Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-08-18 / 66. szám
XXIII. IX. évfolyam. 66. szám. Szekszárdi 1813 augusztus 18. Előfizetési ár: Egész évre .... .16 korona Fél évre ......................8 » Ne gyed évre .... 4 » Egy szám ára . . . .16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílttéri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lajaot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Lapíulajdonosok a szerkesztők. Járványkórház. A vörheny, a ragályos betegségek egyik legveszedelmesebbje uralkodik Szek- szárdon. Utcákról-utcára, házról-házra szedi nem is kis számú áldozatait. Sok fiatal élet, oly sok szép remény hajolt a rideg sírba s azok, akik a bajon átesve, életben maradtak, a rettenetes betegség sok, nehéz bajával mennek bele az életnek ép testet, ép lelket, mindenesetre erős fizikumot kívánó harcába. Hála Istennek, amint lapunk utóbbi számaiban konstatáltuk, a baj sztinőfélben van. Az utóbbi napokban már nem is volt uj megbetegedés. Mindenesetre örüljünk, örvendezzünk ezen az örvendetes jelenségen. De ez a látszólagos kedvezőbb szituáció ne tegyen túlságosan elbizakodottá, a baj múltával ne süllyedjünk vissza a szokott semmittevésbe, de igenis szükséges, hogy a szülei szivünket átjárt sok aggódás, íélelem, rettegés okulással lásson el a jövőre s megtanítson arra, hogy a baj ellen lehet, de kell is védekezni. Én megvallom, nem állítottam össze a mostani járványszerü-baj emelkedésének, alábbhagyásának grafikai táblázatát, kétségtelenül konstatálni lehet azonban, hogy a kegyetlen járványos baj terjedő, tokozásé irányzata azonnal alább szállt, sőt egészen megszűnt, amikor teljes erővel s kellő szigorral hozzáláttunk a veszedelem helyhez kötéséhez. Az alispán által személyesen teljesített házról-házra való egészségügyi vizsgálatok, a kiadott egészségügyi rendelkezések szigorú orvosi felülvizsgálata és ellenőrzése kétségtelenül üdvös hatásúak voltak a baj tovább terjedésének meggát- lására, de az úgyszólván : szemmellátható eredmény ott kezdődik, a mióta a szekszárdi Ferencz kórház megnyitotta kapuit a járványos betegek előtt s 19, kellőleg nem izolálható vörhenybeteget ott helyeztek el. Itt a szinte kézzel megfogható példa, hogy mit kell cselekednünk a jövőre. A hasonló járványszerü baj leküzdésének az az egyetlen, leghatásosabbnak kínálkozó módja, ha minél hamarabb megépítjük a járványkórházat, ahova aztán, személyválo- * gatás nélkül, elhelyezendő minden fertőző beteg. Az aggódó szülei szívnek mindenesetre nehéz próba lesz a féltett betegjétől való elszakadás, éppen ezért, ha teheti, arra a pár hétre költözködjék be inkább az anya, vagy a legközelebbi hozzátartozó maga is a kórházba, de mint más helyeken is szokásban van már, a fertőző betegek járványkórházba való szállításának okvetlenül meg kell történnie, mert a baj terjedésének egyedüli orvosszere a szigorú elkülönítés s ez még a müveit, vagyonosabb családoknál sem lehetséges máskép, annál kevésbbé a tudatlanabb polgári elemnél, amely még most sem igen hisz a baj fertőző s odább hurcolható mivoltában. A műveltebb szülő ugyan most is megteszi, hogy a családjában előfordult járványos esetkor nem igen érintkezik idegen emberekkel. De ha mondjuk, a tisztviselő nem jár is hivatalába, házához jön a pék, a tejes asszony, a levélhordó, a sok koldus s a cselédnek, vagy a házi asszonynak mégis csak ki kell mennie a piacra s mit ér ilyen esetben az úgynevezett elkülönítés ? A szegényebb népnél meg egyenesen nevetségesnek mondanánk, ha oly szomorú nem volna, az ilyen izolálási eljárás. Az a napszámos nem maradhat otthon, heteken át, munka nélkül, ki ad neki és családjának kenyeret s a gazdaságból élő polgártárstól ki viszi el reggelenként a tejet, túrót, vajat a házakhoz, ki viszi az eladásra szánt baromfit a piacra, nem is számítva azt, hogy a szomszédba is csak át kell nézni egy tó beszélgetésbe s vasárnapokon elmenni a templomba, a dob- szóra, mert hát hova menjen az ember, ha már még a sógor vagy a koma „kis családjának“ a temetésére se szabad elmennie ? Szóval oda lyukadunk ki, hogy a szekszárdi járványkórháznak megépítése elkerülhetetlen. Úgy tudjuk, a város tervez is ilyet, csakhogy már jó ideje folyik az akadémiai tárgyalás a minisztérium és a város között. Oda fenn soknak találják a 20 betegre való berendezést, pedig, hát, amint a jelen eset mutatja, 19 egy híján, mégis csak — húsz, Mi szerintünk a járványkórházat sokkal olcsóbb volna a Ferenc-kórházzal kapcsolatosan megépíteni. A kórház úgyis építeni akar sebészeti pavillont. Egyidejűleg ezzel a járványkórház külön pavillonját is megépíthetnék. Ha esetleg az lenne a kifogás, hogy a város közepe még sem alkalmas erre a célra, alakítsák át az őrültek házát a sebészeti osztály számára, az őrültek házát és járvány kórházat pedig helyezzék el a váróAz eienyészett tolnamegyei bencés apátságok. (Hlb.) A pannonhalmi Szent-Benedek-Rend történetének utolsó kötete fekszik előttünk, * befejezése annak a hatalmas munkának, mellyel a rend a magyar kereszténység, királyság és bencés-rend fönnállásának lcilencszázados emlékét ünnepelte. A rend e nemes vállalkozása méltó dicső múltjához s méltán sorakozik azon emlékek mellé, amelyeket történelmünk múltjából kegyelettel őriz. Miután Géza fejedelem követei Quedlin- burgban a békére való hajlandóság bizonyságául megjelentek I. Ottó császárnál, 973-ban, megnyílt a szabad út a hittérítők előtt s rögtön megjelentek nálunk a hittérítő papok, köztük számos benedekrendi szerzetes. Ott álltak a magyar kereszténység bölcsőjénél s nagy gonddal ápolták a kereszténység terjesztését, a hitélet gondozását tartották feladatuknak ; jó példával, tanítással jártak elől a gazdasági munka meg- kedveltetésében, helyes elvégzésében, ők tanítottak az iskolákban, úgy, hogy „minden kolostor abban az időben egy-egy oázis volt, ahonnan a civilizációnak és békés fejlődésnek példája messze környékre kihatott. Gazdasági intézetek, tudományos és szépművészeti akadémiák, iskolák, kórházak, szállók, kereskedelmi és iparos központok voltak.“ Maga Szent István „a maga és családja lelki üdvösségére, az ország megmaradására“ öt bencés apátságot alapított; példáját követték utódai is és magánosok is, s idővel majdnem nyolcvanra rúgott a magyarországi bencés apátságok száma. Á mai pannonhalmi kongregáció tulajdonképen csak a következő öt apátságból alakult ki : Pannonhalma, Zalavár, Bakonybél, Tihany, Dömölk; ez e kongregáció azonban hajdan nagyobb volt, beletartozott nem egy, a ma már elenyészett apátságok közül is; de ezen apátságokon kívül még jelentékeny számú monostor oly viszonyban volt Pannonhalmával szemben, hogy történetük a pannonhalmi Szent Benedek-Reud történetének kiegészítő és vele összefüggő része, mert idővel Pannonhalma főapátjai nemcsak gyakorlat, hanem jogi határozat alapján a magyar bencés rendtartomány örökös és kizárólagos elnökei, a többi apátok prímás apátjai lettek. Ez magyarázza meg e kötet létrejöttét, mint terjedelmes lüggelékét a mai kongregáció történetének.* Hogy általános történetirodalmi szempontból mily fontoB ez alapos és szépen megirt mű, azt felesleges hangsúlyoznunk, de különös érdeklődésére és hálájára tarthat számot megyénknek, mert amikor megismertet bennünket Tolnamegye három nagy: Szekszárd, Báta, Duna/öldvár s négy kisebb: Jván, Madocsa, Mágócs és Szék bencésapátságának történetével, megyénk múltjához érdek esebbnél-érdekesebb adalékkal szolgál, úgy a középkorból, mint az újkorból. Megyénk levéltára csak 1696-tól kezdve maradt meg s ez a körülmény megérteti velünk egyrészt, hogy micsoda fáradság s utánjárás régebbi adatok összegyűjtése megyénk történetére, másrészt pedig, hogy micsoda nyere sége megyénk történet-irodalmának e kötet. * A Pannonhalmi Szent-Benedek Rend Története. Tizenkettedik kötet. B) Az elenyészett bencés apátságok. Irta: Sörös Pongrác pannonhalmi főiskolai tanár, a M. T. Akadémia levelező tagjn. • I—YI. A pannonhalmi főapátság tőrt. VII. A zalavár i apátság tört. VIII—IX. Bakonybéli apátság története. XII. A) A dömőlki apátság tőrt. (még nem jelent meg. XII. B) Az elenyészett apátságok. A bárom nagyobb apátság királyi alapítás, tehát a királyi kegyuraság alá tartoztak. A szekszárdi apátság múltját már ismertük Fraknói Vilmos munkájából, aki 1879-ben, amikor a szekszárdi apát címet kapta, megírta történetét. Ezt használta fel Sörös is, de számos uj adattal bővítette ki Fraknói kutatását. 1. Béla " alapította 1061-ben1), mint királyi alapítás ki volt véve a megyés püspök joghatósága alól s az esztergomi ersek jogüatósága alá tartozott ; utóbb az apátok megszerezték a főpapi jelvények használatának jogát s az apátság es népei ki voltak véve a megyei bíráskodás alól. Első ismert apátja az olasz Vilmos volt, aki 1074-ben, mikor Salamon király Szekszárd körül táborozott, meghiúsította Salamon gonosz tanácsosainak Géza herceg ellen tervezett merényletét. Hiteles helyi működést rs fejtett ki — hiteles pecsétje alatt, hiteles okleveleket adhatott ki jogi aktusokról, amelyek előtte folytak le, vagy amelyeknél hiteles kiküldötte jelen volt ; a XiV. századból ismerjük pecsétjét is, mely a trónon ülő üdvözítőt ábrázolja, mivel a monostort az isteni Megváltó tiszteletére alapitá Béla. A gazdag apátság birtokai Tolna-, Fehér-, Baranya vármegyékben terültek el s a neo- acquistica-bizottság a XVIII. század elején 44 birtokát számlálta össze. Jól gazdálkodtak, a XVII. század közepén már gyümülcsfákkal beszegett utakról, árkok határolta földekről, halastavakról, szőlőkről olvasunk. Gazdagságára mutat az a 9 Fraknói Vilmos találta meg az alapító-levél töredékét az esztergomi kápt. 1696-i átiratában Esztergomban. A M. N. Muzeum levéltára tavaly szerelte meg a kalocsai káptalannak eredeti oklevelét 1390-ből, amelyben az alapítólevél egy része olvasható s amelyről az 1696-i átírás is készült- ennek alapján kijavithatók a XVII, századi átírás hibás tulajdonnevei.
