Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-04-10 / 29. szám

XXIII. IX. évfolyam

29. szám

Szekszárd. 1913 április 10

Előfizetési ár:

ígész évre 16 korona.

f él évre .... 8 „

Negyed évre ... 4 „

Ffy szám ára . . 16 fillér.

■löflzetéseket és hirdfitésekel a kiadód hivatalon kívül alfpgad a Holnár-fÉl* könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Székszárdon,

Egye« tzsmok ugyanott kaphatók.

POLITIKAI HETILAP.

Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja.

Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön.

Szerkesztőségi teleion-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és íí.

SzerkesetÖség :

Bezerédj István-utca 5. szára.

Id« küldendők a lapot érdeklő uns«*« közlemények.

Kiadóhivatal :

Béri Balog Ádám-u^ca 42.

Az elörzetéei pénzek és hirdetések ids küldendők.

Néptanítóknak,

ba az előfizetést egész évre előre b küldik, * kor.

Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN.

Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Laptulajdonosok a szerkesztők.

Az iskolák köztisztasági követelményei.

Foster Zoltán alispán a következő rendeletet adta ki :

A közigazgatási hatóságoknak a területükön levő tanintézetek nemcsak közegészségügyi, de egyúttal tanügyi érdekeit is tőlük telhetőleg támogatni törvény rendelte kötelességük, tehát arra kell törekedniük, hogy a tanodákban az előirt szorgalmi idő alatt a tanitás hosszú időn át lehetőleg meg ne szakittassék.

Miután azonban a tanitás körül mutatkozó zavarok rendesen a járvány szerűen fellépő heveny fertőző betegségek révén állanak be, ennélfogva a hatóságok kötelessége mind azon óvintézkedéseket megtenni s ezen óvintézkedések pontos és szigorú betartására az illetékes tényezőket szorítani, amelyek a heveny fertőző betegségek nagyobb mérvű fellépésének lehetetlenné tételére, vagy legalább is mérséklésére alkalmasak.

Ilyen alkalmas eszközök a tanodák közegészségét legközelebbről érintő, a köz- tisztasági követelményeket biztositó egészségügyi óvrendszabályok, amelyeket a hatóságok, ha kellő szigorral betartatnak s ezek betartását rövid időközökben ellenőrzik, úgy remélhető, hogy a tanügyre annyira káros epidémiáknak ha nem is megszüntetése, de mérsékelt fellépése várható. Ennek a fontos célnak megvalósit- "hatása érdekében az összes felekezeti, községi és állami tanodákban és óvodákban továbbá menhelyeken a következő köztisztasági óvrendszabályokat léptetem életbe :

1. A tanodák évenként legalább háromszor ! íí, m. karácsony, husvét és a nagy szünidők

alatt kimeszelendők, padlóik és padjaik havonként legalább egyszer erős lúggal felsurolandók és ez alkalommal ajtaik, ablakaik és a bennük levő egyéb bútorzat és taneszközök lemosandók, az árnyékszékek hetenként és bepiszkitásuk esetén pedig minden alkalommal surolandók.

2. A tantermek ajtai előtt több sártiszti tó vas és egy gyékényből vagy szalmából fonott lábtörlő alkalmazandó, hogy a gyermekek a sarat lábaikon a tanterembe ne viliessék.

3. Az iskolák minden előadás után jól ki- szellőztetendők ‘és naponként a padok aljával együtt kisöprendők.

4. Hogy az iskolákban az 187G. évi XIV.

t. e. 42. §-a értelmében egészségügyi oktatás

tartása és a tanulókban a tisztaság ós a közegészség iránti érzék kifejles-tésére irányuló oktatatás megtörténte ellenőriztessék s mindaz végrehajtassák, amit a 3844/1879 sz. vall. és közoktatásügyi min. rendelet előír,

5. Ezen rendelkezések pontos betartására az iskola fentartók illetve iskolaszéki elnökök és a néptanítók büntetés terhe mellett kötelezendők.

(5. A községi és körorvosokat (városi orvost) pedig utasítsa, hogy kőrútjaik alkalmával minden iskolát, óvódat és gyermekmenhelyet havonként legalább egyszer, a járási orvosok pedig negyedévenként vizsgálják meg és a tapasztalt hiányokról a járási főszolgabiró (polgármester) urnák azonnal tegyenek jelentést.

Főszolgabiró (polgárm-ester) urat pedig utasítom, hogy ezen rendeletem miként történt végrehajtását szigorúan, egyes kiszállásai alkalmával, de legalább negyedévenként egyszer okvetlenül a helyszínen ellenőrizze, az észlelt szabályellenességeket, vagy a tudomására hozott ezen rendel kezésem be nem tartására von tkozó rendellenességek elkövetőivel szemben kérlelhetetlen szigorral járjon el, mert a tanitás tontos érdekeinek biztosítása csakis igy remélhető.

A tanitás érdekeinek felelne még meg olyan intézkedés megtétele, hogy heveny fertőző betegségnek a tanodában történt fellépése esetén

csakis a fertőzött osztály záratnék le, ámde ilyen rendelkezés a-beérkezett t. főorvosi szakvélemény szerint csakis gimnáziumok, polgári fiú- és leányiskolák, iparostanonc és ismétlő iskoláknál alkalmazható, mert ezen intézetekbe járó növendékek fejlettebb voltukál fogva az egyes ragály iránt már nem annyira fogékonyak.

Az ilyen rendelkezés az elemi iskoláknál csakis a levegő utján nem terjedő, u. m hasi- hagymáz, vórhas és hólyagos himlő betegségek fellépése esetén alkalmazható, bár a közös árnyékszék használata miatt ez is aggályos.

Mégis olyan községekben, ahol több egymástól távolabb eső helyeken vannak a tanodák elhelyezve, megengedhető, hogy a község nem fertőzött részeiben levő és csupán ezen részekben lakó gyermekek által láto.atott iskolák ne zárat- tassanak be.

Felhívom tehát főszolgabiró (polgármester) urat, hogy ilyen esetekben csak azon tanoda bezáratására nézve tegyen hozzám előterjesztést, amely tanodákban a ragály tényleg fellépett.

Hogy azonban a ragállyal szemben eredményesen lehessen eljárni, feltétlenül nagy súly helyezendő arra, hogy a betegségbe esett gyermekek az egészségesektől elkülönittessenek s főleg falun az ilyen fertőzött családokkal való érintkezés lehetőleg megakadályoztassék.

Felhívom ennélfogva főszolgabiró (polgármester) urat, hogy ez iránt saját hatáskörében lehető legerélyesebben intézkedjék s ha kell, esetleg a csendőrségi szolgálatot is vegye igénybe mert az epidémia nagymérvű terjedése főleg a kellő elkülönítés hiánya miatt áll elő.

Fppen azért az iskoláknak csupán egyes osztályaira korlátozott bezárása esetén is eltiltandó a bezárt osztályok növendékeinek úgy az egymás között, mint a többi osztályok növendékeivel való akár zárt, akár nyílt helyen való érintkezése. A nyitva hagyott osztályok azon tanulói pedig, akik valamely ragályos beteggel egy épületben, vagy ha külön épületben de egy udvarban laknak, az iskolától azon beteg felgyógyulta vagy elhalta és az azt követő fertőtleni- tesek megtörténte után is azon betegség lapangó

Az osztrák-magyar monarchia hadjárata 1809-ben Napoleon ellen.

Irta: Dr. Szalay László.

Az insurrectio. — Aspern és Wagram.

(Folytatás és vége.)

A két főherceg körülbelül 40.000 emberből álló egyesült hadsereg felett rendelkezett

A francia hadsereg 5 —10.000 emberrel lehetett túlsúlyban.

Szabadhegyfalu és Kismegyer major birtokáért folyt a legelkeseredettebb harc.

A küzdelem azonban nem tartott soká. Montbrun lovassága teljes erővel veté magát az insurgens lovasság soraira, mely a balszárny fedezetére volt felállítva.

A rosszul felvegyverzett alig begyakorolt insurgensek nem állották ki a veterán curassier ezredek rohamát és hős küzdelem után engedni voltak kénytelenek. A rendes lovasság sem bírta helyreállítani az ütközet sorsát és a balszárny, mely az insurgens lovasság menekülése következtében fedezet nélkül maradt, szintén nem sokáig állott ellen Seras divíziója ismételt támadásainak.

A győri vesztett csata után János főherceg hadserege ketté vált, mig az insurrectio a Palatínus vezénylete alatt a Vértes hegyeken át Budapest felé vette útját, addig János főherceg a hatalmas Komárom várának védelme alatt átkelt a Dunán és Pozsony felé tartott, keresvén Káfoly főherceg hadával az egyesülést.

Nézzük azonban, hogy ezen idő alatt mi történt a francia fősereggel, amelyet az asperni csata után Lobau szigetén meglehetősen siral- mes állapotban hagytunk el.

Napoleon csodálatos energiájával, szerencséjével rövid idő múlva kimenekült az asperni csata által teremtett veszélyes helyzetéből.

Lobau szigetéből valóságos arzenált és várat csinált, melynek védelme alatt lassanként erőre kapott a már-már vesztének indult hadsereg, annyival is inkább, mert a győri győztes Beauharnais Jenő hadserege is csatlakozott a francia fősereghez. Karoly főherceg az asperni csata nagy veszteségei és a győri csata szerencsétlen kimenetele folytán tétlenségre volt kárhoztatva és nem akadályozhatta nagy ellenfele napról-napra való erősödését. Ilyen körülmények között a végső leszámolás nem késhetett soká.

Miután a franciák az átkelés biztosicására most már a legmesszebbmenő intézkedéseket tették és egymással parallel szolid constructióju hidakat állítottak fel, julius 4—5 közti éjjelen a Duna szigeteken felállított nehéz tüzérség védelme alatt megkezdődött a francia hadseregnek a Duna balpartjára való átszállítása.

A gyilkos tüzelés elől Károly főherceg csapatai a Morva mezőn tovább húzódtak és julius 5-én Wajram síkján ragyogó szép nyári, reggelen szemben állott ismét egymással a két sereg, úgymint Pünkösd első vasárnapján Aspernnel.

Csakhogy most olyan haderők vonultak fel egymás ellen, amilyent a népvándorlás nagy hadai óta még nem látott a világ. 120.000 osztrák-magyar katona állott szemben 180.000 francia katonával. Gigászi ütközet kezdődött, mélynek első napja határozottan a mi fegyvereinknek hozott sikert Ismét Károly főherceg személyes fellépése volt az, ami az ütközetnek az osztrák-magyar fegyverekre kedvező fordulatot hozott. Julius 6-án kora reggel az előző nap sikerét ki akarva, aknázni, Károly főherceg maga lép fel támadólag. Hadoszlopai különösen

mindkét szárnyon szép előnyomulást csinálnak, a bádeni őrgrof mar a balszárny teljes vereségét jelenti Napóleonnak, csakhogy ugyanekkor egy olyan körülmény, melynek Károly főherceg Aspernnél oly sokat köszönhetett, itt a franciáknak szerezte meg a győzelmet.

A nagy túlerőben levő francia tüzérség (több mint 250 ágyúval volt a francia túlsúlyban) gyilkos tüzét a teljesen sik és védtelen terepen a vitézül küzdő csapatok eddig is csak nehezen állottak, midőn pedig az előnyomuló közeposzlop bele jutott egy óriási francia ágyu- tömeg 1:0 ágyú kereszttüzébe az alig 1000 lépes távolságból intézett kartácstüz által okozott rettenetes emberveszteségek elviselhetetlenné kezdték tenni a helyzetet. Midőn a Macdonald francia tábornok óriási túlereje a centrumban a hatalmas tüzérségi támogatás védelme alatt lassan bár, de mégis előnyomulni kezdett, a várva-várt segítség pedig János főherceg alatt nem érkezett meg, jóllehet annak siettetésére Károly főherceg deli 12 óra óta egyik ordinánc- tisztet á másik után küldötte el, délután 3—4 óra között Károly elrendelte a visszavonulást, amely a legteljesebb rendben végbe is ment. A wagrami csata az osztrák-magyar haditörténelem legszebb emlékei közé fog tartozni. Hősi küzdelem után hátrált csak meg az osztrák- magyar hadsereg. Zászlót egyet sem, ágyút pedig csak néhányat hagyott a győztes ellenség kezei között, amely ezeken a napokon annyira megtanulta tisztelni az osztrák-magyar hadsereg vitézségét, hogy az üldözést szokása ellenére csak a legnagyobb óvatossággal folytatta.

Mégegyszer Znaimnal Került harcra a sor a francia és osztrak-magyar csapatok között, de az eldöntetlen kezdelmet a fegj'verszünet- megkötése félbe szakította.