Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-06-09 / 46. szám
XXili. IX. évfolyam 46. szám Szekszárdi 1913 junius 9 Előfizetési ár: Egész évre ... . . 16 korona Fél évre ...... 8 > Negyed évre .... 4 » Egy szám ára . ... 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílttéri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztéai felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszeri hétfőn is csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: —IS. Szerkesztőség : Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szánt. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. fel. Bár teljesen rászolgált tehát mostani fényes állására, megbízatása,, ami sajátos s egész a durvaságig elfajult politikai életünkben mégis feltűnést kelt, Annyi bizonyos, hogy kineveztetése érdekfeszitő körülmények közt történt és sok mindenféle kombinálgatás sleppjét vonszolja maga után. A lapok pár nap óta egyebet sem igen Írtak, minthogy Tisza kineveztetését nem akarták sem a családja, sem a pártjának őt féltő része, sem a királyhoz legközelebb állók, legkevésbbé akarja, pedig az ellenzék. Hogy Tisza maga sem igen kapkodott a hatalom után, ezt talán meg sem kell írni. Ki akarta tehát, hogy mégis miniszterelnök legyen ? A király, aki Lukács ajánlatára mindjárt úgy nyilatkozott, hogy maga sem tud más alkalmas embert. Ennek a kineveztetésnek első sorban tehát az ad érdekességet, hogy a király egyedül Tisza Istvánt tartja alkalmas embernek a politikai csomó kibogozására. —- Nagy jelentőségű kijelentés ez, amelyen nagyon is szükséges mindenkinek hosszasan elgondolkodnia. A király bizonyára nem abból a hitvány szempontból nevezte ki gróf Tisza Istvánt, amint az ellenzéki lapokban olvassuk, hogy Lukács Lászlóért Magyarországon bosszút álljon, vagy mint hogy ha tüntetni akarna a nevében hozott bírói ítélet ellen. Kinevezte annak a dokumentálására, hogy a politikában rendszerváltozást nem akar s ha pedig nem akar, útját akarta szegni minden más irányból jövő hatalmi törekvéseknek s az ennek okából történő, mindenáron való kormánybuktatási tendenciáknak. A király meg van elégedve a 67-es kiegyezés alapján álló munkapárttal, meg akarta óvni annak egységét, munkakedvét anélkül, hogy talán a harcot akarná. A király is csak rendet akar s hogy inkább az erős kéz felé hajlik, teszi ezt azért, mert már eleget experimentált erőtlen kezű, ide is és oda is sandító, mindent és semmit nem akaró kormányférfiakkal. Arról mindenesetre lehet beszélni, hogy időszerü-e most mind saját magára, mind a mostani parlamenti állapotokra nézve kineveztetése annak a gróf Tisza Istvánnak, aki az ellenzék szemében a vörös posztónak megmaradt darabja. Sokan hirdetik azt is, hogy kevésbbé exponált politikus talán jobban előre tudta volna vinni a parlamenti béke megkötését. Csakhogy ez is mind felvetés, kombináció. Ki nyújthat erre garanciát ? Andrássy, Kossuth, Apponyi ? de még Justh Gyula sem! Ma a vezérek követik a pártot, nem a közlegények a vezéreket. Vájjon lehet-e hát csodálni a sokat tapasztalt öreg királyt, ha az általános bomlási folyamatban minden áron megakarja óvni legalább az egyedül kormányképes pártnak egységét s Szent István király palástjával igyekszik felfogni az arra irányított nyilakat. Az aztán más lapra tartozik, hogy Tisza István gróf miként oldja meg a reá bízott nagy feladatot. Nem hisszük azonban, hogy a minden áron való harc jelszavával jönne. 0 maga is úgy nyilatkozott: bolond az, - aki akkor és ott is erőszakot alkalmaz, amikor és a hol arra szükség nincs. Vajha erre sohase kerülne sor. De az Az ul kormány. Az események gyorsabbak, mint a leggyorsabb járású repülőgép. Ma egy hete még iAikács László volt Magyarország miniszterelnöke. De ki beszél ma már Imkács Lászlóról ? Úgy járt, mint az a hatalmas hadvezér, aki a golyózápor között száz meg száz diadalmas csatát harcolt keresztül s halálát a sima aszfalton egy eldobott — narancs héj• okozza. — Na neki ugyan nem valami sima aszfalton vezetett az útja, de azért mégis egy aránylag hitvány kis papirosdarabon — ha mindjárt bírói ítélet is az — csúszott meg s azon szegte nyakát. Lemondása után természetesen a kombinálgatások hosszú sora indult meg. Politikusok, politikai sajkások és cserkészők, magukat és másokat felkinálgatók sorban leadták mindent legjobban tudó véleményüket, amelyre azonban, ha sokan, talán mindenki, csak egy ember nem volt kiváncsi, a legfőbb döntő faktor : a király, aki, amikor a lapok hírei még csak a meghívások kombinálgatásánál tartottak, már ki is nevezte Tisza István gróf személyében az uj miniszterelnököt. Tisza István grófnak kineveztetése azok előtt, akik a politikai helyzet belső mozgató rugóit is ismerik, nem volt meglepetés. Hatalmas tehetség, kemény fej, talán nagyon is vaskezü, csontos ökiü, de egyénileg a legkorrektebb, a puritánságig önzetlen férfi, aki bizonyára a nagyemberekben bővölködő külföldön is csak díszt adna ama fényes közjogi állásnak, amelyre most a király kegye már másodízben emeli Najjy Frigyes és Mária Terézia házassága. Ez lett volna bizonyára minden korok legnagyobb házassága, mert a két hitvestárs biro- dalmábó1 egy olyan óriási hatalom izmosodott volna ki, amelyik mindenképen más irányba te reite volna a 18. század históriáját. Pedig Gürtz báró egy 1839 ben megjelent 13 kötetes müvében (Wer war grösser, Fndrich der Grosse, oder Napoleon) azt vallja, bogy igenis szó volt erről a világra szóló eseményről. Nagy Frigyes I. Frigyes Vilmosnak a „káplár-király **-nak volt a ha; csakhogy a fiú merőben ellentéte volt édesatyjának. A káplárkirály 13 próbás katona volt, aki a kultúrát, a humanizmust és a szabadelvüséget semmibe sem vette ; fia pedig édesanyjának, az angol hercegnőnek lelki'detét és gondolkozását örökölte; imádta a francia encyklopedistákat, ra jongott a művészetért, irodalomért; s amíg Frigyes Vib: os egész lélekkel függött a protestáns valláson, amely hitre a Hohenzollernek már 1539 ben áttértek, addig fia azt a hitet valiotia, hogy mindenki alkosson magának Istent, s imádja azt a maga módja „faconja“ szerint Rousseau és Voltamé tanai valósággal át itatták fiatalos, rajongó lelkű!etet, s ép ezért nyilvánvaló, hogy szigorú édesapjával nem egyszer erős összeütközése akadt. A káplárkirály szigorú, rideg zsarnoka volt családjának is ; nem tudott a leiekbe látni, nem értette módját, hogy kell a lelket idomitani; bü száros hatkardvágás módjára kezelte önálló gon- dolkozásu s erős akaratú fiának nevelését is. — Verte felnőtt legényfiát is, cseperedő leányzó gyermekét is, s az elkeseredett fiú 1730-ban, 18 éves korában eltökélte magában, hogy véget vet ennek a keserves életnek, s otthagyva az udvart, szüleit, a trónt, s a fényes jövőt: megszökik. Spaan báró, Keith lovag és Gatte hadnagy voltak bizalmas barátai, ezek meghányták vetették a tervet és eltökélték, hogy megszöknek. A história azt mondja, hogy a trónörökös Angliába akart szökni, a szökés okául pedig azt Írja, kogy az ő nagyratörő lelke nem bírta el a nyomasztó katonai fegyelem jármát. A szökés okára nézve s arra, hogy hova akart szökni, voltaképen pontos felvilágosítást nem adnak sem az egykori történeti kútfők,“sem pedig a levéltári okiratok. Épen ezért nagyon is figyelemreméltó dolog Götz bárónak erre vonatkozó közlése, amely annál is inkább szavahihető, mert hiszen Nagy Frigyes halála után egy fél- századdal irta : „Frigyes szökésének okát az életrajzírók különféleképen írják le; az a vélemény érdemel legtöbb hitelt, hogy Bécsbe akart szökni s át akart térni a katholikus hitre, hog.y eljegyezze Mária Teréziát. Ezt olyan férfiak állítják, akik barátai s társai voltak ; ilyenek : Mür-chow gróf, a ké sőbbi miniszter és Borck generális is. Frigyesnek nem is volt nagyszerűbb gondolata, mint az, hogy Bécsbe szökik s magát Mária Terézia főhercegnővel (a későbbi magyar királynővel) eljegyzi, mert hiszen ezzel útját állta volna az embervér egész áradatának s megváltoztatta volna a 18. század eseményeinek egész irányát. A pragmatika szankciónak más eszközök szereztek volna ér vényt, mint a lotharingiai házzal való egyesülés1*. (Ezek Götz báró szavai.) A Voltaire-féle atheismustól átszivárgóit lé lek nem sok ügyet vethetett rá, hogy a katholikus vallásra térjen ; .édesapjáról, I. Vilmos királyról ellenben azt Írja Götz báró, hogy : „Frigyes Vilmos a lieidelbergi katekizmus szerint a misét átkozott bálványimádásnak tartotta, mert mereven ragaszkodott ősei vallásához**. A trónörökös apjával utazott Manuheim felé, s ez utazás közben akart megszökni. Catte hadnagy leveléből tudták meg a tervet s a trónörököst apja parancsára Mannheim mellett elfogták s szigorú katonai őrizet alatt tartották. Spaan báró Drezdába menekült, Keith lovag, aki később Nagy Frigyes generálisa lett, Liszabonba szökött, Catte hadnagy azonban szintén fogságba került. Az atya fékezhetetlen haragra gerjedt ; engesztelhetetlen gyűlölet támadt lelkében fia iránt, mert egész kormányzási rendszerét, katonai fegyelmezettségét látta megingatva; tomboló kitörésében e szavakra fakadt : „Mi válik majd ezen fegyelemre, kötelességérzésre, szolgálatra“ és engedelmességre alapított államból, ha a trónhoz legközelebb álló ily példáját adja a kötelességmulasztásnak és desertátiónak**. A hajthatatlan lelkű katona, amikor megtudta, hogy leánya: Wilhelmina ékszereit adta oda Frigyes fivérének, a szökés költségeire, Görtz báró leírása szerint a fiatal leányt megverte s az ablakon dobta ki. A szökevény trónörököst pedig egyszerűen haditörvényszék elé állította, ítéljen az felette. A király, úgy látszik, nem átallott* volna még azt sem, hogy fiát, a trónörököst halálra ítéljék, mert Görtz báró azt Írja : „Úgy látszott, hogy haragját csak fia vére tudja csillápitaui“. Európa valósággal megborzadt e szörnyű lelketlenség hallatára s III. Károly magy ír király, Mária Terézia édesapja, egész erővel közbevetette magát, hogy ezt a lelketlen dolgot meggátolja.
