Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-01-27 / 8. szám

Előfizetési ár:.

Egész évre . .16 korona.

Fél évre .... 8 „

Negyed évre ... 4 „

Egy szám ára . 16 fillér.

■SöflzetRseknt és hirdetfiseket a kiad*- Wvatalon kívül «it..t;ad a Molnar-fél# könyvnyomda ea papirkereHkedés r.-t. 8/.eksz<Lrdon.

Egye* tznmok ugyanott kaphatók.

POLITIKAI HETILAP.

Az orsz. m. kin. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja.

Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön.

Szerkesztőségi teleton-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telelon-szám : 18 és ií.

Szerkesztőség :

' Bezerédj István-utca 5. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő össsai közlemények.

Kiadóhivatal :

Béri Balog Ádára-utca 42.

A.z előfizetési pénzek és hirdetések Ida küldendők.

Néptanítóknak,

ha az előfizetést egesz «vre elő«« be küldik, 8 kor.

Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL.

Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN.

Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Laptulajdonosok a szerkesztők.

Az ui pártelnök.

Az országos munkapárt a Perczel Dezső visszavonulásával megüresedett pártelnöki székbe gr. Khuen-Hérderváry Károlyt ültette és ezzel e nagystílű státus férfiú sokoldalú és változatos politikai pályafutásának uj fázisához ért.

Mint miniszterelnök, lehet mondani : a semmiből teremtette meg a parlament hatalmas többségét képező munka-pártot. Igaz, hogy a pártalakitás nagy munkájában erős segítségére voltak a feloszlott és a politikai élet színteréről elhúzódott szabadelvű párthoz tartozott politikusok, akik gu- vernementális hajlandóságaikat követve lelkesülten sorakoztak Khuen-Héderváry kibontott zászlaja alá, melyre a 67-hez való rendületlen hűség, a király és nemzet közötti teljes összhang és az ország ügyeinek liberális szellemben való vezetése volt felírva.

Ámde azért az uj párt lényegesen különbözött a régi szabadelvű párttól. A régi emberek uj fegyvezettek uj taktikával, uj vezér alatt, uj feladatok elé állíttattak. Gróf Khuen-Héderváry nemcsak atyja, de dajkája és egyúttal vezére is volt az uj pártnak, melyet győzelémről-győzelemre vezetett. Sikerei kihasználásában azonban meggátolta őt az eszközeiben nem válogatós, teljesen elhibázott ellenzéki politika és midőn ehez a had vezetőség egyes tényezői is — megfoghatatlan tájékozatlanságból csatlakoztak, Héderváry, hogy a király elhatározására gyakorlandó erőltetésnek még a látszatát is kerülje, a nemzet és a korona teljes bizalmának birtokában, hatalma teljében lemondott és a párt vezéréből lett a párt közkatonája.

Nem szokatlan jelenség ez a magyar politikában. Hiszen láttuk, hogy visszavonult — csak a közel múltra hivatkozva — Tisza Kálmán, Bánfty Dezső, Széli Kálmán, Wekerle Sándor. Mindmegannyi pártvezér volt, mig a hatalmi székben ültek és onnan távozva közkatonák lettek. De Héderváry helyzete a pártjához egészen más volt, mint hivatali elődeié,-, különösen j távozása után. Ezek vagy fent, vagy lent elvesztették a tovább kormányzás alapfeltételét és ezzel pártjukat utód választás kényszerűsége elé állították; Héderváry gróf azonban önként ment, hogy pártját Légy végzetessé válható, politikája legfőbb célját veszélyeztető állásfoglalástól megmentse és ezzel pártja ragaszkodását önmaga iránt csak fokozta.

Távol van tőlünk a gondolat, hogy Khuen-Héderváry grófra, mint hatalmi aspiránsra gondoljunk. Az ő nobilis, intakt jelleme élévé kizár minden egyéni, önző vonatkozást, hatalmi érvényesülésre való illegitim törekvést. Illegitim,,^mondjuk, mert meggyőződésünk az, hogy a kormányférfiaknak egyenesen kötelességük, hogy álláspontjuk érvényesítésére törekedjenek.

A pártelnöki állás, melyet Héderváry gróf elfoglalt, nemcsak neki disz, hanem ez állást is csak emeli az, hogy Khuen- Héderváry Károly tölti be. Az uj elnök, aki ezt a hatalmas pártot megteremtette, sokkal jobban fogja érezni, mint bárki más, hogy mily fontos e párt szervezése és szervezetének erősítése nem abból a célból, hogy a párturalom lentartassék, hanem hogy a 67-es kiegyezés pártjának legyőzhetetlensége biztosíttassák.

E tekintetben sokat várunk és várhatunk Khuen-Héderváry pártelnöki működésétől. De amidőn ezt hirdetjük, nyiltan kijelentjük azt is, hogy a párttól nem csak azt-várjuk, hogy numerikus többsége legyen, hanem leginkább és legfőképen azt, hogy a párt elvei, politikája, céljai, módszere'és eszközei a magyar .állam, szükségleteinek megfeleljenek s az ország közvéleményének támogatását megérdemeljék és biztosítsák.

Az ország közvéleményéről szólva, lehetetlen elboruló érzéssel nem gondolnunk . azokra a már-már kiegyenlithetetlennek látszó ellentétekre, melyek jelenlegi politikai életünket mintegy, inficiálják. Ezek az állapotok egyenesen tarthatatlanok. Mindenkinek éreznie kell ezt és mindenki érzi is, de az elfajult kór orvoslására mégsem történik semmi.

Khuen-Héderváry, mint politikus, min- • dig a higgadt megfontolás, a békés kiegyenlítés és kellő időben 'a határozott cselekvés embere volt, aki kerülte az üres pózt, az émelygős szentimentálizmust, a népszerűség hajhászást, aki nem akart kuruckodni, nem tudott labanckodni és sohase tett mást, mint amit a kötelesség érzete parancsolt. Tőle várjuk, hogy, mint a többségi párt feje, megteszi a szükséges lépéseket, hogy az elvadult pártpolitikai ellentétek mérgezett éle letompittassék és az elvi alapon vívandó parlamenti küzdelmek újból meginduljanak.

Khuen-Héderváry egész életfolyása azt mutatja, hogy ő híven követte a régi maA balkáni és a keleti kérdés, a XVIII. század elejétől napjainkig.

Irta és előadta a szekszárdi múzeumban, 1913. évi január hó 12-ikén : Dr. Szalay László.

(Folytatás.)

Az orosz hadvezetőseg a fenyegető veszedelmet felismervén, egy hadtestet dobott Plevna ellen, de a julius 20. és 21-én megkísérelt támadások a szívós kitartással védett sáncokon hajótörést szenvedtek.

Miután időközben Gurko tábornok előnyomulása is megallittatott, a helyzet kezdett kritikussá lenni s az orosz hadvezetőség, melynek szemei előtt egyszerre baljóslatuan jelent meg Silistria várának az 1854-iki háborúban az orosz feg3'verekre oly gyászosan végződött ostroma, a legnagyobb erőfeszítéseket tette, hogy Plevnát még a vedművek teljes kiépítése előtt, hatalmába kerítse.

A julius 30-án és 31-én két hadtesttel megkísérelt támadás szinten balul ütött ki. — 10,000 orosz halott és sebesült fedte a csatateret és az ostromlóknak sietve menekülniük kellett. Az orosz vezérkarban, de magánál a

pétervári udvarnál is nagy megdöbbenést keltettek ezek a nag}' veszteségek. Fővárosunk közönsége, annak soraiban különösen az egyetemi ifjúság pedig lelkesen ünnepelte a törökök győzelmét.

Szentpétervárott általános mozgósítást rendeltek el s a nagyszámú katonaság között a harctérre indították Oroszország két elite hadtestét, a gárda, és gránátos hadtestet is.

Sőt maga II. Sándor cár is a harctérre-sietett. • , y ; ■

Tartván azonban attól, hogy ezek az újabban mozgósított csapatok mire a harciérre megérkeznek, végzetes vereség érheti az orosz seregeket, a hadvezetőség sürgősen kert segélyt Károly roman királytól, ki 60,000 katonával személyesen sietett az oroszok segítségére.

Az egyesült orosz-román seregek, körülbelül 100,000 ember 3—400 ágyúval, a cár neve- napián, a cár es a roman király személyes vezénylete alatt, dacára, hogy az azt megelőző haditanácsban Károly roman király a roham ellen nyilatkozott, óriási iá nadást intéztek P*evna ellen, melyet az erősítésen megérkezése után is legfeljebb csak 30,000—40,000 török védett, mintegy 50 agyúval.

Dacára, hogy a támadást 3—4 napon keresztül 400 ágyú tüze igyekezett előkészíteni és hogy az orosz csapatok a cár szemei előtt a legnagyobb kitartással és hősiességgel harcoltak s roman szövetségeseik, akik előzőleg Rahovonál szerencsésen kiálltak a tűzkeresztséget, sem maradtak el tőlük, a véres roham az oroszokra teljesen eredménytelenül végződött, csak a románoknak sikerült irtózatos em- beraldozatok árán két vadászzászlóalj teljes megsemmisülése után, a Grivitza nevű nagy erődöt elfoglalni es igy a félelmes erődövet egy jelentékeny ponton áttörni.

Még az orosz balszarnyon, ahol egy egész fiatal orosz tábornok, Skobelew vezénylete alatt harcoltak az oroszok, sikerült két védmiivet elvenni a törököktől, azonban másnap az elfoglalt erődítményeket el kellett hagymok, mert az itt levő gyenge orosz erők a török támadásnak már ellenallani nem tudtak.

Verescsagin csataképfestő orosz ember, akitől nem lehet feltételezni, hogy részrehajlást követett volna el, szemtanúja volt a véres ütközetnek és leírásaiban azt állítja, hogy 30,000 orosz és román katona fedte a csatateret.

A sikertelen roham es a csatatér borzalmas látványa, annyira hatott a cárra, hogy a harcteret otthagyva, székvarosába sietett, az egyesült román és orosz hadakjvezényletét Károly román királyra bízva.

Csak a törökök teljes tétlenségének volt köszönhető, hogy az oroszok az időközben megérkezett erősítések segélyével kiheverhették óriási veszteségeiket.

Az orosz hadvezetőségnél most már kezdték belátni, hogy az eddigi rendszer eredményre nem vezet s Plevnát rohammal bevenni nem lehet. Tehát más módhoz kellett folyamodni, de ehhez először embert kellett keresni.

Volt Oroszországban egy magasrangu 1 mérnökkari tiszt, kit német származása es tartózkodó modora miatt az'udvarnál nem szerettek, de aki még mint egesz fiatal tábornok, Sebastopol védelménél világraszóló hírnevet szerzett magának. Todleben volt ez. akit az oroszok Moltkejának szeretnek nevezni. A végszükségben hozzá folyamodott a cár és őt küldte a törökországi harctérre.

O ezután Plevnát rendszeres ostrom alá vette, nehez tüzérséggel naponkint lövette s miután a lovcsai és telisi óriási áldozatoK árán bevett erődök elfoglalásával a külvilágtól teljesen elzárta, a törökök helyzetét 3 hónapi ostrom után teljesen tarthatatianna tette.

December 2-án, térdig erő hóban, a sürü köd vedelme alatt Osman pasa kitöréssé! akart menekülni az őt 'körülvevő vasgyürüből, de a mindenünnen odasiető orosz és román hadak elől vissza kellett vonulni seregével a városba, ahol vitéz védelem után maga is megsebesülve, t még megmaradt 25—30,0UQ teljesen kimerült és