Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-08-04 / 62. szám
2 TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 1913 augusztus 4, moljak tisztelt választó polgártársaimnak az utolsó — sajnos — oly régi találkozásunk óta lefolyt politikai eseményekről, hogy tárgyaljunk az Önök bölcs közreműködésével a hazánk jövője érdekét szolgáló teendők felől és együtt építsük meg azon hidat, amely a szomorú, viharos múltat egy szebb reményekkel kecsegtető jövővel van hivatva összekötni és amelynek legerősebb pilléreit az Önök nagybecsű bizalma, a nemzeti munkapárt zászlója mellett való hűséges kitartása képezik. A végzet azonban nem igy akarta! — Sorsunk Isten kezében van ! Kendelését nem zúgolódva, hanem megnyugvással kell fogadnunk! De én mégsem fojthatom el sajgó fájdalmát hazavágyó szivemnek Önök előtt, Tisztelt Polgártársaim, kik jóban rosszban immár három éve liiven osztoztak velem, kikkel engem egy szükebb haza édés közössége, a jó szomszédi viszonynak ősi ápolása talán a politikai kapcsoknál is szorosabban forrasztott össze ; nem hallgathatom el Önök előtt végtelen szomorúságomat afelett, hogy már félévnél is tovább tartó hosszas és súlyos betegségem miatt, a távol külföld egy rideg gyógyhelyére kárhoztatva, lehetetlen az Önök kedves körében személyesen megjelennem, lehetetlen más ként, mint csak a holt betűk révén szeretett választóimmal érintkezésbe lépnem, csak a posta szárnyaira bizhatom, hogy a meleg ragaszkodás és baráti szeretet érzelmeit kedves otthonukba Önöknek, helyettem, elvigye. Hogy mily mélyen érzem át sorsom kegyetlen zsarnokságát, elképzelhetik Tisztelt Polgártársaim csak egy példából is: Hisz jól tudják, hogy kerületemmel együtt szülőföldemről, atyai házamból is, hosszú időre száműzve vagyok. E szomorú körülmények fősz tottak meg annak lehetőségétől is, hogy a képviselőház legutóbbi félévi alkotó munkájában személyesen részt vehessek, de annál behatóbban foglalkoztam. azzal tanulmányaim és politikai barátaimmal folytatott érintkezéseim utján. Alig múlt egy éve annak, T. Polgártársaim, hogy a magyar képviselőházat egy fékevesztett kisebbség teljes tétlenségre kárhoztatta. Az évek óta tobzódó obstrukció alatt vérszemet kapott féktelen uralomvágy az ellenzék körében odáig fajult, hogy az országgyűlés termében, az ezeréves magyar alkotmány e szentélyében lehetetlenné vált minden tanácskozás, minden munka. Ott, ahová a nép százezrei alkotni, teremteni küldötték képviselőiket, a rombolás, a pusztulás dühe tombolt, lehetetlenné téve a legerősebb, a legtisztább szándék megvalósítását, a legfontosabb, a legsürgősebb ügyek intézését. A teljes züllés szélére jutott már az államélet! Es ekkor jött, mert a Gondviselés küldötte, a legerősebbeknél is bátrabb, a legnemesebbeknél is nagyobb, a legjobbaknál is önzetlenebb férfiú, akkor tűnt fel hosszas elvonultságából pártunk vezére a magyar honszeretet mintaképe: gróf Tisza István, aki a pártszenvedélyeken felül álló, megalkuvást nem ißmerö Catói jellemével, éles szemmel átlátva a végzetes veszedelmet, melybe egy obstrukció hazánkat már már döntötte, férfias elszántsággal, elnöki jogánál és kötelességénél fogva, a házszabályokban adott teljes hatalmának minden szigo^ rával, megállította az országgyűlést azon a mere dek lejtőn, melyre az ellenzék juttatta, szilárd és biztos kézzel metszve ki azon rút fekélyt, mely már egy évtizednél tovább rágódott a haza testén. Láttuk, T. Polgártársaim, hogy azok, akiket a pártatlan, elfogulatlan igazság és önzetlen becsületesség ily hatalma győzött le, a tehetetlenség elkeseredett dühében mily eszközökhöz nyúltak, hogy bosszúvágyukat kielégítsék; láttuk, mint vergődtek az évtizedes anarchisztikus erőszakoskodásuk szülte energia törvényes szigorának hatalma alatt, mely nem a betű, de a cél és értelem szerint alkalmazta végre a házszabályokat és valóban el kell szomorodnunk a sülyedés e látványán ! Az obstrukció elleni küzdelmünkben szomorú igazolását leltem egy kérdésemnek, melyet három évvel ezelőtt, mint újonnan megválasztott képviselő intéztem akkori miniszterelnökünkhöz: Vájjon nem a házszabályok módosításával fogjuk-e megkezdeni országgyűlési működésűnket ? Amire ő nemes jóhiszeműségével azt válaszolta: Nem volna méltó hatalmas pártunkhoz az általános választások eredménye által amúgy is lesújtott, megtizedelt ellenzékkel szemben már előre is gyanakvó, védekező állást foglalnunk el ! íme, csak magára vethet az, aki nem Héderváry gróf nagylelkűségét, jóhiszeműségét igazolta! Bocsássanak meg, T. Polgártársaim, ha talán kelleténél hosszabban időztem parlamentünk szomorú képénél, de e kép ma is ott lebeg előttem, — e képét feledni nem fogom soha ! Hisz jelen voltam azokon az üléseken, láttam, amikor az ellenzék vezérei gyapottal tömték be füleiket és igy buzdították a hátuk megett álló „közkatonáikat“. a „vitarendezőket“ a legbotrányosabb zajongásra, a legbecstelenebb éktelenségekre. Láttam a rendőri asszisztencia szomorú, de elkerülhetetlen beavatkozását ! Ott állottam oldalánál, amidőn a gomolygó füstfelhőből várként kiemelkedő elnöki emelvényről, a tiszta lelkiismeret öntudatával, a férfias bátorság fenséges nyugalmával nézett szembe gróf Tisza István azon megtéve- lyedett őrülttel, akinek halált hozó gyilkos fegyverétől csak a magyarok Istene mentette meg drága életét. Ott voltam, midőn a hazánk keleti és déli határain tornyosuló vészfellegek hatása alatt a bölcs előrelátás, a hazáját féltő férfiúi aggodalom egy^ pillanatra felülemelkedett a paragrafus holt betűjén és — két ülés helyett egy ülésen (mert ez volt a nagy bűn !) — megszavaztuk a véderő halaszthatatlan reformjának javaslatát, mi után az egy és fél évig volt már napirenden ; — ott voltam, midőn e viharos ülés után összegyűlt 237 képviselőtársammal együtt ünnepélyesen kijelentettük ország világ szine előtt, hogy beismerjük a házszabálysértést, hogy ezt hazánk veszélyeztetett létének biztonsága, megmentése érdekében, a kisebbség zsarnoksága által teremtett kényszerhelyzetben, elérkezve a türelem legvégső határáig, legjobb belátásunk és lelkiisme- tünk szerint, tudva kő vettük el, az országgyűlésnek a parlamentarizmusban rejlő és lényegét képező többségi elv alapján. És most kérdem T. Polgártársaimat pártkülömbség nélkül, — mert hiszen e soraimat azokhoz is intézem, akik sajnálatomra nem járultak becses szavazatukkal megválasztatásomhoz —• vájjon nem igazolták-e csakhamar eljárásunkat a bekövetkezett külpolitikai bonyodalmak, vájjon elkerülhettük volna-e a küszöbön álló háborút véderőnk reorganizálásának a köztudatba átment ténye nélkül, vájjon megőrizhettük volna-e nagyhatalmi állásunkat, fenntarthattuk volna e hazánk tekintélyét a külföld előtt, ha az obstrukció letörésével előbb meg nem mentjük az országgyűlés munkaképességét, teremtő, alkotó erejét, tekintélyét? Mert mikép egy ember is csak akkor fog embertársai előtt becsülésre, tekintélyre szert tenni, csak akkor fogja bizalmukat elnyerni, ha tiszta lelkiismerete, öntudata, saját maga előtt is becsülete van: úgy van ez a nemzeteknél is! Csak erős önbizalommal rendelkező, jól szervezett hadsereggel biró nemzet talál szövetségest, barátot a többi nemzetek között és nekünk magyaroknak már faji és földrajzi helyzetünknél fogva is kétszeres kötelességünk ezen elv szemmel tartása, hogy megtarthassuk azon előnyös, szerencsés pozíciót Európa nemzetei között, melynek áldásait immár egy letűnt nemzedék nagyjai: Andrássy, Tisza és Bismarck hagytak reánk örökül; — hatványozott kötelességünk ez nekünk magyaroknak, kik cseppként a népek tengerében, minden rokon népfaj nélkül, leselkeiő ellenségektől környezve, egyedül állunk Európa törekvéseinek legexponáltabb ütközőpontján! Hisz a nagyh italmi állás, amelynek alapkövét Deák Ferenc providentiális bölcsesége rakta le a 67 iki kiegyezés nagy művében, egyedüli biztonsága, legerősebb mentsvára, létfeltétele éde3 hazánk jövő boldogulásának ! Ki ne látná a határainkon most dúló háború alkalmából elfoglalt állásunkban folytatását azon vég- zetszerü hivatásunknak, melyben évszázadokon^át a világ bámulatára oly derekasan állottuk meg helyünket a nyűgöt és kelet versenygésében ? Erőseknek, történeti múltúnkhoz méltóknak kell lennünk, hogy e két óriás fogalotn malomkövekként meg ne -őröljön bennünket! És ezt, T. Polgártársaim — becsületes meggyőződésből bátran kimondom — csakis a 67-es alapon, a nemzeti munkapárt politikájának keretében érhetjük el! Hisz 1867 vitte át a gyakorlati nemzeti politika terére, tette élő valósággá a legtökéletesebb formában azt, amiért lelkesedtek, küzdöttek és szenvedtek elődeink : a 48 as idők nagy eszméit, merész álmait, amely nagy idők emlékei minden becsületes magyar szívben élnek ! És felháborodva kell látnunk, mily szentségtelen kezekkel nyúltak e magasztos érzések közé a magyar politikai élet parazitái, jogtalanul sajátítva ki azokat saját egyéni érdekükből, kiolthatatlan szom- juk által hajtatva, hangzatos, eget-földet ígérő jelszavakkal! De mint minden bűn, úgy ez is magában hordotta a büntetés csiráját ! É jelszavak palástjába burkolva hatalomra került koalíció csakhamar ott állott pőrére vetkőzve a kiábrándult nemzet előtt, mert hiszen csak félreértés, csalódás járhat jelszavak nyomán. Sehol nem látom én az ellenzék magatartásában azt a sokat hangoztatott következetességet sem ! Hisz melyet a svájci tábor részéről Herzog tábornok, törzstisztjei társaságában, üdvözöl. A hó, a hideg, a sok sebesült ábrázolása megteszi mélységes hatását reánk. A franciáknak moszkvai visszavonulása jut önkéntelen eszünkbe. A svájci tábor részén tűz mellett melengetik dermedt tagjaikat a szerencsétlen katonák. Verriéres templomát kórházzá alakították át. Látjuk a jószivü lakókat, amint élelmi szerekkel, orvosságokkal sietnek a beteg francia katonák segítségére. Ott áll előttünk egy valóságos teherszállító vasúti-kocsi. Sürög forog a tömeg. Viszik a sebesült franciákat a neuenburgi kórházba. Sok ezer személy a vásznon. A csata minden rémségeit föltárja a kép. A kimerültek elhullott, a hóban elterült lovaikon ülnek. A másik csoportozatban egy francia katona bocsájtja áruba lovát, az olcsó vásárt csináló svájcinak. A cigányok, a tolvajok, a nyomor jellegzetes typu sai a képen. Plasztikája valóban párját ritkítja az egész világon ! Megtekintésére az egy frank belépő dijat senki se sajnálja. Innen a „Gletschergarten“-be mentünk. Bejárata előtt a „Éövendenkmal“ ötiik szemünkbe. A kőfaragás e remeke XVI. Lajos svájci gárdájának emlékét hirdeti. Huszonhat svájci tiszt és 760 katona esett el a Tuilleriák hősies védel- méoen 1792. évben. A 9 méteres „haldokló oroszlán“ 13 méteres barlangban védi a bour- bonok liliom-pajzsát. Az oroszlán fölött e rövid, de sokat kifejező latin felirat van a homokkő sziklába írva: „Helvetiorum fidei ac virtuti !“ v. i. „A svájci hűségnek és vitézségnek !“ Thor- waldsen zseniális koncepciójú modelljét Ahorn Lajos véste a sziklába. Két éven át dolgozott a müvén. A gletscherkert nevét a több ezer év előtti időkből fennmaradt jégkorszaki kőalakulatoktól nyerte. A geológusok tudományos megállapítása szerint a foldgömb északi része és az egész Svájc gletscherek alá volt temetve. Tretter luzerni tudós fedezte fel A szikla-óriásokban tölcsér-alakú mélyedések, u. n. fazekak vannak, melyek fenekén kisebb-nagyobb, pár métermázsás, gömbölyded, megkövesedett jég alakulatokat találunk, melyeket a tudomány malom-köveknek nevezett el. A hegytetőn ilyen alakulatu, vizesés által képzett malmot látunk s még följebb egy alpesi sátort teljes mentő felszereléssel. A sátor berendezéséhez tartozik az asztalon fekvő, tucat francia kártyán kívül, mely nem a legkedvezőbb benyomást szüli, a különféle nagy vasszegekkel ellátott lábbeli, szűr, bunda, lámpa, fa ágy, pár üres üveg bütykös. Sejthetjük mindegyiknek a humanizmus terén üdvös szolgálatát ! A hegytetőn fából épitett kilátótorony, sajnos, lepecsételt, messzelátóval, honnan a Rigit vehetnék szemügyre, mely 14 kilométer hosszúságban, 6—7 kilométer szélességben a viervvald- stätti tóban 1363 méter magasságról tükröződött vissza. Csúcsára ötnegyed óráig visz a fogaskerekű. Menettérti jegy ára 7 frank. E helyett okosabb a mesés szép fekvésű Vitzlauba hajó- kázni és onnan gyönyörködni a Rigiben. Vitzlau a vienvaldstätti tó partjára épitett kedves kis falu. Még szebb a Flüelen' falvacska az Uriroth- schtock tövében. Mindkét kirándulás olcsóbb, mint a Rigin való fogaskerekezés. A zarándokok még kevesebbel ®is beérték. Társaimmal egy 25 személyt befogadó, elegáns motoros csónakon levonultunk a Luzern alsó határában levő Teli-kápolnához. Fél órai csónakázás után a motoros bemutatta a tó közepéről az összes hegységet, a remek villákat, a Treib nyaralót és az apácák nevelő-intézetét, Neubruchot. Története 903-ba nyúl vissza. Partraszállás után megtekintettük az indó- háztól 10 percre fekvő csinos jezsuita-templomot ...... ^ UH fi ■ ITU PB f*W||| ff fogtechnikus SZEKSZÁRD, flvHnUP B BrUfTi IBI H %§■ Bújni Széchenyi-utca 169. szám. Kórház felé. Műfogak készítése, foghúzás és fogtömés. Város álfal igazolt szegényeknek ingyen fogTelefon 107. Telefon 107. húzás és tisztviselőknek kedvezményes árak. ^®iäf
