tevékenység velünk egybeforrasztó ereje csatolja mihozzánk. Ott volt évtizedek óta a vármegye minden komoly munkájában ; a fórumon nagy emberek barátsága, az általános tisztelet verőfénye sugárzott reá, de azért nem láttuk, vagy legalább nem olyannak láttuk, mint a milyen, egyszerűen nem akarta, hogy lássuk, hogy zajtalan munkálkodása közt — észrevegyük. A szerénység, az őt jellemző puritán magyar gondolkodás fényt, csillogást át nem eresztő leplébe öltözött, nem a hiúság ledér, pókhálószerü szövetébe, a mely csalfa, káprázatos szinben mutatja a test, — közéleti embernél a lélek tetszetősebb körvonalait. Az élet nagy zsibvásárjában nem tolakodott a kirakatba, az előtérbe; nem kellette, nem kínálta magát, de megvárta, amig észreveszik s megszokott szerénységével mindenkor nyilt, egyenes, szókimondó férfiú volt s amint beköszöntőjéből látjuk, ma is az maradt.

Programmja áttetsző, világos, a megtestesült szerénység, de azért előtör, kiki- csillan belőle a férfias határozottság, a meggyőződéshez, az ideálokhoz való ragaszkodás eleven, átható ereje. — Kegyeletesen zászlót hajt elődei fényes tulajdonságai előtt, van könnye elhunyt jeleseink — egy Széchenyi Sándor, Perczel Dezső még be sem mohosodott sírjára s ha tüzetes pro- grammot nem is akar adni, mégis a legszebb programm az egész beköszöntője. Beák Ferenc nagy alkotásának, a 67-es kiegyezésnek lelkes hive ő, nem barátja az ide-oda kacsintgató politikának, de nyilt, egyenes szókimondással a nagy nyilvánosság előtt is bátor vallomást tesz politikai meggyőződéséről, Tisza István grófot vallva, „minden hátsó gondolat és fenntartás nél- kül(i vezérének. De tiszteletben tart minden, az övével ellentétes politikai véleményt is mindaddig, amig az a „ne bántsd a magyart“ elvébe nem ütközik, amig az a magyar nemzeti állam-eszme ellen nem irá- nj’Ul. Itt sem üt mindjárt, de látjuk, megmutatja csontos öklét, hogy ha kell, tud — lesújtani is.

Látja, borús lélekkel szemléli a politikai s mondhatni az egész közéletünkben dúló testvérharcot, a nemzet életerejét elsorvasztó, késhegyig menő küzdelmet, sajnálja, hogy szavának nincsen országon átzúgó ereje, hogy a „megálljt“ vele elkiáltsa. A szükebb vármegye fiaihoz intézi tehát legalább ezeket az egyszerű, de mégis a szív mélyéig ható szavakat : „Értsük meg egymást, tiszteljük egymás meggyőződését és őrizzük meg a magunk kis körében azt a békességet és együttérzést, mely a hasznos és épitő munkának elenged- hetlen feltétele. “

Igen ez, ez kell nekünk : békesség és épitő munka, egymás megértése ! Ez kellene ennek a szerencsétlen országnak is !

S beköszöntőjének egyéb pontjai is ilyenek. Kevés szóval sokat mondók, megnyugtatók. Hive az államosításnak, de csak, ha az a vármegyei autonómia jogkörének csorbításával népi jár. ki ne érez né ki ebből a pár szóból is a régi kipróbált hűségű vármegyei embernek az ősi intézmény iránt való őszinte szeretetét, az azt gyengíteni nem, de erősíteni törekvő szándékát.

Eleven gazdasági érzés és praktikumra vall a főispánnak pár szóval oda vetett közgazdasági programmja is. Inkább jó közutakat akar, mint több uj vasutat. De általános megnyugvásra azt is hozzá teszi, hogy e tekintetben kivétel a bátaszék— mohácsi vasút, amely a vármegye közönségének sok évtizedes vágya.

Kiváló gondoskodásának a tárgya lesz a Tolnavármegyei Közművelődési Egyesületnek tovább fejlesztése is. E tekintetben szép tért szán a vármegye összes feleke- zetei lelkészi karának, mert a valláserkölcsi oktatást nemzet fenntartó erőnek tartja.

Végül kikéri a vármegye közönségének és tisztikarának s a községi jegyzői karnak lelkes támogatását s letüzi a kegyelet égő fáklyáját a politikai s más téren is tanító mesterének, Széchenyi Sándor gróínak a sírjára.

„Az ut, amelyen haladni akarok, nyíl egyenes, talaja sziklaszilárd, mert azt hazánk törvényei alkotják. — Ezen az utón nem félek az eltévelyedéstől, még ha — amitől Isten óvjon — homályos idők következnének is reánk, mert tudom, hogy azon is keresztül fog világítani az én közéleti tevékenységem vezérlő csillaga : gróf Széchenyi Sándor nemes szelleme.“

De itt már elnyelte a felhangzott taps és éljen zaj az uj főispán szavait, ami azt mutatja, hogy mélyen a szivekbe, a lel- kekbe markolt. A szép beszédet, annak hatását lapunk más helyén ismertetjük, itt csak a felett való örömünknek adunk kifejezést, hogy az uj főispán már a beköszöntőnél megtalálta az utat a szivekhez és a lelkekhez, osztatlan elismerést és tetszést váltott ki nem csak politikai elvbarátainál, de tapintatos mérséklésével, higgadt tárgyilagosságával nem volt vörös- posztó az ellenzékiek szemében sem, amit az mutat leginkább, hogy igen szép számmal vettek részt az ellentábor tagjai is úgy. a közgyűlésen, mint az azt követő főispáni ebéden.

Jó utón vagyunk tehát, talán eljön az idők teljessége : a békesség, az egymás megértés boldog ideje. Ebben a reményben a legnagyobb örömmel üdvözöljük az uj főispánt, aki sok komoly tudást, élet- tapasztalatot, nemes ambíciót, érző szivet, meleg, türelmes, hivő lelket hoz fényes közjogi állásába.

Isten hozta s tartsa itt köztünk sokáig.

A szépséges beigtatási ünnepség lefolyása a következő :

Fogadtatás a járások határán.

Az uj főispán hétfőn délután indult el gya- pai otthonából s az általános tisztelet és szeretet amerre csak elvonult, mindenütt a leglelkesebb fogadtatásban részesítette. Györkönyben diadalkapuval fogadták s Tomka Gusztáv esperes üdvözölte. Németkér illetve Györköny határánál Ri'issouszky Julián a dunaföldvári járás főszol- gabirája várta, a járásához tartozó jegyzői kar és községi elöljárók élén, formás, szép beszédében hangsúlyozva, hogy a szeretet, a hozzá való ragaszkodás megragadta ezt a kínálkozó alkalmat, hogy itt kezdődő diadal útjára meleg jóki- vánatokkal bocsássa el.

Nagydorog községre Szévald. Oszkár vármegyei másodfőjegyző vezetésével nagyobb depu- táció ment ki, már a déli vonattal, Szekszárdról és környékéről. Többek közt ott voltak : Madi Kovács István, Madi Kovács János, Percei Lajos, Sztankovánszky János, Szévald Móricz, Kämmerer Gusztáv, Sass László, Bartal György, Pesthy Endre, Vizsolyi Ákos, Orffy Lajos, Török Béla, dr. Mártin József, Tóth Károly, Tóth Henrik, dr. Szalay László, Szegby Sándor, Pongrácz Lajos, Horváth József (Ocsény) Kiss Széli Mihály (Decs), Zsikó Péter (Alsónyék), Fekete Ágoston, dr. Őrffy Gyula, Grosch József, Purt Adolf vármegyei bizottsági tagok. Itt csatlakozott Eejérvármegye közönsége küldötteinek egy része : Sárközi Aurél ny. főispán, Huszár Dezső főszolgabíró, Leopold Lajos nagybérlő, Zalán főispáni titkár is. Ezenkívül az állomás perronja megtelt a környék intelligenciájával és polgárságával.

Az uj főispánt a törvényhatóság nevében Szévald Oszkár főjegyző a következő szép beszéddel üdvözölte:

Méltóságos Főispán Ur!

Tolnavármegye törvényhatósága és egész közönsége, amily rendkívüli megnyugvással, ép oly lelkes örömmel vette, hogy koronás királyunk, a magas kormány bizalmából Tolnavármegye főispáni tisztségére Méltóságodat nevezte ki.

A királyi kegynek sugara ezúttal is annyira szerencsés találkozása a vármegye közvéleményének és közóhajának, bogy most a legelső alkalommal lehetetlen meg nem említenem és meg nem állapítanom ezt az örvendetes tényt, mikor Méltóságod enged a magas bizalomnak, elhagyja békés otthonát, félreteszi az egyéni kényelem előnyeit, áldozatot hoz a köznek s a férfias elhatározás egész erejével és bátorságával útra készen indul a közélet küzdelmeibe, hogy mint vezérünk megvívja a harcot mindazon magasztos javakért, amiket e nemes vármegye érdekében jónak, helyesnek és üdvösnek tart.

Nem idegen Méltóságod előtt a harctér, melyre felvértezve jön, mert ha visszatekint a közpályán feltűnés nélkül, szerényen, de annál elismerésreméltóbb odaadással és annál alaposabb tudással végzett működésére, tekintete találkozni fog a miénkkel, a vármegyei közéletünk múltja-