Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-05-19 / 40. szám

XXIII. IX. évfolyam. 40. szám. Szek&zárd 1913 május 19. Előfizetési ár: Egész évre . fél évre Negyed évre . szám ára 16 korona. 8 „ 4 „ 16 filler. ■loflzetóseket és hirdetéseket a kiadó­hivatalon kívül elfogad a Molnár-fél. könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdim. Egye. .rámolt ugyanott kaphatóit. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleton-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telelon-szám : 18 és II. Szerkesztésé,: Bezerédj István-utca S. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő Sbs**> közlemények. Kiadóhivatal : Béri Balog Ádám-ufca 42. Az előfizetési pénzek és hirdetések 16» küldendők. Néptanítóknak. ha az előfizetést egész évre elör t « küldik, 8 kor. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. 1 Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Perczel Dezső + —lk. Vármegyénk és az egész magyar közéletnek nagy halottja van. Perczel Dezső, tegnap reggel a hajnali órákban csendesen kiszenvedett. A gyászos híradás nem érkezik váratla­nul — hisz körülbelül két év óta sorvasztó betegség gyötörte az egy­kor délceg és acélosan edzett férfiút — és mégis egész lelkünket meg­rázza a szomorú esemény, a fájdal­mas valóság, hogy Perczel Dezső nin­csen többé. Az ő egyénisége és az ő közsze­replése több mint negyed század óta vezető helyet foglalt el közéletünkben. Huszonnyolc éves korában a köz­bizalom egyhangú és spontán meg- nyilatkozása-képpen az alig pár hó­nap előtt elhantolt gróf Széchenyi Sán­dor főispánnak, megyénk másik kitű­nőségének oldala mellett — kihez a po­litikai és egyéni barátság szoros kötelé­kei fűzték — alispánja lett vármegyénk­nek és a vármegyei közigazgatásnak és közügyeknek jelentékeny hasznára több mint tiz évet töltött ebben a díszes állásban. Éles elméje, kitűnő judici- uma, szónoki talentuma, a társadalmi és hivatalos téren mindenkivel szem­ben tanúsított előzékeny modora, a mely szigorú korrektséggel párosult, szivének ritka jósága, népszerűségét és tekintélyét mindinkább emelték és csakhamar — pártkülönbség nélkül — tisztelt és nagyrabecsült vezéralakja lett vármegyénknek. Igaz szeretettel és páratlan szol­gálatkészséggel csüngött vármegyéjén, amely minden körülmények között, kis és nagy dolgokban egyaránt, szá­míthatott az ő odaadó munkásságára és önzetlen, lelkes támogatására. Az alispáni székből a parlamentbe került és 26 éven át — a politikai boszuállás és pártfanatizmus okozta rövid interregnumtól eltekintve — ál­landóan képviselte a bonyhádi kerüle­tet, melynek választói mindenkor tör­hetetlen ragaszkodással viseltettek irá­nyában. A 67-es és szabadelvű politikának volt rendületlen hive és ehhez a poli­tikához mindvégig meggyőződésének teljes erejével ragaszkodott. Perczel Dezső ritka példányképe. volt az elv- hüségnek és a politikai meggyőződés­hez jó és rossz napokban egyaránt való következetes ragaszkodásnak, ami nálunk éppenséggel nem gyakori je­lenség. A parlamentben csakhamar nagy tevékenységet fejtett ki és tekintély­ben, népszerűségben és befolyásban gyorsan emelkedett. A képviselőház legfontosabb bi­zottságaiban folytatott igen hasznos és intenzív munkát, különösen a köz- igazgatási bizottságban, majd mint a közigazgatás államosításáról szóló tör­vényjavaslat előadója szakszerű és polémikus beszédeivel keltett feltűnést. Az egyházpolitikai küzdelem alkal­mával már a szabadelvüpárt vezér­karában foglalt helyet és a szabadelvű politikai irányzat mellett egész egyé­niségét latba vetve, éles parlamenti összeütközésbe került a másik tábor exponenseivel: Esterházy Miklós Mó­ric és Szapáry László grófokkal. Gróf Szapáry Gyula miniszter­elnöksége idejében aíelnöke lett a kép­viselőháznak — Bánffy Dezső volt az elnök — majd pedig, mikor Bánffy Dezsőből miniszterelnök lett, Ő Fel­sége belügyminiszterré nevezte ki. Négy évnél tovább volt belügy­miniszter. Mint a közigazgatás minden ágazatának alapos és gyakorlati isme­rője, belügyminisztersége alatt az álta­lános adminisztráció javításán kívül számos hasznos • reformot léptetett életbe, az állami anyakönyvek kor­szakot alkotó életbeléptetése szintén az ő nevéhez fűződik. A belügyminisztérium tisztikara szinte rajongott érte, annyira szere­tetreméltó és igazságszerető volt a tisztikarral szemben. A 'Bánffy-kormány visszalépése után Széli Kálmán miniszterelnöksége idejében a képviselöház elnökévé válasz­tották, majd az elnökségtől vissza­lépett, hogy helyét Apponyi Albert grófnak — ki abban az időben lépett be a szabadelvüpártba — adja át. Apponyi visszavonulása után ismét a képviselőház elnöke lett, amikor gróf Tisza István lett az ország miniszter- elnöke. Mint a képviselőház elnöke, 1904- ben, az emlékezetes november 18-án, a féktelen obstrukció letörésére több napos szenvedelmes vita után, a kor­mány, a párt és a közvélemény aka­ratát végrehajtva és a maga meg­győződését követve, a házszabályok megsértésével, elfogadottnak jelentette ki a Dániel-íéle ideiglenes házszabály­javaslatot, A november 18-ika utáni esemé­nyek még élénk emlékezetben állanak. A koalíciós ellenzéki pártok és a sajtó ádáz gyűlölködéssel, a személyes haj­sza és rágalom legelfajultabb fegyve­reivel támadták éveken át Perczel Dezsőt, nem átalva még az ő egyéni becsületét is megrágalmazni. — Ezen elvakult és gyalázatos támadásokat a hazafias kötelességteljesitésnek és egyem abszolút becsületességének, teljes integri­tásának tiszta öntudatában nyugodtan tűrte. Még nyugdíj illetményei miatt is brutális és lovagiatlan támadást intéz­tek ellene ellenfelei, akik nem tudták azt megérteni, hogy valaki a köz- szolgálatot ne használja íöi vagyon­gyűjtésre és hogy ez a tény legna­gyobb, legjellemzőbb és legszebb erkölcsi bizonyitvány előkelő állásokban betöl­tött hosszas közszolgálat után. Minél ritkább nálunk ez a jelenség, annál értékesebb és tiszteletreméltóbb. Perczel Dezső ritka önzetlenségét és puritánságát hirdeti, hogy mig leg­többet a közért és másokért dolgozott — a maga számára anyagi előnyöket nem kért és nem keresett soha sem. A közügyek folytonos gondozása mellett fáradhatatlan volt abban, hogy embertársainak tegyen szolgálatot. — Sem politikai, sem egyéb elfogultságot nem ismerve, mindenkinek, aki hozzá­fordult, készséges segítője és támo­gatója volt. Legelőkelőbb pozíciókban, kora reggeltől késő estig, ajtaja min­denki előtt, mindig egyformán nyitva állott és minden igazságos ügy benne védőre, szolgálatkész támogatóra talált. És életének minden szakában, a kezdő közigazgatási tisztviselő épúgy mint a belügyminiszter, az egyszerű képviselő épúgy mint a házelnök és pártvezér, megőrizte egyéniségének legszebb vonásait: lelkének jóságát, szerénységét és ritka szeretetreméltósá- gát, mely hóditó tulajdonságaival sze­rezte meg barátainak, híveinek és tisztelőinek nagy sokaságát, kik köny- telt szemekkel veszik most körül az ő ravatalát. ... Életének voltak izgalmas, fájó, idegemésztő, a politikai elfogultság által vérláz-itó igazságtalansággal súj­tott mozzanatai is. De nagyban és egészben, miután élete alkonyán meg­adatott neki a fényes elégtétel, amely az ő politikai magatartását ország­világ előtt igazolta, ritka harmonikus volt az ő életének és közpályájának futása.

Next

/
Thumbnails
Contents