Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-01-30 / 9. szám

2 ság megszorítása lenjae ez, .hanem csak . a közerkölcsiség megóvása, amire az állam és a társadalom egyformán kötelezve vannak. Apasztani kell a korcsmák és pálin­kás butikok létszámát és meg kellene vonni a kimérési engedélyt mindazoktól, akiknél bárki is lerészegedik és aki kis gyerme­keknek is kiszolgáltat bármiféle szeszes italt. S végül a korcsmákra és pálinka­mérésekre is ki kellene terjeszteni a vasár­napi munkaszünetet oly formán, hogy azok szombat estétől hétfő reggelig zárva legyenek. Ha mindez megvalósulna, lehet, hogy akkor a pénzügyminiszter tárcája apadna, de a nép közegészsége és erkölcse javulna, mert a nép a szent ünnepet nem a korcs­mában való tivornyázással töltené, hanem azt önművelésre fordítaná és inkább láto­gatná az Istenházát. A börtönök és téboly- dák nem lennének túlzsúfolva s igy. a pénzügyminiszter vesztesége is megtérülne a munkaképes erő szaporodásával. Küzdjünk az alkohol ellen, de necsak „alkohol ellenes“ nappal, hanem igaz és őszinte tettekkel. Fogjon kezet a társada­lom, a papság és a tanítóság, a vármegyék pedig alkossanak megfelelő rendeleteket az alkohol terjesztése ellen ; mert ha ez meg nem történik, félő, hogy a tanítóság ideális munkálkodása kátyúba esik és a népbutitó és pusztító pálinka még nagyobb rombo­lást visz véghez, mint eddig s a nép er­kölcse is még jobban elfajul, Lantos Simon. Dunaföldvár ünnepe. Dr. Hevesi Gyula, dunafölclvári gyakorló or­vost, Tolnavármegye tiszteletbeli főorvosát Duna­földvár község díszpolgárává választotta. Duna­földvár község képviselőtestülete azt a nemes és közhasznú munkásságot, kiváló érdemeket becsülte meg ezáltal, melyeket a kitüntetett nemcsak or­vosi működése, de társadalmi tevékenysége által is szerzett több mint bS1/^ éves dunaföldvári mű­ködése alatt. A képviselőtestület tiszteletének, ■szeretetének, hálájának és nagyrabecsülésének jeléül díszes díszpolgári oklevelet nyújtott át dísz­polgárának s a díszoklevél átadása ünnepi dísz- közgyűlésen az egész község szine-javának rész­vételével e hó 25-én ment végbe. A község utcái, a nemzeti lobogókkal diszitett házakkal ünnepi pompát öltöttek s a községháza erkélyéről is fen­nen hirdette a trikolor a községnek, a nagyközön­ségnek, Dunaföldvárnak szép ünnepét. ellenállott a szerbek támadásainak, hanem a harmadik nap 5 maga lépett fel támadólag és a .szerbeket kiűzte az országból. November 26- és 27-én már szerb földön a piroti véres csatában újra győzött, mi sem állt többé útjában a bolgár hadak Belgrád ellen nyomulásának. Ez alkalommal Ausztria-Ma- gyarország volt az, amely megmentette a ké­sőbb oly hálátlannak bizonyult Szerbiát. A monarchia belgrádi követe, Khevenhül- ler megjelent Sándor fejedelem táborában és a monarchia hadainak bevonulásával fenyegetőd- zött, ha a bolgár hadsereg e.őnyomulását be nem szünteti. A nemsokára bekövetkezett békekötésben azután Szerbia, úgyszintén egy európai kon­ferencia is elismerte, Oroszország kivételével, Bolgárország és Kelet-Rumélia egyesülését. A szerb-bolgár háború befejezése után Bulgária még jó ideig nem élvezte azt a nyu­galmat, amelyre a békés fejlődés és a nemzeti élet kialakulása érdekében szüksége lett volna. Oroszország egyre jobban ereztette ellen­szenvét Bulgáriával és valószínűleg orosz pénz munkájának és orosz izgatásnak lett következ­ménye az az összeesküvés, melynek eredmé- nyeképen Gruev őrnagy és Bendereff kapitány a szófiai katonai iskola növendékeivel éjjel be­hatoltak Sándor fejedelem magánlakásába, ha­lálfenyegetések között lemondásra kényszeri- tették. A fogoly fejedelmet az összeesküvők Oroszországba hurcolták. Sok szenvedés és megaláztatás után szabadulva poroszlói kezei k'özül, a hatalmat időközben magához ragadott Stambulov hívására még egyszer visszatért Bulgáriába és^ kísérletet tett a cár kiengesz­telésére Most sem érvén azopban célt, 1886 szep­A diszközgyülést <1. u. 3 órakor tartottuk,, amelyre ai ünnepeltet küldöttség hívta meg. Az ünnepeltet, kire nem csak az egész vármegye, de az egész ország orvosi kara is büszkeséggel tekinthet, megérkezésekor lelkes éljenzés fogadta s dr. Schóber László képviselőtestületi tag a kö­vetkező magas szárnyalásu, költői képekben gaz­dag szónoki beszédben méltatta az ünnepet : Az én lelkemnek különösen kedves meg­bízatást teljesítek, mikor a mai ünnepi közgyűlés érzelmeinek szószólója vagyok. Mélyen érzem az e megbízatásban rejlő kitüntetés nagyságát, de érzem a súlyát is, mert kétség fog el, hogy feladatomnak, az ünnepekhez és az ünneplőhöz méltón meg tudok e felelni. Ha Önök az ekesszólás ragyogását várják, akkor mást kellett volna felkérniük, ha azonban elég, hogy az elhangzó egyszerű szavakon az érzésnek mély­sége s a szívnek melege sugározzák át, akkor talán vállalkozhattam arra én is. Önök nem kí­vánhatnak egyebet és ez megnyugtat engem. Feladatom teljesítésében nem akarok egy­szerű krónikás lenni, hanem úgy teszek, mintha a természet egy kiválóan szép képe előtt állanék. Átengedem lelkemet a szépség minden behatásá­nak és igyekszem magamnak számot adni, mi is volt hát, a mi annak a harmonikusan szépnek gyönyörködtető és felemelő érzelmét lelkemben keltette. így járva el, előttem áll első sorban dr. Hevesinek, mint orvosnak a képe. Talán senki sem találta meg hivatását tel­jesebben és igazabban, mint dr. Hevesi. Ezelőtt félszázaddal indult el nemes pályáján, tudomány­ban erősen, de még erősebben az által, hogy átható éles eszének rendelkezése alatt az a tudomány azzá lett, a minek lenni kell: áldásává az embe­riségnek. Mint minden kiváló orvos, dr. Hevesi is nemcsak a test organizmusának, hanem abban az isteni tartalomnak : az ember lelki világának is alapos ismerője és nagyszerű eredményeinek egyik titka talán épen abban rejlik, hogy sok­szor a lélek bajainak felismerése utján jut el a beteg test gyógyításához. Valami ritka varázszsai tudja maga iránt felébreszteni a bizalmat. Már első szavaira visszatér a nyugalom a beteg ágyá­hoz, a kedvesen, a nyájasan folytatott beszélgetés hatása alatt megnyilik a lélek, a kétségbeesés csillapodik, a csüggedés elernyedtségét a vissza térő lelkierő váltja fel és ki tagadhatná, hogy mindezek a psychikai momentumok hatékony eszközei a sikeres gyógyitásnak. Mennyi rejtve-rejtett titkoknak, mennyi gyöt­rődő búnak lesz tudójává ekképen, de pap nem őrizte n eg hivebben a gyónás titkát, mint meg­őrizte Ő a léleknek ezeket a feltörő vallomásait. Uraim 1 A bizalmat felébreszteni ügyeske­déssel is lehet, azonban a bizalom fentartása már csak a szív és a kedély gazdagabb forrásából ered. Hevesi működését, bármily távol áll tőle minden szentimentálizmus, az igazi felebaráti sze­retet erős tüze hatja át és ennek gyümölccsépen lett állandó kísérőjévé a bizalom. A kit a más sorsa érinteni nem tud, a kit mások öröme hide­gen hagy, a kit a fájdalom könnymi meg nem -------— ... . - ------ —......— TO LNA VÁRMEGYE éa a KOZKRÚEK hatuak, a ki mindig csak az En-t, ezt a rideg,, ezt az önző, ezt a kapzsi En-t állítja előtérbe,, az lehet hivatásának kitűnő mesterembere, de nem több! Mily jól esik a szemnek, ha a hiúság vásá­rában, a minek egy nagy iró az életet nevezi, a sok csúnya tusakodás fölé látunk emelkedni egy alakot, a ki tisztán csak saját erőiből küzdötte fel magát a magasba, a ki meggyőződését soha senkiének alá nem rendelte, a ki függetlenségét megőrizte minden irányban, a kinek lelkét a kapzsiság be nem szennyezte, a ki irigység nél­kül tudja nézni más boldogulását, a ki bőkezű volt mindig és a ki általános hire neve dacára, szegény tudott maradni mindvégig. S mégis, habár saját férfias önérzetének méltósága ömlik el egész valóján, vidám baráti társaságban szive kiárad és pazar kézzel ontja kedélye arany kincseit. így látom én dr. Hevesit, mint embert! Mélyen tisztelt ünnepi Közgyűlés ! A ki egy emberöltőt töltött el ugyanabban a községbn, az előtt az átélt küzdelmek, remé­nyek, csalódások és fájdalmak emlékei által meg­szentelt annak a községnek minden göröngye. Dr. Hevesi is szive minden dobbanásával, együtt érez ezzel a községgel. A haladás utján tett min­den kicsinyke lépés is igaz örömmel, a stagnació, vagy épen visszaesés pedig éles fajdalommal tölti, cl. Vezéralakja volt O mindig községünknek, nem abban az értelemben, hogy pártokat vezé­relt, de abban az értelemben, hogy eszméket kez­deményezett. Ki lehetne mutatni, hogy mily sok lett közkincsünkké azok közül, a mik az ő ter­mékeny agyában születtek meg, vagy a miket az ő nagy súlyú szava segített diadalra. Uraim ! Erőimhez mérten csak halavány képét tudtam adni az ő gazdag egyéniségének, de még igy is, nem harmonikus egész élet-e az? És Istennek hála még nem befejezett! Nem át­származtatott tekintélynek és nemességnek gaz­dag örököse Ő, de kérdem a költővel: Homályos származás-e a sugár Mely az égből a homlokra száll ? Hol van nemesség más, mint ez! Mélyen tisztelt ünnepi Közgyűlés ! Dr. Hevesi már nagy utat tett meg az élet országutján, Ha széttekint, nagyon sok isme­retlen arcot lát már maga körül és látja, hogy ritkulnak, nagyon is ritkulnak azoknak sorai, a kik vele egy időben szálltak ki egykoron a mély vizekre. Az előhaladott kornak talán egyik legna­gyobb terhe az, mikor az ember kezdi magát elhagyatottnak, egyedül állónak _ érezni, mikor hajlandó élete mérlegét úgy felállítani, hogy az élet minden sikerei dacára, vanitahim vanitas. Hát ezt a keserű gondolatot akarjuk elűzni az ő homlokáról. Meg akarjuk győzni, hogy azok az ismeretlen arcok is szüleiktől örökölték, de isten jóvoltából, a még mindig gazdagon bu­zogó forrásból is merítik a tiszteletet személye iránt, hogy mi mind, nagy családként élő szere­tettel vesszük Öt körül, már pedig polgártársak 1913 január 30. tember 7-én véglegesen leköszönt. Gráczban Hartenau gróf neve alatt telepedett meg egy- ideig, mint ezredes, később mint tábornok szol­gált az osztrák-magyar hadseregben, de rövid idő múlva egy rosszul sikerült operáció követ­keztében elhunyt. Az orosz intrikákkal szemben a régen- sekre, elsősorban Stambulovra igen nehéz fel­adat megoldása várt. A bolgár nemzet azonban nem csalódott nagy fiához, Stambulovhoz fű­zött reményeiben. Ez a nagy államférfiu, akit méltán lehet kelet Bismarckjának nevezni, erős kézzel, nagy nemzeti érzéssel vezette országá­nak ügyeit. Neki köszönheti Bulgária, hogy az uj állami alakulatban jelentkező veszélyes tüne­teket szerencsésen kiküszöbölte s nem lépett a délamerikai köztársaságok történetéből oly vég­zetesen ismert pronunciamentok útjára, hanem lassankint az egészséges és erőteljes fejlődés terére lépett. A nemzetgyűlés 1887 julius 7-én Kóburg Koháry Ferdinand herceget választotta nagy többseggel bolgár fejedelemmé, aki a választást Ebenhőchben elfogadta és Tirnovában az al­kotmányra megesküdött. Az uj bolgár fejedelem a kettős monar­chia hadseregében viselt katonai rangot és pe­dig először á cs. és kir. közös 11. sz. huszár­ezrednél, melynek most tulajdonosa, volt had­nagy, később a m. kir. honvédségnél huszár- főhadnagy s ebbeli minőségében érte is őt a választás. Az. uj fejedelem rendkívül sok jóindulattal uj hazája iránt, lépett a'trónra és nem riadva vissza semmiféle nehézségtől, nagy.'anyagi ál­dozatokat is hozott, .hogy népének rokonszen- vét. megnyerje -|s biztosítsa magának­Édesanyja, Klementina hercegné, ki éles eszével és nagy jóságával tűnt- ki, hatalmas segítőtársa lett fiának. Sikerült is lassankint a maga és családja számára a bolgárok rokonszenvét annyira meg­nyernie, hogy ma a legnépszerűbb fejedelmek egyike és amellett minden idők egyik legesze­sebb diplomatája. A belviszályok azonban még Ferdinánd és Stambulov kormányzása alatt sem szűntek meg és ezek a politikai gyilkosságok egész soroza­tában jutottak kifejezésre. 1895-ben orgyilkos keze alatt vérzett el Stambulov, 1907-ben Petkov miniszterelnök s röviddel utánna a macedon-szláv mozgalom szervezéséről híressé lett Saratov. Az uj fejedelem a legnagyobb energiával dolgozott országa fejlődésének előmozdításán, de különös gondoskodásának tárgyát a had­ügy képezte, s ebben Szavoff a mostani bolgár fővezér, Nikiforov és Petrov voltak hatalmas segítőtársai és a bolgár nemzet kiváló katonai erényei is. Ennek a fejlődésnek hosszabb ismerteté­sével azonban nem foglalkozhatom, miután ez már szoros kapcsolatban van a jelen felolvasá­som tárgyát nem képező, a legközelebbi múlt­ban történt eseményekkel. A bolgár-szei b háborúban oly nagy er­kölcsi kudarcot szenvedett Szerbia is, csakha­mar belviszályok, a két uralkodói dinasztia, a Karagyorgyevicsek és Obrenovicsok versengé­sének színhelye lett. Sándor szerb király és nejének, a fellázadt szerb katonatisztek által történt meggyilkolása folytán Karagyorgyevics Péter került a szerb trónra. Az ő uralkodása alatt, midőn Bosznia-

Next

/
Thumbnails
Contents