Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-01-20 / 6. szám
6. szám Szek$zárd. 1913 január 20, XXIII. IX. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre . . 16 korona. Fél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára , . 16 fillér. MloÜzeteKüket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kiviil eliogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszardon. Ejvbs számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kin. selyemfenyésztési felügyelőség hivatalos lapja, tölegjelenik heienkänt kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleion-szara: 13 és 24. — Kiadóhivatali telelon-szám : 13 és II. Szerkesztőség : "Bezerédj István-utca 5. szám. Ida küldendők a lapot érdeklő összot közlemények. Kiadóhivatal : Béri Balog Ádám-utca 42. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egesz evre előre e küldik, 8 kor. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. „Urak és parasztok.“ Ily cim alatt tiz-tizenkét sorból álló közlemény járta be — valószínűleg valamelyik kőnyomatos tudósítójának a szívességéből — a fővárosi, és vidéki lapokat, hírül adva a világnak, hogy Szekszárdon megalakult a paraszt párt s mintha ez valami tatárjárás féle országos veszedelem lenne, a sorok között, de meg magában a kis közleményben is az van elmondva, hogy „a parasztpárt, melynek tagjai kisgazdák, tevékeny részt vesz a politikai, városi és társadalmi életben. Minden választásnál nagy tömegben vonul föl a párt és jelöltjével győz is. így, a városi képviselőtestületből mind kibuktatta az urakat, iparosokat és jobbmódu gazdákat. Vezérüket úgy a városi, mint a vármegyei képviselőtestületbe beválasztották. Most pedig Szekszárd legnépesebb egyesületéből, a Katolikus Olvasókörből kibuktatták az urakat és az előkelő polgárokat. E miatt az Olvasókörből közel 300-an kiléptek.“ Megvalljuk, mi nem tudunk az úgynevezett „parasztpártnak“ hivatalos megalakulásáról. Van itt bizonyos tömörülés a kisgazdák részéről, de ez az egyesülés is épen most végzetes belső bajokkal küzd, csak az elmúlt héten mondott le az elnöke, nem lévén megelégedve a belső ügyek folyásával. Hogy tehát ez az egyesület lenne ama bizonyos szekszárdi nagyhatalmasság, mely itt a saját képére tudja átformálni a világot, ezt egyenesen kétségbe vonjuk. Az egyesülés természetes expansiv ereje diadalmaskodik legfeljebb itt is,'mint mint mindenütt. Az eddigi siker azonban úgy a képviselőtestületi, mint megyebizottsági tagválasztásoknál talán nem ennek a nagy feszítő és mindeneket megmozgató erőnek tulajdonítható, mint inkább annak a nagyfokú clkedvetlenedésuek, fásultságnak, fakir nyugalomnak, amellyel itt minálunk az események folyását nemcsak a honora- cior, de az előkelőbb kereskedői, iparos, sőt tehetősebb polgári osztály is — olyan tétlen nembánomsággal szemléli. Ennek az elkedvetlenedésnek rég látjuk az okát. A műveltebb osztály hosszú évtizedek során küzdött azért, hogy e várost szűkös nagy községi jellegéből kiemelje. Egész uj világ megszületését vártuk itt az ezüstbotos bírói állás megszűntével. S a város külső. dekóruma emelkedett is — kifelé. Mert gyönyörű látványosság lehet az idegennek, amikor ezüst sujtásos huszárral a bakon, négyes fogaton szállítjuk ki és be a különféle notabilitá- sokat, a képviselőjelöltektől, a más-más valláshoz tartozó püspökökig. — Délceg, büszke ilyenkor a járása a túlságosan nem zabolt, de mégis jó husu városi paripáknak, elfelejtik „pompes funebresi“ s lajtoskocsiban való mellékes szolgálataikat, az immár rendezett tanácsú város ügyei felett gondolkozó emberek feje azonban annál busábban konyul le a föld felé, elgondolva, hogy a sok szép reményből eddigelé csupán csak az 53°/0-ró 1 99°/0-Ta felszökött pótadóemelés valósult meg. Igazságtalanok lennénk, ha a város lassú haladásáért tisztán csak a város vezetőségét tennénk felelőssé. Minden szegény városnak közös sorsa ez. Történik itt is üdvös kezdeményezés, talán egy kicsit sok is. Kövezetvám, vásártartási jog megszerzése, internátus, vízvezeték, borközraktár, fekáltrágyagyár, mozi és színház stb., csakhogy a megpendités után egyik ügy sem tud kiemelkedni az irattár poros aktacsomójából, ott vész el, ott hal, ott reked meg. Ötletszerűség inkább mindenben, mint rendszer, következetesség. A képviselőtestület érdeklődése is ad hoc természetű. Gyönyörű szavazat rekordot érünk el, amikor például sertés legelőről van szó, de a minden városnak csak jövedelmet hozó vízvezetékhez valósággal úgy kell összefogdosni a szavazatokat. Nem azt értjük ezalatt, hogy a képviselőtestületben talán sok a polgári elem, de azt, hogy az intelligenciában nincs egy, magát vezetésre rászánó tekintélyesebb alak, aki biztassa, összetartsa, lelkesítse a város igazi jóvoltát akaró elemeket. Ha a város virilistáiban csak egy kis összetartás lenne, egészen másként folyhatnának a város ügyei. Lehetne befolyást gyakorolni az értelmes polgárságra, ellensúlyozni a polgári elem túlsúlyát s keresztül vinni azt, hogy példának okáért a választott bizottsági tagsági helyek betöltése ne egészen pártpolitikai, sőt újabban vallási szempontok figyelembe vételével történjék. így ennek a városnak lehetetlen fejlődnie. Sőt egyenesen tönkre kell mennie. Ha hosszú évtizedekre, előre ki nem dolgozzuk a fokozatos városfejlesztés programmját, de csak kip- kedünk-kapkodunk s csak azért teszünk valamit, hogy tenni látszassunk -— hova tovább nehezebb lesz a város adófizető polgárságának helyzete s még inkább kicsúszik a vezetés gyeplője az értelmiség A balkáni és a keleti kérdés, a XVIII. század elejétől napjainkig. Irta és előadta a szekszárdi múzeumban, 1913. évi január hó 12-ikén: Dr. Szalay László. A közelmúltban a déli határainkon lejátszódott események az egész világ figyelmét fokozottabb mértékben terelték ismét a Balkán felé, amely már közel 150 esztendeje, hogy mindig igen kényes Achilles sarkát képezte az európai békének. Talán nem lesz érdektelen, midőn a londoni béketárgyalások még befejezve nincsenek s nem tudjuk, hogy a Balkánon kigyult s csak hamvadóban levő láng nem fo.g-e az európai békébe is belekapni, egy rövid visszapillantást vetni a balkáni, vagy jobban mondva keleti kérdés keletkezésére és annak rövid történetére, valamint a Balkán államok, melyek közül a most lefolyt háborúba különösen Bulgária tűnt ki hadseregének harckészségével és vitézségével, keletkezésere és kialakulására. Ennek az érdekes kérdésnek rövid ismertetésénél látni fogjuk azt is, hogy a balkáni háborúban az oly félelmes katonai hatalomnak feltüntetett Oroszország még a beteg emberrel: Törökországgal szemben is nem egyszer véres kudarcokat vallott. A hirhedt orosz kozákok mesés hőstettei is csak a mesék országából valók. Midőn a poltavai csatatéren a svéd katonai dicsőség lehanyatlott s nagy Péter orosz cár lovával taposta szét a Preobracsonoki orosz gárdaezred által elfoglalt svéd zászlókat, a nyugati, különösen francia mintára átszervezett orosz katonai hatalom megerősödött s az orosz kezdettől fogva erősen imperialisztikus politika érvényesülést keresett most már Európában is. Első sorban a belviszályoktól sanyargatott Lengyelországra és az akkor már szintén nagyon meggyengült Törökországra vetette reá magat Lengyelországban eleinte csak keztyüs kézzel kezdett dolgozni, pénzen embereket vásárolt és a belviszályt és egyenetlenséget szítani iparkodott. Törökország ellen mindjárt fegyverrel lépett fel, sorban hódítván el a szultán vasallus tartományait. Legelőször a Litvániában élő tatárok, majd a doni kozákok kerültek orosz uralom alá. -r— 1736-ban Minnich orosz tábornok egy 100,000 ka'onából álló hadsereget vezetett Krimiába és bevevén Perekop várát, megvetette lábát a félszigeten. Oroszország beavatkozása alatt, a hét éves háborúban kissé szüneteit ez a terjeszkedési politika, de már az eszes es energikus Katalin cárnő ujult erővel fogott hozzá Oroszország határainak kiterjesztéséhez. Kegyeltje, a mindenható Potemkin meghódította Krimiát, Besszara- biát, mely országokat többnyire török hódoltság alatt élő tatárok laktak. Ezeknek a tartományoknak rendkívüli kegyetlenséggel végrehajtott pacifikációja az első orosz-török háborúra vezetett, melyben Oroszország Ausztria-Magyarországgal szövetségben harcolt Törökország ellen. A háború szárazon és vizen egyaránt szerencsétlenül folyt a törökökre, mig Laudon marsall Beigrád várát foglalta el, az oroszok Suwarow és Romanzoff tábornokok alatt oláh földön fényes győzelmeket arattak a törökök felett. A Dardanellák bejáratánál vívott tengeri csata, melyben Elfinstone angol kapitány a török admirális hajót felrobbantotta, szintén szerencsétlenül végződvén a törökökre, kénytelenek voltak békét kérni, melyet Krimia nagyrészének és Besszarabia egy része átengedésével kaptak csak meg. A béke Oczakovban 1794-ben köttetett meg, Odessza városa is orosz fenhatósag alá jutott. A francia forradalom és császárság nagy háborúi alatt a keleti kérdés szünetelt, de már az Erfurtban, 1808-ban tartott kongresszuson megpecsételt francia-orosz szövetség záloga az volt, hogy Oroszország a Keleten szabad kezet biztosított magának. Alig néhány év múlva már uj orosz-török háború lángjai gyultak ki a Balkánon, de midőn Napoleon 1812-ben Oroszországnak hadat üzent, az oroszok sietve békét kötöttek Törökországgal, amely ezúttal szerencsésen, terület veszteség nélkül került ki a háborúból. A francia köztársasággal és Napóleonnal íolytatott háborúk Oroszország anyagi erejét is meglehetősen igénybe vették s amellett I. Sándor cár maga is belefáradván a hosszul ideig tartó háborúskodásba, hátralevő éveiben csak élvezeteinek és szórakozásainak élt s igy uralkodása utolsó 10 esztendejében az orosz hóditó politika is pihent, egyedül a borodenói hős : Jermolow harcolt sikerrel a Kaukázus félvad hegyi népeivel. Nagy fordulat állott be azonban az orosz külpolitikában, 1825-ben, midőn I. Sándor cárnak Taganrogban, Krimiában bekövetkezett hirtelen halála után a rendkívüli testi és akaraterővel megáldott I. Miklós orosz cár lépett Oroszország trónjára. Miután az orosz gárdák által támasztott forradalmat a moszkvai tüzér- ezredek segélyével levernie és vérbe fojtania sikerült, figyelmét a külpolitikára irányította és elődeinél sokkal nagyobb eréllyel igyekezett most már Oroszország területének és hatalmá-
