Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-01-13 / 4. szám

R 193 3. január 13. TORN \ VARMEGYE és a KÖZÉRDEK 3 „Mindent a semmiből0. — A teremtő erő. ezen problémájáról folyik itt a szó, a tanácsko kozás, a tárgyalás.- S ha találkoznék valaki közü­lünk, ki ezen tétel lehetőségében kételkedni merne, hallgassa meg a büvészmester egy évi működéséről szóló számadatokat, melyeknek káp­ráztató eredménye, hogy kiosztatott 40 drb 100 koronás segélydij és 63 alapítvány kamata, vagy összesen 15,100 korona, 120 kérvéuyező között. A jövő évre szóló költségvetés pedig talán már ennek a kétszeresét irányozza elő a semmiből. S ki lehetne a semmiből mindent teremtő ,,Szeretet0 tündérének kedvelt hű szolgája más, mint Klimes Tóni barátunk, a mi emberünk ; mert t. i. a jegyzők árvaháza egyesületének köz­gyűlésén vagyunk, mely egyesületnek Klimes Tóni [újabban nem ügyvezető alelnöke, hanem igazgatója. Minek az a története, hogy Klimes Tóni nem szeret „második0 lenni, mert igazgató csak egy elsőrendű állás lehet, s mert Klimes Tóni már elsőrendű igazgatónak született, csak szervezési hibát igazítottunk ki akkor, midőn az „alelnök“ helyett az „igazgató“ jogos és meg felelő címnek megadtuk a bizonyos polgárjogot. Nagyon szeretem az eszmék és elvek har­cát, mondhatom, hogy az nekem nagy lelki élve­zetet és gyönyört nyújt, de be kell ismernem azt is, hogy oly gyűlésen, mely nemes értelemben vett kellemes jól eső érzelmeket nagyobb mér­tékben váltott volna ki szivemből, mint a jegy­zők árvaháza egyesületének kolozsvári közgyűlése, még nem vettem részt soha. Ebből kifolyólag, tekintve egyrészt a jegy­zők árvaháza egyesület működésének eddigi meg­lepő szép eredményét, másrészt annak felebaráti célját és azt, hogy annak minden erejét és idejét szenteli az a férfiú, ki nemcsak egyesületünknek érdemekben legkimagaslóbb tagja, hanem akihez mi és családunk az elismerés és hála aranyszálai­val vagyunk hozzákötve, komoly erkölcsi köte lességet vélek teljesíteni, midőn ezen helyről fel­szólítom minden tolnavármegyebeli kartársamat, hogy úgy ő, mint Tolnavármegyének minden községe valamely alakban és cimen élő, cselekvő, űzető tagja legyen a jegyzők árvaháza egye­sületének. Az országos községi- és körjegyzők bankja folyó évi október hó 21 én rendkívüli közgyűlést tartott, mely arról nevezetes, hogy ez alkalommal az alaptőke 3 millióról fel lett emelve 5 millióra és hogy megalakittatott a nyugdijpótló egyesület, mely minden jegyzőnek, községi alkalmazottnak, községi orvcs és állatorvosnak, minden községi tisztviselőnek módot nyújt arra, hogy tagja lehes­sen a nyugdijpótló intézetnek, élvezvén annak minden alapszabályszerü jogait. Oly intézmény ez, mely tekintettel arra, hogy a jegyzői kar életrevalóságára alapítja létre- jövetelét és fejlődésképességét, megérdemli azt, hogy kötelességből támogassuk céljaiban és egyéni érdekünkben is segítsük meggyökeresiteni, tér jeszteni, nagygyá és erőssé tenni a nyugdijpótló egyesületet, melynek alapszabályai közeljövőben várhatói jóváhagyása után fog a kai’társaknak megküdetni. Figyelmébe és támogatásába ajánlom azt minden kartársamnak és minden községi alkal­mazottnak. A jegyzők bankjának üzletmenetéről az év- negyedenkinti revisiók tanulsága és tanúbizony­sága alapján csak azt jelenthetem, hogy a bank vezetése oly kipróbált, körültekintő, előrelátó, óvatos és céltudatos kezekben van, melyek dacára a nehéz pénzügyi viszonyoknak, a kezdet nehéz­ségein sikerrel át fognak vezetni bennünket. Örömmel jelentem, hogy a nyugdijszabály- rendeletünk 5 évi nehéz munka után, valahára tető alá került, amennyiben azt a belügyminiszter a közelmúlt napokban jóváhagyta. Az általános nyugdijszabályrendélet kereté­ben nyert rendezést a lakbérnek nyugdíjba szá­mításának kérdése is. ízléstelenség volna fejte­getni a szabályrendelet előnyeit és azt a kérdést, hogy mily utón módon sikerült azokat kivivni, majd a sz bályrendelet gyakorlati alkalmazása lesz azoknak legilletékesebb tolmácsa és bírája. Csak azt érzem, hogy Toluavármegyének minden jegyzője'örök hálával tartozik annak a férfiúnak, kit abból, hogy létrejött a szabályrendelet, meg­illeti méltán és jogosan az elismerés és az érdem oroszlánrésze; de mert az a férfiú nemcsak ebben a tekintetben, hanem mindig és minden körülmé­nyek között, azoknak kellemes és kellemetlen vonatkozásaiban egyaránt hű maradt azon ünne pélyes alkalommal tett kijelentéséhez, hogy a jegyzőknek legjobb barátja, tekintve, hogy ez az érdemes férfiú időközken királyi szóra elhivatván a vármegye élére, kineveztetett a vármegye fő­ispánjává, indítványozom, hogy Simontsits Elemér őmé tósága iránt tartozó hálánk jegyzőkönyvünk­ben méltóképpen megörökittessék, a nyugdij- választmány nem jegyző tagjainak jegyzőköny­vünkben szintén hálás köszönetét mondjunk azon .óindulatokért, amellyel hozzájárultak a nyugdíj­szabályrendelet megalkotásához és hogy ez a hála nyilvánításunk alkalmas módon és alakban úgy a főispán ur ő méltóságának, mint a nyugdíj- választmány nem jegyző tagjainak tudomására adassék. Miután pedig az alispáni szék a tegnapi nap óta ismét be van töltve, indítványozom, hogy az elnöki jelentésnek tárgyalása után a gyűlés 15 percre fölfüggesztessék abból a célból, hogy a jegyzői kar testületileg tisztelegjen az uj alispán urnái, felkérendő őt, hogy a nagynevű elődje ál­tal a vármegye alispánja és a jegyzői kar között létrehozott viszonyt fejlessze tovább-abban a szel­lemben, mely annak megerősödését és felvirágzá­sát célozza. Főispán ur ő méltóságát kineveztetése alkal­mával az egylet nevében sürgönyileg üdvözöltem, mire a következő sürgöny választ kaptam: „A tolnamegyei községi- és körjegyzők egylete nevében kifejezett szives és meleg üdvöz­léséért fogadja tőlem őszinte hálás köszönetemet. Számitok reá, hogy az én lelkes és hűséges baj- társaimat magában foglaló egyesület, valamint annak érdemdús elnöke és minden tagja meg­ajándékoz bizalmával és szeretetével a jövőben is. És a velem való bizalomteljes egyetértésben fogja megtalálni tiszteletreméltó törekvésének zálogát. Szinte fölösleges biztosítanom, hogy az én kedves községi jegyzőimnek maradok a ki voltam: Simontsits“. Folyó évi szeptember hó 30 án történt fő­ispán urnák ünnepélyes beiktatása, mely alka­lommal a jegyzői kar elbúcsúzott a volt alispán úrtól és üdvözölte az uj főispán urat, ki meleg szavakban kijelentette azt, hogy főispáni méltó­ságában is marad a jegyzőknek az ami volt nekik mint alispán. Nagyságos Fink Kálmán szekszárdi m. kir. pénzügyigazgató nyugalomba vonulása alkalmával a következő átiratban vett búcsút a tolnamegyei jegyzői kartól. Tekintetes Purt Adolf községi főjegyző urnák, mint a Tolnamegyei jegyzői egylet elnök­ségének Bátaszék. 0 császári és apostoli királyi Felségének folyó évi augusztus hó 17-én Ischlben kelt magas elhatározása folytán 38 évet megha­ladó szolgálatom után, saját kérelmemre nyug­díjba helyeztetvén, a szekszárdi pénzügyigazga­tóságnak csaknem két évtizeden át való vezeté­sétől ezennel megválók. Ez alkalommal kedves kötelességemnek tartom a községi jegyzői kar minden egyes tagjának szives támogatásáért hálás köszönetemet nyilvánítani, amit tolmácsolni ké rek. Kelt Szekszárdon, 1912.aévi szeptember hó 19-én. Kiváló tisztelettel: Fink Kálmán s. k. kir. tan. nyugalm. p. ü. igazgató. Az elismerés szavait megköszönve, nehány meleg szóval én is elbúcsúztam a jegyzői kar nevében. A tagok személyében következő változás történt: Pesthy József volt uzdi jegyző kilépett, Török, József sárszentlőrinci adóügyi jegyző, He­gedűs Mihály pincehelyi adóügyi, jegyző, Kaszás Sándor döbröközi III. jegyző és Németh Árpád értényi segédjegyző pedig az egylet tagjaiul fel­vétettek, mely változást figyelembe véve van az egyletnek ez idő szerint 113 rendes tagja. Jelentem továbbá, hogy Erdős Gábor nyug. jegyző az egyletnek 3 évig volt elnöke f. évi március 23-án meghalt; temetésén az egylet vá­lasztmánya, mely épp az nap ülésezett, testületi­leg vett részt és testületileg condoleált a mély gyászba borult családnak. Koporsójára pedig az egylet nevében koszorút helyeztem. Tekintve, hogy néhai Erdős Gábor mint jegyző, ember és barát közülünk kimagasló egyé­niség volt, s nekünk sok tekintetben követésre méltó például szolgált, indítványozom, hogy em­léke jegyzőkönyvünkben megörökittessék. Az egylet pénztárát mai napon megvizsgál­tam azt helyesnek és rendben levőnek, találtam. Végül jelentem, hogy Klimes Antal hőgyé- szi kartárs saját kezdeményezéséből és saját fele­lősségére a f. év augusztus hó 4 én Hőgyészen egy majálist rendezett, amely a megbatározott jótékony célra 561 kor. tiszta jövedelmet ered­ményezett. Indítványozom, hogy a közgyűlés ezért fejezze ki jegyzőkönyvi köszönetét. Midőn a fentiekben előterjesztett elnöki je­lentésemnek tudomásul vételét kérem mély tisz­telettel maradok, a tisztelt közgyűlésnek, Báta- széken, 1912 november 8 án. Part Adolf, egyleti elnök. Egyleti jegyző az elnöki jelentés felolvasása után előterjeszti a választmánynak erre vonat­kozó javaslatát, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogad. Határozat. A közgyűlés az elnöki jelentést egész terje­delmében helyeslőleg tudomásul veszi. Egyben elhatározza, hogy Simontsits Elemér főispán ur Öméltóságának igaz háláját fejezi ki azon, a köz­ségi és közjegyzői kar iránt mindenkor, de a jegyzői nyugdij szabályrendelet legutóbbi tárgya­lása alkalmával különösen is tanusitott nagymér­tékű és nagyértékü jóakaratáért, mellyel a jegy­zői kar érdekeit, annak vágyait érvényre juttatni stives volt. Egyben hálás köszönetét mond a jegyzői nyugdijválasztmány nem jegyző tagjainak is azon jóindulatukért, melyei «a jegyzői nyugdij szabályrendel t megalkotásához hozzájárultak és elrendeli, hogy a községi és körjegyzői karnak ez a hála nyilvánítása alkalmas módon és alak­ban úgy a főispán ur Öméltóságának, mint a nyugdijválasztmány nem jegyző tagjainak az el­nökség által tudomására hozassák. Elhatározza továbbá, hogy Erdős Gábor, a folyó évben elhalt kiváló szellemi és erkölcsi tu­lajdonságainál fogva a jegyzői karból kimagasló kartársnak, az egylet 3 éven át volt elnökének elhalálozása feletti őszinte fájdalmának a jegyző­könyvbe kifejezést ad, végül, hogy Klimes Antal kőgyószi főjegyzőnek a f év augusztus hó 4-én megtartott jegyzői majális rendezése körüli ered­ményes fáradozásáért jegyzőkönyvileg hálás kö­szönetét szavaz, és hogy a majálisnak 561 kor. tiszta jövedelmét a „Klimes Antal alapítvány“ hoz csatoltatja. Folyt, kőv. HÍREK. — Személyi hir. Apponyi Géza gróf vbt. tanácsos hőgyészi birtokáról hosszabb időre Bécsbe utazott. — Kitüntetés, Mária Valéria főhercegnő, mint a „Vörös Kereszt Egylet“ legfőbb védő­asszonya Rácz József szekszárdi rendőralkapi- tányt, mint az Egylet szekszárdi fiókjának pénz­tárosát, odaadó buzgó munkásságáért díszoklevél­lel tüntette ki. A csinosan kiállított és Valéria főhercegnő sajátkezű aláírásával ellátott okmány szószerinti szövege a következő : „Én Mária Va­léria, Ausztriai Főhercegnő, m. kir. Hercegnő, a magyar szent korona országai vörös kereszt egyletének Legfőbb véd Asszonya figyelembe véve Rácz József rendőrkapitánynak a szekszárdi vörös kereszt fiókegylet pénztárnokának a neve­zett emberbaráti és hazafias egyesület körül szer­zett Nekem tudomásomra hozott kiváló érdemeit, azoknak méltó elismeréséül és a jövőre való buz­dításul ezen diszokmánynak kiadását elrendelem és azt sajátkezű aláírásommal elláttam. Kelt Buda­pest, 1912 november havában Mária Valéria Fő­hercegnő s. k.“ Hasonló kitüntetés érte Dombó­váron a fiókegylet elnökét, Padi Józsefnét és pénztárosát Pribay Fereucet. — Kinevezések. A pénzügyminiszter Stocker Dezső onyhádi adóhivatali gyakornokot az Ipoly­sági adóhivatalhoz adótisztté, Such Gusztáv békés­csabai lakost pedi. segélydijas adóhivatali gya­kornokká uevezte ki a bonyhádi m. kir. adóhi­vatalhoz. A kereskedelmi miniszter Riild Jenőt, Riihl István lengyeli postamester fiát I. osztályú posta és távirdakezelővé nevezte ki. A pénzügyminiszter Jáross Béla szekszárdi adóhivatali tisztet jelen állomáshelyén való meg­hagyása mellett a X. fizetési osztályba nevezte ki. — József főherceg Pécsett. József főherceg január 14-én, kedden reggel szárnysegéde kísére­tében Pécsre érkezik, hogy az itteni ezredek fe­lett szemlét tartson. József főherceg gróf Zichy Gyula megyéspüspöknek lesz a vendége, aki még a nyár folyamán hívta meg József főherceget, aki szívesen fogadta a meghívást. József főherceg szerdán este utazik vissza a fővárosba. — Hadnagyi kinevezés. A király Stern Dezső tolnai épűletfakereskedőt a bródi 52 ik közös gyalogezredhez hadnagygyá nevezte ki a tartalékba. — Buesuestely. Csütörtök est« volt Szabó Géza szászvári plébánossá kinevezett, szekszárdi hittanár bucsubankettje, amelyen a társadalom minden rétege képviselve volt. 8 órakor küldött­ség hívta meg Szabót a kath. körbe, ahol már mintegy 150—-160 an voltak a fehér teríték mel­lett. A másoddc fogásnál dr. Zsigmond Ferenc ügyvéd, a kath. olvasókör ügyésze emelkedett szólásra és szép szavakkal világított be Szabó Gézának közöttünk eltöltött 15 esztendejébe. Ez­után Szabó Géza mondott könnyekig meghatottan köszönetét ezen ünnepélyért, bocsánatát kéri azoknak, kiket ittléte alatt megbántott bármivel is s kívánja, hogy a kath. kör a megkezdett utón haladva, tovább virágozzék. Majd Mikula Dezső polg. isk. tanár búcsúztatta Szabót oly kedves szavak keretében, hogy alig maradt szem szárazon. Utána Wendl, István ügyvédjelölt méltatta a hittanár érdemeit és átnyújt egy gyö­nyör ü aranyláncot, melynek ára közadakozásból gyűlt egybe. Ezt követte Szenliuányi József s. lelkész felszólalása s búcsúja Szabótól, mint a legényegylet elnöke a kath. kör elnökétől. Frei János a polgárság nevében mond Istenhozzádot. Molnár József gazd. egylt. titkár a jóbaráttól

Next

/
Thumbnails
Contents