Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-04-21 / 32. szám

3 19)3. április 21. ___ __________________TOLNA VAUMEGYE és a KÖZÉRDEK Mi után ezeket az adatokat hallgatóságával közölte, Latente kifejtette, hogy miért nem nyújt­hatnak a statisztikai adatok csak halványan meg közelitő fogalmat az alkoholizmus pusztításairól. Például emlitette Gironde- departeraent-t, amelyre nézve a statisztika fejenként és évenkint 3 liter tiszta alkoholt mutat ki (a kincstárt egyedül ez érdekli), holott, ha a boralkoholt is számba vesz- szűk, az alkohol fogyasztás fejenkint 10-szer többre, vagyis 30 literre emelkedik. Hasonló pél dákat lehetne felhozni a részegség okozta bűnö­zésekre néz^e; az efféle delictumok »lágyrésze Francziaországban csaknem kikerülhetetlenül át­alakul lázadássá, a rendőri közegek bántalmazá­sává, éjjeli csendzavarássá. Ezért a józanész és a nyilt gondolkozás utján még jobban megítélhetjük, mint a statisztika vizsgálatával, az alkoholizmus szünteleni előhaladását. ,,Es — tévé hozzá — nemcsak az az egyén alkoholikus, aki az utcán tántorog és a pocsolyá­ban hever. Háromféle alkoholikus van: azok, akikről emlékeztem s akiknek sülyedését mindenki észreveszi 5 azok, akiknek mindig sikerül némi külszínt, tisztességet megőrizni s végül azok, akik alkoholfogyasztók tudtuk és akaratuk nélkül Ez utóbbiak, akik leg zámosabban vannak, ,,az ud­variasság és barátság“ alkoholistái, áldozatai. Ezek azt tartják, hogy nem szabad kosarat adniok, ha egy barátjuk őket egy pohár itallal megkínálja s nem találkozhatnak egy jó pajtással az utcán anélkül, hogy ne engedjenek meghívásának s a legközelebbi korcsmába be ne menjenek.“ Ezek után azokról az eszközökről beszélt, amelyeket az alkoholizmus szenvedélyének elfoj­tására célszerűeknek tart. Szerényen érintve azt a küzdelmet, amelyet Firminy-ben eszméi érdeké­ben folytat, kimutatja, hogy az első rendszabály, amely itt célra vezethet, a korcsmák számának apasztása. * Hazánkból a fenti kérdésekre vonatkozó statisztikai adatok nem állanak rendelkezésünkre. Lekötelezne lapunk valamelyik statisztikus olva­sója, ha azokat velünk közölni szíveskednék. De e nélkül is úgy gondoljuk, hogy a francziaországi adatok raagukbanvéve is rendkívül tanulságosak. dr. Rácz Lajos. (Vége.) VÁROSI ÜGYEK. — Városi közgyűlés. Szekszárd rt. város képviselő testülete folyó hó 19-én dr. Szentkirályi Mihály polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, melyen Kamarás Béla és dr. Zsigmond Ferenc képviselő-testületi tagoknak jegyzőkönyv hitelesitőkül történt felkérése után a következő határozatokat hozták : 1. Az esküdt­képes egyének összeíró bizottságába dr. Mayer Gyula és Szeghy Sándor küldettek ki. 2. A szénkénegraktár építésével 4193 korona 57 fillér költséggel Stann István, a csörgetói utón eme­lendő hidak építésével Müller József bátaszéki épitő mester bízatott meg. 3. A város házi- és gyámpénztárának negyedévi megvizsgálásáról szóló jelentés tudomásul vétetett. 4. Szántó József tar- tásdijáhól csak az illetőség megállapitása utáni időre járó összeg utalványoztatok. 5. Molnár Lajos rendőrkapitánynak adott szabadságról szóló jelen­tés tudomásul vétetett. 6. Dómján Emilia illető­ségét megtagadták. 7. Grüner Pálnak 100 korona segélyt, adtak. 8. Auth Menyhért, özv. Ágoston Istvánné, Fülöp Lajos és Elkán Ármin boritaladó leírás iránti kérvényét teljesítették, Falusy Fe- rencuéét elutasították. 9. Szulimán György inter­pellációjára a polgármester máskor fog felelni. HÍREK. Tükördarabok- ÁPRILIS. — Hej, Tél apó, Rut, vén csaló, Gazember vagy! Havas bocskoroddal Belénk rúgtál, S amit tudtál, S amit értél, Jeges pallosoddal Lemetéltél . . . A kárunk nagy! A kárunk tenger! S biz minden ember Lelógó orral jár, Biztos egészen : Kevesebb lészen Sok lityi borral. Kár! Csordul a könnyem, Pedig egykönnyen Nem fakadok sirva, Jaj, de hát nem lesz Se megy, se egres, Se dió, se szilva; Mind, mind lerázta, S mind megzabálta A bolond Április: Bor nélkül marad Szekszárd és Arad, Tokaj és Sárpllis. Zúg-búg a vihar: (— Mint égő szivar, Reményem egyre fogy, —) Szórja a havat s Nagy súlya alatt Sok fa majd összerogy. Nézem és — morgok, S jól összehordok Számos derék szentet, Haj! de csak havaz ! Ez hát a tavasz, Melyre fogad fented ? ! Mi lesz most vélem ? ! Megfagy a vérem S lapos-guta kisért . .. Nagy ég, Teremtő, Segíts ! Rettentő ! Fagykár engem is ért, Akinek pedig Hetvenhetedik Őse sem szilvafás : Földje soh'sem volt, Sem száz öl, sem hold, Sem ős, sem árendás. De Nord hegedül S meg nem menekül Egyetlen ember sem : Szenvedek nagyot É11 is : befagyott Szép — tavaszi versem ! Haj! pedig, kérem, Már egész télen Folyton ezt csináltam : Szókat haraptam, Rímet faragtam, Reszeltem-riszáltam. És mostan — vége! Nyomdafestékre Megszűnt minden ürügy: Április tréfált S feketévé vált Minden virág, fü, rügy. Tavaszi versem Miatt keservem Iszonyú, dermesztő! Csak egy vigasztal S ez a vigasz-dal: Sok zöldség termesztő Derék barátom (Vakon is látom) Velem sírja baját, S lépteit lépi, S szorgosan tépi Hosszú sörény-haját. KESZEÖKUTHY R. B. — Doktorrá avatás. BÚS Lajos szekszárdi ügyvédjelöltet, Bús Lajos decsi ref. lelkész fiát, a múlt héten avatták a budapesti Tudomány Egyetemen jogtudományi doktorrá. — Szabadságon. Molnár Lajos szekszárdi rendőrkapitány, egy havi szabadságra ment. He lyettese B'cz József alkapitány. — Névváltozás. Bagó Gyula paksi szüle­tésit, budapesti lakos családi nevét „Budai“ -ra változtatta. — Germaine, ki beszélt neked annyi rosz- szat a te anyádról ? — Sokan, nagyon sokan. — S te hitelt adtál nekik a te anyád elle­nében ? — Olyanok mondták, akik ritkán hazud­nak : gyermektársaim. Emlékszel-b, mikor bead­tál a quimperi zárdába, azt mondtad, te is oda költözöl Quimperbe, hogy. közelebb lehess ... én hozzám. Pedig nem az én kedvemért jöttél. Ne szakits félbe. Honnan tudom ? A bérmálásom nap­ján tudtam meg. Ebéd után a kertben játszadoz­tunk, mikor odajött a soeur Pétronelle és egy arany medaillont hozott nekem. ,,A kapitány ur küldte“ — mondotta. E szóra elfojtott kacaj hal­latszott pajtásaim körében. — Mi az ? — kérdezte az apáca. A növendékek között volt egy bejáró tanuló, La Tamine ezredes leánya. Az tudta, ki és mi az a kapitány. Egy másik kapitány volt, anyám. A márkiné szótlanul sirdogált. Csak akkor vetette föl szemeit reménykedve, mikor a lánya folytatta : — De még ezt is meg tudnám bocsátani. Hanem . . . — Hanem ? Még tovább akarsz kinzani ? — Nem azért mondom, hogy kinozzalak. Hidd el, nekem jobban fájnak ezek a visszaemlé­kezések, mint neked. Mert én a lelkemmel nézem őket, neked meg, engedd kimondanom, legföljebb azért fájnak, mert már csak emlékek. — Csak ostorozz, ha van szived hozzá. — Hadd fejezzem be. Egy éve múlt, Léon- nal Vichyben voltunk. A fürdő környékén keret­gyakorlatokat tartott az aurillac i és le puy i katonaság. A végét mi is megnéztük. Lefuvás után a tisztikar egy kis mulatságot rendezett Vichyben. A legénység is mulatott, énekelt, iddo- gált. Az egyik csoport különösen hangos volt. Egy káplár tartotta őket saját szerzeményű bo­londos nótáival, kissé fűszeres kupiéival. Az egyik nóta a brizac i márkiné viselt dolgairól szólt. Az a káplár azelőtt kocsisunk volt, megismertem a vörös hajáról és a pösze beszédéről, mely még komikusabbá tette mókáit. A szégyentől el szeret­tem volna sülyedni. Anyám, anyám, ha te tudnád, mit jelent az, ha a leánynak szégyenkeznie kell az anyja miatt! Fájhat a szülőknek, ha ki kell tagadniuk gyermeküket, de fáj a gyermeknek is, ha ki kell vetnie szüleit a szivéből. — És te kivetsz ? — Nem magamért. Nem is a világért. De magam is anya leszek s azt akarom, hogy az én gyermekeim soha ne tudják a te viselt dol­gaidat. Ehhez meg legjobb, ha elválunk békes­ségben. — Utolsó szavad ez ? — Nem az én szavam csupán. Ott jön Léon, ő is ezen a véleményen van. — Germaine férje odaért és jókedvűen kö­szöntötte a hölgyeket. — Léon, mama panaszkodik, hogy nem való neki a tengeri kiima. Inkább visszamegy Aix les Bainsbe. — Ahogy parancsolja. A kis társaság felkerekedett és visszatért a hotelba. Ott a márkiné szobájába vonult és keser­vesen sirt. Siratta egész elhibázott életét. A sze relem ideje eljárt fölötte s a szeretetből kitagad­ták. Ő is érezte, hogy e napon kezdődött a bün- hődése, a keserű vezeklése, melynek nyomasztó súlyát növelte az a tudat, hogy megérdemelte. Reggel búcsúszó nélkül hagyta el családját. — Bíróság köréből. A hivatalos lap szom­bati száma tömeges bírói kinevezést közöl, köztük ismerőseink közül ott találjuk dr. Mikouich La­jos budapesti büntető törvényszéki bírónak tábla- biróvá s a szekszárdi származású Kelemen Imre budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéki bíró­nak a VII. fizetési osztályba sorozott bíróvá tör­tént kinevezését. — Elöljáró választás. Gindlicsalád község­ben az elöljárói állásról lemondott Till János he­lyébe Schilling Péter kistengelici lakos választa­tott meg. — Köszönet. Török Ferenc és társai szek­szárdi bartina-utcai lakosok nyilatkozatot küldtek be lapunkhoz, melyben a f. hó 3 iki tűzvész al­kalmából liácz József rendőralkapitány és Szabó János városi mérnök uraknak, kik a legnagyobb odaadással fáradoztak a leégett gazdák holmijá­nak megmentésében, továbbá a f. hó 14 én tar­tott helyszíni szemle megtartásáért járó 66 kor. dijaikat elengedték, leghálásabb köszönetüket fejezik ki, amit mi szívesen közlünk. — A jegyzőkhöz. Vettük a következő so­rokat : Tolnavármegye községi kör- és segédjegy­zőivel időnyerés szempontjából ez utón tudatom, hogy még e hó folyamán egyleti, választmányi és rendkívüli közgyűlést szándékozom összehívni abból a célból, hogy kartársaimat az Orsz. közp. Jegyzői Egylet választmányának f. hó 19-én Budapesten megtartott ülésének lefolyásáról tájé­koztassam, továbbá, hogy módot és alkalmat nyutsak egyleti tagtársaimnak arra, hogy a jegy­zői karban forrongó kérdésekben állást foglal­hassanak. Purth Adolf mint a Tolnavármegyei Községi és Körjegyzők Egyletének elnöke. — FÖUrí esküvő. Fényes esküvő folyt le szombat d. e. az erzsébetvárosi plébánia templom­ban. Eörményesi és karánsebesi Fiáth Miklós báró fia, Miklós szombaton vezette oltárhoz eör­ményesi és karánsebesi Fiáth Pál báró cs. kir. kamarás, vbt. tanácsos és neje pribérdi, vuchini és dunaszekcsői Jankovich-Bésán Ilda csillag­keresztes hölgy leányát, Ilona bárónőt. Féltizenkét órakor vonult be a templomba a nászmenet Es­terházy Béla gróf násznagy vezetésével, követve a nyoszolyó leányoktól és a vőfélyektől. Az es- ketést Dedek Jenő házi lelkész végezte. A tanuk a menyasszony részéről : Jankovich-Bésán Gyula és Fiáth Elemér báró gyönki tb. főszolgabiró ; a vőlegény részéről: Semsey László gróf és Sennyei Béla báró voltak. —. Számvevőségi tisztviselők mozgalma. A pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevő­ségek tisztviselői tegnap tartották Budapesten országos nagygyűlésükéi, melyen anyagi helyze­tük javítását tárgyalták. A szekszárdi számvevő­ség részéről Kontskó Andor számvizsgáló és Háry Béla számellenőr vettek részt a gyűlésen. — Köraliatorvos választás. A gindlicsaládi körállatorvosi állást folyó hó 15-én töltötte be a község képviselőtestülete, melyre Markouics Áron cecei maganállatorvos választatott meg. Tolnán pedig 18-án volt a választás, hova Karsay Valér büdszentmihályi állatorvos került körállatorvosnak. Mindkét válazztásnál Bajó Pál főszolgabiró, tb. főjegyző elnökölt. — Kezelői tanfolyam. Pécsett folyó hó 16-án nyilt meg újból az igazságügyi tisztviselők szá­mára a kezelői tanfolyam, mely tiz napig tart. Vármegyénkből a tanfolyamon Beke József és Lakatos József gyönki, továbbá Földes Antal tamásii járásbirósági Írnokok vesznek részt. — Lemondó tűzoltó-parancsok. Csik József, a bonyhádi önkéntes tüzoltó-testület parancsnoka e tisztségéről lemondott. — Iskolaszéki tagok választása. A szek­szárdi róm. kath. iskolaszék és hitközségi tanács 3 éves mandátuma lejárt. Dr. Fent Ferenc apát­plébános, az uj iskolaszéki tagok választását jövő vasárnap délelőttre tűzte ki. Szavazati joga van minden 24 éves kath. férfiúnak, aki hitközségi adót fizet. A választás a belvárosi elemi iskola tanácstermében lesz. — Elveszett aranyóra és lánc. A szekszárd- bátaszéki vonalon folyó hó 20-án egy női arany­óra lánccal együtt elveszett, a megtaláló illő juta­lomban részesül. Cim a kiadóhivatalban. — Adomány a tüzkárosultaknak. Tűnj La­jos szekszárdi származású, pozsonyi erdész 20 koronát küldött a szekszárdi tüzkárosultak segé­lyezésére, mely összegből özv. Bodri Mihályné 6 K, Szeremlei Szabó Gábor 5 K, Jáger Erzsé® bet, özv. Rudolf Mártonná és Tóth István 3—3 koronát kaptak. A kegyes adományért lapunk utján mondanak hálás köszönetét a segélyezettek. — Csőd A szekszárdi kir. törvényszék Németh Ilka felsőireghi be nem jegyzett kereskedő ellen a csődöt elrendelte. Tömeggondnok dr. Király Géza tamásii ügyvéd, helyettese dr. Marxreiter Alajos szekszárdi ügyvéd. — Lopás. Holácsék Anna alsónyéki lakos Pető Pálné leperd pusztai lakostól fát és téglát lopott, amiért a csendőrség feljelentette a szek­szárdi kir. járásbíróságnál.

Next

/
Thumbnails
Contents