Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-01-30 / 9. szám

XXIII. IX. évfolyam 9. szám Szekszárdi. 1913 január 30 Előfizetési ár: Egész évre . . 16 korona, fél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Efy szám ára . . 16 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó­hivatalon kívül elfogad a Molnár-fél. könyvnyomda és papirkereskedés r,-t. Szekszárdon. Egyet iramok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik heftenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleton-szára: 13 és 24. — Kiadóhivatali teleton-száin : 13 és ti. Szerkesztőség : ’ Bezerédj István-utca 5. szám. [de kiildendiik a lapot érdeklő össz.t közlemények. Kiadóhivatal : Béri Balog Ádám-utca 42. Az előfizetési pénzek és hirdetések Id. küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre be küldik, 8 kor. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Az alkohol és a népiskola. Nincs semmi, ami olyan nemzet-rom­boló volna, mint az alkohol mértéktelen élvezete. A tudomány és a statisztika igazolja, hogy az aránytalanul és évről-évre növe­kedő tuberkolózisnak az alkohol az oko­zója. A börtöntöltelék legnagyobb száza­lékát a szeszes italok szállítják. Az abnor­mális szülöttek, a csenevész és .minden betegségre inklinált fonnyadt, vézna apró­ságok megfertőzését, a hülyeséget a pá­linka okozza. vS a társadalom tehetetlen, a tudo­mány tanácstalan ezen pusztító, életet és egészséget elrabló szerrel szemben. Azaz a tudománynak meg van. a ta­nácsa és utasítása, csakhogy sajnos nem igen talál követőkre. A társadalom is szer­vezkedik itt-ott, alakulnak alkohol ellenes ligák, csakhogy éppen a nép zöme, az ál­lam fentartó elem nem vonatik bele és nem lesz eléggé kioktatva arra, hogy a mértéktelen szeszfogyasztás által önmaga ássa meg szellemi és anyagi romlását és az ő vétkes mulasztása a későbbi generá­ciókra is kihat. Pedig hát olyan kevesen vagyunk ma­gyarok, hogy még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni. S mi mégis tétlenek vagyunk! Pedig a semmittevés lassú —; de biztos halál ! Igaz, a kultuszminiszter a legutóbbi időben elrendelte, hogy a tanítóság min­den évben tartson alkohol ellenes napot és törekedjék a gyermekeket e szesz ká- J ros hatásáról felvilágosítani. Ugyan melyik j igazszivü és ideális lelkű néptanító nem tette ezt meg, még mielőtt az alkohol el­lenes nap elrendeltetett ? Ugv hiszem mind megtette ezt, mert ideális faj- és haza­szeretete sugalmazta neki, hogy nemcsak meghódítani, de fen tartani is e szép hazát a nemzet napszámosainak a hivatása ! S volt-e eredmény? Bizony kevés! ÉS lesz-e az alkohol ellenes napnak sikere? Nem hiszem! Mert hát a kegyelmes miniszter ur, az alkohol ellenes rendeletével a tanítósá­got dilemma elé állította, A kultuszminiszter megparancsolja: küzdjenek az alkohol mértéktelen élvezete ellen. Tanítsátok meg a népet az abstinen- ségre, mert csak akkor remélhetitek sor­sotok javítását, ha itt is eredménnyel mű­ködtök. S mikor a tanítóság hozzáfog nemes munkájához, kétszeres lelkesedéssel, mert meleg fajérzetét a legfelsőbb ur is ambí­cióra serkenti és akkor a pénzügyminisz­ter, akihez a tanítóság egy kis javításért fordult, rá csap az millióktól duzzadó tár­cájára és igy zöngedez : Ti akartok fizetés javítást ? Ti, akik az én fináncaim mun­káját rongáljátok. Számotokra nincs pénz. (Ezt az állítást a tr-ni.tói fizetésrendezéssel épp most cáfolta meg a miniszter. A szerk.) De azért a tanítóság a szűkös kenyér mellett is, egy jobb jövő reményében, buz­gón végzi kötelességét. Hogy nem tud nagy eredményt elérni: ennek oka a sok korcsma és még több pálinkás butik. A korcsmák szaporodnak, a pénzügyminisz­ter milliói nagyobbodnak, a nép pusztul j és fogy, az. iskolák száma — ha nem is csökken, de nem is emelkedik olyan arány­ban, mint a börtönöké — s mig a gyerme­keket csak alig lehet a nincstelenség mellett beiskolázni, addig az alkohol a börtönöket zsúfolásig megtölti. Hogy a sok korcsma milyen káros hatással van a nép -életére, azt különösen igy.farsang alkalmával lehet látni, amikor minden este zeneszó mellett megy a viga­lom. S reggelig lehet hallani : „sírva' vi­gad a magyar!“ És ha csak a felnőttek vigadnának ! De magukkal viszik az apró. fejletlen gyermekeket is, kik ott a büzhödt, füstös korcsmái levegőben virrasztják át cigarettázva és idogálva az egész éjszakát és reggel aztán félig részegen és mámo­rosán jönnek az iskolába. S az igy nevelt gyermekeket győzze meg aztán a tanító szava a szesz káros hatásától. Nehéz teladat, de nem kivihetetlen, ha a helyi hatóságok is segítik a tanitó- -ság munkáját és ha a korcsmái rendelete­ket szigorúan betartanák. Tudtommal már régen van olyan ren­delet, amely megtiltja, hogy 15 évért aluli gyermeknek magánosán a korcsmában meg­jelenni nem szabad. Habár ez az intézkedés nagyon cse­kély, de azért még sem lesz végrehajtva. Éh legalább nem tudók reá esetet, hogy valamikor ilyen fiatalkorú korcsmázót meg­büntettek volna, mert hát sok is kibúvó. Szigorítani kellene, még pedig sürgő­sen a rendeletet, még pedig oly formán, hogy még a szülőknek sem szabad a ser- dületlen gyermekeket bármiféle korcsmái mulatságba elvinni. Nem egyéni szabad­TÁRCA. A balkáni és a keleti kérdés, a XVIII. század elejétől napjainkig. Irta és előadta a szekszárdi múzeumban, 1913. évi január hó 12-ikén : Dr. Szalty LáSflÓ. (Folytatás és vége.) Miután az orosz előnyomulás Európában, de különösen Angliában nyugtalanságot keltett és az angol flotta befutott a Dardanellákba, hogy Konstantinápolyt az orosz hadak benyo­mulásától megoltalmazza, a hadviselő felek San-Stefanóban, hol ekkor már Ignatieff, a szlávság később világhírűvé vált apostola, vitte a szerepvivő szót, békét kötöttek. A san-stefanói béke súlyos áldozatokat rótt Törökországra. 1400 millió rubel hadikár­pótláson kivül elveszítette Kisázsiában Kárs vá­rát egy hozzátartozó jókora területtel együtt. Besszarábia visszacsatoltatott Oroszországhoz. Oroszország még a vele szövetséges Romániá­val is rosszul bánt cl, mert a termékeny és gazdag Besszarábia helyett, a mocsaras és ter­méketlen Dobrudzsát juttatta Romániának, mely területi nagyságára sem ért fel Besszarábiával. Oroszországnak ez a kevésbbé lovagias eljá­rása Romániában, amely Oroszországnak oly válságos viszonyok között nyújtott jelentékeny katonai segítséget, élénk viszatetszést keltett. Az 1881-ben független királysággá lett Szerbia is Nís várának és környékének bekebelezésével jelentékeny területnagyobbodáshoz is jutott. A fekete hegyek tejedelme két éven ke­resztül folytatott hősies és sikeres harcainak jutalmául Nikita is részesült az orosz cár jó­voltából zsákmányban s szintén kapott, habár kis részt, Törökország területéből. A roppant veszteségért, amit a török bi­rodalom pénzben, anyagban, emberben és terü­letben szenvedett, alig kárpótolta, hogv a nagy­hatalmak a berlini kongresszuson némileg eny­hítettek a szigorú feltételeken, sőt amint mind­járt látni fogjuk a berlini kongresszusnak egy reánk nézve is emlékezetessé lett határozata következtében jelentékeny területveszteséget is szenvedett. Az orosz háborúban teljesen kimerült' Törökország Bosznia-Hercegovinát, amely még mindig forrongásban volt, lecsendesiteni már úgy sem tudta s azért a berlini kongresszus Ausztria-Magyarországot bízta meg, hogy ott rendet teremtsen. A bosznia-hercegovinai katonai expedíció, amelynek során Ausztria-Magyarorszag közel 200,000 katonát volt kénytelen a megszállott | tartományokba küldeni, a maglaji, tuzlai, do- boji véres összeütközések és Szerajevónak Fi- lippovics tábornok által való bevételével, Bosz­nia és Hercegovinának, valamint a novibazári szandzsáknak Ausztria-Magyarország részéről való állandó jellegű megszállásához vezetett, azonban még a 80-as évek elejen, mikor a Hercegovina és Dalmácia déli részének hegyei között kitört lázadást is sikerült Ausztria-Ma- gyarországnak fegyverrel elfojtania, lehetett csak ezen területek pacifikációját befejezett­nek mondani. Hogy Törökorsiág bomlása itt megáll&ni nem fog, az akkor már a hires politikusok és diplomaták előtt világossá vált. Még az orosz­török háború befejezése után annektálta Anglia Ciprus szigetét. Bulgária, amelyből a berlini kongresszus' egy német gárdatiszt, Battenberg Sándor alatt fejedelemséget csinált, szintén szabadulni sze­retett volna teljesen a török uralom alól s amellett fájó szivvei nézte, hogy fajrokonai Kelet-Ruméliában még mindig török hódoltság1 alatt sinylenek. S valóban rövid idő múlva bolgár pénz és ügynökök által szított mozgalom kezdett jelentkezni Kelet-Rumeliában, melynek kitűzése sem késett soká. 1885 szeptember 18 án kiütött a kelet- ruméliai forradalom, melyben kimondatott Ke- let-Ruméliának Bolgárországhoz való csatlako­zása. A szépen fejlődni kezdő bolgár államnak a testvérállammal történt hirtelen megnöveke­dése erős visszhangot keltett a konstantiná­polyi és pétervári udvaroknak III. Sándor cár különösen nagy ellenszenvvel nézte ez uj ala­kulatot és a Bulgáriában szolgáló orosz tiszte-' két mind hazarendelte. De külijnösen féltékeny szemmel nézte a Kis-Szerbia, amely fel akarván használni Bol­gárország hadseregének készületlenségét s az orosz tisztek távozása következtében beállott tiszthiányt, hadat izent Bolgárországnak. A körülbelül 50,030 főnyi szerb hadsereg három hadoszlopban nyomult Bulgáriába. Eleinte sikerült, különösen a dunai had­osztályt vezénylő Lesjanin tábornoknak némi' eredményeket felmutatni, azonban Battenberg Sándor helyes katonai érzékkel Ítélve meg az eseményeket, a különböző helyeken szétszórt bolgár csapatokat Slivnicámál egy megerősített táborba gyűjtötte össze és november 15 és 18 között háromnapos csataban nemcsak sikeresen

Next

/
Thumbnails
Contents