Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-05-01 / 35. szám
2 előtt tiszta képet látva, helyes következtetéssel további elhatározásunkban és eljárásunkban megtaláljuk azt az utat, mely a kitűzött célunkhoz vezet. 2. Hogy a Szegedy által kibocsátott felhívás alapján kifejlendő-eszmeharcból, mint az olvasztás által salakjától megtisztított arany, kialakuljon a tolnamegyei jegyzői karnak az elfogultság, a személyeskedés, a piszkos indulatok és szenvedélyektől megtisztított meggyőző erejű, egységes véleménye, mely méltó hirdetője legyen a vármegyei jegyzői kar eddigi jó hírnevének, önérzetének és céltudatosságának. Engedje meg a tisztelt közgyűlés, hogy elnöki jelentésemben csak a felvett két kérdéssel foglalkozzam, mert ezeknek tárgyalásában megtaláljuk mind azt az anyagot, mely bennünket izgat, elégedetlenségre hangol és orvoslása végett küzdelemre késztet. Mindenekelőtt megállapítom azt, hogy a Községi és Körjegyzők Országos Központi Egyletének legutóbbi választmányi ülése, mely kezdődött délelőtt 10 órakor és végződött délután fél 3 órakor, zajos, harcias jellegű volt, nem nél külözvén az izzó szenvedély többszöri féktelen kitörését sem, hogy ilyen légkörben a tanácskozás sem lehetett nyugodt, meggyőző, imponáló, olyan, mely a megszokott magas erkölcsi és szellemi nívóját csak meg is közelitette volna, természetes, mert a tanácskozás mindjárt az ülés kezdetétől a tárgyilagosság medréből pusztító és romboló erővel szétáradt a személyeskedés mezedén. Mert ahelyett, hogy a bevezető szónok erős kritikáju, de tisztességes hangú beszéde alapján a választmány foglajkozott volna a napirendre tűzött kérdésekkel, a liptómegyei jegyzői egylet a mellékelt határozati javaslatot adta be, mi által a tanácskozás a személyeskedés, indulatoskodás, szenvedélyeskedés terére tévedett, úgy, hogy csak órák múltán lehetett ismét visszaterelni a rendes mederbe. S a liptómegyei határozati javaslatnak, bár több pontjában hű tolmácsa az orsz. jegyzői kar közérzelmeinek és közkivánságainak, nem is lehetett és nem Í3 volt más célja, mint hogy a személyi kérdés kiélezése és célunk érdekében az „erőszak“ utjának elfogadtatása által a jegyzői karban pártszakadást idézzen elő, mi — sajnos •— de úgy látszik, termékeny talajra talál nem kevés kartársunk szivében és felfogásában. — És ha kutatjuk ennek az okát, megtaláljuk azt a vezetőség, az elnökség ellen irányuló végtelen nagy ellenszenvben, bizalmatlanságban és gyűlöletben. A tényállás t. i. a következő : az országos jegyzői karnak minden tagja kivétel nélkül, kívánja mielőbb a községi , kör- és segédjegyzők anyagi és közjogi helyzetének javítását, a nyugdíjügy orsz. rendezését, a humánus, igazságos fegyelmi eljárást, a szolgálati pragmatikát. Ezeknek a megvalósítása, küzdelmünknek közös célja. A jegyzői kai’ban megállapítható nézet eltérés a cél, kiviteli eszközeinek és módjának megválasztása körül mutatkozik. Az egyik irányzat azt vallja, hogy az általunk kitűzött cél biztosításához csak egy erőtényező szükséges, és ez nem más, mint a jegyzői kar egységes akarata, egyöntetű cselekvése, — Szóval a szolidaritás, mely már magában véve elég nagy hatalom arra, hogy ha lehet szép szerével, ha kell erőszakkal, jogosnak felismert törekvéseit megvalósíthatja, és mert ennek igazságáról meg van győződve, és a helyzetünk javítását égetően szükségesen találja ; a jegyzői kongresszus óta lefolyt idő állítólagos és látszólagos eredménytelenségéért egyedül az elnökségre hárítja a felelősséget. És ebben a személyeskedéssel és kü'ön személyi aspirációkkal telitett felelősség áthárításban rejlik ama bomlasztó anyag, mely, ha szélesebb rétegben termő talajra talál, ragályozó természeténél fogva gyengévé, beteggé, sorvadozóvá fogja" tenni a jegyzői kar egész testületét. Annak szükségét, hogy egyleti életünket frissebb, egészségesebb, irányításában határozottabb jellegű, érdekünkkel észrevehetően és jobban törődő szellem hassa át, én is indokoltnak és helyén valónak tartom, de, hogy ezt az élet- feltételt az ördögökkel való szövetkezés utján tudjuk megszerezni és részünkre biztosítani, abban már Tamás vagyok.. — Mert szerény nézetem talán a helyes felfogásban és ítélkezésben is talál gyökeret arra nézve, hogy nekünk és az ügyünknek, a melyért harcolunk nem az ördögökkel való társulás biztosit rokonszenvet, súlyt, tekintélyt, és sikert, hanem mint Dózsa Endre Ko- lozsmegye alispánja mondta, a nemzet pártoló közvéleménye, mert csak ez adhat nekünk erőt, hatalmat és megbecsülést, ha erre érdemet szereztünk, és csak ez biztosíthatja nekünk törekvéseink megtestesülését. De kétségbevonom, hogy az utca mozgósításával csatát tudjunk nyerni, TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK A jegyző egyleti élet másik irányzata sincs megelégedve a létező állapottal, azon szintén változtatni akar még pedig annyit, amennyi helyzetünknek megkivánt átalakításához épen szükséges, csakhogy a higgadtság által kiválasztott törvényes eszközökkel, parlamentáris mólon. Égy szóval sem állítom azt, hogy ez a mér sékeltebb irányzat mindenben helyeselné az el nökség modorát, taktikáját, szó sincs róla, a mérsékelt irányzat is határozottan elitélte az elnökség titkolódzó eljárását, de midőn erről be számolt, nem vonta kétségbe jóhiszeműségét, és azt, hogy a legjobb tudása és a legnagyobb lelkiismeretessége szerint járt el az ügyünkben, és ha annak dacára az ő általa ép úgy, mint mi általunk óhajtott sikert nem tudta elérni és felmutatni, annak egyedüli okát nem kizárólag az elnökség gyengeségében, vagy tehetetlenségében látjuk, hanem nagyobb részben annak hibáján kivül eső oly akadályokban, melyeket más sem, még a revolver és az ördög segítségével sem tu dott volna elhárítani. S miután erre még az erőszak politikáját sem tartjuk eléggé erősnek és képesnek, egyedül helyes és célravezető taktikának tartom, ha áttörhetlen szolidaritással és ügyünk igazában vetett megingathatlan hittel, fokozódó eréllyel, önérzettel, önbizalommal igénybe vesz- szük mindazokat a tisztességes .és tiszta fegyvereket, melyeket a törvény és az életösztönünk használatba venni megenged anélkül, hogy a nemzet közvéleménye előtt már kivívott megbecsülést megcsorbitsuk, azt kockára tegyük. Mindkét irányzat kongresszusi alapon áll. Az elnökség is a kongresszusi határozatokat haj tóttá végre, még pedig jelentése szerint oly eredménnyel, mely teljesen kielégítő és megnyugtató hatásra nyújt kilátást, csak felhatalmazás híján, nincs az elnökség abban a helyzetben, hogy a belügyminisztériumban folytatott tárgyalások eddigi eredményét nyilvánosságra hozza, mit a harcias irányzat, az elnökség ellen táplált bizalmatlanság terjesztése és a saját népszerűségének emelésére szintén teljes mértékben iparkodott kihasználni. Különben oly helyzetbe jutott az elnökség, hogy míg egyrészről a kartársak kevesellik az elnökség által felmutatható eredményt, a belügyminisztérium meg már sokalja a folytonos türelmetlenkedő sürgetéseit. — Végül kijelentette az elnökség részéről Jászberényi Miklós egyl. főjegyző, hogy már csak néhány hét kérdése és maga a belügyminiszter fog a jegyzők helyzetének reformjáról nyilatkozni. Miután pedig a belügyminiszter és Jakabffy Imre belügyminiszteri államtitkár által az orsz. egy), elnökséghez intézett írásbeli nyilatkozatok a hírlapokban is egész terjedelmükben közöltéinek és azokról már Ti is tudomással birtok, azokra részletesebben nem térek ki, megérthetek azok minden további kommentár nélkül. — És hogy azok pozitív kijelentéseket tartalmaznak, azt hiszem, senki sem meri kétségbe vonni. 2. De térjünk át a Szegedy Albert által ki bocsátott felhívásra és foglalkozzunk annak tendenciájával, céljával, és beható érvelés mellett felveendő eszmecsere utján jöjjünk megállapodásra abban a kérdésben, hogy a Szegedy zászlóbontása által kijelölt iránynak követése biztositja-e nekünk a sikert, a győzelmet. Hát tisztelt Közgyűlés, én sem a kibontott zászló, sem a zászlótartó győzelmében nem bízom. — Mely egyéni véleményemet a következőkben bátorkodom indokolni. Szegedy Albert elhatározásában, vállalkozásában nagy, talán döntő szerepe jut személyes gyűlöletének, lihegő boszuvágyának, melynek kéjes kielégítésére alkalmasnak találja a vérmesebb, szenvedélyesebb természetű kartársaiból fellobbanó elégedetlenséget, ennek szitásával és a szenvedélyek fel korbácsolásával könnyű lesz éket verni a jegyzők összetartása közé, azokat pártokra szakitaui és legalább részben megvalósítani régi vágyát, hogyha nem lehetett vezére a nagy jegyzői kar egyetemének, az egész testületnek, legyen legalább vezére egy orsz. jegyzőpártnak. Nem lehetek hive olyan zászlótartónak és olyan vezérnek, ki az indulatnak és a szenvedélynek a hatalma alatt áll, nem követhetek olyan zászlót, melynek felirata a revolver, az utca, az erőszak és végül az ördög. Ilyen jel alatt elbukni, legyőzetni igen, de győzni soha sem lehetett, most sem lehetne. * Uszkay Bálinttal szemben soknak az a kifogása, hogy azért nem való egyesületi elnöknek, mert nem aktiv jegyző. Szegedy Albert is 40 évi szolgálata után nyugalomba vonulni készül, tehát akkor szövetkezik érdekünkben az ördöggel, mikor ő neki már veszíteni valója nincs és védett helyről nézheti, ha minket is elvisz az ördög. Soha nem volt annyira szükség a jegyzői összetartására, higgadtságára, meggondoltságára, mint napjainkban, Képzeljünk el magunknak egy tűzesethez fejvesztett tűzoltóságot, nem terjeszteni fogja-e ez a veszélyt; a kipróbált, szakképzett tűzoltó, bár figyelő, nyugodt és céltudatos és intézkedéseinek eredménye a tűz továbbterjedésének a meggát- lása. Nekünk is olyan kipróbált, szakképzett tűzoltóknak kell lennünk s akkor nem gyújtjuk fel fejünk felett hajlékunkat vagy kipróbált, nyugodt hajóskapitányoknak kell lennünk s biztos révbe kell juttatnunk sorsunk h'nytorgatott hajóját, de nem szabad túlfűtéssel a kazánt szétrobbantva, a hajó elsülyedését okoznunk. Tisztelt Közgyűlés 1 Ne a vad indulat, a féktelen szenvedély, de a helyes gondolkodás, a józan ész, a higgadt tárgyilagos meggondoltság vezessen bennünket elhatározásunkban, hogy a kivívott megbecsülést el nem játszva, erkölcsi fajsúlyúnkat öregbítve, a közvélemény rokonszen- vével és elismerésével a pártunkon, még az ördögöt is legyőzve, valódi diadalra vigyük igazunkat. Az elnöki jelentés nagy tetszéssel és általános helyesléssel fogadtatott és annak kapcsán a választmány a következő határozatot terjesztette be : A közgyűlés az elnöki jelentést helyeslőleg tudomásul veszi és kimondja, miként a Tolnavármegyei Községi és Körjegyzők Egylete helyteleníti, hogy Szegedy Albert rákoskeresztúri fő jegyző folyó évi május hó 4. és 5 ikén Budapestre, a „Zöld Vadász“-ba jegyzői naggyülést hivott egybe és tiltakozik az ellen, hogy ez a naggyülés az ország községi és körjegyzői kara nevében határozzon, mert ez a naggyülés az országos központi jegyzői egylet szakadását alkalmas előidézni, ami Magyarország jegyzői karára és különösen a községi közigazgatásra a legveszedelmesebb következményeket vonhatja maga után és mert a községi- és körjegyzők .helyzeté nek javítását célzó intézkedések megtételére egyedül az Országos központi jegyzői egylet közgyűlését tartja illetékesnek. A közgyűlésnek ez a határozata az összes vármegyei jegyzői egyletekkel közlendő és a napilapokban közzéteendő, azonkívül felkéri a közgyűlés az egyleti elnököt, hogy a naggyülésen a vármegyei egylet ezen határozatának kifejezést adjon. Ezzel a dombóvári jegyzői egyesület folyó évi március 31-én tartott közgyűlésen hozott határozata, valamint Hegedűs Mátyás indítványa is elintézést nyert.“ Az erre megindult vitában Várkonyi Imre gyönki, Zsigmond Elemér gindlicsaládi, Kom- mandinger Kálmán decsi, Cholnoky Lajos ozorai főjegyző szólaltak fel, igen higgadtan tárgyalva a jegyzőség egyetemét érdeklő ügyeket, minők : a fizetés javítás, a nyugdij rendezése, a jegyzői jogkör megállapitása, az államosítás; — az első 3 szónok többé-kevésbó ellenzéki színezettel, az országos vezetőség iránt érzett bizalmatlansággal ; mig Cholnoky Lajos a választmány javaslata mellett érvelt, nyomatékosan hangoztatva, hogy az eddig elért eredményeket a fenforgó körülmények kényszerítő hatása alatt erőszakos fellépéssel és túlzással kockára dobni nem szabad. — Helyezkedjék a közgyűlés a várakozás álláspontjára, a jegyzői karnak mindig lesz elég ereje ahoz, hogy jogos érdekeinek elismerésére az ország közönségét és a törvényhozást megnyerje. Végül Purt Adolf elnök hangoztatta, hogy a választmány szándékosan hagyta ki a bizalmi kérdés felvetését, mert csak az illetékes kormánynyilatkozat megtörténte után állapítható meg, ami rövid napok múlva be fog következni, hogy az elnökség működése sikerrel járt e. A bizalmi kérdés megoldásra kerül a tisztújító közgyűlésen, mely még ez évben összeül. Előre pálcát törnünk az elnökség működése felett nem szabad. A közgyűlés a választmány javaslatát nagy helyesléssel, szavazás nélkül tudomásul vette. Végül az elnök bejelentette, hogy az egyesületi majális az idén is megtartatik és pedig Hőgyé- szen ; a mulatság időpontjának kitűzésére az elnök megbizatott és ezzel a közgyűlés véget ért. 1913 május 2. VÁRMEGYE. — A vármegye részvétirata. Tolnavármegye legutóbbi közgy -•'-«távozta, hogy néhai Széchenyi Sándo esős elhunyta al1 részvétiratot ir. fiához, Széchenyi oeim.au nőkhöz a következő levél küldetett: „Méltósága Gróf^Ur! Törvényhatósági bizottságunk mai napon tartott rendes tavaszi közgyűlésében mélyen érzett őszinte fájdalmának adott kifejezést a pó- tolhatatlair veszteség felett, mely Tolnavármegye közéletét nagy fiának, igazi vezér egyéniségének elhunyta folytán érte s a kérlelhetetlen halál által előidézett ezen változhatatlan helyzetben csak az
