Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-01-13 / 4. szám

R

193 3. január 13.

TORN \ VARMEGYE és a KÖZÉRDEK

3

„Mindent a semmiből0. — A teremtő erő. ezen problémájáról folyik itt a szó, a tanácsko kozás, a tárgyalás.- S ha találkoznék valaki közülünk, ki ezen tétel lehetőségében kételkedni merne, hallgassa meg a büvészmester egy évi működéséről szóló számadatokat, melyeknek kápráztató eredménye, hogy kiosztatott 40 drb 100 koronás segélydij és 63 alapítvány kamata, vagy összesen 15,100 korona, 120 kérvéuyező között. A jövő évre szóló költségvetés pedig talán már ennek a kétszeresét irányozza elő a semmiből.

S ki lehetne a semmiből mindent teremtő ,,Szeretet0 tündérének kedvelt hű szolgája más, mint Klimes Tóni barátunk, a mi emberünk ; mert t. i. a jegyzők árvaháza egyesületének közgyűlésén vagyunk, mely egyesületnek Klimes Tóni [újabban nem ügyvezető alelnöke, hanem igazgatója. Minek az a története, hogy Klimes Tóni nem szeret „második0 lenni, mert igazgató csak egy elsőrendű állás lehet, s mert Klimes Tóni már elsőrendű igazgatónak született, csak szervezési hibát igazítottunk ki akkor, midőn az „alelnök“ helyett az „igazgató“ jogos és meg felelő címnek megadtuk a bizonyos polgárjogot.

Nagyon szeretem az eszmék és elvek harcát, mondhatom, hogy az nekem nagy lelki élvezetet és gyönyört nyújt, de be kell ismernem azt is, hogy oly gyűlésen, mely nemes értelemben vett kellemes jól eső érzelmeket nagyobb mértékben váltott volna ki szivemből, mint a jegyzők árvaháza egyesületének kolozsvári közgyűlése, még nem vettem részt soha.

Ebből kifolyólag, tekintve egyrészt a jegyzők árvaháza egyesület működésének eddigi meglepő szép eredményét, másrészt annak felebaráti célját és azt, hogy annak minden erejét és idejét szenteli az a férfiú, ki nemcsak egyesületünknek érdemekben legkimagaslóbb tagja, hanem akihez mi és családunk az elismerés és hála aranyszálaival vagyunk hozzákötve, komoly erkölcsi köte lességet vélek teljesíteni, midőn ezen helyről felszólítom minden tolnavármegyebeli kartársamat, hogy úgy ő, mint Tolnavármegyének minden községe valamely alakban és cimen élő, cselekvő, űzető tagja legyen a jegyzők árvaháza egyesületének.

Az országos községi- és körjegyzők bankja folyó évi október hó 21 én rendkívüli közgyűlést tartott, mely arról nevezetes, hogy ez alkalommal az alaptőke 3 millióról fel lett emelve 5 millióra és hogy megalakittatott a nyugdijpótló egyesület, mely minden jegyzőnek, községi alkalmazottnak, községi orvcs és állatorvosnak, minden községi tisztviselőnek módot nyújt arra, hogy tagja lehessen a nyugdijpótló intézetnek, élvezvén annak minden alapszabályszerü jogait.

Oly intézmény ez, mely tekintettel arra, hogy a jegyzői kar életrevalóságára alapítja létre- jövetelét és fejlődésképességét, megérdemli azt, hogy kötelességből támogassuk céljaiban és egyéni érdekünkben is segítsük meggyökeresiteni, tér jeszteni, nagygyá és erőssé tenni a nyugdijpótló egyesületet, melynek alapszabályai közeljövőben várhatói jóváhagyása után fog a kai’társaknak megküdetni.

Figyelmébe és támogatásába ajánlom azt minden kartársamnak és minden községi alkalmazottnak.

A jegyzők bankjának üzletmenetéről az év- negyedenkinti revisiók tanulsága és tanúbizonysága alapján csak azt jelenthetem, hogy a bank vezetése oly kipróbált, körültekintő, előrelátó, óvatos és céltudatos kezekben van, melyek dacára a nehéz pénzügyi viszonyoknak, a kezdet nehézségein sikerrel át fognak vezetni bennünket.

Örömmel jelentem, hogy a nyugdijszabály- rendeletünk 5 évi nehéz munka után, valahára tető alá került, amennyiben azt a belügyminiszter a közelmúlt napokban jóváhagyta.

Az általános nyugdijszabályrendélet keretében nyert rendezést a lakbérnek nyugdíjba számításának kérdése is. ízléstelenség volna fejtegetni a szabályrendelet előnyeit és azt a kérdést, hogy mily utón módon sikerült azokat kivivni, majd a sz bályrendelet gyakorlati alkalmazása lesz azoknak legilletékesebb tolmácsa és bírája. Csak azt érzem, hogy Toluavármegyének minden jegyzője'örök hálával tartozik annak a férfiúnak, kit abból, hogy létrejött a szabályrendelet, megilleti méltán és jogosan az elismerés és az érdem oroszlánrésze; de mert az a férfiú nemcsak ebben a tekintetben, hanem mindig és minden körülmények között, azoknak kellemes és kellemetlen vonatkozásaiban egyaránt hű maradt azon ünne pélyes alkalommal tett kijelentéséhez, hogy a jegyzőknek legjobb barátja, tekintve, hogy ez az érdemes férfiú időközken királyi szóra elhivatván a vármegye élére, kineveztetett a vármegye főispánjává, indítványozom, hogy Simontsits Elemér őmé tósága iránt tartozó hálánk jegyzőkönyvünkben méltóképpen megörökittessék, a nyugdij- választmány nem jegyző tagjainak jegyzőkönyvünkben szintén hálás köszönetét mondjunk azon .óindulatokért, amellyel hozzájárultak a nyugdíjszabályrendelet megalkotásához és hogy ez a hála nyilvánításunk alkalmas módon és alakban úgy a főispán ur ő méltóságának, mint a nyugdíj- választmány nem jegyző tagjainak tudomására adassék.

Miután pedig az alispáni szék a tegnapi nap óta ismét be van töltve, indítványozom, hogy az elnöki jelentésnek tárgyalása után a gyűlés 15 percre fölfüggesztessék abból a célból, hogy a jegyzői kar testületileg tisztelegjen az uj alispán urnái, felkérendő őt, hogy a nagynevű elődje által a vármegye alispánja és a jegyzői kar között létrehozott viszonyt fejlessze tovább-abban a szellemben, mely annak megerősödését és felvirágzását célozza.

Főispán ur ő méltóságát kineveztetése alkalmával az egylet nevében sürgönyileg üdvözöltem, mire a következő sürgöny választ kaptam:

„A tolnamegyei községi- és körjegyzők egylete nevében kifejezett szives és meleg üdvözléséért fogadja tőlem őszinte hálás köszönetemet. Számitok reá, hogy az én lelkes és hűséges baj- társaimat magában foglaló egyesület, valamint annak érdemdús elnöke és minden tagja megajándékoz bizalmával és szeretetével a jövőben is. És a velem való bizalomteljes egyetértésben fogja megtalálni tiszteletreméltó törekvésének zálogát. Szinte fölösleges biztosítanom, hogy az én kedves községi jegyzőimnek maradok a ki voltam: Simontsits“.

Folyó évi szeptember hó 30 án történt főispán urnák ünnepélyes beiktatása, mely alkalommal a jegyzői kar elbúcsúzott a volt alispán úrtól és üdvözölte az uj főispán urat, ki meleg szavakban kijelentette azt, hogy főispáni méltóságában is marad a jegyzőknek az ami volt nekik mint alispán.

Nagyságos Fink Kálmán szekszárdi m. kir. pénzügyigazgató nyugalomba vonulása alkalmával a következő átiratban vett búcsút a tolnamegyei jegyzői kartól.

Tekintetes Purt Adolf községi főjegyző urnák, mint a Tolnamegyei jegyzői egylet elnökségének Bátaszék. 0 császári és apostoli királyi Felségének folyó évi augusztus hó 17-én Ischlben kelt magas elhatározása folytán 38 évet meghaladó szolgálatom után, saját kérelmemre nyugdíjba helyeztetvén, a szekszárdi pénzügyigazgatóságnak csaknem két évtizeden át való vezetésétől ezennel megválók. Ez alkalommal kedves kötelességemnek tartom a községi jegyzői kar minden egyes tagjának szives támogatásáért hálás köszönetemet nyilvánítani, amit tolmácsolni ké rek. Kelt Szekszárdon, 1912.aévi szeptember hó

19-én. Kiváló tisztelettel: Fink Kálmán s. k. kir. tan. nyugalm. p. ü. igazgató.

Az elismerés szavait megköszönve, nehány meleg szóval én is elbúcsúztam a jegyzői kar nevében.

A tagok személyében következő változás történt: Pesthy József volt uzdi jegyző kilépett, Török, József sárszentlőrinci adóügyi jegyző, Hegedűs Mihály pincehelyi adóügyi, jegyző, Kaszás Sándor döbröközi III. jegyző és Németh Árpád értényi segédjegyző pedig az egylet tagjaiul felvétettek, mely változást figyelembe véve van az egyletnek ez idő szerint 113 rendes tagja.

Jelentem továbbá, hogy Erdős Gábor nyug. jegyző az egyletnek 3 évig volt elnöke f. évi március 23-án meghalt; temetésén az egylet választmánya, mely épp az nap ülésezett, testületileg vett részt és testületileg condoleált a mély gyászba borult családnak. Koporsójára pedig az egylet nevében koszorút helyeztem.

Tekintve, hogy néhai Erdős Gábor mint jegyző, ember és barát közülünk kimagasló egyéniség volt, s nekünk sok tekintetben követésre méltó például szolgált, indítványozom, hogy emléke jegyzőkönyvünkben megörökittessék.

Az egylet pénztárát mai napon megvizsgáltam azt helyesnek és rendben levőnek, találtam.

Végül jelentem, hogy Klimes Antal hőgyé- szi kartárs saját kezdeményezéséből és saját felelősségére a f. év augusztus hó 4 én Hőgyészen egy majálist rendezett, amely a megbatározott jótékony célra 561 kor. tiszta jövedelmet eredményezett. Indítványozom, hogy a közgyűlés ezért fejezze ki jegyzőkönyvi köszönetét.

Midőn a fentiekben előterjesztett elnöki jelentésemnek tudomásul vételét kérem mély tisztelettel maradok, a tisztelt közgyűlésnek, Báta- széken, 1912 november 8 án.

Part Adolf, egyleti elnök.

Egyleti jegyző az elnöki jelentés felolvasása után előterjeszti a választmánynak erre vonatkozó javaslatát, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogad.

Határozat.

A közgyűlés az elnöki jelentést egész terjedelmében helyeslőleg tudomásul veszi. Egyben elhatározza, hogy Simontsits Elemér főispán ur Öméltóságának igaz háláját fejezi ki azon, a községi és közjegyzői kar iránt mindenkor, de a

jegyzői nyugdij szabályrendelet legutóbbi tárgyalása alkalmával különösen is tanusitott nagymértékű és nagyértékü jóakaratáért, mellyel a jegyzői kar érdekeit, annak vágyait érvényre juttatni stives volt. Egyben hálás köszönetét mond a jegyzői nyugdijválasztmány nem jegyző tagjainak is azon jóindulatukért, melyei «a jegyzői nyugdij szabályrendel t megalkotásához hozzájárultak és elrendeli, hogy a községi és körjegyzői karnak ez a hála nyilvánítása alkalmas módon és alakban úgy a főispán ur Öméltóságának, mint a nyugdijválasztmány nem jegyző tagjainak az elnökség által tudomására hozassák.

Elhatározza továbbá, hogy Erdős Gábor, a folyó évben elhalt kiváló szellemi és erkölcsi tulajdonságainál fogva a jegyzői karból kimagasló kartársnak, az egylet 3 éven át volt elnökének elhalálozása feletti őszinte fájdalmának a jegyzőkönyvbe kifejezést ad, végül, hogy Klimes Antal kőgyószi főjegyzőnek a f év augusztus hó 4-én megtartott jegyzői majális rendezése körüli eredményes fáradozásáért jegyzőkönyvileg hálás köszönetét szavaz, és hogy a majálisnak 561 kor. tiszta jövedelmét a „Klimes Antal alapítvány“ hoz csatoltatja.

Folyt, kőv.

HÍREK.

— Személyi hir. Apponyi Géza gróf vbt. tanácsos hőgyészi birtokáról hosszabb időre Bécsbe utazott.

— Kitüntetés, Mária Valéria főhercegnő, mint a „Vörös Kereszt Egylet“ legfőbb védőasszonya Rácz József szekszárdi rendőralkapi- tányt, mint az Egylet szekszárdi fiókjának pénztárosát, odaadó buzgó munkásságáért díszoklevéllel tüntette ki. A csinosan kiállított és Valéria főhercegnő sajátkezű aláírásával ellátott okmány szószerinti szövege a következő : „Én Mária Valéria, Ausztriai Főhercegnő, m. kir. Hercegnő, a magyar szent korona országai vörös kereszt egyletének Legfőbb véd Asszonya figyelembe véve Rácz József rendőrkapitánynak a szekszárdi vörös kereszt fiókegylet pénztárnokának a nevezett emberbaráti és hazafias egyesület körül szerzett Nekem tudomásomra hozott kiváló érdemeit, azoknak méltó elismeréséül és a jövőre való buzdításul ezen diszokmánynak kiadását elrendelem és azt sajátkezű aláírásommal elláttam. Kelt Budapest, 1912 november havában Mária Valéria Főhercegnő s. k.“ Hasonló kitüntetés érte Dombóváron a fiókegylet elnökét, Padi Józsefnét és pénztárosát Pribay Fereucet.

— Kinevezések. A pénzügyminiszter Stocker Dezső onyhádi adóhivatali gyakornokot az Ipolysági adóhivatalhoz adótisztté, Such Gusztáv békéscsabai lakost pedi. segélydijas adóhivatali gyakornokká uevezte ki a bonyhádi m. kir. adóhivatalhoz. A kereskedelmi miniszter Riild Jenőt, Riihl István lengyeli postamester fiát I. osztályú posta és távirdakezelővé nevezte ki.

A pénzügyminiszter Jáross Béla szekszárdi adóhivatali tisztet jelen állomáshelyén való meghagyása mellett a X. fizetési osztályba nevezte ki.

— József főherceg Pécsett. József főherceg január 14-én, kedden reggel szárnysegéde kíséretében Pécsre érkezik, hogy az itteni ezredek felett szemlét tartson. József főherceg gróf Zichy Gyula megyéspüspöknek lesz a vendége, aki még a nyár folyamán hívta meg József főherceget, aki szívesen fogadta a meghívást. József főherceg szerdán este utazik vissza a fővárosba.

— Hadnagyi kinevezés. A király Stern Dezső tolnai épűletfakereskedőt a bródi 52 ik közös gyalogezredhez hadnagygyá nevezte ki a tartalékba.

— Buesuestely. Csütörtök est« volt Szabó Géza szászvári plébánossá kinevezett, szekszárdi hittanár bucsubankettje, amelyen a társadalom minden rétege képviselve volt. 8 órakor küldöttség hívta meg Szabót a kath. körbe, ahol már mintegy 150—-160 an voltak a fehér teríték mellett. A másoddc fogásnál dr. Zsigmond Ferenc ügyvéd, a kath. olvasókör ügyésze emelkedett szólásra és szép szavakkal világított be Szabó Gézának közöttünk eltöltött 15 esztendejébe. Ezután Szabó Géza mondott könnyekig meghatottan köszönetét ezen ünnepélyért, bocsánatát kéri azoknak, kiket ittléte alatt megbántott bármivel is s kívánja, hogy a kath. kör a megkezdett utón haladva, tovább virágozzék. Majd Mikula Dezső polg. isk. tanár búcsúztatta Szabót oly kedves szavak keretében, hogy alig maradt szem szárazon. Utána Wendl, István ügyvédjelölt méltatta a hittanár érdemeit és átnyújt egy gyönyör ü aranyláncot, melynek ára közadakozásból gyűlt egybe. Ezt követte Szenliuányi József s. lelkész felszólalása s búcsúja Szabótól, mint a legényegylet elnöke a kath. kör elnökétől. Frei János a polgárság nevében mond Istenhozzádot. Molnár József gazd. egylt. titkár a jóbaráttól