Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-08-04 / 62. szám

4 Délben a decsi nagyvendéglüben ebédeltünk s a kitünően elkészített ételek fogyasztása köz ben, a Miss csak elkezdte ám dicsérni a magyar konyhát is. Ebéd után, mivel előző nap meg­ígértük, meglátogattuk Beke Vargáékat, ahol a fiatal menyecskét egy társnőjével együtt lefény­képezte, e közben a házigazda bort hozott fel s az asszonyok megkínálták a Misst finom süte­ményfélévei. No itt aztán már kitört L előle ismét a szó a szives kinálgatásra: Ah kérem mondja, én nem tudok szerbül, Szerbiában és Belgrádban majd éhen haltam ; nem tudok magyarul és Debreczenben mégis tele tömtek volna, itt meg (t, i. a Sárközben) halálra etetnek. Köszönöm, köszönöm már nem tudok enni. Hanem azért az erős és szives kínálásra mégis elfogyasztott né­hány szelet süteményt s nyomatékül egy-egy po hárka decsi feliért, mikor aztán az asszonyok a délutáni könyörgésre indultak, dehogy lehetett volna a Misset visszatart ni. Aj gehen, aj gehen : én is megyek, ment velük örömmel. Könyörgés után elmentünk a játszóra. No itt azután egy tömegben láthatta a virágerdőt. Öregasszonyt, fiatalt, ifjú menyecskét, hajadon leányt, apró lánykákat, férfiakat, legényeket, apró gyermekeket és a sárközi magyarság illedelmes mulatozását. Váltig mondogatta, hogy soha életé ben nem látott oly sok szépet, oly sok finomsá got, mint itt s azt hiszi, hogy tán nem is fog látni. Gondoltam magamban, én nem csak hiszem, de tudom is ; csak gyönyörködd ki magadat s vidd meg hírül amerikai barátaidnak a mi szo­morú, nagyon szomorú, megkönnyezni való gyö­nyörűségeinket, ezt a mi rövid idő múlva letűnő gyönyörűségeinket és soha meg ne tudd a mi Sárközünk nagy nagy bűnét, az egykéző nagy bűnét, legyen a te látogatásod neked örökre fel­séges tündérálom ; néhány évtized múlva nekünk is csak az lesz, egy istenien szép tündérálom. Az esti vonattal azután hazatértünk Szek­szárdid. Missünk teljesen meg volt elégedve min­dennel, amit látott, mert saját bevallása szerint mindent láthatott, amit csak kívánt, amire csak kiváncsi volt s nem győzte mondani : alles per­fekt. Minden tökéletes, minden tökéletes, minden tökéletes. Egyúttal felkért, hegy e lap utján is tolmácsoljam hálás köszönetét és üdvözletét mind­azoknak, akikkel megismerkedett és szivesek voltak kalauzolni, köszönetét és üdvözletét a sárközi kedves magyar népnek, nem fogja elfe­ledni soha a köztük eltöltött időt s azt a vendég- szeretet, melyben részesítették s azt a sok szép séget, finomságot és tisztaságot, amit körükben, házuk táján tapasztalt. Ugyan e helyen mondok én is hálás köszönetét Joó Miklós fiatal barátom­nak, hogy szives volt engem kisegíteni intelligens tolmácsolásával. Ami már most a magyar viszonyokat illeti, a Miss mindenütt a tisztaságot és finomságot ke­resi s ezeket ő nálunk nagy mértékben feltalálta. Romániában, Szerbiában és Bulgáriában — amint mondja — az emberek piszkosak, házuk is meg ők maguk is olyanok, mint nálunk a cigányok ; ruházatuk durva, modoruk durva s ő Magyar- országon amerre csak járt mindenfelé ennek ellen­kezőjét látta és tapasztalta s elborzad azoktól a ferde tudósításoktól, amiket rólunk magyarokról eddig olvasott. Feltűnt neki még az a kisvárosi társadalmi élet is, hogy például engem mindenki (vagyis, hogy sokan) ismer s én ismerek minden­kit s mindenki egymást s azt jegyezte meg erről, hogy itt az emberek úgy élnek, mintha egy csa­ládnak a tagjai volnának, igazán gluklik (boldog, szerencsés) emberek a magyarok. Szerzett tapasztalatairól való úti jegyzeteit, otthon naplószeiüen rendezi, kibővítve az emlé­kezetébe ' vésettekkel s egész Magyarországról egy nagy könyvben fogja kiadni, aminek előké­szítése, sajtó alá rendezése körülbelül egy évet fog igénybe venni. Ezenkívül egyes cikkeket időnként a két amerikai lapban is közölni fog. Végezetül nem hagyhatom szó nélkül, azt a jól eső kifejezését az én igénytelen kalauzolá­somra, hogy perfekt volt. Nem nekem mondta, mástól hallottam, hogy Magyarországon eddig két jó kalauza volt, az egyik Erdélyben, Téglás Gá bor jfeles régiségbuvárunk s a másik igénytelen magam, mi ketten értettük meg, hogy ő mit kí­ván látni és tudni és szives készséggel fáradoz­tunk vele. Amilyen hizelgő ez kettőnkre nézve, ép oly szomorú hazánk más vidékeire, ahol egyedül, magára hagyatva, az ismeretes magyar indolen­ciával kellett küzdenie, ugyancsak hiányos nyelv­tudásával egyedül kellett bejárnia a tanulmanyo zásra kijelelt helyek jó részét. így azután az irániunk való legjobb szándék és akarat is félig kárba vész és nem csoda, ba az idegenek ma­gukra hagyatva igazán vadakat Írnak rólunk. A folyó évre szóló előfizetési pénzeket, valamint a hátralékos dijakat kérjük a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni. TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK Mindenütt, ahol csak ismerték, mély meg­döbbenést és igaz részvétet fog kelteni a szorno- ruságos hir, hogy Beöthy Károly dr. szekszárdi ügyvéd szombaton éjjel Budapesten meghalt. Beöthy Károly friss egészségben [és a leg­jobb kedélyhangulatban az utolsó napokig járt­kelt köztünk az ő délceg járásával és még csü­törtökön a bíróságnál végezte hivatalos dolgait. Csütörtökön éjjel lett rosszul, óriási fájdalmakról panaszkodott, a segítségül hívott háziorvos : dr. Herczegh Gyula súlyos bélbajt (béiesavarodást) .konstatált és az ő tanácsára súlyos műtét végre­hajtása végett családja a péntek reggeli vonattal Budapestre szállította. Az utazás alatt fájdalmai és rosszulléte fokozódtak. Még pénteken délután megtörtént a műtét, amely sajnos, már nem tudta visszaadni az életnek ezt a minden izében derék, nemesszivii, példás jel'emii férfiul. Az orvosi műtét fekélyeket konstatált a gyomorban, melyek béláttörést okoztak és álla­pota menthetetlennek bizonyult. — Meg 24 órai tovább szenvedés után őt gyengéden ápoló neje es szerető fiai körében szombaton éjjel kiszenvedett. Beöthy Károly dr. mint nyug. közalapitv. urad. ügyész azelőtt 30 évvel telepedett le váro­sunkban és nyitott ügyvédi irodát. Az ő joviális egyéniségével, kedves humorával, lelkének ritka jóságával, szerény és előzékeny modorával, egyéni korrektségével csakhamar általánosan tisztelt és szeretett alakja lett társadalmunknak és ritka népszerűsége, embertársai részéről való meg- becsültetése soha alá nem hagyott. Mint ügyvédnek állandóan nagy kiterjedésű irodája volt, amire kitűnő jogászi képzettségével és lelkiismeretességével a legnagyobb mértékben rászolgált. Ügyfelei, kartársai és a bíróság tagjai osztatlan rokonszenvvel és nagyrabecsüléssel vol­tak irányában. Túlzott szerénységgel és ritka önzetlen­séggel soha vezető szerepre nem törekedett, jól­lehet arra születése, tudása, jelleme és képessége mindenképpen praedestinálták, de ő csak egy­szerű, csendes munkása maradt mindvégig köz­életünknek. Ritka önfeláldozó pajtás és jóbarát volt, aki barátaitól, kollégáitól nem tudott soha meg­tagadni semmit sem. Ötletes, temperamentumos szónok volt, aki szellemes fejtegetéseivel és szelid humorával sokszor nagy hatást ért el, amellett szép készültséggel, tartalmas, egyenes, nyílt és színig becsületes férfin volt, Nem volt semmi stréberség, semmi irigység, semmi malicia — csak jóság és szeretet lakott benne. Az ügyvédi szövetség helyi választmányá­nak elnöke volt, megyebizottsági tag és városi képviselő, a Dunavédgát társulat elnöke volt. Halálát özvegye és derék fiai: Beöthy Kálmán debreceni magyar államvasuti mérnök és dr. Beöthy László kaposvári törvényszéki jegyző siratják, kikhez benső együttérzéssel csatlakozik barátainak, kartársainak és tisztelőinek sokasága. Egg igaz ember szállt vele sírba. Emlékét szeretettel és kegyelettel fogjuk megőrizni. Te­metése kedden délután négy órakor lesz Buda­pesten az uj temető halottas házában. Halála az egész városban osztatlan rész­vétet keltett A gyászlobogókat kitűzték a köz­épületekre, a vármegyeház, a városház, a kir. törvényszék, a kir. ügyészség, a Kaszinó, a pol­gári iskola stb. A szekszárdi ügyvédi kar hétfőn d. e. U-kor a törvényszék pertárában ülést tartott és elhatározta”, hogy a temetésen küldöttségileg vesz részt, ravatalára koszorút helyez és az országos ügyvédszövetség szekszárdi osztálya nevében kü­lön gyászjelentésben emlékezik meg az 'ügyvédi kart ért súlyos veszteségről. A mélyen lesújtott család a következő gyász- jelentést adta ki: özv. dr'. Beöthy Károlyné szül. Khayll Lujza mint az elhunyt neje, Beöthy Kál­mán és dr. Beöthy László mint gyermekei, Beöthy Kálmánné szül. Wurst írónké mint menye, Beöthy Baudika mint unokája úgy a maguk, valamint az elhunyt testvérei és az összes rokonság nevé­ben mély fájdalommal jelentik, hogy forrón sze­retett férje, illetőleg édesatyjuk, apósa, nagyatyja, testvérük és rokonuk dr. váradi Beöthy Károly ügyvéd, Tolnavármegye törvényhatósági bizottsá­gának tagja folyó hó 3-án hajnali 3 órakor, éle­tének (51-ík évében, rövid szenvedés után csen­desen elhunyt. A megboldogult földi maradványa folyó hó 5-én délután 4 érakor fog az uj köz temető halottasházában az unitárius egyház szer tartása szerint megáidat ni és ugyanazon temető­ben levő családi sírboltba örök nyugalomra té­tetni. Budapest, 1913 augusztus 3. Áldás emlé­kére, béke poraira ! 1913. augusztus 4. — Kinevezések. A pénzügyminiszter Kiss Lajos bonyhádi pénzügyi számtisztet, számellen­őrré nevezte ki. A in. kir. vallás- és közoktatásügyi minisz tér Gindlycsalád Kistengelicre állami tanítóul Tóth Lajos szekszárdi ref. tanítót, Görbőre az állami iskolához Tanos Gizella ottani községi tauiténőt és Bécsi Elemér Ózsák-pusztai uradalmi tanítót, Gindlicsalád-szőlőhegyre pedig Puskás Ilonát ne­vezte ki. Piliscsabára Küszdorí Károly, GyömrŐre Dely Gyula neveztetett ki állami tanítónak. — Címadományozás ő Felsége a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére dr. Orffg Imre közalapítványi uradalmi alügyész, földink- nek az ügyészi, címet. ■ és jelleget adományozta. — Uj pénzügyi tanácsos A király Ka- minszky János szekszárdi p. ü, titkárnak a pénz­ügyi tanácsosi címet és jelleget adományozta. — Ünnepelt főjegyző. Augusztus l én volt 30 éve, hogy Kiss Pál községi segédjegyzőt Gyűl aj nagyközség főjegyzőjévé választották meg. Ezen alkalmat az elöljáróság örömmel ragadta meg, hogy a köztiszteletnek örvendő, szeretett főjegyzőjét a község nevében üdvözölje és a köz­ségi lakosság, az elöljáróság ragaszkodását, sze- retetét nyilvánítsa.. Az ünnepelt meghatottan kö­szönte meg az üdvözlést. — Áthelyezések. A m. kir. vallás- és köz- oktatásügyi. miniszter a dombóvári állami iskolá­hoz Köllőd András herendi tanitót, — Pacsérra Huszár Vilma gindlicsaládi szőlőhegyi állami tanítónőt, — Szabii Antal dombóvári áll. tanító Szépvizre, — Hamulyákné-Jablonkay Katalin volt dombóvári, jelenleg kalotaszentkirályi állami ta- nitónő Szépvizre helyezte át. — Községi Ügyek. Ozora község képviselő­testülete a bikagondozó fizetését évi 500 koro­nára felemelte. — Artézi fürdő Bátaszéken. Bátaszék köz­ség a gőzmalom melletti közös legelő egy részének, mely most is hasznavétlenül hever, szabad ártézi fürdő létesítésére leendő igénybe vételét el­határozta. — Meoerősiteit alapszabály. A belügymi­niszter a pincehelyi keresztény munkás- és gazda­kör alapszabályait láttamozta. — Pályázat. A sepsiszentgyörgyi állami taniténőképzö intézetnél gyakorló iskolai tanítói és tanítónői állásért lehet ebé 10 óig folyamodni, — Gondnokság alá helyezés. A szekszárdi kir. tözvényszék Balogh Ferenc és Schandl Imre szekszárdi lakosokat, Baracskai Juliána bölcskei, Vincellér Erzsébet simontornyai, T. Beda István gerjeni és Weisz Eszter paksi lakosokat gond­nokság alá helyezte. — Tilos a koldulás. Dr. Szentkirályi Mi­hály polgármester, tekintettel a városunkban fel­lépett vörheny járványra, betiltotta a városi sze­gények koldulási jogát. Egyben kéri a város lakosságát, hogy a szegényeknek szánt filléreket a városi őrmester utján juttassa a szegények ke­zeihez. — Cserkész-hirek. Pénteken érkeztek meg Balaton körüli utjokról cserkészeink. Eri Emil parancsnoksága alatt egy teljes őrs vett részt a szép kiránduláson. — A mocfai csárdánál itthon maradt társaik váltak őket s innen katonás rendben együtt vonultak a városon át a Béla- térre, a hol szétoszoltak. — Folyó hó 24-én két budapesti cserkésztiszt járt városunkban. Az Országos Cserkész Szövetség megbízásából a te­repet vizsgálták meg. Minthogy Szekszárd vidé­két mind szárazföldi, mind vizi gyakorlatozásra igen alkalmasnak találták, elhatározták, hogy a központnak ajánlani fogják, hogy a jövő évi cserkész nagygyakorlatot itt tartsák meg, ami városunkra mind kulturális, mind anyagi szem­pontokból igen hasznos lenne. — A kuruzsló és kenő asszonyokra rossz napok járnak az utóbbi időkben Somogy vármegye , területén. A megye ugyanis felvette a harcot az „egyke“ rendszer ellen és ugyancsak a'körmükre néz a bábaaszonyoknak, még ha azok községiek is, akiket egymás után függeszt fel állásuktól Kacskovits Lajos alispán. A kuruzsó és kenő asszonyok állandóan felügyelet alatt tartatnak. — így kellene eljárni Tolnavármegyében is, és az egész országban. Minden községben van egy két közismert kuruzsló és kenő asszony. Kímélet nél­kül össze kellene ezeket fogdostatni. — Megszűnt egylet. A kölesdi polgári dalos­kor feloszlását a belügyminiszter jóváhagyta. — Marólúgot ivott Netter Ferencné szül. Kalocsa Mária 40 éves decsi lakos f. hó 21-én öngyilkossági szándékból marólúgot ivott. A sze­gény asszony azért szánta magát halálra, mert férje állandóan féltékenykedett rá s ezért állandó volt köztük a perpatvar. Tette elkövetését is egy ilyen heves jelenet előzte meg, Nellernét a szelt- szárdi Ferenc közkórházban ápolják. Beöthy Károly, t

Next

/
Thumbnails
Contents