Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-06-26 / 51. szám
Előfizetési ár: Egész évre . . . . .16 korona Fél évre ....................8 » .* Ne gyed évre .... 4 » Egy szám ára . . . .16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílttéri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: (8—II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítók, ha az előlizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. alig találkozunk olyan alkotással vagy intézménnyel — hiába volt minden panasz, minden kérés, minden felirat, minden küldöttség — amely az állam legcsekélyebb jóakaratának némi nyomát viselné magán. Évtizedes küzdelmek és könyörgések után kaptuk meg annak idején az állami főgimnáziumot — első teljes középiskoláját a vármegyének, de itt is előbb a vármegye és a város közönségének óriási anyagi áldozatot kellett hoznia és most ajtónk előtt a végrehajtó, hogy a város hozzájárulását könyörtelenül behajtsa, mert nagy szegénységünkben képtelenek voltunk kötelezettségünknek eleget tenni. Nem 'mondjuk, hogy helyes, hogy ideális állapot az, hogy az állam közérdekű ügyekben a politikai és személyes befolyások érvényesülésének annyi teret enged, de mikor mindenfelől annyira ostromolják az igényekkel, érthető, hogy azokkal érezteti elsősorban támogató kezét, akik a kormányhoz egyénileg és politikailag legközelebb állanak. Ez igy van nem csak nálunk, hanem más országokban is. Átadjuk a szót t. aradi laptársunknak : Tisza István közbenjárásának köszönhelő : 1. A Weitzer János-alapítványt alapító levelének jóváhagyása. Aki ezt az ügyet ismeri, az tudja, hogy a jóváhagyás nem jelentett egy sablonos hivatali eljárást. A város által megállapított alapítólevél teszi lehetővé, hogy a Weitzer János-örökség jövedelméből évi 30.000 koronát lehet az uj fa- és fémipariskola építésének törlesztésére fordítani, 20.000 koronából pedig uj ipari intézményeket létesitenh Miután ezekről nem volt szó a végrendeletben, az alapító levél megerősítése nemcsak késett, de az illetékes körök ellenkező felfogásába ütközött.- Tisza István erélyes beavatkozására volt szükség, hogy az alapitó levelet jóváhagyták és hogy az alapítvány most már rendeltetésére fordítható. 2 Tisza István eszközölte ki, hogy a vas- hidak deficitjének fedezetéhez a város harmincezer korona államsegélyt kapott évente. Ha ez az összeg szintén a város nyakán marad, épen két százalékkal növelte volna az amúgy se kicsi pótadót. 3. Az aradi üzletvezetőségi palota építését, amely a folyó évi költségvetésbe nem volt fölvéve, Tisza István gróf közbenjárására rendelték el és kezdték meg. 4. A városok segítésére fölvett össszegek között Arad részére 50,000 korona volt fölvéve. Tisza István eszközölte ki, hogy ezt az összeget 35.000 koronával, nyolcvanötezer koronára emelték föl. 5. A városnak ezt az óhajtását, hogy állami dohánygyárat kapjon, Tisza István gróf tolmácsolta és támogatta ; ennek eredményeként nemcsak ígéretet, de főttét1én garanciát kapott arra nézve, hogy az állami dohánygárak szaporítása alkalmával az elsőt Arad kapja meg. 6. Tisza István gróf szerezte meg Arad számára a honvédtüzérezredei. Ez már nem „Ígéret és nem a jövő kérdése, minek bizonyítéka, hogy a város és a katonai hatóságok már érdemleges tárgyalásokat folytatnak a honvédtüzérség részére építendő laktanya részére. 7. A város uj sporttelepe részére Tisza István gróf eszközölte ki a katonai kincstártól a vár alatti terület átengedését. 8. A külvárosi kisgazdák régi óhajtását vitte üiilőre Tisza István aróf amikor a csálai erdő területéből százötven holdat legelők céljaira átengedtetett. 9. Tisza István gróf vezette az aradiak küldöttségét a kereskedelmi miniszterhez annak érdekében, hogy a második műegyetem Aradra kerüljön. Az akkori kereskedelmi miniszter Hieronymi Károly, kijelentette, hogy a második műegyetem kérdése ezidő szerint még nem aktuális, ha azonban annak fölállitását a körülmények indokolttá fogják tenni, Arad igényei első sorban kerülnek figyelembe. Mit tett Tisza István Aradért? Igen érdekes dolgokat olvasunk egy aradi újságban abból az alkalomból, hogy Tisza István gróf miniszterelnökké történt kineveztetése folytán mandátumáról lemondott és Aradon uj választásnak veti magát alá. Az Aradi Közlöny nyomatékosan figyelmezteti Arad polgárságát arra a nagy hálára, amellyel Tisza iránt a város érdekében kifejtett közhasznú munkásságáért tartozik. Szinte káprázatos amit Tisza alig 3 évi képviselősége óta Arad anyagi, szociális és kulturális fejlődése érdekében tett és alkotott. Egész hosszú sorozata a város és a társadalom érdekeit képviselő monumentális alkotásoknak. Eszünkbe sem jut, távol állunk minden nagyzolástól, hogy összehasonlitást tegyünk Szekszárd és Árad között, mégis nem tehetünk róla, hogy a mi nagy szegénységünk, elmaradottságunk és tehetetlenségünk közepette irigykedve és bámulva tekintünk arra a városra, amelynek ilyen jóakarója, protektora és patronusa van, akinek szava és egyénisége olyan súllyal esik mindenütt a latba, hogy egy városnak minden jogos igénye a legrövidebb idő alatt kielégítést nyer és minden közérdekű kívánsága azonnal meghallgatásra talál. íme itt van a mi városunk, tele vagyunk bajjal, gonddal, küzködéssel, ami kis szűkre szabott anyagi erőink kiapadtak, azt a keveset is, amink van, csak a magunk erőfeszítésével és áldozatkészségével hozhattuk csak létre 100°/o pótadóval és nagy adósságokkal és évtizedekre visszamenőleg Visszaemlékezés. A „Tolnavármegye és a Közérdek“ eredeti tárcája. Irta: Egy tengerész. A társalgás a közösen étkező társaság asztalánál a régi mederben folyt tovább. Mindenkit csak a balkáni háború sorsa érdekelt, az egyik igy, a másik egészen másmódon látta kiálesedni a helyzetet Egy fiatalabb az idősebbek között figyelt csak erősen s mérlegelte az itt és ott hallott dolgokat. Sokszor kérdezték is, tán csak nem a háború oka hallgatásának ? Erősen védekezett ; dehogy ! reárn úgy sem kerül a sor, egészen más 4mi szótalanná tesz. De jött a másnap s a fiatalabb már nem ült a közösen étkező kompánia asztalánál. Hogy a többiek, hogyan és miről vitatkoztak ezután, nem tudom. Csípős decemberi nap van, a vonat ablakaira jégrózsákat rajzol a szeszélyes természet s a hóval borított mezőkön tova száguldó vasszörny nagyokat fuj, vonszolva maga után a sok kocsit, benne a sok katonát, mert bizony már azok vagyunk megint, ha nem is lengeti a szél még kis matróz sipkánk pántlikáját. Az egymást gyors egymásutánban követő állomásokon ki ki nézek ; rengeteg utas mindenütt, ce csupa fiatal házas és legényember; egyik teljesen szomorúan, a másik annál bosszúsakban csapja be cókmókját a kupé ajtaján, átkozva a sorsot, mely kizökkentette ismét csendes polgári foglalkozása s családja köréből. Csak pár pillanatig állunk, bizonytalan időre magukra hagyott asszonyok, gyermekek sírása, lányok kendőlobogtatása mellett tova indulunk megint; még messziről is hallom elel csukló sírását egy-egy érzékenyebb asszonyi léleknek, mígnem elvész az is, felváltja a vonat szabályos zakatolása. A Karsztokon prüszkölve csiga lassúsággal kúszik fel vonatunk, a szél, a félelmetes bóra erősen megrázva ablakainkat, fütyülve, sirva sepri a havat a kopasz kősziklák oldalairól. Egyszerre mintha enyhébb áramlat csapna meg, a szél felhagy erősségével, leszállunk a völgybe, előttünk látjuk a tengert a maga szépségében és hatalmasságában. Ez most minket teljesen hidegen hagy, már mi láttunk ilyet, sőt irtózunk tőle. Tovább megyünk. Jó fél napi ut még, regényes, sziklás tájakon, majd le, majd felfelé csavargó hegyláncok között megérkezünk másfél napi ut után állomás helyünkre, Pólába: Egy hang, mi nem sok, nem hagyja el a leszálló uta sok ajakát, tudj’ Isten tán mindegyik másutt van gondolatban velem együtt. Itt már várnak bennünket. Négyes sorokban felállítva, öt-hatszáz főnyi ujjonan érkezettek, vonulunk palijainkkal rövid várakozás után a matróz-kaszárnya felé; végiga a tengergarti mólón, látjuk a fekete füstfelhőbe borított pólai kikötőt, mely teljesen el van most zárva a reánk várakozó? a vizen szinte mozdulatlanul fekvő hajóóriások tömegéiül. Mint óriási kiszenvedett tengéri szörny tűnnek most fel a már amúgy is sötétedő s ködös levegőben s csak a néha néha felhangzó gőzszirén fülsiketítő hangja, melyet egy kifutó őrhajó hallat, avagy a közeli hajókról idehalló kürtjelek jelzik, hogy élet van a vaskolosszusok rekeszei között. Egészen este van, hogy elfáradva az ut és gyalogolásiól a kaszárnyába érünk. Rengeteg - ember van már együtt, várják a további parancsot. Furcsa egy látvány; még civilek és már katonák vegyes tömkelegé ; ölelkezések, üdvözlés ;k a viszontlátás e váratlan és szomorú pillanatában. Szólj, beszélj, mesélj már valamit — a kérdések százai, ezrei mindkét részről s mind ez öt-hat féle nyelven ugyanazon csoport tagjai között. A hajókon biz nem igen kell válogatni a nyelvet, mindenki beszél a magáéval, a másik válaszol a sajátjával, mégis megértik egymást. Négy év hosszú idő, mit eltöltve távol tengereken, elzárva a világ és emberektől, egyedül egymásra utalva, a sok szenvedés s megpróbáltatás összehozza itt az embereket, megtanulják egymást megérten1, becsülni és szeretni. Közben egy csoport már indul, kitudja hova, merre s látjuk-e még őket valaha? Most ránk kerül a sor még civilekre. Késő este van már, 11 órán is túl. Megkapjuk a ruhát, fel is kell vennünk azonnal s beosztanak különféle hajókra, hol éppen legénység hiány van. Fél óra múlva már indulnunk is kell. Csendben, szótlanul a szűk hegyi utón h ilad menetünk a tengerpart felé a sötét éjszakában a vezénylő altiszt harsány" rendreutasításai mellett. Megérkezünk. Már várnak a gőzbárkák, melyek hajóinkra fognak szállítani. Egyr füttyjel, egy kiáltás „Stosst ab“ Isten veled szárazföld, megindulunk hajónk felé. Pár negyed órai ut az egész, már ott is vagyunk, a hadi készenlétben álló négy divízió
