Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-07-07 / 54. szám

2 1913 Julius 7, TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZE RGEK ban is s hogy jelenleg is valóságos kultur- tényező, mindezt lapunk más helyén mond­juk el. Itt ez alkalommal csak örülni aka­runk s megrázni a kezét annak a tisztes, öreg embernek, Ujfalusy Lajosnak, ki min­denkor a jóizlést követte s a kor igényei­nek megfelelő magaslaton tartotta nyom­dáját s fiatal társának, Molnár Mórnak, aki minden tudását, testi és lelki erejét adta a nagy munkához, hogy az átvett örökséget ne csak a tisztes színvonalon tartsa, de fejlessze, emelje, s országszerte elismertté tegye. Meg kell szorítanunk azonban annak a száznál több munkás­embernek kérges kezét is, akik ott izzad­nak, ott fáradnak a zakatoló gépek körül,, szívják naponta az ólomnak testet ölő mér­gét, gyilkos páráját. Isten éltesse őket is, akik nélkül nincs munka, nincs áldás, nincs dicsőség s nem volna, nem is lehetne: egyre erősödő nemzeti kultúra ... B. * A nyomdában. Á jubileumi előkészületek már a reggeli órákban élénk sürgés forgást idéztek elő a nyomda­épület helyiségeiben. A közel 150 munkás személy­zet ünneplőben gyülekezett és kedélyes hangulat­ban szemlélték a sörös hordók és egyéb jók fel vonultatását, mert a nyomdai részvénytársaság igazgatósága bőkezűségéből az ünnepség után villásreggeli várt a munkásokra. Pontban délelőtt 10 órakor vette kezdetét az ünnepség, melyen résztvett a nyomdai rész­vénytársaság részéről : Leopold Kornél dr., a tár­saság elnöke, a felügyelő-bizottság részéről: Bajó Pál főszolgabíró, felügy. biz. elnök, Schneider János igazgatósági tag, Cservémji Lukács hitel­banki főkönyvelő, Andre István ipartestületi el­nök vezetésével az ipartestület küldöttsége, Föld­vári Mihály vármegyei főlevéltáros, hírlapíró, Erdei Lajos a Tolnamegyei Közlöny belmunka- társa, Somló Manó dunaföldvári nyomdatulajdo­nos stb. Molnár Mór, a vállalat műszaki igazgatója meleg szavakkal üdvözölve a jubiláló közönséget, elismeréssel adózott a vállalat alkalmazottjai iránt, akiknek lankadatlan munkásságának köszönhető elsősorban, hogy az Ujfalusy-féle nyomda 50 év alatt ily nagyarányú műintézetté fejlődhetett. — A munkásságnak ez a ragaszkodása, a nyomda vezetőséggel való együttműködése iránt való el­ismerés lebegett az igazgatóság előtt, midőn el­határozta, hogy a jubileum alkalmából munkás segélypénztárt létesít, hogy azok a munkások, akik arra rászorulnak támogatásban legyenek részesíthetők. Ezt a segélypénztár alapot az igaz­gatóság a mostani adományon kivül évről-évre elérendő üzleti nyereségből gyarapitani szándéko­zik. Kéri az alkalmazottakat, hogy a jövőre is odaadó szeretettel végezzék kiszabott munkájukat és a maguk részéről is kövessenek el mindent, hogy az igazgatóság célzatainak megfelelőleg, együtt működve, a vállalatot fejlődésében még előbbre vigyék. A munkásság nevében Kaufmann Mátyás művezető köszönetét fejezte ki az igazgatóságnak a segélypénztár létesítéséért és az igazgatóság és a munkások közötti egymást megértő együtt­működés szükségességét fejtegetve, kérte az igaz­gatóságjóakaratát a munkások részére a jövőben is. A sajtó nevében Földvári Mihály meleg elismeréssel szólt a nyomdászokról, akik nem egyebek, mint teknikai munkásai a hírlapoknak és mint ilyenek fontos tényezők a hírlapirodalom fejlődésében. Majd a nyomdavállalat és a sajtó egymásra való kölcsönös hatását fejtegette, bizo­nyítva, hogy a nyomdaipar fejlettsége üdvös ha­tással lehet a hírlapirodalom fejlődésére, de viszont a sajtó is igen sokat tehet a nyomdaipar előbbre- vitelében. Utal arra a köztudomású tényre, hogy a magyar nyomdaipar évtizedek óta várja a re­formot, a törvényes intézkedéseket, melyek sérel­meit orvosolják, követelményeit kielégítik. — Óhajtja, vogy a magyar nyomdaiparnak sikerül­jön a sajtó céltudatos támogatásával jogos kívá­nalmait mentői előbb megvalósitani. Ezzel az ünnepség tulajdonképpeni része véget ért. Borgida Ede toto művészünk az ünnep­ségen résztvettekről több sikerült csoport fény­kép felvételt eszközölt és ezután következett a villásreggeli, mely közei délig tartott természete­sen a legjobb hangulatban. Banket. Délután 1 órakor a Kaszinó nyári helyisé­gében szükebb körű társasebéd volt, melyen Forster Zoltán alispán, Major Lajos kir. taná­csos pénzügyigazgató, Bajó Pál főszolgabiró, dr. Kramolin Gyula kaszinó-igazgató, Hoffmann Sándor és Kereszlesy István debreczeni, Somló Manó dunaföldvári nyomdatulajdonosok, továbbá a nyomdai részvénytársaság igazgatója és műve­zető személyzete, Leopold Kornél dr. vezérigaz­gató, Bodnár István lapszerkesztő, Szeghy Sán­dor, Leopold Lajos hitelbanki igazgatósági tagok stb. vettek részt. Az első pohárköszöntőt Molnár Mór nyomda- igazgató mondotta a vendégekre. Förster Zoltán alispán igen szép pohár­köszöntőben méltatta a nyomdaipar kulturális hi­vatását. Eltette a nyomdavállalatok jelenlevő kép­viselőit és a nyomdász munkásságot, mely oly kiváló helyet foglal el az ország iparüző lakos­sága között. Majd megemlékezett a nyomdaipar­ral szoros irányban lévő sajtóról, melynek kilia tása a közélet egész terére oly nagy jelentőségű. Hibáztatva a féktelen túlzásokba menő sajtó ma­gatartását, hangoztatja, hogy a sajtónak nem sza­bad letérni az igazmondás útjáról, mert ezen megmaradva működéséből az országra üdv fakad, erről letérve pedig valóságos Isten ostora az or­szágon. Élteti a sajtó jelenlevő képviselőit. A nagy tetszéssel fogadott felköszöntő után Major Lajos kir. tanácsos, pénzügyigazgató szi­porkázó ötletekkel és találó igazságokkal ékes szavakkal szintén a sajtóval foglalkozott, kivánva, hogy a magyar sajtó mindig erkölcsi alapon állva teljesítse hazafias feladatát. Utána Leopold Kornél dr. a sajtóról mon­dott igazságokra reflektálva hibáztatja, hogy a magyar társadalom még mindig tartózkodó ma­gatartást tanúsít az ipari munka és az ipari mun­kásság iránt. A nagy kulturállamokban azt lát­juk, hogy a legelőkelőbb családok legfőbb törek­vése arra irányul, hogy ipari vállalatukat nem­zedékről nemzedékre adják át, mennél régibb, ősibb a cég, amelyet az utódok fenntartanak és fejlesztenek, annál nagyobb a család büszkesége, ez a család nemesi patinája; nálunk, sajnos, az ipa­ros fia cserben hagyja apja mesterségét és hiva­talba vágyik, vagy a polgári öntudat a nemesi címer hajszolásában kulminál. Csak az az ország lehet erős, független, ha­talmás, csak az a társadalom lehet „gerinces“, csak abban lehet erő, amely anyagilag erős és független és ezt első sorban az ipari termeléssel érni el. Mikor a Molnár-féle nyomdai részvénytársa­ságot megalakították, örömmel adták meg az esz­közöket és alkalmat arra, hogy egy kiváló iparos munkás hivatásának élve, eszméit megvalósít­hassa és munkakörét bővítve, a maga képességé­nek szabadabb érvényesülést szerezhessen. A vállal­kozás sikerült; a társaság ma 100 nál több mun­kást foglalkoztat és gyártmányai a külföldön is tömeges és állandó keresletnek örvendenek. Az érdem elsősorban a műszaki igazgatóé, Mohiár Móré, akinek kiváló szakismereteit és páratlan ambícióját az ország leghivatottabb szakkörei is el­ismerik, őt élteti. Egyúttal melegen emlékezik meg a Molnár-féle nyomda jogelődjéről: Ujfalusy Lajosról, a puritán magyar iparos tipikus alakjá­ról, aki teljes tiszteletünkre méltó és akit családi körülményei akadályoznak abban, hogy körünk­ben részt vegyen. Poharát Ujfalusy Lajos egész­ségére üríti. Hoffmann Sándor debreceni nyomdatulaj­donos a Vidéki Nyomdatulajdonosok Országos Szövetsége nevében köszönti Molnár Mórt és meleg szavakban ismertetve azt a sok oldalú vezető tevékenységet és nagy érdemeket, melye­ket Molnár a magyar nyomdaipar fejlesztése és szervezése terén évek hosszú sora óta kifejt és akiben a magyarországi Vidéki Nyomdatulajdono- sok Országos Szövetsége, melynek több, mint ezer tagja van, alapitóját és alelnökét tiszteli. Őt élteti. Major Lajos pénzügyigazgató, kir. tanácsos humoros és lendületes beszédben Forster Zoltán alispánt köszöntötte fel, Schneider János nép­banki igazgató Kramolin Gyula drt, mint társa­dalmi életünkben a kultúra lelkes szóvivőjét. Molnár Mór a vállalat sikeréről szólva, annak érdemét abban látja, hogy az igazgatóság min­denkor lelkesen támogatta őt, különösen pedig Leopold Kornél dr. ; kívánja, hogy az Isten őt kedves családja körében sokáig boldogan éltesse. fogja képezni. A legtökéletesebbnek tudott kénye­lemmel berendezett szállodában is az utas úgy­szólván kivétel nélkül azt a szobát kapja, ame­lyet a vendéglős avagy a szobapincér, az érkező utas külsejének mérlegelése után, az utasnak ki­jelölni jónak lát. Hogy az utasnak saját pénzé­ért magának volna joga az üresen álló szobák közül a hygiéne szempontjából neki legalkalma­sabbnak látszót kiválasztani, attól a mai szálloda­rendszer, minden tökéletességei mellett is, ma még vajmi távol áll. Ideális állapot mindenesetre az volna, ha a szállodák valamennyi szobája, elhelyezésében és berendezésében az egészségügy minden egyes követelményének kivétel nélkül és messzemenően megfelelne. No ettől a dicséretes állapottól London, Páris, Berlin legelsőrangu szál­lodái is, általánosságban csak oly távol állanak, mint kisebb fürdőhelyeink szimpla vidéki ven­déglői. A különbség a kettő közt csakis a külső fény, pompa és a mesztelen valóságban nyilvánul. Az üdülésre, pihenésre utalt utasok idegeivel, egészségével a szállodások ma nem törődnek. Egyik külföldi ismerősöm keservesen panaszko­dott nemrégiben is, hogy legutóbbi budapesti üdülése alkalmával (az itteni hőforrásokat hasz­nálta), egyik elsőrangú körúti szállodánkban olyan szobát kapott, amely a bál és hangversenyterem közelében feküdt. Tehát éj idején pihenni sem tudott a zenétől és zajtól. A menetjegy-irodák tevékenysége nálunk s még inkább a külföldön vajmi sokat lenditett ma már az utazás és az utazni kívánó üdülő közön­ség helyzetének javítása érdekében. E tekintetben a mai állapotok hasonlíthatatlanul jobbak, kedve­zőbbek a pár évtized előttieknél, még inkább pedig nagyapáink koráénál. A menetjegykiszol­gáltató stb. egyéb utazási irodák közvetítései, utbaigazitásai sok üdvösét és hasznosat nyújtanak az üdülni vágyó utasnak is, mindamellett egész­ségügyi tekintetben alig tartalmaznak azok olyas­mit, amiből az utas megtudhatná azt, hogy egész- ségügyi szempontokból hol részesülhet a legtisz­tább, a leggondosabb ellátásban. Nemzetközi szer­vezeti és szövetkezeti alapokon lehetne talán az utasok, utazási irodák, vendéglősök stb. közös hozzájárulásával az utazó irodák utján kérdőive­ket tartani, amelyeken feltüntetve volna az, hogy az utas mit kíván egészségügyi szempontokból. Az egyes városok és fürdőhelyek szállodásai pedig a valóságnak megfelelően mit képesek nyújtani e tekintetben az utasnak, egyben pedig mennyiért is nyújtják azt számára. Egyes hírnevesebb turistaegyesületek mai szervezete e tekintetben sok figyelemreméltó és hasznos útbaigazítást nyújt ma már tagjainak. Ezek az útbaigazítások eléggé messaemenően ki I terjeszkednek a turistaegyesületek tagjainak egész- ségügyi követelményeire, szükségleteire is. Min­denkép követendő például állíthatók tehát oda ezek az egyesületek az utazóközönség s a szál­lodások között közvetíteni hivatott utazási irodák elé is. Mindezek a hasznos útbaigazítások önként érthetően nem tartalmazhatnak utasításokat az olyan utasok részére, akik mint betegek utaznak gyógyulást keresni. Ezek számára kizárólag a kezelő orvos hivatott az irányadó utasításokat megadni, megszabni. Amiről itt légióként, szólani akartunk, az inkább csak az egészséges állapot­ban utrakelő és utazó egyéb hygiénéjére vonat­koztatható elsősorban. Az -utazásnak, bárminő célja legyen is, annak nem az a rendeltetése, hogy abból kimerültén, sőt betegen, hanem inkább fölfrissülten és megerősödötten térjünk vissza ott­honunkba. E tekintetben az utas aztán maga is bizonyos elővigyázati óvrendszabályok betartását múlhatatlanul tartsa szem előtt s igy útközben csak úgy, mint utjának megállapított közbeeső állomásainál és megállapított végpontjainál egy­aránt azokat a közlekedési eszközöket, jármüve­ket, továbbá azokat a szállodákat és éttermeket vegye csak igénybe, ahol a tisztaság szembeötlő s a hol a kiszolgálás és ellátás hygienikus köve­telmények szempontjából is mindenkép kielégitő- I nek és megbízhatónak látszik. NIAUTNF'R GYULA technikus SZEKSZARD, ImIMA# ■ IVIaVl VI ■ Széchenyi-utca 169. szám. Kórház felé Műfogak készítése, foghúzás és fogtömés. Város által igazolt szegényeknek ingyen fog­húzás és tisztviselőknek kedvezményes árak. Telefon 107, Telefon 107.

Next

/
Thumbnails
Contents