Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-04-07 / 28. szám
2 TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 1913 április 7. Szerencsésen szervezte eként az uj, nobile oficiumot, s ezen az utón higgadt, önzetlen és müveit elemeket vonván be a közügyek intézésébe, biztosította a közigazgatás és a vármegye tanácskozásainak közérdeket szem előtt tartó, magas színvonalát. Felfogásában és világnézetében szabadelvű, s minden elfogultságtól ment ; jellemére nézve határozott, egyenes és igaz volt. Intenciói tiszták ; végcéljai eszményiek; eszközei reálisak voltak. Meg volt benne a meggyőződésnek nemcsak ereje, de bátorsága is. Mint szónok közvetlen, meleg és költői szárnyalású gondolatokban gazdag, politikai szónoklataiban higgadt és tárgyilagos érvelő, mások meggyőződését soha sem sértő, de azért lelkes és lelkesíteni tudó volt. Lelki világának legnagyobb részét .vár- megyéje iránti rajongó szeretete töltötte be. Ezt a vármegyéje iránti rajongó szeretetét két esemény jellemzi legjobban. Az egyik, hogy amikor a Bánffy-kormány idejében miniszteri tárca vállalására kérték fel, a kínálkozó hatalomnál, melyért pedig sokan mindent kockára tenni képesek, inkább ragaszkodott vármegyéje meghitt köréhez s megmaradt a mi főispánunknak. A másik, hogy halálos ágyát aggódva körül álló családja tagjai, az életerőket emésztő láz deliriumában egy beszéd töredékeit hallották ajkairól, mely tartalmával megható bizonyság, hogy nagy útra készülő lelkét végperceiben mi foglal- koztatá: ez a beszéd Tolnavármegye Közgyűléséhez, a Tekintetes Törvényhatósági Bizottsághoz szólt!! — — Ha ez volt az „Isten hozzád“, mellyel tőlünk búcsúzott, úgy ez méltó az ő jellemének nagy hűségéhez, mert csak a halálos ágyon mondotta ki ! Búcsúzzunk el mi is tőle, de úgy, hogy soha el ne feledjük; s becsüljük meg az ő emlékét azzal, hogy példája tanításait megfogadva, buzgón szolgáljuk a hazát s e vármegyét! Az ő szelleme pedig maradjon köztünk s uralkodjék tovább Tolnavármegye közélete fellett! ! A Tolnaumegyei Közművelőnél!! Egyesület Közgyűlése. Tolnavármegye Közművelődési Egyesülete Simontsits Elemér diszelnök vezetésével f. hó 4-én, délután 5 órakor tartotta meg szervezkedő közgyűlését Szekszárdon, a vármegyeház nagytermében. A szép jövőt Ígérő egyesület már a múlt év junius havában megalakult országos jelentőségű, fényes ünnepség keretében, amikor a Dunántúli Közművelődési Egyesület is itt tartotta, Rákosi Jenő elnöklésével évi rendes közgyűlését. A fővárosból akkor lejött i ró világ s más notabi- litások élőszóval és a sajtóban is valósággal áradoztak az elért siker felett, kiemelve a vármegye közönségének kulturaszeretetét és az egylet megteremtőjének, Simontsits Elemérnek, a jelenlegi főispánnak lelkesedését és vas energiáját, amellyel Tolnavármegyének, a most működését megkezdő kultnr egyesületét létrehozta. Azóta a belügyminiszter jóváhagyta az alapszabályokat, igy most a tulajdonképeni szervezkedő közgyűlést tartották meg s ez hatalmas érdeklődés mellett ment végbe. A vidék számos notabilitása s a helyi intelligencia is csaknem teljes számmal vett részt. A közgyűlést Simontsits Elemér főispán — e minőségében az egylet egyik díszelnöke nyitotta meg. Mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy senki se várjon tőle nagyobbszabásu, mindent felölelő elnöki beszédet, a mai közgyűlés feladata a szervezet szükséges megválasztása. Nagy örömmel tölti el azonban, hogy a vármegye közönsége megértette a hivó szózatot s igy az alakítás óta 956 tagja van az egyesületnek, az aláirt összeg pedig 130 ezer koronát tesz ki. Olyan hatalmas eredmény ez, amely a vármegyének minden kultúráért lelkesedő fiát örömmel töltheti el s jogosulttá teszi azt a feltevést, hogy az uj egyesület mindenkor meg fog felelni a hozzáfűzött várakozásnak. (Zajos éljenzés) S a most megalakult közművelődési szervezet a vármegye Iegelrejtet- tebb zugába is be fogja vinni a kultura-szeretetet. Bejelenti, hogy a miniszter által jóváhagyott alap- zabá lyokat kinyomatták s azok a tagsági jegyekkel együtt legközelebb megküldetnek az összes stagoknak. Az elnök megnyitója után líovách Aladár, a régi Muzeum-egylet titkára, a következő, gonddal és ügyszeretettel összeállított jelentést terjesztette a közgyűlés elé : ' Méllóságos Elnök Ur! Mélyen tisztelt Közgyűlési A Tolnamegyei Muzeuinegyesület fennállásának tizenötödik évfordulóján, amidőn ezen tisztes múlt után mintegy kiöregedve, a mai napon még bölcsőbe!i korát élő ivadékának, a Tolna megyei Közművelődési Egyesület-uek fogja helyét átadni: engedje meg a mélyen tisztelt Közgyűlés, hogy ne csak a közvetlen múlt évre, hanem rö viden összefoglalva, a tizenötéves múltra is kiterjeszthessem tiszteletteljes titkári jelentésemet. A Mnzeumegyesület amint köztudomású — magával a vármegyei múzeummal egyidőben és magáért a múzeumért keletkezett. Alapszabályaiban kimondott céljai ugyan nagyrészben a tudomány és a művészet pártolása és előmozdítása körül forogtak, de kezdetben, különösen az első négy-öt évben, összes tevékenysége tisztán a múzeum segélyezésében merült ki. Az alapi tó tagdijak — 8000 korona — a muzeum építéséhez csatoltattak, a rendes tagdíjakat pedig az egyesületnek nagyérdemű létrehozója és alelnöke, néhai Wosinsky Mór, több éven át kizárólag a muzeum első berendezési és felszerelési költségeinek részben való fedezésére fordította. 1902-ben rendezte az egyesület első és egyetlen tudományos és gyűjtő kirándulását a Sárközbe, amidőn ott a csatlakozott egyesületi tagok részvételével néprajzi tárgyakat vásárolt s ezzel a muzeum néprajzi osztályának alapját vetette meg. Azonban úgy a tagdijak egyoldalú felhasználása, valamint egyéb, a létrehozáskor becsúszott hibák Veszélyessé kezdtek lenni az egyesület további fennmaradására. Az egyesület jövedelme -igy tetemesen alászállott s félő volt, hogy a helybeliek közül is sokan kilépnek. Ekkor az 1905-ben egybehívott vála ztmányi és közgyűlés alkalmával elhatároztatott, hogy ezentúl a téli időszakban tudományos és szórakoztató felolvasások tartassanak, 50 fillér belépődíj mellett vetített képek kíséretével. Ez volt mélyen tisztelt Közgyűlés, a Muzeurn- egyesületküzmüvelődésre irányuló tevékenységének kezdete, első lépése. Azonban a Urániának színvonalon alui álló felolvasó szövegei a közönséget — mely az első télen Wosinsky személye iránt való nagyrabecsülésből szép számmal szokott megjelenni — a második télen visszariasztotta úgy, hogy több ízben üres volt a felolvasó terem. E miatt aztán, hogy a megkezdett működés félbe ne szakadjon, elhatároztuk, hogy ingyenes előadásokat fogunk tartani, felváltva belépődíjasokkal. A további fejlődésre ez volt a második lé pés. Ingyen belépő jegyeket osztottunk ki az olvasókörök közt, ezek pedig tagjaik között. Ez a közönség igen hálásnak mutatkozott, nagy érdek lődéssel és nagy számban jött a felolvasásokra. 1907 február 22-én azonban nagy csapás érte közéletünket és (egyesületünket. Wosinsky Mór vezető alelnökünk elköltözött az élők sorából. A társalelnök Döry Pál, volt alispán, hivatalos elfoglaltságánál fogva a vezetéssel intenzivebben nem foglalkozhatott s igy kettőnknek — Ács Lipótnak és szerénységemnek — vállaira nehezült az egyesület további működésének fenntartása. Harmadik társul felkértük dr. Bartal Kornél főgimnáziumi tanár urat s most már hárman igyekeztünk fenntartani a működést. Kezdetben, az elhunyt alelnök iránti kegyeletből, még néhány belépődíjas előadást kíséreltünk meg, de 1908 ban ezeket végleg beszüniettük s a fősulyt egyedül az ingyenes előadásokra fektettük. Az ingyenes jegyek kiosztása körül azonban a testületek helytelenül jártak el s észrevettük, hogy a férfi hallgatóság fogyásával lassanként csupa asszonyok és ieánygyermekekből kerül ki hallgatóságunk, ez a két körülmény érlelte meg azt az eszmét, hogy aZ ingyenes felolvasásoknak másodsorba helyezésével, a fősulyt a munkásgimnázium létrehozására fektessük. Ezen szándékunk kivitelére nézve szerencsés helyzetbe jutottunk, azzal, hogy 1909 ben jelenlegi főispánunk ő méltósága, akkoriban alispánunk, az egyesület alelnökévé, társelnökül Wigand János főgimnáziumi igazgató ur. majd a következő évben főispán ur vezető elnökké, — Wigand Jáuos és dr. Kramolin Gyula urak pedig alelnökökké választattak. Az ő hathatós támogatásukkal és lelkes részvételükkel alakult meg az egyesület kebelében a munkásgimnáziumi bízott ság, mely működését az 1909/1010. évek telén, bár csonka évvel, de 160 beiratkozott hallgatóval kezdte meg. Ez volt a további fejlődésben a harmadik lépés. Azonban itt sem lehetett megállani, mert időközben a tagok közül sokan elhaláloztak, sokan a vármegye területéről eltávoztak, többen hároméves ciklusuk lejártával kiléptek, uj tagok pedig nem jelentkeztek s igy, midőn a munkásgimnázium létrejött, a kezdeti, közel 300 taglétszám 130 ra volt leapadva, javarészben két koronás tagdíjjal, a kezdeti évi közel kétezer korona jövedelem pedig 450 koronára szállott volt alá. Ez a csekély anyagi erő nagyobb működés kifejtésére elégtelen lévén, az 1910. évi közgyűlés alkalmával voltam bátor indítványozni, hogy az alapszabályok átdolgozásával, egyesületünk uj és szilárdabb alapokra fektettessék. Az alapszabálytervezet elkészült s immár itt van előttünk, kormányhatóságilag is jóváhagyva. Mélyén tisztelt Közgyűlés ! Az én szavaim felette gyengék arra, hogy azt a hatalmas támogatást és tevékenységet, melyekkel főispán ur <3 méltósága egyesületünket valóban teljesen uj és ugyancsak szilárd alapokra fektette, méltóképen ecsetelni tudnám Helyettem sokkal beszédesebbek a tények, a valóság, mely a múlt évben lefolyt s mely most előttünk van. A múlt év május havában tartott közgyűlésen az alapszabályok elfogadtattak s junius hóban a Dunántúli Közművelődési Egyesület Szekszárdon tartott díszközgyűlésén bejelentetett a régi Muzeum Egyesületnek, Közművelődési Egyesületté való át és újjáalakulása oly hatalmas anyagi eszközökkel, minőt hazánkban alig egy-két kulturegyesiilet mutathat fel. O méltóságának ezen országos ügyeimet, érdeklődést, sőt bámulatot keltett közművelődési tevékenysége örök ércoszlopot emelt nevének. Ezzel a kissé tán hosszúra nyúlt összefoglalással eljutottam mélyen tisztelt Közgyűlés, múlt évi működésűnk előadásához. Ezt röviden a kö vetkezőkben terjesztem elő. Mivel a m. kir. belügyminisztérium a múlt évben elfogadott és felterjesztett alapszabályokat csak a folyó év január havában küldte vissza láttamozási záradékkal ellátva, az újjá alakult egyesület, mint ilyen, még nem kezdhette meg működését, minélfogva az egyesület a régi alapon, a régi mód szerint folytatta működését, mely abból állott, hogy a múlt év október havábau megnyitotta a munkásgimnázium harmadik évfolyamát, 68 beiratkozott rendes hallgatóval. A tanfolyam e hó 13 án fog ünnepélyesen bezáratni, ezen kívül minden vasárnap vetitéses felolvasások tartattak, melyeken a hallgatóság rendszerint zsúfolásig megtöltötte a muzeum nagytermét. Mezőgazdasági előadást öt Ízben tartottunk és pedig három Ízben Pigniczky Ferenc szekszárdi gazdasági szaktanár, egy Ízben Csiszár Zsigmond szőlőszeti és borászati felügyelő s egy Ízben Boros Zoltán uradalmi intéző urak. A munkásgimnázium előadói voltak : dr. Bartal Kornél, Goclder György, Kondor József, Varga Ferenc főgimnáziumi tanár urak, Holub János polgári iskolai igazgató, Moudry Hugó és Polgár Alajos polgári iskolai tanár urak és dr. Kramolin Gyula tb. t. főorvos ur. A vetitéses előadások közül négy előadást tartott dr. Bartal Kornél, hat előadást Kovách Aladár, egy felolvasást dr. Szalay László főispáni titkár ur. A munkásgimnázium kebelében alakult dalárda tagjainak száma ez idén mintegy 30-ra gyarapodott, Hiller Gyula újvárosi kántortanitó vezetésével. Mielőtt tiszteletteljes jelentésémet befejezném, szomorú kötelességem, hogy azon fájdalmas csapásról megemlékezzem, mely egyesületünket 12 éven át volt lelkes elnöke, utóbb diszelnöke, nagy- méltóságu gróf Széchenyi Sándor ur elhunytéval érte a folyó évben. Nemes és fenkölt lelke szeretettel csüngött mindenkor egyesületünk működésén s habár klasszikus szépségű alakja örökre távozott körünkből, de szelleme közöttünk marad s kegyelottel őrizzük emlékét. Bátorkodom indítványozni, hogy emléke az egyesület jegyzőkönyvében megörökittessék s magas családjával az egyesület mély részvéte és fájdalma jegyzőkönyvi kivonatban közöltessék. Ezzel elérkezvén jelentésem befejezéséhez, engedje meg a mélyen tisztelt Közgyűlés, hogy a magam részéről, mint a régi s immár eltűnő 15 éves Muzeum-Egyesületnek 15 éven át volt tisztviselője, leghálásabb köszönetemet fejezhessem ki azon bizalomért, mellyel engem évről-évre megtisztelni méltóztatott. Azon hő óhajtásommal zárom be tehát tiszteletteljes jelentésemet, hogy adja a mindeneket igazgató Égi Erő, hogy az újjá alakult egyesület, amint megalakításakor oly nagy, országos ügyeimet keltett fel, jövendő működésében még nagyobb, hatványozott érdeklődést keltsen, hogy hazánk minden vármegyéjének kulturális mintaképéül tekintessék mindenkoron. Isten áldása legyen rajta s uj tisztikarának nemes és lelkes működésén! A titkár éljenzésével fogadott jelentése után a választásokat ejtették meg. Simontsits Elemér főispán, elnök magas- szárnyalásu szavakban emlékezett meg azokról a kiváló érdemekről, amelyekkel nemcsak a vármegyei, de a hazai kultúra szolgálatában is tün- diklik : a jeles biblioül Apponyi Sándor gróf aranygyapjas tárnok mester, a vármegyei muzeum egyik nagynevű alapítója s büszkén utal reá, hogy az egyleti szervezet legmagasabb tisztségére a vármegye üai sorából is akad férfiú, így őt ajánlja az egylet védnökéül.
